Elméletek, felfogások, filozófia
-
#374
Újabb közös pont bennünk. Zenében mindenevő. Szép megfogalmazás. Ha ugyan 100%-ban rám nem is igaz, de közel jár hozzá..
Ami az álmokat és az álmodást illeti, tetszik egy teória amit valakitől egykoron olvastam: nincs idő, nincs tér, nem létezik mūlt és jövő, ugyanakkor mindez létezik egyszerre a jelenben. Álmodás közben "lelkünk" elvándorol előző és következő életeinkbe. Ezért érezzük olyan valóságosnak. Mert az is: valóság. Amikor a test "elalszik" lényünk nagyon is él és aktív.
Régebben csináltam egy álomtesztet magamon. Korán keltem, egész nap tettem-vettem, hogy estére jó fáradt legyek. Mellém készítettem egy ébresztőórát, tollat, papírt. Óránkénti ébresztésre állítottam az időzítőt..
Minden egyes alkalommal amikor keltett a vekker, fogtam a tollat és lejegyeztem az éppen aktuális álmomat. Minden egyes órában, reggelig.
Néha nem lett 8 bejegyzés reggelre a 8 órás teszt alatt csak 5, ami azt jelzi, hogy nem mindig álmodtam. Vagy azt, hogy igen, csak nem emlékeztem rá mit, ébredéskor. Ezt a tesztet több alkalommal is elvégeztem magamon, hajtott a kíváncsiság.
Az eredmény: voltam nő, gyerek, férfi, öreg és középkorú. Voltam gazdag, szegény, okos , buta és szerény. Ugyanakkor nagyképű arrogáns is. De mindig csak ember.
Nem voltam madár, mint büszke sas, vagy éhes veréb, nem voltam kutya, se macska sem egér, ki mindentől fél. Mindig csak ember. Nem voltam idegen űrlény, vagy világokon át utazó, sem virág, sem semmi egyéb élő rendszer. Csak ember.
Aztán olvasgattam még egy keveset a témáról a buddhizmus szemszögéből. Ők a reinkarnációt vallják évezredek óta, de érdekes, hogy az ő szemléletük szerint is maradsz aki voltál: ha ember vagy, ember leszel. Nem virág, vagy jószág.
Én abban hiszek, hogy az álmaink útmutatók számunkra, a jövőnkről és múltunkról, lelki fejlődésünk érdekében. Az élet ugyan körforgás szerintem is, de ugyanakkor fejlődés is. Inkább előre mintsem visszafelé.
Sokfelől hallani teóriákat, hogy az emberiség inkább butul mintsem fejlődne. Ez azért tűnhet így, mert egyesek már tovább jutottak ebben a dimenzióban. Mások meg megrekedtek. Ők lassabban fejlődnek tovább.
Létezhet végpont egy ilyen képzeletbeli skálán?
Szerintem nem. Az ember kreatív. Mindig kitalál valami újat..