Fórumozók által írt versek...
  • Borat
    #210
    Egy kis szerelmes vers!

    SZERELEM


    Életem volt a szenvedés trónja,
    Mindennapos munka,lelkem megrontója.
    Szomorú a szívem,mert nincs vele a párja,
    Kivel őt örök boldogság várja.

    Egy nap,mi ugyanúgy indult,
    A reggel bús,rossz kedvre virult.
    Megláttam őt,kit szívem mindíg várt,
    A reggeli napfényben kecsesen járt.

    Szeme pillantása azonnal megigézett,
    S úgy éreztem,nem érdekel a végzet.
    Kecses lépteivel elindult felém,
    Léte nyomban szerelmet öntött belém.

    Lassan közeledett,majd megállt előttem,
    S a szenvedést nyomban kiűzte belőlem.
    Bájos tekintetével kedvesen rám mosolygott,
    S többé nem éreztem fájdalmat s gondot.

    Gyengéden megragadta kezemet kezével,
    Életem szenvedése nyomban itt ég el.
    Szerelmes ölelése,lelkem örömének lénye,
    Mint az életet adó áldott Nap fénye.

    Szerelmes csókjai az égbe röpítettek,
    Már akkor tudtam,hogy boldog vége vala ennek.
    Szívünk s lelkünk e szent percben egyesült,
    E napon boldog szerelmünk beteljesült.