Fórumozók által írt versek...
-
#117 Tél, tél, tél
Nyár zajától távolodva
Nap ereje mit sem ér,
a levelek már lehullottak
s újra beköszönt a tél
A Tél amely kemény, erős
amilyen volt kiskoromban
komor dala látható
a rövidülő napszakokban
S amilyen sötét éjjelt hozhat
amelyre nincsen szó,
Olyan tiszta szépségével
kápráztat a fehér hó
Ellentétes évszak jön el
szép és borús egyaránt
s szíve az ünnepekkel
bennünk él, amíg a táj
Ébredezni kezd álmából
Tavasz hívó szavára
de szép emléke megmarad
még jóval a tél utánra.
S míg tavasz hozza meleg hírét
a tél lassan eltűnik.
a hideggel, a sok hóval
szépsége nem enyhül itt
benn!