Neumann János, Nikola Tesla, Albert Einstein
-
szabiku #1122 cyb3rcop írta: "Pontosan ezt történik. Csak nem a longitudinális komponens ejti ki, hanem a weak isospin 3. komponense ejti ki a weak hypercharge menetirányú komponensét."
Egy kicsit most összekombinálod a dolgokat, de amúgy értem, mit gondolsz.
Nos kisfiam, az a lényeg, hogy ejtse ki, mert ki kell, hogy ejtse.
Két olyan dolgot kombinálsz össze, amik bár egy helyen (dologban) csapódnak le, de mégis külön lapra tartoznak témaügyileg.
Az egyik a tömegadós egyesített kölcsönhatáselmélet (az elektro-gyenge kölcsönhatás egyesített elmélete), ami egy mérték-térelmélet, a másik pedig a konkrétabban és szigorúbban kvantummechanika alapú kvantum-térelmélet. A kettőnek van egy "kis" konfliktusa egymással, ugyanis még a(z említett) mértéktérelmélet vektorpotenciáljai(i) a Lagrange-sűrűségben mértékinvariánsak (mint a klasszikus elektrodinamika vektorpotenciálja), addig a kvantumtérelméletben éppen az eltűnő (vektor)részecskemező(pl. foton)-tömeg tiltja meg a szokásos mértékinvarianciát (ugyanis ekkor nem tűnhet el a negyedik kanonikus impulzus). Ez egy nagyon érdekes dolog. Ezen a ponton a két irányadó részecskefizikai elmélet nincs konzisztenciában.
Na de most nem is igazán ez a lényeg, hanem az, hogy az (általam és általad) említett kiejtés mindkét oldalról ugyanott (<-- szabadsági fok) jön létre. Viszont ezt nem írhatjuk külön elő, vagy ez miatt nem ennek megfelelően kvantálunk (pl. az elektromágneses teret csak a két transzverzális szabadsági fokra, elhagyva a longitudinális és "skalár" szabadsági fokokat), hanem ez a helyzet matematikailag automatikusan kell, hogy előálljon egy tisztességes elméletben, vagyis az elméleti alapaxiómák és a konstrukció együtteséből következően. Érdekes, hogy ebben a tekintetben (szimmetriák, és rejtett szabadsági fokok) a matematikai kép olyan nézetet vagy dolgokat is mutathat, amik valójában ekvivalensek (<-- pl. Higgs-mechanizmus eseténél) vagy (pl. longitudinális és skalár fotonállapotok -->) ellentétesen ekvivalensek, nem fizikaiak. Ilyenkor nincs igazán értelme azon vitatkozni (bár azért el lehet értelmesen filozofálgatni róla), hogy most akkor valójában ilyen vagy olyan a dolog képe, hogy abban valami valójában van vagy nincs. A lényeg az elméleti leírásban azon van, hogy a lehető legkevesebb axiomatikus kiindulásból (lehetőleg és szigorúan) toldozgatások nélkül a szerkezet által annak (automatikus) matematikájával álljon elő az összes tapasztalható eredmény. Erre a matematika igen komoly és bonyolult apparátusokat szolgáltat, ami szerintem így, a természeti valóság modellezését véve, méltán az ember legnagyobb alkotása.