A közlekedés mostanában, közlekedési szokások, morálok és az ezzel kapcsolatos esetleges problémák
-
Vlala #109 Éppen ezért vagyok háklis a mögöttem "szélárnyékozókra"... egy hirtelen fékezés, és az összes festéket leszedi a vonóhorgomról (pedig nagyon designos, fekete :-) )
Vonzom a hülyéket, tegnap este megyek hazafelé, szembejön valaki - reflektor, ködlámpa ezerrel, olyan volt az autója, mint egy karácsonyfa. Úgy tűnt, elefántok járnak benne csűrdöngölőt, valami olyan zaj szűrődött ki belőle.
Villantom a távfényt, hogy vegye le tompikára - semmi. Mondom, jól van, Te akartad, én is rányomtam a refit. (én barom) A szembesávban fék, megcsúszik, majdnem nekem jön, aztán (valszleg kézifékkel) megfordul, és jön utánam, persze távfénnyel, hadd örüljek neki a tükörben. Leállok, megáll előtem, és torkaszakadtából ordít, hogy elvakítottam, tök új autó, majdnem összetörtem, a tízszeresét éri a Skodámnak, kifizettem volna, ha összetöri? Erre én is kiszálltam (hehe, egy fejjel magasabb voltam nála :-) ) és a pszichológus nyugalmával az autójához mentem, és megmutattam neki a tompíytott fényszóró kapcsolásának módját, és felvázoltam a "ne adj olyat, amilyet nem szeretnél kapni" elméletemet. Tovább ordítozott (kisebb hangerővel, a magasságkülönbség hatott rá), hogy ne törődjek azzal, hogy ő a saját autójával mit csinál. Válasz: "- Ön idegi állapotánál fogva nem alkalmas gépkocsivezetésre. Ha így folytatja, megöli magát. Legyen belátása.
Ennek a higgadtságnak varázsereje van! Köpni-nyelni nem tudott, arra számított, hogy majd kiabálok vele. Egy szó nélkül eltűnt - érdekes módon ugyanarra, amerről jött... lehet, hogy belátta, és hazament?