-
#711
2005 nov. 20. (vasárnap) - Olajuwon
Végre megvan az első bajnoki idegenbeli győzelmünk, hisz izgalmas mérkőzésen 2-3-ra legyőztük a Wigan együttesét. Ezzel a győzelemmel végleg túlléptünk a Premiership középmezőnyén, ahol eddig sínylődtünk (legfőképp Henry és Campbell hiányzásai miatt). Ahogyan az előzetesen sejthető volt, Cygan kezdett balhátvédként. Tanult kollégáim nálam jobban érezték, hogy Van Persie is kezdő lesz, bár Ljungberg padoztatásával ők is tévedtek egyet. ;-)) Taktikai érdekesség volt, hogy a szokásos Ljungberg-Pires szélső középpályás páros ezúttal helyet cserélve szerepelt, tehát Freddie a bal oldalon, míg Bobby a jobb szélről próbálkozhatott. Hogy ez a csere Cygan beállítása miatt volt-e szükséges, vagy csak egyszerűen egyéb taktikai okok igényelték, bevallom nem igazán tudom. A mérkőzés elejétől fogva a nyílt támadó foci volt jellemző mindkét csapatra, a vezetést némileg a váratlanból szereztük meg, mikor a Wigan kapusa csúnyán 'benézte' Robin can Scorise (kredit az Arseblognak) egy távoli bombáját. RVP tehát továbbra is él a lehetőséggel, és immáron kezdőként termeli tovább a gólokat. A mezőnyben is remekül mozgott, többször veszélyeztette a kaput, és nem mellékesen remekül fedezte az előrepasszolt labdákat akár három védő szorításában is. A második gólunk Fabregas zseniális szöktetéséból született, amit Henry kegyetlen magabiztossággal értékesített. Közhely, nem közhely, egy klasszis csatár ismérve, hogy az első jó helyzetét belövi, és Titi ezt meg is tette. A Wigan a kétgólos hátrányban sem adta fel a harcot, és egy kapu előtti kavarodás után szépíteni tudott. Ezután többnyire csak a védekezéssel tudtunk foglalkozni, mégis újabb gólt jegyeztünk, ismét Henry révén, aki egy szépségdíjas szabadrúgással mattolta a Wigan ausztrál portását. A félidő végén többszöri szerencsétlen elpattant labda után Bullard került helyzetbe, aki egy gyönyörű lövőcsel után ballal hatalmas gólt rúgott nekünk. A félidő után már mindkét részről kevesebb volt a kockáztatás, bár a védelmek bizonytalanságai miatt így is számos helyzet alakult ki. Wenger valószínűleg elégedett volt az eredménnyel, hisz a 75.perctől Flamini beállításával már csak a biztonságra törekedtünk. Jellemző volt a defenzitásunkra a mérkőzést befejező csapat összeállítása is: Lehmann - Lauren, Touré, Campbell, Senderos, Cygan - Flamini, Gilberto, Ljungberg - Bergkamp - Henry. Azt hiszem meg kell becsülnünk ezt a történelmi felállást, nem lesz egyhamar olyan, hogy mind a négy középhátvédünk egyszerre legyen a gyepen.
A Sky Sports osztályzatai itt megtalálhatók. Nekem a legjobban RVP, Henry és Fabregas játéka tetszett. Előbbi kettőről már szóltam, Cescről viszont még nem: ismét rengeteget futott, mind a védelembe, mind a támadásokba aktívan besegített, igazi motorja volt a csapatnak. A még most is szemtelenül fiatal kis spanyol rengeteget fejlődött tavaly óta, stílusával pedig maximálisan felvette a kemény angol stílus általi követelményeket. Persze, ha nem rúg gólt, a felületesek csak legyintenek vele kapcsolatban (még rosszabb, ha bírálják is, volt rá példa nemegyszer az arsenal.uw.hu-n...), de mi tudjuk, milyen fontos láncszemévé vált a csapatunknak. Cygan szerintem nem volt olyan botrányosan gyenge, mint azt Fülöp kommentátor szerette volna a befolyásolható véleményű nézők szájába adagolni, bár tény, hogy Cole és Clichy egy klasszissal jobb teljesítményre képes nála ezen a poszton. Kolo szvsz nagyon gyenge napot fogott ki, mind a levegőben, mind a helyezkedésben komoly hibákat követett el. Sol teljesítménye sem volt makulátlan, bár ő a számos nagy mentésével azért kozmetikázott ezen. A két winger, Pires és Freddie keveset volt játékban, bár a svédnek legalább a második félidőre sikerült kicsit aktivizálnia magát. A Wigan határozottan jó csapat, elégedett vagyok az eredménnyel.
Henry ismét duplázott: 6 bajnokin 7 gól
Huh, kicsit sok lett az okoskodás. :) Nem baj, legalább lesz min vitatkozni. Várom a véleményeiteket, ti hogy láttátok a dolgokat.
Da Gunnerz!
![]()
