-
#262
"Olykor José Mourinho saját fiatalkori önmagamra emlékeztet"
Ebben a ritka és feltáró interjúban Sir Alex Ferguson a Chelsea managerével való rokon vonásairól, valamint Beckham és Butt eladásának okairól beszél és arról, hogy miért figyel mindig Paul Scholesra az edzéseken.
Glenn Moore
The Independent
Január 15.
Sir Alex Ferguson első gondolatban rögtön elutasította az összehasonlítást. „Egyáltalán nem” – vágta rá a kérdésre, miszerint lát-e José Mourinhoban valamit önmagából. Aztán egy pillanatra elgondolkodott és gondolatai több mint negyed századdal repültek vissza az időben.
„Fiatalkoromban, amikor a St Mirrennél voltam, fiatal csapatom volt, amely egy remek sorozatot kapott el még a régi első osztályban.” – mondta. „Azt mondtam a sajtónak: ’Ahogy most játszunk biztosra vehetik, hogy az első háromban végzünk’.”
Megáll egy pillanatra, majd következik a csattanó: „Öt hétig meccset se nyertünk és végül hatodikak lettünk. Az a fiatalos hév, az a derűlátás, ami fiatalként megvan benned, mikor elragadtatod magad néhány jó eredménytől, és alig várod a következő meccset. Nem ismersz veszélyt. Olykor José Mourinho nyilatkozatait hallva saját fiatalkori önmagamra gondolok.”
A már eddig is magával ragadó versengés legújabb fejezete a Stamford Bridge-en zajlott le szerda este, ahol a közvélemény szerint a vendég manager kerekedett felül. Amint Ferguson a versengésről beszél, amely új dimenziót nyitott a Premiershipben, az összehasonlítás érthetően megtörténik.
„Emlékszem, hogy volt egy pubom Glasgowban.” – mosolyog. „A St Mirren szárnyalt és mi a Dundee United ellen készültünk a Skót Kupában. A csapat tele volt fiatalokkal és az egyikük, Tony Fitzpatrick volt a kapitányom. Még csak egy tinédzser volt. Jó játékos volt, nem volt elég gyors ahhoz, hogy elsőrangú klasszis legyen, de nagyon jó passzolt, remek volt a hozzáállása és nagyszerűen szerepelt. A BBC eljött a pubomba és Archie McPherson, aki az interjút készítette elkezdett Fitzpatrickról beszélni.”
„Archie azt mondta: ’Egy kicsit Billy Bremnerre emlékeztet’. Ott voltam a bárban, mellettem az újságírók és azt mondtam: ’Ha Billy Bremner csak fele olyan jó volt, mint Tony Fitzpatrick, akkor neki kellett lennie a világ legjobb játékosának’. Miután a kamerákat elrakták, az újságíró azt mondta: ’Ez a szalagcím, Tony Fitzpatrick kétszer olyan jó, mint Bremner!’. Évvekkel később láttam Billyt és mondtam neki, hogy ’Kétlem, hogy hallottad volna…’ és ő az mondta jól cselekedtem.
Ferguson élvezettel meséli történetét, olyannyira nevet, hogy alig tudom kihámozni a szavait. De a visszaemlékezés nem csak a mulatság kedvéért van. A Manchester United managere nagyon is harcias és a most a Chelsea a csapat, akit le kell győzni. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy Mourinho az, akire figyelni kell.
Ferguson folytatja: „Nem tudom, hogy akkoriban mi ütött belém, de nem ismertem veszélyt. Nyolc-kilenc éves kölyökként a templomtornyot is megmásztam a galambokért. Nem nézel lefelé. Most, ha egy hat láb mély ablak mellet megyek inkább visszalépek. Valami megváltozik benned. Nem tudom mikor történt, de ez fiatal managerként nem változott, amíg el nem mentem az Aberdeenhez. Mourinhoban is megvan ez, és talán mivel olyan magabiztos, és olyan biztos mindenben a játékosai azt mondják ’jobb ha nem hagyjuk cserben’.
Kétség kívül érezhető a csodálat Ferguson szavaiban, hiszen Mourinho fiatalos hevességét nem gyengeségként állítja be, és tapasztalatlanságára olyan valaki mutat rá, aki maga is változott, és maga is volt ilyen helyzetben.
A szezon során tett másik nagyobb interjújában Ferguson utált rá, hogy a Chelsea északon komoly akadályokba ütközhet. Azonban nyertek Liverpoolban és a karácsonyi időszakban is az összes pontot begyűjtötték. A United, akárcsak az Arsenal 10 pontot szerzett. Nem rossz mérleg ez négy meccsből, de a Chelsea formájának köszönhetően mégis nőtt a különbség.
„Tudom.” – mondja Ferguson. „Ami engem meglepett a Chelsea lendületében, hogy többé-kevésbé mindig ugyanazokat a játékosokat játszatják.”
Természetesen Frank Lampard az, aki Fergusont elbűvölte. „Lampard egy nagyon érdekes eset.” – mondja. „Nagyon kevés olyan középpályás van a mai generációban, aki sorozatban tud - mennyit is? - 130 Premiership meccset játszani. De mindig van kivétel. Hihetetlen statisztika. És a játéka sosem változik. Mindig 16-ostól 16-osig megy, minden akcióban benne van, és sokszor ő maga fejezi be. Egészen kivételes egyéniség.”
Ami igazán megragadta Fergusont Lampard csapatában az az, hogy mennyire változtak mióta legyőzték a Unitedet a szezon nyitómeccsén. „A szezon kezdetén a Chelsea nagyon visszafogottan játszott, szinte csak védekeztek. Elértek pár szedett-vedett 1-0-át, és ez volt az alapja annak, ahol most tartanak. Magabiztosságot merítettek ezekből a győzelmekből. Mi azzal küszködtünk, hogy 11 embert ki tudjunk küldeni a pályára. Most viszont kaptunk egy lendületet, bízunk benne, hogy a szokásos folyamat segít majd, de ők folyamatosan nyernek.”
A ’szokásos folyamat’ azt jelenti, mikor egy üldöző csapat – általában a United – remek sorozatot kap el és beelőzi a szinte végig vezető éllovast, ez az ami most Ferguson fejében jár. Jó párszor megtörtént már a Premiership korszakban.
„A Newcastle 12 ponttal vezetett, mi 12 pontos előnyt adtunk le, a Blackburn pedig 13 pontos előnyből is majdnem elbukott. Ez előfordul. Bolondok lennének, ha azt hinnék, hogy velük ez nem történhet meg. Ha a Chelseanél is beüt a baj, akkor azon múlik, hogy miként állnak fel. Nézzék csak mi történt az Arsenalnál miután kikaptak az Old Traffordon (az Arsenal a következő meccseken 15 pontból 9-et veszített). Az Arsenalnak és nekünk is abban kell reménykedni, hogy ez megtörténik. Az egyetlen dolog, amit tehetünk az, hogy türelmesek vagyunk.”
Azt kérdezem, hogy a Bajnokok Ligája szereplés lelassíthatja-e a Chelsea-t. „Úgy gondolom, hogy egy olyan kulcsjátékosuk sérülése, mint Lamprad vagy (John) Terry, esetleg (Arjen) Robben vagy (Damien) Duff az bizony lelassítaná őket.”
A Chelsea április 16-án készül az Old Traffordra látogatni. Ferguson feláll a díványról, hogy megnézze a táblára kitűzött sorsolást. „Könnyen lehet, hogy nem akkor lesz. Ez egy FA Cup elődöntő nap. Így lehet, hogy a szezon vége előtti utolsó keddre kell áttenni a mérkőzést. A tv biztos szeretné, azt leszámítva, hogy ha a Chelsea így folytatja, akkor addigra már eldől a bajnoki cím.”
Ez aztán az igazi beismerés. Ha így történik, ez lesz az első olyan alkalom a Premiership kezdete óta, hogy a United két szezonon keresztül nem tudja megnyerni a bajnokságot. Ferguson elgondolkozik ezen.
„Úgy gondolom, ha valami alapvetően rossz lenne, akár a csapat képességeivel vagy éhségével, akár a managerrel, akkor több kérdés merülne fel bennem, akár az is hogy valóban kellene-e maradnom. De azt hiszem ezek a dolgok rendben vannak. Mindig fél szemmel a jövőt figyeljük, hogy biztosak legyünk benne a legjobbak között tudunk maradni. Nem lehet minden évben bajnokságot nyerni.”
Időnként az események közbeavatkoznak. A United minden bajnoki cím nélkül maradt szezonjában különös körülmények játszottak szerepet. 1994-95-ben Eric Cantona-t a szezon második felének nagy részéről eltiltották; 1997-98-ban Roy Keane szinte az egész szezont kihagyta sérülés miatt; 2001-02-ben a csapat elvesztette koncentrációját, miután Ferguson bejelentette visszavonulását; a tavalyi szezonban Rio Ferdinandot eltiltották az utolsó négy hónapról, és csak szeptemberben térhetett vissza. „Ferdinand eltiltása megbénított minket.” – mondja Ferguson. „Nézzük csak meg milyenek a védelmi mutatóink Rioval. Fantasztikusak, és pontosan ezeken dől el a bajnoki cím.”
Az idei szezonra rátérve, a United managere éppen a másik oldalon látja a problémákat. „Ebben az évben némely meccsen rengeteg helyzetet hagytunk ki: Blackburn, Manchester City otthon. Blackburnben mindig nehéz feladat vár ránk, még a legjobb csapatunkkal is, arra tehát mondhatjuk, hogy korrekt eredmény. De a City ellen otthon 75%-ban birtokoltuk a labdát. Még egy szöglethez sem jutottak az egész meccsen. A Manchester United korábbi csapatai elsöpörték volna őket.”
„Ilyenkor azt gondolod magadban, ’ha Cantona játszana, ha van Nistelrooy játszana’. Cantonára mindig is úgy gondolunk, mint aki kritikus pillanatokban szerzett gólt. Azt gondolod ’az Isten szerelmére, kell egy gól’ és ő megszerezte vagy kialakította másnak a helyzetet.”
Az utóbbi időben azonban ezek a gólok Ole Gunnar Solskjaer-tól jöttek. „Ole ülhetett a padon. Fantasztikus volt. Figyelte a játékot, felmérte a helyzetet, bement és pontosan tudta mit tegyen.”
Ferguson tágas irodájában beszélgetünk Carringtonban, az edzőkomplexumban, amiért kardoskodott, és amit ő tervezett. Nagy ablakok néznek az edzőpályákra, és az ablakpárkányon trófeák tolonganak, jó párat különböző United szurkolói klubok adtak át. A falakon keretezett képek és fotók, újabb bizonyítékai azoknak a hihetetlen sikereknek, amit a United Ferguson irányításával ért el.
Habár tisztában van vele, ha elveszti az irányt, nagyon könnyen vége lehet mindennek. Ennek bizonyítékául nem kell mást tennie Fergusonnak, csak megállni a trófeaterem előtt, amikor a United az Anfieldre látogat ma ebédidőben. Ki gondolta volna, miután a Liverpool 15 éven belül 10. bajnoki címét gyűjtötte be 1990-ben, hogy a következő 14 évben nem terem babér nekik? Nos, Ferguson egyik segítője így gondolta.
„Emlékszem, hogy Jim Ryan azt mondta miután csatlakozott hozzánk: ’A Liverpoolnak komoly problémái vannak’. Erre én azt feleltem: ’Miből gondolod ezt?’. Azt válaszolta: ’A csapat kora a gond. Olyan játékosokat vesznek, mint a 31 éves (David) Speedie, a húszas éveinek végén járó (Ronny) Rosenthal, Jimmy Carter.’ Nem vettek olyan fiatalokat, mint az Arsenal vagy én, hogy megtervezzék a jövőt. Ránéztem a csapatuk életkorára, és azt mondtam ’Jézusom, hol vannak a fiatalok?’. Egyedül Steve Staunton volt. Amíg nem jött Graeme (Souness) ez nem is változott. Rövidtávra erősítettek.”
„Emlékszem, hogy Jimmy Sirrell (korábbi Notts County manager) azt mondta nekem, mikor először edző lettem ’73-ban… Azt mondta: ’Sose hagyd, hogy a játékosaidnak egyszerre járjon le a szerződése, vagy egy időben öregedjenek ki. Mindig az egyensúlyra törekedj.’ Ez számunkra azt jelenti, hogy egy-két középpályás játékosunkkal 2003-ban, kettővel 2004-ben, kettővel 2005-ben hosszabbítottunk, így nem egy időben jönnek tárgyalni, nem egyszerre kell velük foglalkozni. David Gill és én éppen ma reggel néztük át, hogy mikor járnak le a szerződések.”
„Könnyen megtehetném, hogy ugyanazokkal a játékosokkal mennék végig az utolsó két-három évemben, és azt mondanám az utódomnak: ’A te dolgod a jövő csapatát felépíteni.’ De így nem lehet dolgozni. Ez egy fantasztikus klub és mindenkitől megérdemli, hogy törődjön a jövővel. Felismertem, hogy a középpályásaim nagy része mind egyszerre lép be a harmincas éveibe: Keane, Scholes, Giggs, Butt, Beckham.”
Ebből az ötösből, mely a United előző évtizedben elért sikereinek alapja volt, Beckham és Butt már nincs a csapatnál; Giggs szerződéshosszabbítása halogatódik. Scholes visszavonult a válogatottól és ismét remek formában van. Keane, aki mind közül a legfontosabb, hosszú évek óta összefogja a csapatot.
„Royt lesz a legnehezebb pótólni.” – mondja határozottan Ferguson. „Felejtkezzünk meg a játékról, a lényeg a szellemi és érzelmi dolog, amit ő nyújt. Ő olyan, aki eszméletlenül akarja a győzelmet és óriási tekintélye van az öltözőben. Az akarat, amit ő mutat, átragad az egész öltőzőre. Azt hiszem a tetteim az elmúlt több mint 20 évben mindig megmutatkoztak a csapataimnál és mindig próbáltam olyan játékosokat hozni a csapathoz, akik valamilyen szinten a tükörképeim. Keane kétségtelenül ilyen. Nagyon nehéz olyan valakit találni mint ő, és nem, nem a Liverpoolnál fogom megtalálni, az ki van zárva.”
Mielőtt még Rafael Benitez szemrehányást tehetne Fergusonnak, meg kell jegyezni, hogy Steven Gerrardra tettem utalást, azonban az kétségtelen, hogy Ferguson szeretné leigazolni a Liverpool kapitányát. Igaz, ehelyett mégis kevésbé elismert játékosokat igazolt. „Fiatal játékosokat vettünk (Eric) Djemba-Djemba, Kléberson, (Liam) Miller, (David) Bellion. Az emberek azt mondják, ők nem Manchester United játékosok, de két éven belül azok lehetnek. Nem lehet így megítélni ezeket a játékosokat, akik ilyen fiatalon jöttek és elvárni, hogy rögtön beilleszkedjenek. Nagyon kevés olyan különleges tehetség van a világon, mint (Wayne) Rooney és (Cristiano) Ronaldo.”
Az Exeter elleni FA Cup döntetlenből ítélve a hazai fiatal tehetségeknek időre van szükségük. Wes Brown, John O’Shea és Darren Fletcher kivételével a fiatalok nem tudtak kiemelkedni, ráadásul még ennek a triónak sem sikerült ez rögtön az elején. Habár Ferguson azt mondja, ennek okai a rendszer hibájában rejlenek.
„Továbbra is minőségi, jó jellemű fiatalokat nevelünk. Erre büszke vagyok. Nem könnyű ez a mai modern játékban. Nagy a kísértés a vásárlásra. De az akadémiai rendszer totális csőd, én annak tartom. Mindenki azt mondta, most új hajnal jön, de nem. Ennek elit rendszernek kéne lenni, de nem az.”
A United problémája, hogy csak olyan játékosokat vehetnek, akik az Old Traffordtól egy órás úton belül laknak. Ami annak idején például kizárta volna David Beckham leigazolását. „Lehetetlenség a helyi körzetből egy Manchester United számára megfelelő mennyiségű játékost szerezni.” – mondja Ferguson. „Volt egy óriási állományunk, Giggs-szel, a Nevillekkel, Butt-tal, Scholes-szal, de ez egyedi eset. Mi van, ha Cornwallban laksz? Meg tudod mondani, hogy ki volt az az utolsó játékos, akit a Bournemouth, Torquay, Exeter, Scarborough, vagy ilyen távoli város szerzett magának? Lee Sharpe (akit a United a Torquay-tól igazolt)? Ő Birminghamből való.”
A rendszer azt jelenti, ha a United másik klub vonzáskörzetében lévő tehetségre figyel fel, akkor kompenzációt kell fizetnie az adott klubnak. „Kieran Richardsont a West Hamtől igazoltuk. 400 ezer fontba került 15 évesen.” – mondja Ferguson. „Miért ne menne az ember külföldre és szerezne ennyi pénzért három játékost? Külföldről jó neveltetésű és viselkedésű játékosokat lehet szerezni, akik orvosilag jó állapotban vannak. Jó fizikai és mentális kilátásokkal.”
Ferguson egyre szenvedélyesebb, ahogy kifejti csalódottságát. A játék még mindig élteti, ez az, amit a családja észrevett benne, amikor azt tanácsolták, halassza el a visszavonulását. De vajon Ferguson is örökké folytatja, akárcsak Bobby Robson, aki 72 évesen is új kihívást keres? „Kizárt, hogy olyan legyek, mint Bobby.”
Világos válasz, habár Ferguson egyáltalán nem gondol még a visszavonulására. Irigykedve beszél nyolcvanas éveiben járó ismerőséről, aki még mindig dolgozik és hozzáteszi: „Kétségtelen, hogy amikor visszavonulsz elkezdesz hanyatlani. Számomra fontos, hogy aktív maradjak. Ha holnap visszavonulnék, akkor is három évre való programom lenne: tévéznék, könyvet írnék, motivációs társalgásokban vennék részt. Így is már hívtak Amerikába. Ott van Ausztrália, Dél-Afrika, a Távol-Kelet. De élvezném azt a három évet? Beszélni? Mikor nem vagy benne a futball vérkeringésében?”
Nem mintha futball rögeszmés lenne, már nem az. „Az voltam hét évvel ezelőtt. Egész este a telefonon lógtam, állandóan néztem a videókat. Halálosan fárasztott és ezt tudtam is. Szükséged van valamire, amivel elfoglalod magad, ami érdekel. Egy ideig a lovakkal foglalkoztam, de ez már elmúlt. Aztán egy kicsit belekóstoltam a golfba, aztán a borokkal is foglalkoztam. Vettem és olvastam róluk. Hatalmas téma, tudnod kell mindent, hogy mik a legjobb vételek, melyik évjárat, melyik vidék. Sok borom van Londonban, Petrusban. Vannak a házamban is minőségi borok különleges alkalmakra. Nagyban leköti az érdeklődésemet.”
Fergusonnak most határozatlan idejű szerződése van. „A klub javasolta ezt. Megbeszéltem a családommal és úgy gondoltam nem is rossz ötlet. Így nincs időponthoz kötve. Ha a szerződésem 2006-ban lejárna, a média rögtön spekulálna, hogy ki jön a helyemre, a játékosok pedig mondhatnák, hogy ’ez az utolsó éve, nem fog új szerződést kapni.’ A határozatlan idejű szerződéssel akár holnap vége lehet. David (Gill) és én leülhetünk, és azt mondhatjuk ’Legyen ez az utolsó év’. És még a közvéleménynek sem kell elmondanunk.”
Abban mindenki biztos lehet, hogy itt még nem tartunk, Ferguson rendkívüli energiái éppannyira megvannak, mint a vágyai. Ferguson az utóbbi időben közel kilenc kilót fogyott ’Egyszerűen csak felhagytam a kenyér evéssel’ jó színben van, és jól is érzi magát. Reggel kilenckor kezdtük a beszélgetésünket és ő már előtte egy órát töltött az edzőteremben, valamint Gill-el is volt egy találkozója. Előző este pedig Milánóban volt, ahol a United BL ellenfelét nézte meg.
A United és a Milan összesen nyolc BL/BEK trófeát gyűjtött, mégis az összecsapásukat háttérbe szorítja a Chelsea-Barcelona mérkőzés. „Ezt a legnehezebb megtippelni.” – mondja Ferguson. „Nézem a Chelsea-t és azt gondolom ’a Barcelonának kemény dió lesz’. Aztán megnézem a Barcelonát és azt gondolom ’a Chelsea-nek kemény dió lesz’. Ronaldinho kiegyenlíti az erőviszonyokat. Nagy játékos.”
„Ő az, akit elszalasztottak.” – sugalmazom.
Ferguson savanyú ábrázattal bólint. Az irónia ebben, hogy a United Peter Kenyon tárgyalási taktikája miatt maradt le Ronaldinhoról, Kenyon pedig jelenleg a Chelsea ügyvezetője. Azonban a United leigazolta Rooney-t: „Amint elérhetővé vált, tudtam, hogy le kell igazolnunk. Többször is beszéltem David Moyes-szal. Azt mondtam: ’Ha valaha is eligazolható lesz, ne hagyj cserben.’ Már 14 évesen hallottam, hogy ’Van egy kölyök Evertonban’. Akkor is megszerezhettük volna, de nem akart jönni, 16 éves koráig sehova se akart menni. Én ezt megértem, ő egy helyi srác. De az eb megváltoztatta a gondolkodását. Amikor eldöntötték, hogy eladják, nem engedhettük meg, hogy elszalasszuk.”
Rooney káprázatos mesterhármast szerzett bemutatkozó meccsén, de időnként képtelen megfelelni a rendkívüli elvárásoknak. A managere nem aggódik: „Jól teljesít. Voltak halvány meccsei, de még csak 19 éves. Ronaldo is ugyanilyen volt tavaly, de vannak meccsek, amikor nagyon megy neki. Amint érettebbek lesznek a teljesítményük is egyenletesebb lesz, és jobbak lesznek. Három-négy éven belül már nagyon jók lesznek.”
Rooney-nak már volt pár ballépése, legutóbb a boltoni Tal Ben Haim-mal szembeni incidens, ami miatt hárommeccses eltiltást kapott. „Olyan, mint bármelyik másik 19 éves. Nyilvánvaló, hogy győztes típus. Nem szeret veszíteni. Magas a vérmérséklete. De nem is várhatjuk, hogy harminc éves fejjel gondolkozzon. Sajnos, más 19 éves játékossal ellenben őt másképp kezelik. Erőszakos viselkedés? Ugyan már, minden meccsen látni ilyet.”
„Valójában ő egy csendes kölyök, és nagyon rajong az edzésekért. Imád edzeni. Eddig csak egy bajom volt az edzőpályán, és ő Scholes. Most már ketten vannak. Ők mennek ki először és aztán le se tudod zavarni őket a pályáról. Állandóan csak lövik a labdát, egy nap egyikőjük el fog találni, és ott fogok meghalni. Volt, hogy Scholes lövése csak centikkel ment el a fejem mellett. Aztán mindenki arra figyelt fel, hogy ordítok: ’Scholes!’, erre ő angyali tekintettel kérdezte, hogy ’Tessék?’. Jó keményen lövik a labdákat. Egyszer úgy 45 yardnyira volt Gary Neville-től, aki éppen a kerítésnél könnyített magán, és ő keményen pont fenéken lőtte.”
És ezzel Ferguson elindult, tele lelkesedéssel a zuhogó eső ellenére, ment az edzőpályára, hogy kitérjen Scholes bombái elől. És azért, hogy feltüzelje a csapatot a szezon második felére, arra a szakaszra amikor a United hagyományosan szétzúzza riválisait. Az esélyek nem mellettük szólnak, de térj be egy fogadóirodához, tegyél fel egy nagyobb összeget a Unitedre és láthatod, ahogy megizzadnak az ott lévők