10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!


[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #494
    Bevallom igencsak elcsodálkoztam, mivel a Marder-ről meglepően kevés adatott találtam a neten - ebből sajnos csak nyúlfarknyi ismertetőre futja... :(

    A Marder tervezését az 1950-es években kezdték meg, mikor a német hadsereg igényt tartott egy olyan Gyalogsági Harcjárűvre (Infantry Fighting Vehicle - IFV), amely képes lépést tartani akár terepen is az előrenyomuló harckocsikkal, és azokhoz mérhető védelemmel is rendelkezik. Ugyan az 1960-as években Nyugat-Németország rendszeresítette az M113 Páncélzott Szállító Járművet (Armoured Personal Carrier - APC), azt gyenge páncélzata és fegyverzete miatt nem tartották alkalmasnak arra, hogy a közvetlen a harckocsiegységekkel tevékenykedjen. A Marder az akkori kor járműveihez képest elég nehéz lett, mivel páncélzata a Leopard 1 harckocsiéhoz mérhetőnek kellett lennie, így a tömege 32 tonna lett, a tervekben nem szerepelt az úszóképesség, csak az előkészített gázlóképességét növelték meg, így max. 2m-es folyókon is át tud kelni. Az úszóképesség hiánya azért nem okoz problémát, mivel arra tervezték, hogy a harckocsikkal mozogjon együtt, és azok sem rendelkeznek ilyen képességel. A harcjármű fegyverzetét eredetileg egy fő és egy melléktorony hordozta, amelyeket belülről, távirányítással kezeltek, a fő toronyban egy 20mm-es gépágyú és egy 7,62mm-es MG3 géppuska (MG42 néven ismerős lehet még a II. VH-ból) kapott helyet, a segédtorony a harcjármű végében kapott helyet és egy 7,62mm-es géppuskával volt ellátva. Egyik torony sem volt stabilizálva, így ha pontos lövést akartak végbevinni, a harcjárműnek meg kellett állnia. Az első példányt 1970-ben adták át, és 1975-ig gyártották, de alvázát felhasználták a Roland légvédelmi egységnél is, amelyet 1985-ig gyártottak. A segéd tornyot a tapasztalatok alapján hamarosan leszerelték, mivel akadályozta a fő torony tüzelését hátrafele.
    A Marder-t csak a német hadsereg rendszeresítette, és folyamatosan fejlesztette, így az évek alatt három fejlesztési fázison eset át, melyek elsősorban a páncélzatának megerősítésére, éjjellátó (passzív infravörös) célzókészülékek felszerelésére, illetve az elektronikus rendszerek fejlesztésére irányultak. Az Marder 1A3 verzió jelenleg a legútóbbi változat, ennél már opcionálisan lehetőség van "Milan" páncéltörő rakéta indítóberendezésének felszerelésére is.
    A jármű háromfő legénysége a sofőrből (a tank elején, bal oldalon), a lövészből (középen bel oldalt) és a parancsnokból (középen jobb oldalt) áll, és hat főt képes szállítani, akik a jármű végében foglalnak helyet. Az erőforrás egy 600 lóerős dizel-motor, amely a jármű orrában, jobb oldalon található.
    A 90-es években elkezdtek egy Marder 2 jelű jármű fejlesztésébe (#489-es hozzászólásban Marder 2-őt említettem, de Marder 1A3 képeket raktam be, amiért elnézést kérek), amely a Marder 1 utóda lett volna. A jármű erősebb péncélzattal, és nagyobb, immár stabilizált löveggel szerelt toronnyal lett volna ellátva. Fő fegyverzete egy 35mm-es vagy 50mm-es gépágyú lett volna. A Német védelmi minisztérium a 90-es évek második felében leállította a fejlesztést, mivel nem volt anyagi keret a Marder 1A3-asok leváltására, így azok legalább 2008-ig rendszerben maradnak.

    Marder 1A3

    Legénység: 3 + 6
    Hossz: 6.79 m
    Szélesség: 3.24 m
    Magasság (tornnyal együtt): 2.985 m
    Üres tömege: 29,200 kg
    Harckész tömege: ~33.500kg
    Max. sebessége műúton: ~75 km/hr
    Max. hatótávolsága műúton: ~460 km

    Fegyverzet: 1db 20 mm-es gépágyú (1,250 lőszer); 1db 7.62 mm-es párhuzamosített géppuska (5,000 lőszer); 1db MILAN páncéltörő rakéta-indító cső (6db rakéta)



    Marder 1A3 gyakorlaton


    Marder M1A3 a KFOR szineiben


    További képek