-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
harcu #159 "A Második Világháborúban azért igencsak törődtek az emberekkel, már akik. A ruszkikat ahogy mondtam nemigen érdekelte hány ezer ember veszteségük van, ha Sztálin elvtárs azt mondta hogy holnapra sarlókalapácsot akar látni Harkovon akkor semmi nem számít, elő 2 millió embert baltát a kezükbe és losgehen. Pl azt tudod, hogy kb 5 gyalogosnak adtak 1 puskát 1-2 tár tölténnyel, az első ment a puskával, lelőtték a második átvette tőle és így tovább. Meg gondolom azt is hallottad már ahogy a ruszkik bátorították a saját katonáikat, vagyis a tisztek beálltak a katonák mögé puskával és aki hátranézett vagy nem futott elég gyorsan annak kicakkozták a hátát... tudod, mindent a népért. "
Naszóval ez jellemző volt 1942-1943-ig. Akkoriban nem számított az élet, és egy rosszul sikerült akció után könnyedén kivégezték a tisztet is. Így, védve a saját életét, inkább elvesztette minden beosztottját, de akkor is elérte a kívánt célt.
Az, hogy 5 embernek volt 1 fegyvere, ez baromság. Az 1. világháborús Bruszilov offenzívára még rá lehet ezt mondani, a 2. világháborúra már nem. Fegyverzet terén az oroszok nagyon jól el voltak látva. Mindenkinek jutott fegyver, a végén már a többséget géppisztollyal látták el, nem puskával, mert felismerték, hogy az öntöltő fegyvereké a jövő.
A képzettségről vallott nézeted se igaz. 1940-1941-re Sztálin kivégeztette az akkori vezérkar szinte minden tagját, így új, tapasztalatlan tisztek jöttek. Ezek egy részét közben még gulágra küldték, lefokozták, kivégezték, de akik 1942-1943-ra megmaradtak, azok már tapasztalt, jól képzett katonák voltak. Avagy egy Zsukovra, Vorosilovra nem hiszem, hogy azt mondanád, hogy nem voltak tehetségesek. Tudásban ekkorra a szovjet tisztikar felvette a versenyt a némettel.
Képzettség: 1943-ra kialakították a gárdahadosztályokat, így lettek gárda repülőezredek. Az itt szolgáló pilóták voltak az ún. "elit". Aszovjet vadászgépek ekkorra már felvették a versenyt a németekkel, az Me-109F/G széria ellen a Jak-9-esek avagy az La-7-esek partiban voltak mind fegyverzet, mind manőverezőképesség szempontjából. Ekkorra már eldőlt, hogy a németek elveszítik a háborút, folyamatosan vonultak vissza, az új tisztikar tehát nekifogott a hadsereg átszervezésének. Kiépítették a kiképzési rendszert, a frontális támadások helyett elkezdték a alkalmazni a légierőt és a tüzérséget az ellenség megpuhítására, majd tankokkal bementek a védelmi vonalakba, és a gyalogság csak ezután jött. Ezen intézkedések hatására a veszteségeik drasztikusan csökkentek, igaz, jelentős mennyiségű tankot és repülőt vesztettek. Kérdés, hogy számított-e ez valamit. Nos, semmit.
T-34-ből gyártottak a háború alatt kb. 50.000-et. Tigris 1-ből meg 1350-et, Párducból kb. 4.000-et. Pz4-ből kb. 10.000-et. A legnagyobb példányszámban megépített vadászrepülő szintén a szovjet Jak család volt, míg a csatarepülőknél ugyanekkora számban épültek az IL-2 különböző változatai. A szovjetek ekkorra már akkora fülényben voltak, hogy nem az emberi túlerőre támaszkodta, hanem az anyagira.