-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#145
Hehe, megtaláltam az anno OFP fegyveroldalhoz írt Ka-50 leírásom, kissé kibővítettem, frissitettem, és voilá - remélem elégedettek lesztek vele:
Ka-50
A Ka-50-et még a 1977 végén kezdték el tervezni, mivel a szovjet vezetés egy tendert írt ki a Mi-24-esek leváltására. Prototipusának jelölése V-80 volt, és 1982-ben szált föl először. A Mil gyár a Mi-28-at kezdte fejleszteni, de a Kamov tervezőiroda új játékos volt a pályán, mivel eddig főleg civil (Ka-26) illetve tengerészeti helikoptereket (Ka-25, majd Ka-27/29/32) gyártott, földi támadógépet nem. A Kamov helikopterek jellegzetessége a koaxiális elrendezésű (két, egymással ellentétes irányban forgó) főrotor, ami szükségtelenné teszi a farokrotor használatát. Ennek az elrendezésnek az előnye, hogy a főrotor(ok) átmérője kisebb lehet (ami kisebb zajszintet is jelent), a gépet pedig rövidebbre lehet építeni, illetve nincs farokrotor, ami az egyik legsérülékenyebb része a hagyományos elrendezésű járműveknek. Azonban a Ka-50 mégis talán a legradikálisabb eleme a mindössze egyfős legénysége. Ezzel egy főre hárul minden feladat (vezetés, navigáció, célok azonosítása és a fegyverzettel azok leküzdése), ami igencsak leterheli a pilótát, viszont ennek és a koaxiális elrendezésnek köszönhetően nagyon kompaktra, kis méretűre sikerült a Ka-50, ráadásul a bevetési költségek is csökkentek. Az egyfős elrendezés alaposan megzavarta a nyugati elemzőket, akik egészen a 90-es évekig úgy gondolták, hogy a Ka-50 egy helikoptervadász, és feladata az ellenséges helikopterek leküzdése, illetve a Mi-24/Mi-28 helikopterek védelme. Még egy dologban különleges a Ka-50: ez az egyetlen harci helikopter, amelyet katapultüléssel láttak el. A rotorlapátok lerobbantása után a pilóta a K-37 katapultülés juttatja ki biztonsággal. A helikopter tervezésénél a túlélőképességet alapvető fontosságúnak tartották, a gép pilótakabinját, hajtóműveit és erőátviteli egységeit többrétegű páncélzat védi, mely képes megvédeni azokat a NATO 20mm-es gépágyúlövedékektől is. A pilótafülkét duplafalú acéllemez védi, a tesztek szerint ellenáll a 100 méterről kilőtt 20mm-es NATO és a 23mm-es orosz gépágyúlőszernek is.
A tenderben egyébként szerepelt, hogy a gépeknek legalább 2 hétig "kibírják" a frontvonali, tábori körülményeket, minden különleges karbantartó berendezés és felszerelés nélkül.
A fegyverzet terén ismerősbe botlunk: a helikoptert ugyanazzal a 30mm-es, 2A42 jelzésű gépágyúval szerelték fel, mint a BMP-2-őt, hozzá pedig 500 db lőszer van a fedélzeten, melyből 250db páncéltörő (AP), 250db pedig robbanó-gyújtó (HEI). A 2A42 az elérhető teljesítményadatai alapján jobb, mint az Apache M230 "Chain Gun"-ja, a páncéltörő lövedékek torkolati sebessége nagyobb, röppályájuk laposabb. Érdekesség még, hogy a gépágyú függőlegesen +15 és -40 fokban, oldalirányban pedig 15 fokban kitéríthető, illetve, hogy a pilóta szabhatja meg a tűzgyorsaságot (a lehetőségek 350 és 600 lövés/perc). A Ka-50 fő fegyvere mégis a 9A4172 "Vikhr" (a NATO-ban AT-9-ként ismerik), melyből általában a külső pilonokon 6-6 darabot (vagyis összesen 12-őt) hordoz. A Vikhr egy viszonylag kis méretű és tömegű (60kg az indítótubussal együtt) páncéltörő rakéta, mely 8-10 km-es hatótávolsággal rendelkezik, az indítás után rádióvezérléssel irányítják, a cél közelébe pedig áttérnek a lézeres célmegjelölésre (ez lehet a helikopter saját lézercélzója, de lehet külső, pl. gyalogos egység általi is), relatív páncél átütőképessége mintegy 900mm. A rakéta kis távolságon belül használható légi célok ellen is, amennyiben azok maximális sebessége nem haladja meg a 800km/h-át. A jellemző fegyverterhelés a Vikhr mellet, a belső pilonokon a 2x20 db-os, 80mm-es irányítatlan rakétaindító-blokk. Hordozhat még 500kg-os légibombát (max. 4 db-ot), ikercsövű 23mm-es gépágyúkonténert (lőszerkészlet: 930db), R-73/AA-11 levegő-levegő rakétát, illetve 500 literes pótüzemanyag tartályt.
A Ka-50 alapvetően nappali bevetésre készült, bár a műszerezettsége lehetővé teszi a minden időjárási körülményben való használatot, éjszakai bevetésekhez egy speciális konténerre van szüksége, melyben egy előre néző infravörös érzékelő (FLIR), egy milliméter hullámhosszú radar és egy elektron-optikai célzóberendezés található.
A Ka-50 manőverező képessége rendkívüli, nemcsak olyan manőverekre képes, mint a hátraszaltó, hanem akár a hossztengelye körül is pöröghet (mint a vadászgépeknél a csűrés). Ehhez még hozzájön a fejlett fedélzeti számítógép, mely képes beavatkozni a repülésbe, és ha például a cél kilépne a gépágyú vagy a rakéták tűzmezejéből, a gépet "ráforditva" követi azt. A Ka-50 rendelkezik egy kétirányú adatátviteli rendszerrel is, vagyis képes az általa befogott célok adatait más gépeknek átküldeni, illetve külső (másik helikopter, földi vagy légi felderítő egységek) forrásból származó céladatokat felhasználni.
Erőforrása kezdetben két Izotov TV3-117VMA gázturbina, melyek egyenként 1.660 kW-ot (2226 LE-t) adnak le, később az 1.838 kW-os (2465 Le-s) TV3-117VMA-SB3 került beszerelésre. A két fő üzemanyagtank a törzs középrészén kapott helyet, összesen mintegy 1800 liter kerozint képes befogadni, a tank belseje szivacsszerű anyaggal van feltöltve (a folyadék mozgását lassítandó), külsejét pedig többrétegű természetes gumi védi. Szükség esetén a szárnyak alá 500 literes póttartályok szerelhetőek (max. 4 db.). Az erőátviteli berendezés úgy van megtervezve, hogy ha egy esetleges találat esetén elfolyna az olaj, legalább további 30 percig üzemképes marad.
A Ka-50 NATO elnevezése "HOKUM", a Kamov pedig először "Werewolf", majd "Black Shark" névre keresztelte, és általában látványos festéssel látta el a külföldi repülőnapokra (ez egyébként nem ismeretlen, a Szuhoj repülőgépgyár is igen látványos "törtvonalas" álcófestéssel látta el a Szu-35 és Szu-37-es gépeit). A tendert a Mi-28 ellenében a Ka-50 nyerte meg, és hivatalosan rendszerbe is állították 1992-ben, egész pontosan 28 db-ot rendelt az orosz haderő, de anyagi gondok miatt a leszállításuk késlekedik (legutóbbi információm az, hogy évi két darabot vesz át), a Ka-50 már átesett a tűzkeresztségen, Csecsenföldön több bevetésben is résztvett a 90-es évek végétől.
A Ka-50N jelentősen különbözik az alapváltozattól, beépítették az éjszakai bevetésekhez szükséges berendezéseket, így már nincs szüksége a speciális konténerre rossz látási viszonyok között, illetve este. Pilótafülkéjét is átalakították, a pilóta sisakjára egy kijelzőt szereltek, amely a HUD adatait közli, valamint egy LCD és egy CRT képernyő vette át a legtöbb analóg műszer feladatát. Fegyverzetét is kibővítették, a "Vikhr" rakétát újabb testvére, az "Ataka-V VIKhR 9M120" (NATO: AT-16) váltja, képességei alapjában véve hasonlóak, mint elődjének, de találati pontossága jelentősen javult (az orosz adatok szerint 95%-os találati aránnyal rendelkezik), valamint robbanófejét lecserélhetőre készítették, és van hozzá Repesz-romboló illetve légi célok elleni robbanófej is. A Ka-50N ára különböző források szerint 12-15 millió $ (1999-es adat), függően a vásárlás feltételeitől.
A fegyverpiacon a Ka-50 nem volt sikeres, a legtöbb légierő idegenkedik az egyfős legénységtől, ezért az eredetileg kiképzőváltozatnak indult Ka-52-ből kialakítottak egy teljes értékű harci változatott, melyet "Aligator"-ra kereszteltek. Ez rendelkezik a Ka-50N éjszakai bevetésekhez szükséges berendezéseivel, viszont a pilótafülkében egymás mellet két fő foglal helyet, a nagyobb felszállótömeg miatt viszont a teljesítménye valamivel rosszabb is lett.
1997-ben a Kamov az izraeli IAI céggel közösen indult a török hadsereg harci helikopter tenderén, mely 145 gép rendszerbe állításáról szól, mintegy 3,5-4 milliárd dollár értékben. A speciális török igényekhez igazított gép a Ka-50-2 "Erdogan", mely szinte nem is emlékeztet a Ka-50-re: a pilótafülkét buborékszerű kialakításúra tervezték, melyben a kétfős személyzet egymás mögött foglal helyet, eredeti gépágyúja helyett egy kiengedhető állványon egy Giat 621-as torony kapott helyet, egy 20mm-es NATO-szabvány gépágyúval - ugyanakkor egyedülálló módon 360°-os tűzívvel rendelkezik.
Tulajdonságok (Ka-50):
Teljes hossz (rotorral): 16 m
Teljes hossz (csak a törzs): 15 m
Rotorátmérő: 14,5 m
Szárnyfesztáv: 7,34 m
Magasság (behúzott futóművel): 4 m
Üres tömeg: 7.692 kg
Normál felszálló tömeg: 9.800 kg
Maximális felszálló tömeg: 10.800 kg
Max. Hordozható fegyverzet tömege: 2.500 kg
Hajtómű: 2 db 1.838 kW-os (2465 Le-s) teljesítményű Izotov TV3-117VMA-SB3 gázturbina.
Max. vizszintes repülési sebesség: 300 km/h
Cirkálósebesség: 270 km/h
Max. oldalirányú sebesség: 80 km/h
Max. sebesség hátrafele: 90 km/h
Max. repülési magasság: 5.500 m
Max. emelkedési sebesség: 10 m/s
Max. hatótávolság (standard hasznos tömegnél): 460 km
Max. "G"-erő: -3 és +3,5
Fegyverzet:
1 db 2A42 30mm-es gépágyú a törzs jobb oldalán, lőszerkészlete jellemzően 240db AP (páncéltörő) + 230db HEI (repesz-romboló-gyújtó)
4 db fegyverfelfüggesztésre szolgáló pilon a két félszárnyon, összesen 2.500 kg hasznos teher részére
Hordozható fegyverek:
"Vikhr" páncéltörő rakéta (2x6 db)
80 mm-es irányítatlan rakéták (2x20 db vagy 4x20 db)
122 mm-es irányítattlan rakéták (2x5 db vag 4x5 db)
23mm-es ikercsövű gépágyú-konténer, 930 db-os lőszerkészlettel (2 db)
500 kg-os légibombák (2 vagy 4 db)
R-73 levegő-levegő rakéták (2db)
500 literes pótüzemanyag tartály (2db)
Jellemző fegyverterhelés:
2x20 db 80mm-es irányítatlan rakéta a belső pilonokon
2x6 db "Vikhr" páncéltörő rakéta a külső pilonokon
Ka-50
Dolgozik a 2A42
.jpg)
Ka-52 "Aligator"
Ka-50-2 "Erdogan"