• Pretorian
    #10462
    Kíváncsi vagyok mit hoznak össze Spector nélkül. Mondjuk ha megnézitek, mindig a kis garázscégek játékain érezni a legjobban, hogy mennyire benne van szívük-lelkük a fejlesztésben. Az Ion Storm már képtelen volt száz százalékban reprodukálni azt, amit a Looking Glass felépített az első két Thief-játékkal. Tudom hogy sok régi fejlesztő ment át a Looking Glass-ból, de mégis bepucsított a brigád a konzolpolitikának.
    Én a harmadik részt is szerettem, sőt. A kedvenc játékaim között tartom számon a mai napig. Csak az a baj, hogy nem abban erősített, amiben igazán kellett volna. Szerintem tökre meglettünk volna bejárható város, tps nézet meg ratyi glow effekt nélkül is. Mindettől függetlenül azért elég tartalmas és hangulatos volt, a hangok, a sok kis fellelhető jegyzet, a cutscene-ek, és úgy "overall" az egész hangulat azért bőven elegendő volt ahhoz, hogy úgy érezzük, ez tényleg egy igazi Thief-játék. A Shalebridge Cradle-beli első látogatásom alkalmával pedig szó szerint majdnem összeszartam magam, amikor meghallottam a sistergő hangot, elkezdett villódzni a világítás, és szó szerint a semmiből rohant nekem az egyik páciens. (Az egyébként egy technikai bravúr is volt nem mellesleg, mert a fel-felvillanó fények ellenére ha default beállításon hagytad a fényerőt, akkor olyan sötét volt, hogy a muszájdzsekis őrült beleolvadt az árnyak és a felvillanó fények játékába, és csak akkor vetted észre, ha már tényleg ott volt szinte előtted.) Lauryl és Drept sztorija meg alapból annyira félelmetes, szomorú, és gyönyörű egyben, és annyira jól össze van rakva dramaturgiailag, hogy az ember már szinte tényleg zsigeri dühöt és késztetést érez, hogy segítsen annak a nyomorult Hammerite-nak pontot tenni a több évtizedes sztori végére.
    Szóval az a pálya bekerült a játéktörténelem nagykönyvébe.
    Sokat várok a negyedik résztől, de nem túl sokat. Ha csak olyan jó lesz, mint a harmadik, akkor szerintem én nagyon sokáig el leszek vele.