Írd le ide azokat a reklámokat amik idedesítőek vagy dühítőek szerinted...
-
Cat #707 ALTERNATÍV MÉDIAHASZNÁLATI TRENDEK A MARKETINGKOMMUNIKÁCIÓBAN
A magyar fogyasztók több mint egynegyede reklámkerülő az AdAvoider
2000 kutatás szerint, 33%-uk elutasítja a reklámokat egy GfK–Szonda–
TGI-kutatás szerint. Az USA-ban 2904 reklámot látnak a fogyasztók
naponta, ebből csupán 52-öt észlelnek, 24-et képesek megvizsgálni
részletesen és csak 4 üzenetre reagálnak valamilyen formában.
Magyarországon heti adatok szerint 255 tévéspotot látnak, 350
óriásplakátot, 136 rádióreklámot, 1-6 mozireklámot.
Amerikában már a háztartások 72,5%-ban képesek lennének
kiszűrni a reklámokat, a digitális televíziózás megjelenésével
Magyarországon is meg fognak jelenni a személyes videófelvevők,
amelynek rettegett márkaneve a TiVo, és akkor nem kell
egy másfél órás mozifilm kedvéért három órát töltenie a nézőnek
a tévé képernyője előtt. Ellenben a tévétársaságok
gondolkodhatnak azon, hogy a nézők hajlandók lesznek-e fizetni
a televíziózásért, avagy honnan származik majd a jövedelmük.
Az Egyesült Államok Marketing Szövetségének felmérése szerint a
menedzserek már most azon gondolkodnak, hogy a tévéreklámból
kivont költségvetésüket milyen más médiumon
helyezzék el. Egy szakértő szerint nagyobb fenyegetést jelent a
televíziós társaságoknak a reklámszűrő berendezések elterjedése,
mint amit a Napster jelentett a zeneipar számára.
Az alternatív médiák elterjedését elősegíti a befogadók
megváltozó életstílusa, különösen a dolgozó, aktív rétegek
esetében. A munkaidő meghosszabbodott, többet kell
utazni az embereknek a munkahelyükre, kevesebb időt
töltenek otthon. A közönség kevesebbet tud otthon
tévézni, és szívesebben számítógépezik, játszik
számítógépes játékokkal, gyakrabban találkozik köztéri
eszközökkel.
Sok hirdetőnek továbbra is szűk a reklámköltségvetése, sok
lokális gyártónak és kereskedőnek tulajdonképpen
szüksége sincs arra, hogy megjelenjen az országos
sajtóban, televízióban, rádióban, hanem helyi és
költséghatékony reklámhordozókat vesz inkább igénybe.
Az alternatív eszközökön keresztül megjelenő személyes
kommunikáció vonzó, szimpatikus és trendi a fiatalok számára,
és ők igazán cinikusak a mainstream reklámmal, a nyíltan
eladni akaró hirdetésekkel szemben.
A hirdetők felől pedig egyre növekvő kritika övezi a reklámozás
alapjául szolgáló hatáshierarchia-modelleket (AIDA, Rogers stb.).
Tényleg ez alapján működnek a reklámok? Ha kiszámoljuk egy
adott modell működésének a valószínűségét (pl. elérés,
figyelem, megértés, emlékezés, szándék, cselekedet), a
befogadónak minden egyes szakaszon keresztül kell mennie,
hogy a reklám hatásának legyen tulajdonítható a vásárlás. Ha
azzal a feltételezéssel élünk, hogy minden egyes szakasz
50%-os valószínűséggel történik meg, annak a valószínűsége,
hogy a reklám alapján került sor a vásárlásra 1,5625%!!!
Egy másik probléma, ami minket is elért, az a közönség
töredezettsége. Az Egyesült Államokban 1995-ben 3 hirdetéssel
el lehetett érni a 18–49 éves nők 80%-át, míg csupán 5 évvel
később, 2000-ben 97 közzétételre volt szükség ugyanehhez az
eredményhez. Megállapíthatjuk, hogy hatalmas a tülekedés a
fogyasztók figyelméért, és a reklámipar az alternatív
médiaeszközökhöz fordul a helyzet megoldására.
A fogyasztók reklámkerülése és az egyre nehezebbé váló
reklámelérés miatt a hirdetők olyan reklámhordozókat keresnek,
amelyek elől nem tudnak „elbújni” a nézők, másrészt, hitelesebb
és szórakoztatóbb új médiumokat vesznek igénybe, melyek sok
esetben személyes ajánlásként jelennek meg, kizárólagosságot,
egyediséget sugallnak. Hogyan lehet meghatározni, hogy mit
nevezünk alternatív médiaeszközöknek? Egy általánosan
elfogadott definíció szerint különböző, változatos kísérlet arra,
hogy a vállalat úgy érje el a fogyasztókat, hogy közben tudatosan
elkerüli a hagyományos reklámhordozókat. Az alternatív eszközök,
általában újszerű reklámhordozókat jelentenek, maguk a
reklámhordozók imázsközvetítők is egyben. Alternatív médiának a
rabul ejtő médiaeszközök és a lopakodó marketing eszköztárának
bizonyos fokú kombinációját nevezzük. Teljesen tisztán nem
válnak el egymástól, hanem általában egymásra épülve fejtik ki
hatásukat. Mindenesetre nem elég csak megfogni, „rabul ejteni” a
fogyasztót, a kreatív megvalósítást úgy kell végrehajtani, hogy
örömmel „essen csapdába”, a fogyasztót szórakoztassa az, ha az
adott üzenettel elérjük.
Az alternatív eszközök egyik legnagyobb csoportját a „Rabul ejtő”
médiaeszközök (Captive Media) alkotják, ahol a reklámozók a
legkülönbözőbb és legváltozatosabb formában kísérlik meg az
üzenetet eljuttatni a fogyasztóhoz. Ez úgy valósul meg, hogy
amikor a fogyasztó olyan szituációba kerül, hogy egyszerűen nem
tudja kikerülni a reklámokat, vagy annyira eredeti formában tárják
az üzenetet, a márkanevet elé, hogy „kötelező” felfigyelnie rá. Ezek
közé tartozik pl. a fogantyúra helyezett hirdetés, a villamosok,
buszok külső felületének átfestése az adott márka színeire, a
repülőjáraton a videón bemutatott infotainment, és a
repülőtársaság által adott fedélzeti magazin. Az Egyesült
Államokban 400 irodának a liftjében helyeztek el 4200
síkképernyős televíziót, ahol reklámokat közvetítenek. Kísérleti
jelleggel a New York-i taxikban is elhelyeztek tévéképernyőket.
A Tesco most teszteli, hogy hatásos-e a reklámot sugárzó televízióképernyők
elhelyezése magyarországi üzleteiben.
A szórakozóhelyek mosdóiban elhelyezett poszterek, iskolákban
kirakott plakátok a kikerülhetetlenség bázisán működnek. Az utcán
elhelyezett City-light poszterek, óriásplakátok is a rabul ejtő médiák
körébe tartoznak. Egyszerűen szem előtt vannak, és mindennapi
életünk, közlekedésünk során nem tudjuk kikerülni ezeket. A
Balatonon a strand felett elhúzó repülő által vontatott molinó,
vagy például a falun keresztülhajtó cirkuszi előadást reklámozó
hangszórós autó (amit természetesen nem most találtak ki) is idetartozik.
Ezeknek az eszközöknek tulajdonképpen csak a
megrendelő pénztárcája és a képzelet, no meg a szakmai erkölcsi
érzéke szab határt.
Az Egyesült Államokban például az általános és középiskolákban is
megjelentek ezek az eszközök, amelynek egyik ellentmondásos
válfaját a Channel One iskolai program jelenti. A Channel One
csatorna mindennap 12 perces ismeretterjesztő műsort sugároz
általános iskolásoknak, amelyből 2 perc reklám. A diákoknak
kötelező részt venni a műsor megtekintésén. Ezt a műsort 8 millió
iskolás látja mindennap az USA 12 ezer iskolájában. A reklámidő a
hirdetők számára kétszer annyiba kerül mint a legnézettebb
hagyományos televízión sugárzott műsorkörnyezetben, ugyanakkor
a közönség 100%-a végignézi a reklámokat is, nem morzsolódik
le, a tévét műsor közben nem lehet kikapcsolni, lehalkítani.
Az iskolák a programban való részvételükért audiovizuális
eszközöket és számítógépeket kapnak. Bár reklámos szempontból
azt lehet erre mondani, hogy mindenki nyer az ügyön,
felmerülhetnek etikai kérdések, például az iskolákban senkit sem
szabadna arra kötelezni, hogy reklámokat nézzen.