http://index.hu/kultur/media/hofi0410/
-
#73
Amikor még fiatal voltam,
Erdőbe vittek, hol vígan kóboroltam.
Űztem én a nagy és kis vadat,
Jutott nekem mindig néhány apró kis falat.
Régen volt...
Az évek - jajj - szép lassan teltek,
Míg loholtam én, mások vígan pihentek.
A lábam, szívem már nem fiatal.
Az ígéretekből maradt egy dal:
Egy kiöregedett vadászkutya
Vonítva ül a kátyúba.
A hűséget én nem csak mutattam,
Emlékezz rá, érted mennyit ugattam!
Ti kiöregedett vadászebek,
Csont helyett jött a nyugdíj rendelet.
Értetek a szívem majdnem megszakadt...
Hogy hittem én, én ifjú állat,
Jó lesz nekem majd mindenkor tenálad,
Hisz a gazda mindig úgy kényeztetett,
S csak gyomorrontáskor éheztetett.
Egy kiöregedett vadászkutya
Vonítva ül a kátyúba.
A hűséget én nem csak mutattam,
Emlékezz rá, érted mennyit ugattam!
Ti kiöregedett vadászebek,
Csont helyett jött a kamatadó rendelet.
Értetek a szív majd' megszakadt,
De a rosszban jó, hogy ugatni már szabad,
Hogy ugatni már szabad, hogy ugatni még szabad!
Nem tudom én, mit hoz a holnap,
Új kutyák mind frissen csaholnak.
Nem tudok én mást vonítani:
Az igazságból elveszett...
Az igazságból elveszett...
Az igazságból elveszett ... az "i".
(Malek Miklós - Szenes Iván - Hofi Géza)
