6
  • gombabácsi
    #1
    akkor ezért cigiznek. megszakítják a munkát cigizésért (8 órából 2 óra cigizés) és hogy jobban érezzék magukat, cigiznek
  • dyra
    #2
    a kávézgatást is mondhatod volna, meg az étkezést. Vannak életművészek cigizgetéssel, kávézgatással, kajálgatással eltöltik a napot. Mondjuk ha gép előtt rohadsz 45 percenként állj fel sétálni mert lehet nem lesz a munkád hatékony viszont sérved lesz amit amúgy majd baszik neked finanszírozni a cég.
  • Caro
    #3
    Meg van, ahol azt mondják, hogy itt nem lehet cigizni. Problem solved.
  • dyra
    #4
    fiatal koromban dolgoztam egy gyárban. Lényegében szalag mellett. Ott percre pontosan annyit dolgoztunk amit az akkori munkatréövkönyve előírt. 7 óra 50 percet (az ebédszünet nem volt benne a teljes ott töltött időm 8 óra 30 perc volt öltözéssel zuhanyzással inkább 9). A WC-ét is illett szünetben megoldanod ha nem előbb utóbb mentél az irodára beszélgetésre. Ha azután se akkor meg már a papírjaidért. Ezek után bekerültem egy állami szervhez irodára. Teljesen megdöbbentem mi volt ott. 11-kor elment a munkatárs ebédelni. Volt aki három körül ért vissza fél négyig még megivott egy kévét majd go home. :D Átjártam a megye házára ott mindig fullon voltak a kávézók és a dohányzók. Nem tudom azóta mi változott én egy jó 20 éve nem nem dolgozok ilyen helyeken. Vállalkozók nem szeretik ha órabéren a seggedet mereszted, ha nincs értéke a melódnak repülsz. Gondolom a gyárakban is ez van.
  • Akva
    #5
    Mind a kettő állatság. A kettő közé is be lehetne lőni.
  • Kergelez
    #6
    Én tökéletesen megértem, miről van szó.
    Egy kicsit más az én helyzetem. A munkahelyem változó fizikai munka. Folytonos ugráltatás, de úgy éreztem, váltótársaim között én vagyok a legjobb. A munkatársaim örültek, ha velem kerültek egy műszakba. Ott nem volt ilyen probléma.
    Odahaza viszont annál inkább. Mivel Isten létezésében nem tudok hinni, viszont nagyon sokszor találkozok felsőbb beavatkozással, Mátrix-hívőnek mondom magam. Én így vagyok programozva. Amitől féltem, hogy nem hagynak pihenni az életem folyamán (szaporodtak a gyerekek), az nem valósult meg. 99%-ban hagyott pihenni a környezetem, ha ledőltem. De én alkotni akartam a szabadidőmben. Játékokat gyermekkoromban, programokat, szöveget felnőttként. De ahogy nekiláttam bármi általam hasznosnak vélt dolognak, a környezetem zaklatni kezdett, hogy vele foglalkozzam. A környezetem változott, a zaklatás folyamatos. Csoda, hogy most írhatok. 40 éves koromban lemondtam arról, hogy hasznos legyek, azóta csak játszok és játszok. Ha ezt félbehagyom, nem okoz akkora stresszt. Nem is zavarnak benne.
    Féllábú lelkem miatt enyhe depresszióban élem le az egész életemet.