6
-
#2
"Érezhetően azt szerették volna elérni a készítők, hogy a játékosok sokkal jobban összenőjenek kiválasztott járműveikkel, így kivették például az idegesítő cserekártyás rendszert, és – kukába hajítva a realizmus maradékát – megálmodtak egy új szisztémát, aminek köszönhetően nem kell majd újabb és újabb autókat vásárolnunk a folyamatos győzelemhez, a szakadt kezdőjárgányunkat is olyan erősre tudjuk tuningolni, hogy alkalmas lesz a főellenfél legyűrésére. Sőt mi több, most már az sem érdekes, hogy melyik autónak milyen tulajdonságai vannak."
Fasza, gyak minden motivációt sikerült kiölni, hogy a gémer még egy versenyt bevállaljon, valami új kocsiért, amivel megverheti azt az ellenfelelt, amire esélye sincs.
Nem lehetett volna mondjuk rögtön az elején az endgame videót is elérhetővé tenni?
XD -
#3
Bennem is hasonló gondolatok támadtak mikor ezt elolvastam. Aztán bevillant egy kép, 2002-t írtunk, épp bekerült a gépembe az az Athlon XP proci amire leginkább vágytam és így már döccenömentesen futott az NFS: Hot Pursuit 2. Máig megvan az az érzés amikor a menüben beröffent a Wall of Shame a Course of Naturetöl én meg végre unlockolhattam a Dodge Viper-t amire annyira vágytam. Az még játékélmény volt. -
Major #4 Tessék: https://www.youtube.com/watch?v=ugpPQSzq3JQ -
Major #5 Igen, aki meg Atarin nőtt fel, annak meg az volt a játékélmény és nem ezek a 3D-s vackok. -
#6
Nyílván, de ez, hogy jön ide? NFS marhára nem volt még a 80-as években. Nem általánosságban beszéltem játékélményröl hanem, a Need for Speed nyújtotta élményröl, amit többek között a kocsik megszerzése is jelentett, ahogy NEXUS6 is írta.