23
-
Crane #1 Nagyon igaza van. -
sathinel #2 Ez attól is függ ki mire használja az ilyen oldalakat. Pl nállunk a cégnél UK-ban szinte minden főnök, dolgozó fenn van. Sokszor együtt kártyáznak nézegetik egymás képeit, üzengetnek, chat, stb. De a munkahelyen ugyanúgy elmarhulnak, dumálgatnak egymással. Ez melett sok baráttal, ismerőssel otthon így tartják a kapcsolatot, dumálnak. Ok hogy egyszinten magányossá tehet, ha pl csak vadidegenekkel tart valaki így kapcsolatot. De ha azokkal is akikkel mindennap találkozik, bulizik, stb akkor szerintem ez nem igaz rá. Szerintem van negatívum benne mint ahogy van pozitív oldala is. És egyénfüggő kire hogy hat. -
Gascan #3 mond valamit... -
#4
Szerintem meg nem. Én nem áplok több száz emberrel online kapcsolatot. Attól, hogy van iwiw profilom - nem használom szinte semmmie - még nem feltétlen magányos az ember.
A számítógép és minden portál csak egy eszköz. Nem erre kell alapzni és ezen elbaszni az időt. Ennyi. -
#5
"Deresiewicz elmondta, hogy ezzel a problémával már Shakespeare is foglalkozott"
a facebook magányosító hatásáról? melyik műben? :)
mellékesen, nem csodálkoznék, ha az ember mondandója a valóságban nem lenne ilyen elvágólagos, mint amilyen cikk született belőle.
és mi igaz a cikkben amúgy?
mert én erős felszínességet érzek benne.
meg ferdítést.
amikről a cikk szól, azokkal eleve van némi probléma.
aki meg a tényleges ismerőseivel tartja a kapcsolatot facebookon (amire ki lett találva), vagy találkozik velük offline is, vagy a távolság miatt kényszerül ilyen megoldásra.
tehát akkor most miről is beszélünk tulajdonképpen, ami nem sz*rpasszírozás? :) -
#6
"Deresiewicz elmondta, hogy ezzel a problémával már Shakespeare is foglalkozott"
a facebook magányosító hatásáról? melyik műben? :)
mellékesen, nem csodálkoznék, ha az ember mondandója a valóságban nem lenne ilyen elvágólagos, mint amilyen cikk született belőle.
és mi igaz a cikkben amúgy?
mert én erős felszínességet érzek benne.
meg ferdítést.
akikről a cikk szól, azokkal eleve van némi probléma.
aki meg a tényleges ismerőseivel tartja a kapcsolatot facebookon (amire ki lett találva), vagy találkozik velük offline is, vagy a távolság miatt kényszerül ilyen megoldásra.
tehát akkor most miről is beszélünk tulajdonképpen, ami nem sz*rpasszírozás? :) -
amitakartok #7 Nem kéne párhuzamot vonni a TV és a net közé. Ki mondott olyat, hogy a netet magány ellen találták fel (pedig a szövegből erre lehetne következtetni)? -
USAMEN POWER #8 Szerintem nagyon is igaz a cikk. Akárcsak megnézek egy myvip usert, van vagy 300-400 ismerőse, de láttam olyat is akinek 1500. WTF ??
Ezek a számok erős túlzást jelentenek, az emberek többsége olyanokkal tartja a kapcsolatot, aki mellett elmegy az utcán és fel se ismeri hogy ez a valaki esetleg egy közösségi portálon fel van véve barátnak. Szóval a közösségi oldalaknak van negatív és pozitív hatása is. Megismerteted magad a világgal, valódi barátokkal is tarthatod a kapcsolatot, viszont az online éned túlsúlyba kerülhet, ami álltal eltávolodsz a való világtól. (Ez persze nem mindenkire igaz.) Teljesen logikus.
Én részemről időnként átnézem a barátlistámat, kit érdemes tartogatni és ki van csak potyára a listámban. De vad idegen emberekből is lettek olyan ismerőseim, akikkel komolyabban tartom a kapcsolatot. -
USAMEN POWER #9 Még csak annyit fűznék ide, hogy lehet valakinek több 1000 online ismerőse miért ne ? De elöbb az életben legyenek meg a kapcsolatai, és a sikerei. Az online én csak addig működik, míg ki nem húzod a kábelt a gépedből. -
Justil #10 baromság. -
andersh #11 durván nyomatja még mindig a facebook a rejtett reklámot, nem csoda hogy ennyire növekszik -
rumkola #12 totál igaz -
#13
Szerintem igazán itt kezdődik a gond: "Egy idő után minél jobban örül valaki a Facebook-üzeneteknek, annál kevésbé lesz öröme a valódi életben."
Többnyire egyetértek a proffal. Ő sem azt mondja hogy ez törvényszerű hanem azt hogy egy olyan jelenség ami egyre megfigyelhetőbb a közösségi portálok népszerűsödésével.
Szerintem amíg valaki csak kapcsolattartásra használva a web2t és nem ott éli a szociális életét, addig nem lehet gond.
De amikor már azt is tudod a barátodról, hogy épp mit evett, milyen kedve van, milyen videón röhög, milyen TV műsort néz, milyen ötlete támadt... mert ezt olvasod Twitteren, Facebookon, WIWen, Waven, Buzzon... és a többi, akkor már messze vagyunk a klasszikus értelembe vett barátságtól vagy emberi kapcsolattól.
Szerintem ezek az eszközök mint baromi hasznosak, csak nem éppen arra amire használja őket az átlag user. -
jAMEsbAUd #16 Idezet a fooldalrol: "A jelenlegi online világ mind a magányt, mind a valódi barátságokat azonban nagyon megnehezíti."
Aki ezt erti, jelentkezzen :D -
#17
"The present on-line world all the solitude, all of them make the real friendships difficult very much however"
beraktam vissza a fordítógépbe, hátha kiderül. :)
tipp:
A jelenlegi online világ nehezebben elviselhetővé teszi a magányt, azonban a valódi barátságok létrejöttét megnehezíti.
-
atomjani #18 Én jobban átlátom a dolgot, mert komolyan foglalkozok közösségépítéssel.
A facebook kapcsolatteremtésre jó, de az építésére kevésbé. Egyszerűen ez is az iwiwhez hasonlít, ahol az emberek jelölgetik egymást, néha megosztanak pár dolgot és ennyi.
Az eddigi barátokkal a valóságban szoktunk lenni és nem véletlenül. Aki interneten kommunikál a másikkal, az könnyen a laza barátságok kategóriába kerül. Nem véletlenül.
A barátság az együtt töltött időkről szólnak, de nem arról, hogy a gép előtt beszélgessenek egymással. Együtt biliárdozni, kirándulni vagy bármit csinálni. Van különbség.
Aki az interneten keresztül akar barátokat szerezni, annak jó oldalt kell választania. Egy olyan oldalt, ami lehetővé teszi az élőben való találkozást és ezt programokon keresztül zajlik. Én egy oldalt ismerek, ami ezt a célt tűzte ki, ez pedig a www.forumvilag.com
Itt mindenki ismerkedni, barátkozni akar. De aki csak jól akarja érezni magát, az szintén fog örülni neki. Aki ennél jobb oldalt is feltud mutatni, az nagyon ügyesnek számít. -
bottika #19 Szerintem arra vonatkozik, hogy az online (cyber) világ megnehezíti:
- a magányt (folyton ingerek érnek másoktól, képtelen vagy úgy jó alaposan egyedül maradni, elmagányosodni, mert olyan felületes dolgokkal kizökkentenek a mély magány állapotából, mint pl: kibontottam egy üveg bort)
- a valódi barátságokat (az emberek kezdik azt hinni, hogy a barátság attól lesz, hogy "mindent" tudnak a másikról, id est hogy a másik épp wc-n volt, berúgott, vett egy új laptopot)
Bár ahogy az lenni szokott, a valóság saját magát alakítja, ezért ha ma ilyen barátságra van szükség, akkor a barátság fogalmát kell átdefiniálni :(( ha csak másik szót ki nem találunk rá. Én 1992 óta ülök net előtt, és így majdnem 20 év távlatából visszasírom azt is, amikor nem volt se mobiltelefon, se internet, és nem kaptam napi 60 spam-et vagy 2 soros levelet (smst) itt-ott, viszont heti 1-2x kaptam illatos, női kézírással írt levelet. Ha nem jött, akkor érezhettem magam magányosnak is, ha meg jött, akkor boldognak. -
Justil #20 köszi a reklámot.
lol. -
#21
a technofóbok szerint a net elmagányosít
ezt modták már róla 10 éve is
ehhez képest csak itt az sg-n olyanokkal hozott össze a net, akikkel amúgy sosem találkoztam volna -
#22
Jujdejó. Akkor most megyek is és regisztrálok, hogy megtapasztaltjam milyen érzés amikor egy fórum felér egy virtuális orgazmussal 
-
nemmáté #23 A cikk, és az esszé sem állítanak feltétlen valótlant. Ugyanakkor fontos elmondani, hogy az 'elmagányosodás' jelensége egyáltalán nem törvényszerű azoknál az egyéneknél, akik használják az említett oldalakat. Ezt csak a korábbi hozzászólók miatt mondom, akik saját szociális kapcsolataikat hozták fel ellenpéldaként.
Viszont nem értem, hogy ez mitől olyan nagy szenzáció? Ugyanezt számtalan filozófus, szociológus, szociálpszichológus, és kultúrakutató kifejtette már az elmúlt 20 év során. Személyes kedvencem Ulf Hannerz figyelmeztetése (magyarul hivatkozza: Deme János : Mi újság a médiával a „globális faluban”?). Hannerz szerint a posztmodern média (beleértve az internetet és annak különböző szegmenseit is), elsősorban azon személyek számát növeli meg 'környezetünkben', akikről tudjuk, hogy velünk azonos módon élnek és gondolkodnak a világ valamely távolabbi pontján, ugyanakkor ezekkel az emberekkel sohasem találkozunk személyesen. Innen kiindulva nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy feltételezzük: lesznek olyan userek, akik pontosan az előbb említett tény miatt, ’el fogják hanyagolni’ a személyes kapcsolataikat.
Másodsorban az esszék írója kizárólag olyan ’romantikus barátságokat’ hoz példának, mint Goethe és Schiller, Byron és Shelley, Emerson és Thoreau, Words¬worth és Coleridge. Ezek a személyek mind koruk kiemelkedő művészei voltak, közülük többen, még életük során ’ünnepelt sztárrá’ tudtak válni. Az önmagukról, a világról, és a saját környezetükről (beleértve a barátaikat) is alkotott képük eleve ’máshonnan indult’, mint a ’hétköznapok embereinek’. Azt is lehetne mondani, hogy Deresiewicz, az esszék írása közben a részből egészre általánosítás csapdájába esett. Igazából semmit sem tudunk meg abból, hogy a régebbi korok társadalmának tagjai kit tartottat a barátaiknak, vagy mit gondoltak a barátság fogalmáról. Hacsak nem érjük be pár – a mindennapinál sokkal műveltebb – ember tapasztalataival.
És mi garantálja, hogy az általa említett költők, írók, művészek nem regisztráltak volna a mai közösségi oldalakra, ha a jelenben élnének, és hogy ez nem ment volna a személyes kapcsolataik rovására?
Deresiewicz tehát nem mondott semmi újat az esszéiben! Talán érdekesebb, lényegre törőbb lett volna 1 konkrét kutatást bemutatni, vagy legalább az elméleti alapjait felvázolni...