3
  • Möci
    #1
    -"és ráadásul szűkíti, gúzsba köti a szemlélő percepciós rendszerét, fantáziáját."
    -"A szelektív és negatívan szubjektív megítélés önmagában..."
    -"...tehát marad a torz felfogás és nyomokban a kiállítás emléke"
    és a többi egyéb gondolatmentes frázispufogtatás.
    Hát mit ne mondjak...kétszer el kellett olvasnom, hogy egyáltalán valamit megértsek ebből a fennkölt zagyvaságból.
    Véleményem szerint a dokumentarista fotó a meglátott pillanatról és annak helyes és pontos visszaadásáról szól, és arról, hogy ezek a képek utólagosan nincsenek manipulálva (elsősorban szoftveres manipulációra gondolok). Megjegyzem hű, de k*va sz*r lenne nekünk, hogyha a képek az alkotóikról szólnának. (de mondjuk ekkora baromságot még nem igen hallottam, ez olyan, mintha azt állítanám Bethoven művei Bethovenről szólnak, vagy Monet festményei Monetről szólnak, vagy egy még jobb: R.Capa felvételei R.Capáról szólnak. Ugye képtelen állítás?)
    De kérdem én: Most 192 fotóról (cikk eleje), vagy 196 fotóról (cikk vége) van szó?
    Persze annak akinek a nevét sem kell adnia a cikkéhez az könnyen irkálhat bármit, hiszen ránézve következményei nincsenek (olyan ez mint a névtelen "állampolgári" feljelentés).
    AZÉRT KÍVÁNCSI LENNÉK KI A t*köm ÍRTA EZT A SARLATÁNSÁGOT?!?!

  • babajaga
    #2
    Egy esküvői fotó is dokumentarista mert dokumentál.
  • babajaga
    #3
    "és negatívan szubjektív "

    Micsoda? A fekete nem lehet negatív.