1387
Vimánák, ősi asztronauták, elsüllyedt kontinensek, elpusztult civilizációk
-
Pares #1 Nem találtam a témára topikt, szóval nyitottam egyet, hogy ne offoljuk teli a többit.
Bevezetésnek itt egy írás a Védákról és annak érdekességeiről:
A szanszkrit szövegek sokszor említik, hogy az istenek az égen vívtak csatákat, vimánákat használtak, amelyeket olyan halálos fegyverekkel szereltek fel, mint amilyeneket mi alkalmazhatunk ezekben a felvilágosultabb időkben. A Rámájana pl. ezt írja:
"A Puspaka kocsi ragyog, mint a nap, a bátyám, a hatalmas Rávana szerezte meg. Ez a kiváló légi kocsi oda megy, ahova akarják… olyan, mint egy fényes felhő az égen."
".. Ráma király beszállt, és a Raghuk urának parancsára fölemelkedett a levegőbe."
A Mahábháratából, a nagyon hosszú indiai eposzból tudjuk, hogy a Maja nevű démon vimánájának a kerülete húsz könyök volt, négy erős kerékkel látták el. Ez a költemény az információ igazi aranybányája, ami az istenek közötti konfliktusokat illeti, és akik olyan halálos fegyvereket használtak, mint manapság mi. A lángoló lövedékeken kívül más halálos fegyverekről is hallunk. Indra dárdája egy köralakú ’reflektor’ segítségével működött. Amikor bekapcsolták, fény-nyalábot produkált, ez minden célpontot azonnal elpusztított. Az egyik párviadalban Krsna az égen üldözi az ellenfelét, Salvát, és Salva valamilyen módon láthatatlanná teszi a Saubha nevű vimánát. Krsna azonban egy különleges fegyvert használ: 'Gyorsan elővettem egy nyilat, amely a hang alapján keresi meg a célpontot'. Sok más rettenetes fegyvert ír le egészen magától értetődően a Mahábhárata, de a legfélelmetesebb az, amelyet a Vrsnik ellen használnak:
"A gyors és erős vimánájában repülő Gurkha a Vrsnik és Andhakák három városa ellen egyetlen, de az univerzum valamennyi erejével rendelkező lövedéket lőtt ki. Tízezer napként ragyogó, lángoló füst- és tűzoszlop emelkedett fel. Ez volt az ismeretlen fegyver, a vas mennykő, a halál küldöttje, amely hamuvá égette a Vrsnik és Andhakák egész nemzetségét."
Fontos megjegyezni, hogy ezek nem elszigetelt események. Más civilizációkban is vannak hasonló beszámolók. A vas mennykő utóhatásai nagyon ismerősen hangzanak. Úgy látszik, az embereket annyira elégette, hogy a holttesteiket nem lehetett azonosítani. A túlélőknek se volt sokkal jobb, mivel kihullott a hajuk, leváltak a körmeik.
Az állítólag mitikus vimánákkal kapcsolatban talán a legérdekesebbek azok a tárgyilagos feljegyzések, amelyek leírják, hogyan kell ezeket megépíteni. A maguk módján, az utasítások egészen pontosak.
A Szamarangana Szutradhára írja:
"A vimána teste erős és tartós legyen, könnyű anyagból, mint egy nagy madár. A belsejében kell elhelyezni a higany motort, alatta a vasból készült fűtőberendezéssel. A higanyban rejlő erő mozgásba hozza a meghajtó örvényt, és a gépben ülő ember nagy távolságot tehet meg az égen. A vimána föl- és leszállhat függőlegesen, adott szögben haladhat előre és hátra. A gépek segítségével az emberek repülhetnek a levegőben, a mennyei lények lejöhetnek a földre."
A Hakatha (a babiloniak törvénykönyve) egyértelműen kimondja: "A repülőgép használata nagy kiváltság. A repülés ismerete a mi egyik legrégebbi örökségünk. Ajándék azoktól, 'akik odafönt élnek'. Azért kaptuk tőlük, hogy sok életet megmentsünk."
Még fantasztikusabb információt ad egy régi khaldeai könyv, a Szifrala, amely több, mint száz oldalon sorolja a repülőgép építésének műszaki részleteit. Olyan szavakat tartalmaz, amelyeket grafitrúdként, réztekercsként, kristály kijelzőként, rezgő szférákként, stabil szögekként, stb. lehet fordítani.
Az UFO rejtély sok kutatója hajlamos arra, hogy figyelmen kívül hagyjon egy nagyon fontos dolgot. Feltételezik, hogy a legtöbb repülő csészealj idegen, vagy talán katonai eredetű, származhatnak az UFO-k a régi Indiából és Atlantiszból is. Amit a régi indiai repülőgépekről tudunk, az a régi indiai forrásokból származik; írott szövegekből, amelyeket ránk hagyományoztak a régi századok. Nem kétséges, hogy a legtöbb szöveg hiteles; köztük vannak a jól ismert eposzok, de szó szerint több száz ilyen van. A legtöbbet még le sem fordították angolra a régi szanszkritból.
Az indiai Asóka császár alapította meg a "Kilenc ismeretlen ember titkos társaságát": ezek nagy indiai tudósok voltak, az volt a dolguk, hogy katalogizálják a tudományokat. Asóka titokban tartotta a működésüket, mert attól félt, hogy a régi indiai forrásokból szerzett ismereteket a háború gonosz céljaira használják fel; Asóka pedig nagyon ellenezte a háborút, miután véres csatában győzött le egy ellenséges sereget, és áttért a buddhizmusra. A "kilenc ismeretlen ember" összesen kilenc könyvet írt, feltehetően mindenki egyet. Az első könyv címe: "A gravitáció titkai." A történészek hallottak erről a könyvről, bár nem látták. Főleg a "gravitáció ellenőrzésével" foglalkozik. Feltehetően még megvan valahol, India, Tibet egy titkos könyvtárában, vagy másutt (talán éppen Észak-Amerikában). Érthető, hogy Asóka ezt az ismeretet titokban akarta tartani, már amennyiben létezik.
Asóka tudta, hogy ilyen és más „futurisztikus” fegyvereket használó háborúk pusztították el Ráma birodalmát, sok évezreddel azelőtt. A kínaiak csak néhány évvel ezelőtt találtak szanszkrit dokumentumokat a tibeti Lhaszában, és azokat elküldték a csandigarhi egyetemre, hogy fordítsák le. Dr. Ruth Reyna egyetemi professzor azt mondta, a dokumentumok a csillagközi űrhajók építési utasításait tartalmazzák. Meghajtási módszerük „anti-gravitációs” volt, a laghimához, az ember fiziológiai alkatában létező ismeretlen erőhöz hasonló rendszeren alapult, amely "centrifugális erő, és elég hatalmas ahhoz, hogy leküzdje a gravitációt." A jógik szerint ez a laghima teszi lehetővé a levitációt.
Dr. Reyna azt mondta, a sok ezer évesnek vélt szövegekben astráknak nevezett gépeken a régi indiaiak egész hadsereget küldhettek bármelyik bolygóra. Más titkokat is feltárnak a kéziratok, úgymint anima (láthatatlanná tevő süveg), és garima (hogyan váljunk olyan nehézzé, mint egy ólomhegy). Az indiai tudósok persze nem vették ezeket a szövegeket nagyon komolyan, de jobban értékelték, amikor a kínaiak bejelentették, hogy egyes adatokat az űrprogramjukban fognak tanulmányozni. Egyike az elsőknek ez a kormány, amely elismeri, hogy az anti-gravitációt vizsgálja.
A kéziratok nem mondják meg határozottan, történt-e valaha is bolygóközi utazás. Említenek egy holdra tervezett utazást, bár nem világos, hogy a terv megvalósult-e. Az egyik nagy indiai eposz, a Rámájana azonban részletesen elmondja hogyan utaztak el a holdra egy vimánán (vagy astrán), sőt harcoltak a holdon egy Asvin (vagy atlantiszi) űrhajóval. Ez csak az egyik újabb bizonyság arra, hogy az indiaiak használták az anti-gravitáció és aerospace technológiát.
Még messzebb kell visszamennünk az időben, hogy a technológiát igazán megértsük. Ráma birodalma legalább 15,000 évvel ezelőtt jött létre Észak-Indiában és a mai Pakisztánban. Sok nagyvárosa volt, némelyiket megtalálták Pakisztán sivatagjaiban, Észak- és Nyugat-Indiában. Úgy látszik, Ráma kortársa volt az atlantiszi civilizációnak, amelyben megvilágosult papkirályok uralkodtak.
Ráma hét legnagyobb városát a klasszikus hindu szövegek a hét rsi városainak nevezik. A régi indiai szövegek szerint az embereknek vimánáknak nevezett légi járműveik voltak. A vimána két fedélzetes, kerek légi jármű, kerek ablakokkal és kupolával, majdnem olyan, ahogyan a repülő csészealjat elképzeljük. A "szél sebességével" repült, és "dallamos hangot" adott. Legalább négy különféle vimánatípus volt: csészealj formájúak, hosszú hengerek ("szivaralakú úrhajók"). Nagyon sok régi szöveg beszél a vimánákról, több kötetet kitennének. A gyártók repülési kézikönyveket írtak a különféle vimánák vezérléséről, némelyik ránk maradt, sőt le is fordították angolra.
A Szamara Szútradhara tudományos értekezés, a vimánában történő légi utazás minden szempontjával foglalkozik. 230 párvers beszél a megépítéséről, a felszállásról, ezer mérföldes repülésről, normál- és kényszerleszállásokról, még a madarakkal való esetleges összeütközésekről is. A Vaimánika Sásztrát 1875-ben találták meg egy indiai templomban. Ezt a Kr.e. 4. században írta a bölcs Bháradvádzsa, aki még régebbi szövegeket használt forrásként. A szöveg témái a vimánák üzemeltetése, vezérlés, óvintézkedések hosszú utazások esetén, a repülőgép vihar- és villámvédelme, valamint hogyan lehet átkapcsolni „napenergiára” egy szabad energiaforrásról, amely „antigravitációként” hangzik. 8 fejezetében ábrák vannak, háromféle repülőgépet mutat be, olyan készülékekkel együtt, amelyek tűzbiztosak és nem törnek el. Felsorolja a járművek 31 lényeges részét és a 16 anyagot, amelyekből készülnek, és amelyek abszorbeálják a fényt és a hőt; ezért tartották alkalmasnak a vimánák építéséhez.
Ezt a dokumentumot lefordították angolra, és beszerezhető a kiadónál: Vaimánika Sásztra, szerzője Mahársi Bháradvádzsa, angolra fordította, szerkesztette és kiadta G. R.Josyer, Mysore, India, 1979. Mr. Josyer a majszuri nemzetközi szanszkrit kutatás akadémiájának igazgatója. Nem tűnik kétségesnek, hogy a vimánákat, valamiféle „anti-gravitáció” hajtotta. Függőlegesen emelkedtek föl, lebegtek az égen, mint a modern helikopter. Bháradvádzsa nem kevesebb, mint 70 régi tekintélyre és tíz repülőút-szakértőre hivatkozik.
Ezek a források elvesztek. A vimánákat a vimána-grhában, egyfajta hangárban tárolták. Néha azt mondják, egy sárgásfehér folyadék volt az üzemanyag, máskor valamilyen higanyvegyület, bár erről elég zavarosan írnak. Nagyon valószínű, hogy a későbbi szerzők megfigyelőkként írtak, régebbi szövegekből idéztek, és érthető módon maguk sem ismerték a meghajtás elvét. A "sárgás-fehér folyadék" gyanúsan úgy hangzik, mint a gazolin, és talán többféle meghajtási mód volt, köztük belső égésű, sőt "pulse-jet" motorok. Érdekes megjegyezni, hogy a nácik az első pulse-jet motorjaikat a V-8 rakétáka bombákhoz fejlesztették ki. Hitlert és a nácikat kivételesen érdekelte a régi India és Tibet, évente küldtek ezekre a helyekre expedíciókat, a 30-as évektől kezdve. Ezoterikus információt gyűjtöttek, és talán innen is szereztek tudományos ismereteket.
A Dróna Parva (Mahábhárata) és a Rámájana szerint az egyik fajta vimána gömb formájú volt, nagy sebességgel haladt a higannyal generált széláramlatban. Olyan volt a mozgása, mint egy UFO-é, föl, le, előre-hátra, ahogyan a pilóta akarta. Egy másik indiai forrásban, a Szamarában a vimánák „sima és jól összeállított vas gépek, higanytöltéssel, amely hátul zajos láng formájában csapott ki." Egy másik írás, a Szamaranganaszútradhara leírja, hogyan építették a járműveket. Lehetséges, hogy a higanynak van valami köze a meghajtáshoz, vagy a vezérlési rendszerhez. Már a szovjet tudósok fölfedeztek valamit Turkesztán és a Gobi sivatag barlangjaiban, amit ők "nagyon régi, űrhajók navigálásához használt műszereknek" neveztek. A "műszerek" félgömb alakú üveg vagy porcelán tárgyak, kúpban végződnek, amelyben egy csepp higany van.
Nyilvánvaló, hogy a régi indiaiak vimánákban repültek egész Ázsia felett, feltehetően Atlantiszig; sőt Dél-Amerikáig. A Mohendzso-daroban (Pakisztán, a hét rsi városának egyike Ráma birodalmában) talált és máig meg nem fejtett írást másutt is megtalálták: a Húsvét-szigeten. Még ezt a Rongo-Rongonak nevezett írást sem fejtették meg, és nagyon hasonlít a mohendzso-daroi íráshoz. Légi bázis volt-e a Húsvét-sziget a Ráma-birodalom vimánáinak az útvonalán? (A mohendzso-daroi vimána reptéren a utasok hallották a hangosbemondó dallamos hangját: Rama Airways, Bali, Húsvét-sziget, Nazca és Atlantisz, 7. kapu, beszállás megkezdődött. Kérjük az utasokat a 7. kapuhoz…) Tibet sem kis távolság. A "tüzes kocsiról" így beszélnek: "Bhíma repült a kocsiján, amely ragyogott, mint a nap, és olyan hangos volt, mint a mennydörgés... Fénylett a repülő kocsi, mint a láng az égen a nyári éjszakában ... elsuhant, mint egy üstökös... Mintha két nap ragyogott volna. Aztán a kocsi fölemelkedett, és teljesen kivilágosodott az ég."
Bhavabhúti Mahávirájában, egy 8. századi, régebbi szövegekből és hagyományokból merítő dzsaina szövegben olvassuk: "A Puspaka nevű légi kocsi sok ember visz Ajódhjába, a fővárosba. Az ég tele van hatalmas repülőgépekkel, sötét, mintha éjszaka lenne, csak a sárgás fényeik látszanak." A legrégebbinek tartott indiai könyvek, a Védák különféle formájú és méretű vimánákról írnak:az "agnihotravimána" két motorral működik, az "elefánt-vimána” több motorral, más típusokat a jégmadárról, az ibiszről és más állatokról neveztek el.
Sajnos a vimánákat, mint a legtöbb tudományos felfedezést, végső soron háborús célokra használták. Az atlantisztiak arra használták a maguk repülőgépeit, a "Vailixi-ket," hogy megpróbálják legyőzni a világot – ha hihetünk az indiai szövegeknek. Az indiai írásokban Asvinoknak nevezett atlantisziaknak még fejlettebb volt a technológiájuk, mint az indiaiaknak, és biztos, hogy még harciasabb természetük volt. Bár úgy tudjuk, nem maradt fenn régi szöveg az atlantiszti vailixi-ról, ezoterikus, okkult források írnak ezekről a repülőgépekről.
A vailixik hasonlóak a vimánákhoz, ha ugyan nem azonosak, általában "szivar alakúak" voltak, egyformán manővereztek a víz alatt, a légkörben vagy az űrben. Más repülőik olyanok voltak, mint a vimánák, csészealj formájúak, talán szinten le tudtak merülni a víz alá. Eklal Kueshana, az "Utolsó határ" szerzője azt írta egy cikkében 1966-ban, hogy a Vailixit 20,000 évvel ezelőtt fejlesztették ki Atlantiszban, és általában "csészealj formájúak voltak, trapezoid keresztmetszettel, alul három félgömbként kiemelkedő motorházzal. Mechanikus antigravitációs meeghajtásuk van, a motorjaik kb. 80,000 LE erőt fejtenek ki." A Rámájana, Mahábhárata és más szövegek elmondják, milyen szörnyű háború volt 10-12,000 évvel ezelőtt. Ráma olyan pusztító fegyverekkel győzte le Atlantiszt, amelyet a olvasók a múlt század második feléig el sem tudtak képzelni.
A Mahábhárata, a vimánák egyik forrása elmondja, milyen félelmetes volt ez a háború: "...(a fegyver) egyetlen, de az univerzum teljes erejével feltöltött lövedék volt. Ezer napként ragyogó, tüzes láng- és füstoszlop emelkedett föl egész pompájában... Egy vas mennykő, a halál óriási küldöttje, amely hamuvá égette a Vrsnik és Andhakák nemzetségét.... a testek úgy elégtek, hogy felismerhetetlenekké váltak. A haj és a köröm kihullott; az edények látható ok nélkül eltörtek, és a madarak fehérré változtak.... néhány óra után minden étel megfertőződött.... hogy megmeneküljenek a tűztől, a katonák a folyókba vetették magukat, lemosták magukat és a felszerelésüket..." Úgy látszik, mintha a Mahábhárata egy atomháborút írna le. Az ilyen utalások nem elszigeteltek, minden történelmi könyv említ nagy csatákat, amelyekben fantasztikus fegyvereket és légi járműveket használtak. Az egyik szerint vimána-vailix háború volt a holdon. A fenti részlet nagyon pontosan leírja, milyen volt az atomrobbanás, és hogyan hatott a rádióaktivitás az emberekre. A vízbe ugrás csak lélegzetvételnyi haladék volt.
Amikor a régészek feltárták Mohendzso-daro rsivárost a múlt században, csontvázakat találtak az utcán fekve, némelyek egymás kezét fogták, mintha hirtelen sújtotta volna őket a végzet. Ezek a csontvázak a leginkább rádióaktívak azok közük, amelyeket valaha is talátak, mint Hirosimában és Nagaszakiban. Szó szerint üvegessé vált tégla- és kőfalakat találni Indiában, Írországban, Skóciában, Franciaországban, Törökországban és más helyeken. A kő erődök és városok elüvegesedésére nincs más logikus magyarázat, mint az atomrobbanás.
Továbbá Mohendzso-daroban, egy jól megtervezett, raszterben rendezett, a mai Pakisztánban és Indiában használatosnál jobb vízvezeték rendszerrel rendelkező városban az utcák tele voltak szórva „fekete üvegdarabokkal." Rájöttek, hogy ezek agyag edények voltak, amelyek megolvadtak az intenzív hőségtől. Atlantisz elsüllyedt egy kataklizmában, Ráma birodalmát atomfegyverek pusztították el, a világ visszaesett valamilyen "kőkorszakba," és a modern történelem csak több ezer évvel később kezdődik. Mégis úgy tűnik, mintha még lenne néhány vimána és atlantiszti vailixi. Ezeket úgy építették, hogy sok ezer éven át eltartsanak, némelyik talán még mindig használatban van, amint azt Asóka kilenc ismeretlen embere és a lhaszai kézirat tanúsítják.
Nem látszik meglepőnek, hogy titkos társaságok vagy kivételes, megvilágosult emberek testvériségei megőrizték ezeket a találmányokat, a tudomány és történelem ismeretét. Sok jól ismert történelmi személy, köztük Jézus, Buddha, Lao-ce, Konfucius, Zoroaszter, Mahávira, Quetzalcoatl, Akhenaton, Mózes, újabb feltalálók és persze sokan, akik valószínűleg névtelenek fognak maradni, ilyen titkos szervezetek tagjai voltak. Érdekes megjegyezni, hogy amikor Nagy Sándor eljutott Indiába, több, mint kétezer évvel ezelőtt, a történészei feljegyezték, hogy egy ponton "repülő, tüzes pajzsok" támadták meg őket, amelyek megrémítették a hadsereget és a lovasságot. Ezek a "repülő csészealjak" azonban nem alkalmaztak atombombákat vagy sugárfegyvereket, talán jóindulatból, és Sándor folytatta a hódításait Indiában. Több szerző fölvetette, hogy ezek a "testvériségek" néhány vimánát és vailixit titkos barlangokban tartanak Tibetben vagy egy más helyen, Közép-Ázsiában, és Nyugat-Kínában a Lop Nor sivatag egy nagy UFO misztérium központja. Talán még mindig tartanak itt sok repülőt, földalatti bázisokban, amilyeneket az amerikaiak, angolok és szovjetek építettek világszerte az elmúlt évtizedekben. De nem minden UFO tevékenységet lehet azzal magyarázni, hogy régi vimánák utaznak a holdra, valamilyen oknál fogva.
(John Burrows: Régi repülőgépek) -
Pares #2 Atomfegyver a régi Indiában
A nagy indiai eposz, a Mahábhárata mondja el, többek között, a világ eddig legnagyobb háborúja történetét.
Kr.e. 3150-ben, mások szerint 3139-ben ütköztek meg egymással a rokon királyi nemzetségek, a Kauravák és a Pándavák, és 18 napig tartott a háború, amelyet alig néhányan éltek túl. Az eposz nagyon részletesen számol be a hadi eseményekről. A legfontosabb fegyverek az íj, nyíl, kard és lándzsa; sokan csak dorongokkal harcolnak, vagy köveket hajigálnak. A legnagyobb hősöknek azonban isteni fegyvereik vannak, és ezek minden tekintetben különlegesek.
Az egyik főszereplő, Asvatthámá ezt mondja a Nárájana-fegyver történetéről (7.196-201): „Nárájana, a Legfelsőbb Úr személyesen ajándékozta ezt a fegyvert az apámnak… óvatosan használd, mert csak akkor tér vissza, ha megölte a célba vett ellenséget. Nem szabad elhamarkodottan használni, mert mindenkit elpusztít. Csak az menekülhet meg, aki elhagyja a kocsiját, eldobja a fegyvereit és kegyelmet kér.” Talán olyan ez a fegyver, mint a bumeráng? Egyáltalán nem, sőt nem is létezik a maga fizikai valóságában. Ezt a láthatatlan fegyvert egy mantrával kell „előszólítani.” Asvatthámá kimondta a mantrát, mire „lángoló nyilak jelentek meg az égen, olyanok voltak, mint a tüzes kígyók… aztán számtalan vasgolyó jelent meg a felhőtlen égen… buzogányok, napként ragyogó, éles korongok… A Nárájana fegyver úgy pusztított, mint a dühöngő tűz… ahol meg akarták fékezni, ott még erősebb lett. Mindenkit megöl ez a fegyver, aki csak arra gondol, hogy harcoljon ellene, még akkor is, ha a föld mélyében vesz menedéket.” Ardzsuna előszólította egy másik mantrával a Varuna fegyvert, amely hatalmas vízsugarakkal próbálta eloltani a tüzet. De a lángot okádó Nárájana-fegyver csak akkor békült meg, amikor az utolsó harcos is leszállt a szekeréről, és alázatosan felajánlotta a hódolatát.
Egy másik isteni fegyverről beszél a Bhágavata Purána (1.7.19-32). Ezt is a bosszúszomjas Asvatthámá „szólítja elő” a mantrájával. Amikor megjelent ez a fegyver, a Brahmástra, „mindent elárasztott a sugárzó, elviselhetetlen fény… ezt a fegyvert csak egy másik Brahmástra tudja megfékezni… Amikor a két fegyver sugarai összecsaptak, hatalmas tüzes golyó jelent meg. Nagyobb volt a napnál… Mindenkit a számvartaka tűzre emlékeztetett, amely az idők végén elpusztítja az egész világot.” A brahmástra éppen olyan pusztító, mint az atombomba. Az „ezer naphoz hasonló” fény felvillanását sötét porfelhő követi, hamuvá égeti a hatósugarában tartózkodókat. A madarak holtan zuhannak le a földre, az étel megfertőződik. Az emberek, ha ugyan még maradt erejük, ösztönösen a folyók felé menekültek, megpróbálták lemosni a bőrüket és a felszerelési tárgyaikat.
Nukleáris fegyver több, mint ötezer évvel ezelőtt, na ne. Ez csak mese lehet, mondták a nyugati tudósok, éppen olyan „valószínű,” mint a repülő szőnyeg, vagy a hétmérföldes csizma. Ez még nem sokat ártott volna, megszoktuk, hogy a tudósaink mindenben kételkednek. A modern ezotéria nagyjai azonban azt mondják, megtalálták a bizonyítékot. Egyikük (Nemere István) ezt írja: „Amikor a sok ezer éve néptelen város (Mohendzso Daro) utcáit kiásták a földből, ezrével találtak csontvázat. Az emberek mintha tömegesen menekültek volna, amikor utolérte őket a halál… hogy ez nem lehetett természeti katasztrófa, arra a csontok radioaktív sugárzása utal. Még Hirosimában vagy Nagaszakiban sem találtak ennyire sugárzó emberi maradványokat… a köveket szinte kerámiává égette a tűz, amelynek min. 1500-1600oC-nak kellett lennie… a légi felvételek nagyon hasonlítanak a két említett japán város romjaihoz, az atombomba felrobbanása után.”
Ezzel a leírással csak egy egészen kis probléma van: nem igaz. Az Indus-Szaraszvati kultúra városaiban alig találtak csontvázakat. Az emberek nem fejvesztetten menekültek, hanem gondosan felkészültek a távozásra; magukkal vittek minden használható holmit. A városokat nem atombomba robbantotta fel, fokozatosan adták meg magukat a természet erőinek, a medrüket sűrűn változtató folyóknak, a pusztító szeleknek és viharoknak.
A nukleáris fegyver azonban nem mese, csak az úgynevezett bizonyíték. Radzsaszthánban, Dzsódhpurtól nyugatra találtak egy várost, amelyet atomrobbantás pusztított el. Vastag hamuréteg borítja a helyét. A sugárzás még mindig intenzív, a terület nagyon veszélyes. Sok születési rendellenesség, rákos megbetegedés jelzi, hogy valami nincs rendben. A terület egy részét azonnal lezárták. Francis Taylor angol archeológus sem tudta folytatni az ásatásokat. Csak a közeli templomokban nézelődött, és lefordította a régi feliratokat. Úgy tűnik, az embereket váratlanul érte a vakító fény megjelenése, nem értették, honnan jön a gyilkos tűz. „A radioaktív hamu hihetővé teszi, hogy a Mahábhárata korában ismerték a nukleáris fegyvereket,” jegyzi meg óvatosan Francis Taylor.
Nem Radzsaszthán az egyetlen hely Indiában, ahol a nukleáris tevékenység nyomot hagyott. A szubkontinens déli végében, a Cape Comorin finom fövenye jellemzően sokszínű. A zarándokok ősidők óta „tudják,” hogy egykor Durgá istennő járt ott, és még mindig érezni „az energiáját.” Ez az energia azonban veszélyes is lehet, hiszen manapság uránt nyernek ki a Cape Comorin monozite homokjából.
Valamit tudtak Indiában több, mint 5000 évvel ezelőtt, és nem véletlen, hogy a Mahábháratát nem költeménynek (kávja), hanem történelmi följegyzésnek (itihásza) tekintik.
-
#3
*reJtéLYei -
#4
-
Pares #5 
Gondolom nem kifogás, hogy gyorsan gépeltem...
Utólag nem lehet javítani?
-
#6
szólj be modi topicba h javítsák -
#7
Wall of text,elég lenne egy link is. -
Pares #8 Nem egy oldalról vannak, így jobban el lehet igazodni. -
#9
tl;dr :\ -
#10
Hallod az első 2 hsz jobb, mint a Star Wars, a Star Trek, a Gyűrűk ura és Asimov összes műve együttvéve.
Na eddig az USA volt a nagyfiú, aztán nehogy belekössenek az indiaiakba, mert akkor "Az indiaiak repülő tüzes pajzsaitól ment meg uram minket."
Még szerencse hogy olyan jó indulatúak, hogy nem használják az atomfegyvereiket.
Na ezen viszont már tényleg kész voltam: "Nyilvánvaló, hogy a régi indiaiak vimánákban repültek egész Ázsia felett, feltehetően Atlantiszig; sőt Dél-Amerikáig. "
Ja, az is nyilvánvaló, hogy én vagyok a pápa. (de igazából egy hüllő) -
Pares #11 Viccelődhetsz, de nem változtatsz a tényen, hogy ezek benne vannak a Rámajánában, Mahábharátában és egyéb szanszkrrit iratokban. -
#12
rögtön az első sorban írja, hogy eposz, tovább nem is olvastam, egy eposz olyan mint egy mese, semmi valóságalapja nincs, valami okos kitalálta csak... -
Pares #13 "Valamit tudtak Indiában több, mint 5000 évvel ezelőtt, és nem véletlen, hogy a Mahábháratát nem költeménynek (kávja), hanem történelmi följegyzésnek (itihásza) tekintik." -
gyuri12 #14 Volt holokauszt?:| -
Pares #15 "Az eposz anyaga valamilyen – akár valóságos, akár képzelt – történet, előadási formája is a történeti előadás költőibb változata. Az eposz a múlt költészete, és a fantázia forrása benne az emlékezet, a hagyomány."
Mese, mint Trója... -
#16
Ez így igaz, csak van aki nem tudja megkülönböztetni, hogy mi benne a mese, és mi a valóság. -
#17
azt kihagytad h az eposz legnagyobb jellemzője az erőteljes túlzások, az események fenagyobbítása, ami az ókori eposzoknál meg a legfőbb hatáskeltés!!! -
#18
érdekes írás -
#19
Bocs nem ide tartozik de...
![]()
-
#20
de bizony, sajnos nagyon is ide tartozik 
-
Pares #21 Igaz, szinte minden ilyen mű tartalmaz túlzásokat, főleg hogyha nem egyszer átírták, és kitudja miket cseréltek le benne, amiket nem értettek... Nem lehet szószerint venni, de ez nem azt jelenti, hogy az egész csak szimpla kitaláció. Kötve hiszem, hogy több száz oldalas leírást "találtak volna ki", amiben részletes leírást adnak a vimánákról, összetételükről, tulajdonságaikról... -
#22
Tényleg érdekes. Kérdés: ilyen robbanást csak fegyver okozhat, vagy előfordulhatott "természeti jelenségként"? -
Pares #23 Tunguzka? -
#24
és mi a helyzet a Gyűrűk urával vagy az egyéb több száz oldalas fantasy regényekkel (herrypóter, dűne, stb..). akkor ilyen alapon ezek sem puszta kitalációk dacára az íróik állításinak, hiszen több száz oldalasak... ugyanmár.. -
#25
Hát nem spec becsapódásra gondoltam....
Annyi fajta sugárzás létezik a természetben magától nélkülünk is, miért ne lehetett volna? Ultraibolya, röntgen, gamma, kozmikus.....stb. mért pont ez tűnik hihetetlennek?
qetuol: Ezt viccnek szántad? Azért van némi különbség.... -
Ari18 #26 Ezt itt ne feszegessük. -
#27
hát nem tudom. tunguzkában ninsc sugárzás :/ -
Pares #28 Harry Pottert hasonlítasz egy Mahábharátához. Gratulálok.
Kérdezek valamit: Miért találhatóak hasonló "kitalált" történetek más kultúráknál is, mint pl.: Majáknál és egyéb amerikai őslakosoknál, Suméroknál, Kínaiaknál, afrikai törzseknél?
Úgylátszik akkoriban nagy volt az igény az űrscifi iránt az egész Földön... -
Pares #29 Tunguzkánál se volt becsapódás. Legalábbis tudtommal eddig nem találtak. Csak sok-sok kidőlt fát... -
#30
Gonosz dolgok ám ezek, régen nem volt rá igény mégis megtörtént mindenféle csoda, manapság meg mindenki azokra vár, de be kell érniük a sci-fi regényekkel. LoL -
#31
Ja, ja sokat fantáziáltak akkoron az emberek 
bezzeg manapság... annyira intelligensek és racionálisak vagyunk, kéne pár plecsni is róla....
na és persze olyan okosak....
-
#32
Cáfold meg. -
Garga Pitic #33 Ha megkérdezném, hol van pontosan ez a leatomozott város, lenne válasz?
Ha keresnék ettől a Francis Taylor angol régésztől egyéb publikációt, találnék? -
#34
Mit cáfoljon meg? Egy elméletet? Ha szétrobbant, nincs bizonyítéka az elméletnek. Mit kellene megcáfolni? -
Pares #35 Mit cáfoljak? Eddig is tudtuk, hogy az a "valami" még a levegőben felrobbant, csak a lökéshullám érte el a földet, _biztos_ krátert azóta se találtak. Persze azóta már volt az SG-n is 100 cikk a lehetséges kráterjelöltekkel, mint a tavak, mocsarak, stb. De ez nem ide tartozik... -
#36
Ne hülyéskedj már, szerinted elméletet nem lehet megcáfolni? Alátámasztották, hogy már történt ilyen eset, amire van is bizonyíték, mit gondoltok mi tette ezt? Vismanák? Zeusz? Repülő tüzes pajzsok? -
#37
jó, a hasonlat valóban nem teljesen megfelelő, de valószínűbbnek tartom h egymástól függetlenül a kínaiak és a maják meg az indiaiak kitalálnak hasonló történeteket, mint azt, hogy földönkívüli űrhajókkat láttak volna. -
#38
Nem csak látták őket, mindenfelé azzal röpködtek. -
Pares #39 Francis Taylor? Nemtudom, keress, lehet hogy több sikerrel jársz mint én....
A kérdéses radioaktív városról itt egy érdekes írás. -
Pares #40 Sokminden lehet valószínű...
