152
Az olajprobléma után már itt is a következő: Mad Max a láthatáron!
-
Aspyrin #1 A víz az úr
Mi lehet keményebb még az olajválságnál is? Közel az idő, amikor az ivóvíz ára csak az aranyéhoz lesz mérhető, és háborút, népvándorlást válthat ki a készletek szűkössége. A jövő kihívása s egyben üzlete rejlik a különleges erőforrás kiaknázásában.
Ma még csak az energiakérdéssel foglalkozik a világ, de egy-két évtized múlva már megszokott látvány lesz, hogy olaj helyett vizet szállítanak a tankhajók a világ kiszáradóban lévő területeire - állítják egyes szakértők, akik világméretű vízválságot vizionálnak 2030 körülre. Az Amerikai Tudományos Akadémia szerint a föld felszíne 400 éve nem volt ilyen meleg, mint most, és csak az elmúlt száz évben egy fokkal emelkedett a hőmérséklet. Ez pedig már alapvető változásokat idézhet elő a világ vízkészleteiben. A felmelegedés azzal a hatással is jár, hogy az esős területek esősebbeké, a szárazak szárazabbá válnak, így aszály és árvíz egyszerre sújtja a földrészeket. Tudósok szerint a mostani klímaváltozás néhány évtizeden belül kétmilliárd embert érintő vízhiányhoz és a földön élő fajok 20-30 százalékának kipusztulásához vezethet.
Harc a "kék aranyért"
A vártnál gyorsabban súlyosbodó vízhiánynak csak részben oka a felmelegedés: a növekvő népesség és a túlfogyasztás is vészes mértékben apasztja a készleteket. Kész őrültség - véli Rob Oates, a World Wildlife Fund vezetője -, hogy a fejlett államokban háztartási célokra, tisztításra, mosásra használják el az ivóvíz nagy részét. Nem a víz kevés, hanem a vele való gazdálkodási módszerek a roszszak - állítja a World Water Council jelentése. Ha a pazarlás folytatódik, akkor például Spanyolország területének harmada sivataggá válhat a nem is olyan távoli jövőben.
E században az aranynál is drágább víz lesz a fő politikai feszültségforrás - jósolják ezek alapján az ENSZ szakértői. Néhány évtizeden belül a fejlett világ egyes országaiban is korlátozásokat vezethetnek be, és a borúlátóbb forgatókönyvek szerint megindulhat egy újabb népvándorlás: a szomj halál szélén álló fejlődő országokból milliók özönlik el az észak-európai és észak-amerikai térséget.
Míg korábban sok háború az olaj miatt robbant ki, nem zárható ki, hogy a következőt a Közel-Keleten már a víz miatt vívják meg. A Níluson ma tíz ország osztozik több-kevesebb sikerrel, de növekszik köztük a feszültség, akárcsak a Tigris és az Eufrátesz folyók térségében; itt Törökország olyan gátakat épített, melyek Szíria és Irak ellátását veszélyeztetik. Afrikában 46 olyan országot tartanak számon, ahol a vízért folytatott vetélkedés még 2025 előtt erőszakos konfliktusba torkollhat. Háború törhet ki Kína, India, Pakisztán vagy Délkelet-Ázsia térségében is, mivel a rablógazdálkodás következtében nemsokára kimerülnek a készletek.
Jöhet a víztőzsde?
A vízkészlettel értelmesebben kell gazdálkodni - szögezi le a Heti Válasznak Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezető igazgatója. A vízben gazdag országok pedig megállapodásokat köthetnek a készletek megosztásáról a szomjazó államokkal. Már ha hajlandók erre: Kanada például eddig sem igen rajongott a vizére ácsingózó amerikaiak (a szárazságtól szenvedő Colorado és Kalifornia állam vagy Las Vegas) ajánlataiért.
El lehet képzelni, hogy a konfliktusokkal terhelt Közel-Keleten ez menynyire járható út. A jómódú országok segélyekkel is enyhíthetnek a szárazság által sújtott államok helyzetén, de az utóbbi időben csökkent az erre való hajlandóságuk.
Miután a gazdagabb országokban a felhasznált víz 20-40 százalékát pocsékolják el értelmetlenül, az első, könnyen végrehajtható lépések közé tartozik a víztakarékos csaptelepek, zuhanyfejek és WC-öblítők elterjesztése. Ez azonban még kevés: valószínűbb, hogy az igazán nagy pénzt a víztisztítási, -kezelési technológiák fejlesztésébe kell beleölni. Valójában az egész emberiséget el lehetne látni vízzel, de a sólepárlók, ionizátorok, ultraszűrők alkalmazása rengetegbe fog kerülni. Csakúgy, mint a szennyvíz újrahasznosítása vagy az antarktiszi jégtömbök szállítása a Közel-Keletre. A vízválsággal kapcsolatos fejlesztések költsége globálisan hatezermilliárd dollárra tehető a következő három évtizedben. A kérdés az, hogy ki fizeti meg ennek az árát.
A magántőke már felfigyelt a hiányban rejlő lehetőségekre: a befektetési szektorban csak "kék aranyként" emlegetett termék piacát 460 milliárd dollár értékűre becsülik. Miután a következő években a víz olyan stratégiai erőforrássá válik, mely jelentősen drágulni fog, a vízgazdálkodásba történő befektetés nagy megtérüléssel kecsegtet. Az érdeklődés már most is jelentős: kimondottan a vizes cégek értékpapírjait követi nyomon a Palisades Water Index, a Dow Jones U. S. Water Index, az S & P 1500 Water Utilities Index vagy az ISE-B&S Water Index. A víziközműcégek egyébként jól muzsikáltak az elmúlt években: tíz év alatt csaknem ötszörös pluszt könyvelhettek el az ebbe a szektorba fektetők.
S vajon mikor hallgathatjuk a víz hordónkénti áráról szóló tőzsdei híradásokat? Talán hamarabb, mint gondolnánk: többen azért támogatnák az árupiaci megjelenést, mert nagyobb takarékosságra fogná a fogyasztókat, éppúgy, ahogy a szén-dioxiddal való kereskedelem is a kibocsátás csökkentésére sarkallja az országokat. A határidős kereskedés elindításához azonban még számos akadályt kell elhárítani, így még jó néhány év eltelik addig, amíg a víz is felbukkanhat az olaj és a többi árupiaci szereplő mellett.
Az üzleti körök érdeklődése nem áll meg a vízzel való kereskedésnél. A magántőke a pazarlást fékező elosztás és készletgazdálkodás címén a vízi közműszektor privatizálását követeli. A folyamat az Egyesült Államokban már akkora lendületet vett, hogy a lakosság 33,5 százaléka kapja magántulajdonban lévő szolgáltatótól a vizet. A bolíviai vízháború viszont rámutat ennek veszélyeire: az ottani kormány a kilencvenes évek végén egy külföldi konzorciumnak engedte át az egyik vízszolgáltató vállalatot. A lakóknak törvényben tiltották meg, hogy a folyókból, patakokból vizet merítsenek, és még az esővizet sem gyűjthették össze. Ugyanakkor a kormány a magánbefektetőnek évi 16 százalékos extrahasznot garantált. Ekkor tízezrek vonultak az utcára, és összecsaptak a rendőrökkel; végül a tiltakozók győztek, és a kormánynak vissza kellett vonnia a privatizációt. Nem véletlen, hogy nemcsak álmodozók, hanem számos szakember is ingyenes vagy olcsón elérhető közjóvá, sőt emberi alapjoggá tenné a tiszta vizet.
Elkerülhetetlen a drágulás
A jövőben mi is lehetnénk olyan helyzetben, mint ma az olajsejkek: Magyarország gazdag vízkészlettel rendelkezik, hisz a hazánk területén átfolyó évi átlagos vízmennyiség (120 milliárd köbméter) egy lakosra vetített értéke világviszonylatban is kiemelkedő. A kedvező adottságokat azonban csak akkor lehet kihasználni, ha a vízbő időszakok feleslegét korlátozás nélkül tárolni lehetne a szükséges időre. A klímaváltozás tükrében a magyar vízgazdálkodást is újra kell gondolni, és a Vásárhelyi-tervet is át kell értékelni, mert az nem gondoskodik a vizek megtartásáról, csak az árvizek elvezetéséről. Ma még nem kell számolni azzal, hogy - mint Barcelonában - háromezer eurós büntetést kap az, aki ivóvízzel mos autót vagy tölti fel a kerti medencét, de ahogy hazánk éghajlata közelít a mediterránhoz, várható, hogy egyre gyakrabban lesz vízkorlátozás.
Miután a víz ára a rendszerváltás után folyamatosan nőtt, a nyolcvanas évekhez képest 30-40 százalékkal fogyasztunk kevesebbet. Az újabb áremelés azonban így is elkerülhetetlen: az EU irányelve szerint a vízdíjba a szolgáltatás fedezete mellett bele kell számítani az amortizáció és az újrapótlás költségeit is. A tagállamoknak 2011-ig kell az új árképzési rendszert kialakítaniuk, ami középtávon akár 50 százalékos díjemelkedést is okozhat.
A drágulás irányába hathat a hazai állami víziközmű-szolgáltatók privatizációja, melyre egyre több jel utal. A tavaly elfogadott új vagyontörvény értelmében ugyanis a szolgáltatások jelentős hányadát lefedő öt jelentős regionális víziközmű kikerült a tartósan állami tulajdonban maradó javak köréből - mondja lapunknak Ányos József, a Magyar Víziközmű-szövetség elnöke. Sőt, a Gyurcsány Ferenc kormányfő által meghirdetett Új tulajdonosi program második ütemében egy, a vízi közműveket tömörítő állami társaság is szerepel, tehát kisbefektetők is vásárolhatnak majd "vizes" részvényeket. A szakemberek többsége legszívesebben azt mondaná, hogy a víz stratégiai ágazatként maradjon nemzeti tulajdonban, de a mai világban nem lehet reális cél, hogy távol tartsák a külföldi tőkét a közművek üzemeltetésétől. Az úthengert nehéz megállítani, de a Pénzügyminisztériummal már tárgyalásokat kezdtek arról, hogy az állam az összes közüzemi szolgáltatás magánosítása tanulságainak levonásával készítse elő a tőkebevonást. Ezért azt szorgalmazzák, hogy a parlament még a privatizáció előtt fogadja el a víziközműtörvényt a vagyon üzemeltetésének feltételeiről, a szolgáltató kötelezettségeiről és a díjképzésről.
TÉNYEK ÉS ADATOK
• A föld felszínének kétharmadát víz borítja, több mint 97 százaléka sós. • A 2,5 százaléknyi édesvíz kétharmada jégben, kis részben hóban, fagyott állapotban található, és ez csak drága olvasztással változtatható vízzé. • A rengeteg vízből kevesebb mint egyszázaléknyit lehet közvetlenül felhasználni. Ennek közel háromnegyedét a mezőgazdaság és az állattenyésztés, hetedét pedig az ipar fogyasztja el. • Egy csésze kávé előállításához 140, egy kiló gabonáéhoz ezer, egy kiló rizséhez 1400, egy kiló marhahúséhoz pedig 13 ezer liter vízre van szükség. • Emberi használatra az édesvízkészlet tizede marad. Ez elegendő volna minden egyes ember igényeinek kielégítésére, de egyenlőtlenül oszlik el a föld felszínén. • Az amerikai földrészen található a földi édesvízkészlet 40 százaléka (Kanada birtokolja az édesvízkincs 25 százalékát). • Ázsiában él a világ népességének 60 százaléka, ám csak a vízmennyiség 36 százaléka jut nekik. • Egy embernek évente egy köbméter ivóvízre van szüksége. Személyes szükségleteire további száz, egy évre elegendő ételmennyiség előállításához pedig ezer köbméter vizet használ el. • Észak-Amerikában és Japánban az egy lakosra jutó napi vízfelhasználás 350 liter. Európában 200, a szub-szaharai országokban 10-20 liter jut egy főre naponta. Egy európai zuhanyzásából egy gambiai egy hónapig elél. • 1,1 milliárd embernek már ma sem jut tiszta ivóvíz. • 2,6 milliárd ember él megfelelő szennyvízelvezetés nélkül. • A legborúlátóbb forgatókönyv szerint 2025-re az emberiség 66 százalékának nem lesz elegendő ivóvize.
(Hetivalasz.hu) -
#2
hirtelen azt hitem megint "kemény a víz" 
-
#3
azért lehet ilyen jól betonozni:D -
#4
Jó ideig ez még baromság.
A tengervízből a pl. a Horvátok tonnaszám nyerik ki a vizet.. tengerből, óceánból van egy kevés ;-) -
#5
nálunk van kút...már csak fegyver kell, amivel be lehet védeni :) -
ba32107 #6 he? tudtommal a tengervíz sós, és nincs módszer mellyel át lehet alakítani. ha lenne, nem beszélnénk édesvízhiányról, hiszen kifogyhatatlan készleteink lennének. nem? -
Boroskóla #7 "Egy csésze kávé előállításához 140, egy kiló gabonáéhoz ezer, egy kiló rizséhez 1400, egy kiló marhahúséhoz pedig 13 ezer liter vízre van szükség."
Ezek az adatokat miből számolták ki?
Főleg ez a kávé érdekes,pedig én nem is kávézom.Kicsit soknak tűnik. -
#8
Ne fárassz már... több évtizede Közel-kelti országok ilyen módszerekkel is pótolják a szükséges vízmennyiséget.
A vízbűűű kikő vennyi a NACL-t...teccikérteni?
Hint: Lepárlás-e? ^^
Hint2: Fordított ozmózis.
Hint3: Atomtengeralattjárók???? ;-)
Szerk: 18-25 év te leérettségiztél így? Mélyponton az oktatás. -
#9
Váháháhááááá!!Ekkora baromságot már régen olvastam az SG-n.
Kössz, hogy vidámmá tetted a napomat!
( Javaslom nézz utána, hogy mi az a fordított ozmózis vagy a desztilláció :D ) -
#10
De érted, szondákat küldünk a Marsra, a Voyager a naprendszert elhagyja, de a tengerből nem tudunk vizet nyerni... nem is értem komolyan. 
-
#11
nem nézi a túlélős csávót a Discovery-n (-: -
#12
a vicc az, h ahogy nézem pont ő nyitotta neki a topikot xDDDDDDD -
#13
ott vannak a tengerek/óceánok, ott van az antarktisz meg a déli sark jegei...azok is elolvadnak úgyis -> mégtöbb víz... de ha ez is elfogyna (ugye az óceánokat sem lehet a végtelenségig kihasználni, mert mi lesz akkor az élővilággal) akkor úgyis jön majd pár okos tudós és mesterségesen előállítanak majd H20 -t
nem a víz lesz itt a gond hanem 10-20 éven belüli több celsius fokos átlaghőmérséklet ingadozás (már most nagyobb 1-2 fokkal az átlaghőmérséklet mint 10 évvel ezelőtt... van ahol az átlaghőmérséklet meg csökken) -
#14
-
Csesza #15 :DDDDdddd
középiskola első-második osztályában kémia órán ilyeneket csináltunk
-
#16
Aspyrin jó munkás embőr ő a vizbű nyeri ki oxigént -
#17
nincs elég víz.
Protip: több bort kell inni, oszt jóvan! -
Bala10 #18 a fő probléma nem is az, hogy mi miből nyerünk vizet, hanem a természetes vízforrások apadhatnak el a hőmérséklet növekedése miatt. ha például az Alpok jege elolvad, akkor az összes folyó amit táplál kiapad. pl a Duna is... éshát azt a vízmennyiséget pótolni nem lenne egyszerű. a növénytermesztél és az állattartás gyakorlatilag lehetetlen lenne. lásd afrika. így lehet viccelődni rajta, de én remélem ezt nem élem már meg. 
-
#19
bekell dugni a káddugót -
Aspyrin #20 Kérem kapcsolja ki!
-
#21
![]()
-
Mirk #22 de milyen király hogy itt mindenki okosabb bármilyen szakértőnél, aki ki tudja milyen kutatómunka után írt egy olyan cikket.
az itteniek meg csak úgy kapkodják le a megoldásokat a levegőből -
#23
:D -
#24
![]()
-
#25
Ilyen adatoknál?
"Egy embernek évente egy köbméter ivóvízre van szüksége." és "egy kiló marhahúséhoz pedig 13 ezer liter vízre van szükség"
13 ezer liter = 13 köbméter.
Ebből tehát következtethetünk arra, hogy az ember 13 év alatt iszik meg annyit mint amennyi 1 kiló marhahűshoz kell.
Végülis akkor a kannibálok csinálják jól... -
#26
![]()
-
#27
Utánanéztem elvileg a földön 1 315 500 000 m³ víz van magyarul ha 6 milliárd a lakosság és évente megiszunk 1 köbmétert akkor 80 nap alatt elfogyna a víz.
Najó befejeztem. :D -
Mirk #28 :D -
#29
Najó mégse: Fővárosi vízművek "Ennek 97,3 százaléka sós tengervíz, a többi édesvíz, de ebből több, mint 2 százalék jég formájában van jelen a Földön" ezek szerint 6 és fél millió ember ihat csak a földön évente elegendő mennyíségű vizet tehát már mi magyarok is bajban vagyunk ha csak mi iszunk vizet.
Ez már kezd hihetlen nagy fasság lenni úgyhogy valaki kapcsojjonki
-
#30
![]()
:D
-
n3whous3 #31 De át lehet alakítani, már vagy 70 éve van rá módszer, ha nem több. -
n3whous3 #32 A problémát meg komolyan venni. Nem beszélnek róla a tévében, mert most ez nem sláger téma, pedig előbb fog elfogyni az ivóvíz több területen is, mint a kőolaj. Remélem valamilyen módszert kitalálnak... -
#33
XD tápig
ahhoz képest hogy mennyire fogy még mindig van víz...
ez olyan mint az ózon, riogatnak, lóf@sz sem lesz még itt 200-300 évig...
majd akkor kell elkezdeni ezeken gondolkozni mikor 2100ban járunk mert akkor én már rég lesz@rom :D -
másikisvan #34 XD De laza vagy ... -
másikisvan #35 Gondolom a kávéfődeket locsolni köll -
másikisvan #36 MEg a kávészedőknek is inni kell -
#37
Tán mondjuk a kávét termesztés közben locsolni kell, a gabonát szintúgy, a rizs szinte vízben növekszik, a marha meg vedel, mint az állat. :-| -
#38
Na ja erröl drága Hofi Géza jut eszembe: "Csak lesek mint kezdő buzi a gőzfürdőben"
-
haxoror #39 Egy lepukkant afrikai ország nem fog a tengervízből ivóvizet előállítani mert még kajára sincs pénze, ráadásul nem minden országnak van tengerpartja. -
n3whous3 #40 import
:D