85
tanácsok kezdő szülőknek...
-
#1
szóval...
minden tanács jól jöhet
első kérdésem:
szerintetek szigorúság vs. elkényeztetés?
-
OPM #2 egyik sem
a kettő között kell megtalálni az ideális utat, azaz ahogy engem neveltek :P -
#3
kicsit kifejtenéd?
-
#4
Apuci? 
-
#5
Hány éves a gyermek? -
#6
nehéz így általános tanácsot adni, hiszen minden gyermek más, és mindegyikkel másképp kell bánni... és mást jelent mindenki számára az elkényeztetés, stb... ideális megoldás nincs, de a lehető legjobbat kell adni a gyermeknek (ami nem ugyanaz, mint az elkényeztetés) - de hogy ez mi, az a gyermeken is múlik.
a legfontosabb talán az, hogy mindig érezze, hogy szeretik, és hogy van kihez fordulnia ha bármi baja van. -
#7
9
mostohalány -
#8
valami bölcs csak van itt -
#9
egy nem édesgyermeknél még nehezebb lehet a dolog, ott még sokkal inkább ki kell mutatni a szeretetet, hogy elfogadjon (igazából)... 9 évesen meg kezd "felnőni", és esetleg lázadozni...
nagyon nehéz ügy, szerintem a rengeteg figyelem megmutatja, hogy mi is az, amire igazán szüksége lehet. -
tmate6 #10 Szerintem az a lázazodás (:P) még kicsit messzebb van ha magamat veszem alapul (jo kicsit lentebb tettem a mércét) -
#11
hát, én találkoztam mostanában pár 6-12 évessel (családban is, másfele is) - és olyan 9-10 évesen már meglepően "öntudatos"ak tudnak lenni (mindenképp sokkal jobban, mint a mi generációnk anno) :) -
[Walaki]D`Lair #12 Ezek á máji fijatalok! Csak a szeksz meg a szipoú!!!!4 -
#13
kutyájával mi lett? -
#14
meg a pija:) -
#15
fenyítsd be a kölyköt! -
#16
Egyetértek.
Ha túlságosan elkényezteted, akkor majd azt hiszi, hogy ő mindent megtehet, ha meg túlságosan megfegyelmezed, akkor pedig azt fogja hinni, hogy te nem szereted, ellene vagy.
Az arany középút megtalálása nem könnyű, de megoldható. -
#17
Ha jól értem a barátnőd gyereke, vagyis semmi közöd hozzá, tehát nincs jogod belepofázni, hogy mit csinál, majd az anyja vagy az (igazi)apja befenyíti ha kell. -
#18
IGEN ÍGY VAN
-
#19
visszaadtuk, mert nem törődött vele
-
#20
aham
talán meseországban így van
-
#21
Addig verni, amíg jó nem lesz, sry.
Nevelés...
A lényeg, hogy a gyereknek helyes értékrendje alakuljon ki, ha ez megvan, akkor sok gon nem lehet.
Jelen esetben valószínűleg már kialakult az alapértékrend (6 éves kort emlegetnek ezzel kapcsolatban), azaz innentől sokkal nehezebb nevelni, ha valamit formálni kell rajta.
A 2 szülő hasonló 'követelményeket' állítson fel vele szemben, a legjobb, ha ezt négyszemközt megbeszélik, semmiképp a gyerek előtt.
Kitartás, ha kell szigor, de sok dícséret és jutalmazás, ha arról van szó. -
#22
:( -
#23
Hátnemtom, én biztos kitaposnám annak a pöcsnek a belét aki parancsolgat a gyerekemnek, pusztán csak azért mert éppen az anyját keféli. -
#24
és ahhoz mit szólnál, ha a gyerek semmibe venne, ugráltatna és folyamatosan basztatna?
-
#25
picsán verném -
#26
Hát engem, olyan 10-14 éves korig fenyítettek rendesen :-/ -
#27
vedd semmibe, ugráltatsd és basztatsd
azzal, hogy megpróbálod nevelni nem fog változni semmi mert nem vagy neki senki -
#28
pont ezen lehet változtatni, hogy legyen számára valaki. -
#29
Te majd 3 év múlva fogsz lázadozni :P
Persze csak ha lesz tüntetés, ahol lehet :) -
#30
Met gratulálok, igazán jó szülő lennél (esetleg vagy? ) Ezaz. Szarjuk le azt a büdös kölyköt, majd az anyja megneveli. És csodálkozunk hogy esik a szinvonal ahová csak nézünk...
-
#31
Az értékrenddel teljesen egyetértek, szerintem is baromi fontos dolog. Szvsz, ha ez jól be van konfigolva nála, akkor igen nagy eséllyel lesz "normális" (ez relativ de azért csak értitek mire gondolok) valaki belőle. -
#32
én is kaptam a burámra néha
de úgy látom mostanában néhány helyen "az adjunk meg mindent a gyereknek és legyen meg az ő akarata" dívik, nem tudom miért
-
KTC #33 Mert a mai rohanó világban soxor egyszerűbb(kevesebb idő!) megadni(megvenni) dolgokat, mint leülni, és megbeszélni, hogy és mint és miért.
Ha netán mégis van ideje erre valakinek, akkor még pluszban azt is Lkell magyaráznia annak a gyermeknek, hogy a másiknak mért lehet, van, stb.,hogy megértse. Szal sok idő türelem és kitartás kell hozzá részünkről és KÖVETKEZETESSÉG
(A megfelelő helyen és időben kiosztott fenyítés is sokat jelent(de ezt Ltalálni! művészet!!) -
#34
tesómék lepasszolták nekünk a gyereket, viszont anyámnak menni kellett dolgoznia, tehát a kérdés hogy lehet egy 4 éves gyereket meggyőzni arról mesenézés közben egyen? -
#35
szerintem sehogy -
#36
Szerintem mondd meg neki, hogy (nem tudom melyik mesét nézi) pld. a maci is szokott enni meg stb. is.:))
Ha nem akar, hagyd, szvsz. ne erőltesd, ha úgy van megszokva,hogy reggel eszik, később úgyis éhes lesz, és ő fog szólni.:))
Én nem erőltettem sosem, megkérdeztem, hogy nem vagy éhes? Eszel egy kicsit? Ha nemet mondott hagytam, és később gyermekem jött, hogy "éhes vagyok".:))
Azért a mese után mondogathatod, hogy gyere egyél, vagy egyél Te is vele, üljetek le együtt az asztalhoz.:))
-
KardosLillU #37 Sziasztok!
2 gyermekes anya vagyok, mind a kettő fiú, az egyik 4, a másik 6 éves. Gondolom nem vagyok egyedül a problémámmal, de folyamatosan azt tapasztalom, hogy az idősebbik egyszerűen féltékeny az öccsére, valamiért úgy érzi ő több figyelmet kap pedig erről szó sincs.. Próbáltam elmagyarázni neki hogy mi egyformán szeretjük őket, de ő mégis csak azt látja az egészből hogy nagyobb odafigyelést kap, ami csak olyan szempontból igaz, hogy egy 4 évessel azért több 'teendő' adódik. Nincs valakinek ötlete, hogy tudnám megértetni az idősebbel hogy megértse, nincs különbség köztük? -
fiorobolo #38 És ez a féltékenység miben nyilvánul meg? -
KardosLillU #39 Ha az ebédnél a kicsi kap előbb a tányérba, ő elkezdi a durcást és nem is akar enni, elkezd durcáskodni meg goromba lenni ha a kicsivel vagyunk elfoglalva.. Pedig valamilyen szinten lehet hogy egészséges ez, de félek hogy nem fog jól hatni a viszonyukra.. de remélem kinövik, vagy valami módszert kell találnom -
akhork #40 Hát ha összesen ennyi, akkor adj neki előbb enni, ha a kisebb nem háborúzik ezen... Vagy volt más ilyen is?