53
Ezt ne igyad!
-
#1
A plachimadai palakcozóüzem
Keith Hyams, The Ecologist
A nagy Coca-Cola palackozó üzemmel szemben ülök a Plachimada nevű falu szélén, a dél-indiai Kerala államban. Plachimada földművelő falu, 800 többnyire törzsi család lakik itt. A csúnya gyár nem igazán illik a gyönyörű környezetbe: a Nyugati-Ghatok hegység jól látható a háttérben. Mögöttem egy gyerek táblát tart „a tiszta víz, tiszta levegő születési jogunk!” felirattal. A helyiek folyamatos virrasztást tartanak már 518 napja, én pedig eljöttem, hogy megtudjam, miért.
A Coca-Cola három éve érkezett Plachimadába. Azért választották ezt a helyet, mert Keralában itt volt a legbőségesebb talajvíz készlet, és mert innen könnyen lehetett Keralába és Tamil Naduba is üdítőt szállítani; a falu ugyanis a két állam határához közel helyezkedik el.
Hogy vajon Keralának miért volt szüksége a Coca-Colára, az rejtély volt számomra: ottjártamkor pompás, frissen készített gyümölcsleveket áruló standok sokaságát láttam. A cég azonban 38 hektár elsőrangú mezőgazdasági területet foglalt el a falu közelében, és gyárat épített ide, amely hamarosan elkezdte a víz szénsavas üdítővé alakítását, amivel napi 1.224.000 üveget töltött meg.
Ekkora tömegtermeléshez sok vízre van szükség: mintegy napi másfél millió literre. Ez az üvegekbe kerülő víz ötszöröse. Azt említeni sem szükséges, hogy a Coca-Cola semmit sem fizet a helyieknek értékes talajvizükért.
’Nem sokkal a Coca-Cola megérkezése után kezdődtek a problémáink” – meséli Veloor Somindan, a plachimadai palackozó üzem elleni kampány vezetője. „Régebben ezt a kerületet, Chittur talukot mint Kerala rizses tálát ismerték. Itt volt az államban a legtermékenyebb talaj, és a legmagasabb termésátlag. Most a talaj száraz, és a kerületben a rizs- és kókusztermés az egykori negyedére esett vissza.” Az elmúlt két év során a kerület körülbelül 20.000 földművesének bevétele csökkent drasztikusan. Somnidan, akinek felesége és két gyereke van, azt mondja, már alig tudja eltartani a családját.
Nemcsak a földek száradtak ki. A kutak is. Míg a Coca-Cola megérkezése előtt a falubeliek 150 láb mély kutakból is tudtak vizet húzni, ma már sokszor 500 láb mélyen sem érik el a vizet. És az a víz is haszontalan.
Egy évvel a Coca-Cola megérkezése után a helyi kutat vize fura színt vett fel és a falusiak lázról, gyomorfájásról, fejfájásról és hasmenésről kezdtek panaszkodni. A gyermekhalálozási mutatók is hirtelen megemelkedtek. Tavaly augusztus végén a kerületi tisztiorvos végül bejelentette a helyieknek, hogy vizük mérgezett és ivásra nem alkalmas. Most a 800 családnak nincs más választása, mint naponta kétszer egy négy kilométeres utat gyalog megtenni azért, hogy a mérgezett zónán kívülről hozzanak vizet. Ez a feladat általában a nők nyakába szakad. Mivel így a nap nagy részét vízhordással töltik, nem marad idejük arra, hogy más munka után nézzenek, amivel kiegészíthetnék a földből származó, amúgy is csökkenő családi bevételt.
Senki sem teljesen biztos abban, hogy mi mérgezte meg a helyi vízkészletet, de az összes elmélet a Coca-Colával hozza összefüggésbe a problémát. Dr. Mark Chernaik, az Environmental Law Alliance Worldwide (Környezeti Jog Világszövetség) tudósa szerint a mérgezés oka, hogy a talajvíz kitermelésekor a kőzeten túl nagy sebességgel átfolyó víz a mészkő vagy agyag gyors oldódását okozza. Mások azt állítják, és ez meglehetősen hihető, hogy a vízkészletet a Coca-Cola talajvízbe átszivárgó szennyvize mérgezte meg.
Az utóbbi elmélet különösen valószínűnek tűnik annak a ténynek a fényében, hogy a Coca-Cola a termeléskor keletkező szennyezett salakanyagot a helyi földművesek között osztja szét. A farmereket arra bíztatták, hogy a salakanyagot terítsék szét földjeiken; a cég állítása szerint ez kiváló műtrágya, ami javítani fogja termésátlagaikat. E módszer a gyár számára olcsó és kényelmes útja volt a hulladéktól való megszabadulásnak.
Tavaly júliusban John Waite, BBC riporter elküldte az Exeteri Egyetem laboratóriumába a „műtrágyából” vett mintát. Az itt elvégzett vizsgálatok kimutatták, hogy a salakanyag veszélyes mértékben tartalmazott mérgező fémeket, többek között ólmot, kadmiumot, és krómot. A helyi kutakból vett vízmintákban, amiket szintén elküldtek a laboratóriumba, ugyancsak megtalálták mindhárom említett fémet.
A laboratórium vezető tudósa, David Santillo kijelentette: „A magas ólom- és kadmiumtartalom különös aggodalomra ad okot. Az ólom az emberi szervezetben fejlődési rendellenességet okoz, különös ismertetőjele az idegrendszer fejlődését gátló tulajdonsága. A kadmium különösen a vesére, de a májra is mérgező hatású. Az ismert rákkeltő hatású anyagok közé sorolják.”
Kevéssel a fenti eredmények publikálása után a Coca-Cola abbahagyta a salakanyag földművesek közti terjesztését. De a vízkészletnek ez már késő volt. A falubeliek még most sem ihatnak, és nem is moshatnak a palackozó üzem két kilométeres körzetében található kutak vizével.
2003. április 3-án Perumatty panchayat, a helyi közigazgatási szerv, amelynek a hatókörébe Plachimada is tartozik, megtagadta a Coca-Cola helyi működési engedélyének meghosszabbítását. Ezt követően a Coca-Cola a Legfelsőbb Bírósághoz fordult és érvénytelenítette a panchayat döntését. A helyi aktivisták szerint azonban a Legfelsőbb Bíróságnak nincs joga ilyen határozatot hozni. Megkérdeztem erről a Bangaloréban működő, jogászokból és jogi szakértőkből álló Alternative Law Forum (Alternatív Jogi Fórum) munkatársát, Clifton D’Rozariot.
„A Legfelsőbb Bizottság határozata sérti az [indiai] alkotmánymódosítás szellemét, amely a hatalom, a hatáskörök és a döntéshozatal decentralizációjának hivatott érvényt szerezni. – mondja D’Rozario. „Az alkotmánymódosítás célja az volt, hogy biztosítsa, a panchayatok önállóan hozhassanak számukra kedvező döntéseket az erőforrások tekintetében. Ennélfogva Perumatty panchayatnak alkotmányos joga volt arra, hogy a Coca-Cola helyi működési engedélyét megszüntesse.”
Mégis úgy tűnik, hogy a Coca-Cola, a legnagyobb amerikai vállalati befektető Indiában, markában tartja az ország törvényhozóit. Egy az indiai miniszterelnök főtitkárának, Atal Behari Vajpayeenak írott levelében az Egyesült Államok indiai nagykövete, Robert Blackwill a következőt írta: „Egy mindkettőnk országának fontos és potenciálisan komoly befektetési problémára szeretném felhívni a figyelmét, és a megoldáshoz segítségét kérni. Az esetben a Coca-Cola, India egyik legnagyobb külföldi befektetője érintett.”
A Blackwill által említett „probléma” azt takarja, hogy az indiai jog kiköti: az Indiában működő külföldi cégeknek részvényeik 49 százalékát indiai részvényeseknek kell átengedniük az országba való érkezésüket követő néhány éven belül. E jogszabály elsődleges célja annak biztosítása volt, hogy az indiaiaknak legyen valamennyi beleszólásuk az országukban létrehozott vállalatok működésébe.
A hatalom ilyetén felosztásával elégedetlen Coca-Cola az intenzív lobbizás és a burkolt fenyegetések eszközeit használva megváltoztatta a kormányzati állásfoglalást, így biztosítva, hogy míg indiai leányvállalatai részvényeinek 49 százaléka indiaiak tulajdonában van, az indiai részvényeseknek semmilyen szavazati joguk ne legyen. Ez talán még épphogy megfelel a törvény betűjének, de biztosan nem felel meg a törvény szellemének, vagy az eddigi alkalmazásnak.
A politikai ügyeskedésben ily tehetséges vállalattal szembesülve Plachimada lakói számára világossá vált, hogy jogaikat csak az alulról induló nyomásgyakorlás védheti meg. Az utóbbi hónapokban küzdelmük fokozódott. Tavaly januárban Plachimada volt a helyszíne egy, A National Allience of People’s Movements (Népi Mozgalmak Országos Szövetsége) által szervezett országos „yatra” azaz felvonulás megnyitójának. A yatra beutazta az egész országot, egyesítve a különböző helyi mozgalmakban résztvevő embereket a „mentsük meg az országot, építsük az országot” szlogen jegyében. Az ellenállás áttörő mértékét bizonyítva falusiak, városlakók, aktivisták és aggódó polgárok ezrei mentek gyalog, utaztak vonaton, teherautókon és buszokon Plachimadából India távoli sarkaiba. A felvonuláson jelenlevő nyelvek sokféleségével és színek tarkaságával csak a résztvevők által kántált szlogenek változatossága vetekedett.
Szeptember 21-én aztán hatalmas gyűlést tartottak a plachimadai üzem kapui előtt. Ezen India különböző vidékeiről gyülekező aktivisták vettek részt, köztük a világszerte ismert környezetvédő, Vandana Shiva. Több százan gyülekeztek, lezárták az utat és határozott hangú levelet küldtek a Coca-Colának kijelentve, hogy a céget nem látják szívesen Plachimadában.
Később, februárban az indiai kormány által felállított interparlamentáris bizottság jelentést adott ki, amelyben a plachimadai üzemet felelősnek találták „a víz beszennyezéséért, a talajvíz kimerítéséért… a terményátlagok csökkenéséért [és] emberi betegségek okozásáért”. Válaszul a világ minden tájáról levelek áradata zúdult Kerala fő miniszterének irodájába, arra bátorítva őt, hogy azonnali helyreigazító intézkedést eszközöljön a Coca-Cola ellen.
A kampány során a rendőrség hozzáállása kemény és megalkuvást nem ismerő volt. A plachimadai erőfeszítések során több mint 300 embert tartóztattak le.
A Coca-Cola négy másik palackozó üzeménél ezzel párhuzamosan folyó tiltakozásokat még keménykezűbb bánásmód kísérte. A Mehdiganj falunál, Varanassi szent városa közelében, az észak-indiai Uttar Pradash államban található üzemet toxikus hulladék környező földekre való kiöntésével és a környéken komoly vízhiány okozásával vádolják. Amikor szeptemberben körülbelül 1000 tiltakozó az üzem előtt békés demonstrációt tartott, százakat vert meg a Coca-Cola biztonsági személyzete. A rendőrség közömbösen nézte végig az atrocitást, majd körülbelül 400 tiltakozót őrizetbe vettek, közülük 88-at letartóztattak. Az ismert indiai aktivista, Dr. Sandeep Pandey sérülést szenvedett a lábain, hátán és fején az őt vasrúddal, gumibotokkal és puskatussal ért ütéseknek köszönhetően.
Amikor telefonon megkerestem a keralai kormány talajvíz osztályát, azt mondták, utasították a Coca-Colát, hogy talajvíz-kitermelésüket felére csökkentsék, és inkább esővíz-gyűjtésre rendezkedjenek be. Megkérdeztem a plachimadaiakat, hogy hallottak-e erről, azt mondták, nem.
Dr. Terry Machado, a Kerala’s Integrated Rural Technology Centre (Keralai Egyesített Mezőgazdasági Technológiaközpont) szakértője azt állítja, hogy ha az állam kormánya igazat mond is, ilyen változások nem lennének elegendőek a terület súlyos vízgondjainak megoldására. A hosszú távú megoldás nem más, mondja Machado, mint hogy a Coca-Cola elfogadja a tiltakozók követelését és „elhagyja Plachimadát”.
A Corporate Watch India még szkeptikusabb. Szerintük a Coca-Colának más vízforrást kell keresnie, nem a keralai kormány utasítása miatt, hanem azért, mert annyira kimerítették a plachimadai vízkészletet, hogy egyszerűen nem maradt elég víz az igényeik kielégítésére. Lecsökkent forrásai kiegészítésére a cég, a Corporate Watch szerint, a környékbeli artézi kutakból nyert vizet kezdett teherautón az üzembe fuvarozni.
Mindemellett a Coca-Cola egyértelműen aggódik a plachimadai kampány által keltett hírverés, és ennek a márka-imidzsre gyakorolt esetleges hatása miatt. 2003 januárjában a cég weboldala arcátlanul azt állította, hogy „a Coca-Cola India keralai palackozó üzeme maroknyi szélsőséges tiltakozó célpontja volt, akik a vállalatot helyi vízforrásokkal való állítólagos visszaélését említették. Ezek az állítások valótlanok. A környező közösségek, törzsi vezetők, civil szervezetek, környezetvédelmi szakértők és kormányhivatalnokok több ízben visszautasították a szélsőségesek állításait mint teljesen megalapozatlan kijelentéseket.”
Ilyen arcátlanság már nem szerepel ott. Bár a Coca-Cola weboldala még mindig tagadja a plachimadai üzemével kapcsolatos állításokat, már nem olyan határozottan elutasító.
Hogy megkíséreljem a Coca-Cola és a plachimadai tiltakozók közti nézeteltérés elsimítását, megpróbáltam személyesen is beszélni a céggel. Többszöri próbálkozásom ellenére, hogy több indiai vezető alkalmazottal kapcsolatba lépjek, a Coca-Cola újra meg újra elutasította kérdéseim megválaszolását. A plachimadai üzemvezető a cég kommunikációs igazgatójához irányított, aki viszont a Coca-Cola India elnökhelyetteséhez irányított, aki minden alkalommal, amikor hívtam, más elfoglaltságára hivatkozva kért bocsánatot. Kezdtem megérteni, milyen csalódottan érezhetik magukat a plachimadaiak, amikor közvetlenül a Coca-Colával próbálnak beszélni problémáikról.
Az mégis világos volt, hogy a vállalat érzi a veszélyt. Még hosszú az út, ami Plachimada és Chittur taluk lakóinak igazságot szolgáltat, de ha a Coca-Cola aggódni kezd, hogy nemzetközi márkaneve forog kockán, akkor minden ok megvan arra, hogy higgyünk abban: az igazság győzni fog.
Ami azt illeti, a vállalatra nehezedő nyomás egy ideje egyre nő. A Coca-Cola hírnevét súlyosan elhomályosította egy 2001 júliusában, Floridában kezdődő per, amiben a céget azzal vádolták, hogy katonai jellegű halálosztagokat használt szakszervezeti vezetők meggyilkolására, kínzására, elrabolására és fenyegetésére annak érdekében, hogy a kolumbiai palackozó üzemeiből távozásra kényszerítse a Sinaltrade szakszervezetet. A londoni székhelyű Colombia Solidarity Campaign (Kolumbia Szolidaritás Kampány) által kiadott Coca-Cola elleni bojkott-felhívás az amerikai diákok országos „rúgjuk ki a Coke-ot az egyetemről” kampányához vezetett. A következő csapás akkor következett, amikor aktivisták a Coca-Cola által a cég afrikai gyáraiban a HIV-fertőzött alkalmazottak ellen elkövetett diszkrimináció ellen tiltakoztak. 2003 májusában pedig 300.000 amerikai dollárra büntették a Coca-Colát a panamai Matasnillo folyó szennyezése miatt.
Csak egy dolog még. Ne kezdj Pepsit inni Coca helyett. Plachimada szomszédságában, Kanjikode faluban a Pepsi szorgalmasan csapolja a talajvizet..
Keith Hyams az Oxfordi Egyetem politikai filozófia doktorandusz kutatója. -
#2
rövidebben nem lehet ? :D -
#3
Másold le, majd reggel olvasd L.. :) -
#4
Arról szól hogy a kolagyár elhasználta, megmérgezte szegény falu talajvízét. -
#5
ÉS hány ilyen van... DE attól még kólát/ásványvizet/narancslevet iszunk és hamburgert veszünk, meg felvesszük a textilruhát, a bőrbakancsot télen. Neagyisten fa bútoraink vannak, és naponta 10 műanyag szagtyrot kapunk a bevásárláskor.
Welcome to the REAL WORLD :) -
#6
és mi lett velük ? :O -
#7
Már aki.., én ezt a szart nem iszom. -
#8
gondolom megtömték a zsebüket pénzzel. Aztán szem becsuk pofa befog. ( de erről már nem ír a cikk) -
#9
EEEEEEEEEEEEEEEEZért nem csak azt írtam ;) -
#10
Hát a probléma az, hogy a kormény megengedi, hogy ilyesmi történjen. Egy olyan országban mindegyik befektető ugyanezt csinálja, nem csak a Coca-Cola. -
#11
én csak ásványvizet -
soldier #12 én mek vörözsbort -
#13
én is csak vizet(itthon)
-
OPM #14 nagyon nem értem, mi tetszik az embreknek a colákon meg a sok szénsavas-cukros löttyökön... a szomjúságot nem oldja és még jó íze sincs szvsz, az árukról pedig inkább ne is beszéljünk. -
Laccnemotthon #15 De jó ízük van meg ez a menő. Ezért isszák mindenhol.
Én se iszok ilyen már évek óta, inkább ásványvizet meg néha gyümölcslevet. Csakhát lefogadom hogy az ezeket gyártó cégeknek is vannak ilyen ügyeik, szóval mindegy... Illetve annyira nem mert ezek legalább egészségesebbek a colanal. -
#16
Nekem is ízlik a kóla, de iszonyat káros.
Akkor most lázadjunk az imperialista, kapitalista vállalat ellen?
Simán ne igyuk és kész!
Ja, és vegyél rá mégegy embert, hogy ne igya! -
Devla #17 En csak akkor iszok ilyesmit ha vendegsegbe vagy etterembe megyek. Itthon tea minden mennyisegben, reggel tej. -
#18
A Coca-Colának pont ugyanannyi a ph értéke, és ugyanannyi cukor van benne, mint a 100%-os narancs- és almalében. Tehát annyira káros, mint azok, igazából a fogakat teszi tönkre, csak úgy mint a narancs- és almalé. Ja és még van benne koffein is, annyi, mint a hosszú (amerikai) kávéban. Amúgy semmi más káros anyag nincs benne (kátrány meg hasonlók, melyet néhány ember igyekszik elhitetni másokkal). -
OPM #19 "Tehát annyira káros, mint azok" :DDD -
#20
alkohollal kell keverni és akkor az íze is jobb lesz meg nem is árt :) -
#21
csíkszeredai borvíz
természetes -szénsavasan tör fel - ásványvíz most ittam és joa! -
#22
Ja pontosan. A 100%-os narancs és almlé is rohadtúl rontja a fogakat és hízlal, csak úgy mint a Coca-Cola.
Amúgy meg:
-
[Walaki]D`Lair #23 Urban Legend!!!!!44 -
#24
pont mint a tiszai cián buli külföldről nézzve..... -
OPM #25 ha 100%-os valami, akkor elvileg csak a kifacsart gyümölcslé lehet benne, persze sok tartósítószerrel dúsított lére ráírják, mert jól hangzik. Nem hiszem, hogy uannyi cukor lenne benne, mint a colában, bár nem tom melyikbe mennyi van pontosan... A cola tele van szénsavval, ami ugyebár csontritkulást okoz, a koffeinről pedig még nem is beszéltünk.
Csak egy példa:
haverom öccsének kiesett egy tejfoga, haverom megfogta és berakta 2dl colába. 1 hét múlva a fog teljesen eltűnt...
szerintem ez elég jól szemlélteti a hatását!
[a szmájlidat nem értem] -
Laccnemotthon #26 Eltűnt a fog? 
Nem a macska vette ki? :D
-
#27
Akkor tedd bele 100%-os narancslébe (amit te facsarsz ki), és ugyanez fog történni). Ja és tényleg ugyannayi cukor van benne, és ugyanannyira savas, és ezt laboratóriumi adatokból veszem, nem pedig hasraütöttem. -
OPM #28 van egy fölösleges fogad? :D -
#29
csak az van ;))) -
#30
És most mit csináljunk?
Ha ezek miatt nem inná/enné az ember a gyártók termékeit, éhenhalnánk!
Mit ér az élet jó kajálás, meg piálás nélkül?:D -
[Walaki]D`Lair #31 kamu, nem tűnik el a fog... -
#32
dede, én is olvastam már erről a neten...igez, ott kb 2 hónapig volt a kólában!
Bár lehet, hogy kamu! -
[Walaki]D`Lair #33 kamu -
#34
ténleg kamu. De nekem szüleim égtek be vele. 1x "régen" be akarták nekem bizonyítani mennyire roncsolja a fogat. Beledobtuk kiesett tejfogam 1 pohár kólába, feltettük a szekrény tetejére és 1 hónap után is ott uszkált benne... -
#35
akkor télleg kamu... csak a koka kólát akraták leégetni... -
#36
Nem tudsz ennyit elolvasni? :) -
#37
Szerintem a Cola finom, bár tudom, hogy nem egészséges, ezért kerülöm, bár ha néha iszom, attól nem halok meg. -
#38
Én ma is megittam 2 litert :D -
#39
Csak színezék és tartósítószer. -
#40
Kátrány a Bambiban volt :D