SG.hu

POSTAL: Brain Damaged

Kiadó: Hyperstrange, CreativeForge Games
Fejlesztő: Running With Scissors, Hyperstrange
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Windows Vista, Intel i5 4th gen, 4 GB memória, NVIDIA GeForce GTX 780M, 4 GB szabad tárhely
Hasonló játékok: DUSK, ULTRAKILL, DOOM Eternal
Kategória: FPS

A POSTAL-széria 1997-ben kezdődött. A létrejötte óta több különböző stílusban láthattuk már, de két dolog mindig örök: a brutalitás és a fekete humor. Nagyon sokan próbálták eltüntetni a franchise-t a piacról, de sosem jártak sikerrel (erre a jelenlegi játék is bizonyíték). Erre gyakran rá is erősített a Running With Scissors csapata és az ellenük létrejött lejárató mozgalmakat sokszor meg is említik a játékaikban. A botrányok szinte már hozzátartoznak a POSTAL névhez.

Az első részben izometrikus nézetben kellett mindenkit lelövöldöznünk. Csak annyi volt a lényeg, hogy egy bizonyos százaléknyi embert megöljünk az adott zónában, és továbbhaladjunk. Elég durván kinéző jeleneteket tudtunk reprodukálni benne kézzel festett hátterek előtt, de a brutalitáson kívül sok mást nem tudott felmutatni.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Talán a széria nevének hallatán mindenkinek először a POSTAL 2 jut eszébe, ami már egy FPS nézetre váltott. Itt élhettük át először a Postal Dude mindennapjait egy teljes héten keresztül egy meglehetősen nyitott világban. A történet és a napok cselekményeit a játékos döntései határozták meg. Itt elevenedett meg igazán az a humor, ami a készítőket jellemzi. Az aktuális világpolitikai helyzetet, az akkori celebeket és még saját magukat is kifigurázzák benne. Ezt a részt a magyar játékosok szinkronosan is beszerezhetik, az Internet Archive-on is megtalálható postal2-hun címszó alatt.

Ezután ugyan érkezett folytatás, több is, de valahogy mégsem tudta visszaadni azt a hamisítatlan élményt, amelyet a második rész nyújtott. A harmadik részt a fejlesztők hivatalosan nem is ismerik el folytatásként. Állításuk szerint csak egy „rossz spin off, amelynek sosem lett volna szabad megtörténnie”. Még egy gyengén sikerült Uwe Boll-film is készült a szériából.

Ezek után érkezett idén egy nagyobb csavar egy külsős fejlesztőcsapat által. Az „olyan rossz, hogy már jó” szintű nyílt világú kalandozás helyett egy reneszánszát élő „boomer shooter”-ként gondolták újra a Postal Dude történetét. A helyszín most nem egy isten háta mögötti kis városka, hanem főszereplőnk saját koponyája. Lényegében a zavart elméjében játszódik a sztori, amely során az alteregóját üldözi pályákon át. Hogy továbbvigyék a készítők a harmadik rész bukását, az üldözött karakter hangját az abban szereplő szinkronszínész adja.

Rengeteg felismerhető karakter tűnik fel majd a korábbi játékokból, de más játékokból is. A különféle tematikus pályákon a rasszizmus talán a legkisebb probléma, ami megjelenik (elvégre mi mást vár az ember, ha egy POSTAL-játékkal játszik). Találkozunk például „kétlábon” járó bajuszlényekkel, akik két revolverrel lövöldöznek minket, és mocskos liberalistának hívnak minket, amennyiben megöljük őket. Ezenfelül még latexbe bújt női karakterek, vérszomjas kertvárosi kutyák, Karen, de még maga a COVID vírus is feltűnik.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Ahogy az egy retro lövöldéhez illik, ebben sem hiányozhatnak az alternatív tüzeléssel rendelkező fegyverek. A kezdőpisztolyunk három célpontot (vagy ugyanazon célponton három egymás utánit) lő, miután bemérte. Ezt követi a dupla csővel rendelkező sörétesünk, amelynek másodlagos tüzeléseként odahúzhatjuk magunkat a célponthoz. Egy szögbelövő gépfegyver is rendelkezésünkre áll, melynek másodlagosa egy ébresztőórát lő ki magából, megállítva ezzel egy területen az időt.

Van rakétavetőnk is, ami alternatív módban egy Szent Kézigránátot lő ki (sajnos túlságosan gyenge). Egy áramot lövő gépünk is van, amelyet használhatunk úgy is, hogy egy agyat lövünk ki belőle, ami lassan előrehaladva folyamatosan megrázza a környékén lévő ellenfeleket. Természetesen a klasszikus minigun is megtalálható, amelynek a bónuszfunkciója, hogy egy célpontot bemérve elforduláskor is tűpontosan betalálhatunk. Egy íjunk is van, amely egyféle távcsővel szerelt opcióként használható. No meg egy porszívónk, amely macskákat használ lövedék gyanánt. Ennek az extrája az, hogy a kilőtt macskákat vissza tudjuk szippantani újbóli felhasználásra.

Természetesen nem maradhat el a Postal Dude kedvenc lapátja sem, amely most az álomvilágban egy motoros láncfűrésszel van keresztezve. A felsorolást végül saját fegyverünk zárja, amelyből a kijövő folyadék tulajdonságait különféle felvehető tárgyakkal befolyásolhatjuk. Folyékony nitrogén használatával azonnal megfagy a vizeletünk, és közben jégoszlopokat is tudunk rajzolni vele. A csípős szósz ennek pont az ellenkezője, az felgyújtani képes különféle felületeket és ellenfeleket. Utolsó opciónak pedig a kétes eredetű pálinka maradt, amelyet ha megiszunk, akkor az ellenfeleinket lepisilve elkezdik a hozzájuk legközelebb állót ütni.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Grafika: A sztori során található átvezető videók rajzolt animációval vannak megoldva, és nem sajnálják belőle az ismertebb netes mémeket. A mostani trendeknek megfelelően ez a shooter is a klasszikus FPS-ek kinézetét idézi: a modellek és textúrák szögletesek és pixelesek. Ezzel némileg szembemennek az egészen modern hatású fényeffektek, főként a különféle fegyvereknél és robbanásoknál. A modelleknek fizikájuk is van, ami még a haláluk után is működik. A szétrobbant cafatok is rendelkeznek ezzel a tulajdonsággal. A fegyverek nemcsak működésükben, de kinézetükben is változatosak. Egy tévéképernyővel felszerelt pisztolytól egészen a rakétavetőig terjednek, és akkor még ott van a másodlagos tüzelésként kilőtt Szent Kézigránát is. Mindenki megnyugodhat viszont, ugyanis a POSTAL-sorozatra jellemző gombnyomásra előhúzható hímtag nagy „cenzúra” felirattal van ellátva.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Az ikonikus golyó lőtte lyukak ebben a részben is megjelennek mint interfészelemek. Lehetőségünk van állítani az elrendezésükön, ha a szokásos jobb felső sarkos megoldás nem nekünk való. A fegyverválasztásra kaptunk egy egészen jól használható tárcsát, amely a választás alatt belassítja az időt. Hasonló módszerrel ugyanezen a felületen válaszhatjuk ki a felhasználható tárgyakat is. Az irányítás kifejezetten jól sikerült. Lehetőségünk van csúszni mozgás közben, és abból ugrást is indíthatunk. Ha ezt ügyesen váltogatjuk, akkor a régi idők bunny hop mechanikájához nagyon hasonló mozgást tudunk előidézni. Ezzel nemcsak a sebességünk növeljük meg (ami a speedrun leaderboardon lévő helyezésünket nagyban befolyásolja), de az ellenfeleknek is nehezebb lesz így eltalálni minket.

Karakterünk nyuszis papucsa segítségével rúgásra is képes. Ez a konkrét feladatok és közelharci támadás mellett még egy másik célt is szolgál: egy jól időzített rúgás visszaüti a felénk érkező lövedéket, és egy robbanást idéz elő, ha ellenféllel érintkezik. Lényegében lemásolták a DOOM Eternalban lévő sörétes mechanikáját, így itt is tudunk lánccal ugrálni az ellenfeleinkre és világító karikákra az égen. Nincs semmilyen újratöltődési idő a behúzáson, így akár megállás nélkül Tarzant megszégyenítve ugrálhatunk a levegőben lövöldözés közben.

Játszhatóság: A franchise szerelmesei biztosan megtalálják a számításukat a játékban, habár egészen más stílust képvisel, mint az elődei. A nyílt világú kóborlás helyett most kulcsokat keresgélünk és karokat húzunk meg egy lineárisan előrehaladó történetben. Szerencsére rejtett dolgokat is találhatunk a pályákon, amelyeket érdemes felfedezni. Apró, vicces környezeti elemeket is találhatunk szétszórtan a világban, mint például a Resident Evil Village-ből ismert magas vámpírhölgy ruháit. Ha a nehézségi fokok nem jelentenek nekünk elég kihívást, akkor minden pályát alapból mér egy időzítő, amelyet két speedruntáblára tölt fel: any% és komplett teljesítés mentén. Az utóbbi elég trükkös tud lenni tágasabb pályák esetén.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Intelligencia, nehézség: A játék hard módja talán túlságosan is nehéz az alatta lévők szintekhez képest. Ez érezhetően a rossz balansz következménye, amit véleményem szerint a játékosok visszajelzései alapján elég hamar ki is fognak javítani. A gyengébb nehézségi fokozatokon kényelmesen végig lehet játszani a játékot. Azt viszont ki lehet jelenteni, hogy a lőszer és élet nem megfelelően van elosztva a pályákon.

Többször belefutottam a két végletbe: nincs egyáltalán lőszerem, és nem is tudok felvenni; van lőszerem, de már nem is tudnék felvenni többet. Valahogy a középút elég kevés alkalommal került elő. Szerencsére a feladatok elég egyszerűek. Néha azért gondolkodni is kell, de azért a játék sem veszi túl komolyan ezeket. Az egyik ajtónyitási mechanika konkrétan az, hogy egy edényt kell televizeljünk, és az hozza működésbe a fogaskerekeket, miközben egy eléggé fallikus eszköz látható.

Hangok, zene: A sorozatra jellemző, hogy nagyon sok pályán egy nagyon rövid dallam ismétlődik újra és újra. Ez jelen esetben is megvan több helyszínen. Például annál a küldetésnél, ahol a Mexikó-USA-határon haladunk keresztül, ott az ismert mexikói kalapos tánc zenéjét hallani folyamatos ismétlésben és fagylaltos kocsis stílusban. Karakterünk nem lenne igazán retro, ha nem mondana folyamatosan rosszabbnál rosszabb beszólásokat, de ez így helyénvaló. A fegyvereknek a kinézetüket tükröző hangeffektjei vannak. A sörétes old school shooterhez illően erőteljes durranással rendelkezik, míg a hatalmas műpéniszt lövő íj (mert egyértelmű, hogy ilyen is létezik a játékban…) pedig női nyögéseket ad ki a kifeszítésekor...

Összegzés: Mindent egybevetve elmondható, hogy ismételten a széria stílusától elvárt elborult humorral van dolgunk. Emellett egy hangulatos retro FPS-t is sikerült összeállítaniuk. A nyílt világ sandbox elemeit sem kell teljes mértékben hiányolnunk, ugyanis rengeteg apró használható tárgyat találunk, ha felfedezzük a helyszíneket. Egy-két poén talán már elkésett (mint például a COVID és a vírus kezdetén kialakult vécépapírhiány), de még így is könnyedén nevethetünk rajtuk. Az irányítás meglepően gördülékeny, és a bunny hopping lehetősége is örvendetes. Némelyik pályán kicsit hosszúra nyúlik az akció nélküli „üres gyaloglás”, de közvetlenül utána mindig dinamikus arénaharcok következtek. A nehézségi fokozatokra még ráférne némi balansz, de nincs semmi olyan hiba, amelyet egy gyorsjavítás ne oldhatna meg.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
Nem érkezett még hozzászólás. Legyél Te az első!