SG.hu
Ravensword: Undaunted
Kiadó: Crescent Moon Games
Fejlesztő: Trimatra Interactive
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5 vagy AMD FX processzor, Nvidia GTX 760 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 4 GB RAM, 2 GB szabad hely
Ajánlott: Intel Core i7 vagy AMD Ryzen 5 processzor, Nvidia GTX 970 vagy ATI RX 580 grafikus kártya, 8 GB RAM, 2 GB szabad hely
Hasonló játékok: Hexen, Graven
Kategória: FPS
Meglepően sok Hexen-klón érkezik manapság az indie színtérről. Alig pár hete teszteltük a Gravent, most pedig itt a Ravensword: Undaunted, mely ismét visszarepített minket néhány évvel, sőt évtizeddel az időben.
Bár odáig voltunk a megjelenéskor a Hexenért, éveken át szívesen vettük elő, sőt máig igazi klasszikusként tartjuk számon, azonban mai szemmel rengetegen nem értik, hogy mit szerettünk annyira a kilencvenes évek derekán ebben az egyszerű, de mégis nagyszerű videojátékban, mely a belső nézetes hack and slash műfaj egyik legkorábbi képviselője volt. Mai fejjel valóban nem tűnik nagy számnak, akkoriban viszont maga volt a nagybetűs akciójáték, amit mindenki ismert, és majdnem mindenki kedvelt is.
A sorozat első két része azonban mindent elmesélt, amit ebben a stílusban el lehetett, emiatt nem is igazán vágytunk arra, hogy újabb epizódok érkezzenek hozzá. Természetesen a nosztalgia azért pár éve eluralkodott rajtunk, és kiválóan felismerték ezt az indie fejlesztők, hiszen rövid időn belül már a második ilyen próbálkozást kapjuk tőlük. A Ravensword: Undaunted a következő a sorban, mely egyelőre bár még csak korai hozzáférésben érhető el, azonban már ebben a formájában is képes arra, hogy levegye a lábáról azokat, akik fogékonyak erre a műfajra. Orbitális sikert ugyan nem jósolnánk a projektnek, azonban kifejezetten nagy népszerűségnek örvendhet majd azok körében, akik visszasírnak olyan alkotásokat, mint a Hexen, a Quake vagy az Unreal Tournament.
Ennek fényében már a történet tekintetében se várjunk túl sokat a Ravensword: Undauntedtől, bár azt meg kell hagyni, hogy annyira azért nem is borzalmas a végeredményt, mint azt gyakran megtapasztaltuk korábban a különféle klónjátékoktól. A sztori egy Tyreas felett lebegő titokzatos szigeten játszódik, ahová hősünk azért érkezik, hogy pontot tegyen ennek a rejtélynek a végére, azonban miután a szigetre kerülünk, a lelkünk csatlakozik egy démonhoz, halhatatlanná válásunk mellett pedig végtelen feltámadási ciklusba kerülünk, így bármit is teszünk, a lelkünk nem tud átlépni a túlvilágra. Végtelen fájdalomtól szenvedve elfogadjuk, hogy soha többé nem térhetünk vissza Tyreasba, azonban megnyugvást és örök halált kaphatunk, ha megtörjük a rejtélyes lebegő sziget átkát, hiszen akkor testünket eltemetik a Hősök Csarnokában. Eddig a pontig azonban egyáltalán nem lesz egyszerű eljutnunk, hiszen veszélyes ellenfelek ezrein, sőt talán tízezrein kell átverekednünk magunkat, méghozzá a legendás Hexen legszebb örökségein alapuló játékmenet társaságában. Hogy ez mit jelent?
Egyelőre leginkább óriási káoszt. Adott lesz ugyanis néhány pálya – a korai hozzáférésben még csak hármat találtunk –, melyek egy-egy szabadon bejárható, de azért járatokkal, utakkal és egyebekkel jól behatárolt régiót tárnak elénk. Ezeken kell kalandorként elindulnunk, és szembeszállnunk rajtuk a legkülönfélébb ellenfelekkel annak érdekében, hogy megtaláljuk a következő szintre nyíló átjárót. Pontosabban előbb még a pályákon elhelyezett kapcsolókat, hiszen aktiválnunk kell bizonyos számú pontot annak érdekében, hogy a kapu kinyíljon, és gyakorlatilag elölről kezdjük az egészet. Merthogy minden egyes pályán ugyanaz lesz a feladatunk, egy örök körforgásnak tűnik majd az egész, pláne a jelenlegi szerény tartalom társaságában, ami nyilván a végleges változat megjelenésekor sokkal bővebb lesz, még ha ez most egyelőre sovány vigasznak is tűnik.
A Ravensword: Undaunted részeként egyébiránt egy kifejezetten sötét, bár meglepően emberi hatású világban járunk, egy olyan közegben, ahol régebben láthatóan élők laktak, mára azonban csak csontvázharcosok uralják a vidéket. Sőt nemcsak uralják, hanem agresszív módon védelmezik is tőlünk, ezáltal amint meglátnak, azonnal megtámadnak, és kitartóan küzdenek addig, ameddig van elegendő életerőnk harcolni. Egyelőre nem csak a helyszínek, sajnálatos módon az ellenfelek is elég vérszegények. Bár nincsenek kevesen, majdhogynem állandó a túlerő, de gyakorlatilag csak csontvázharcosokkal kell összemérni a tudásunkat a pályákon. Igaz, hogy találunk köztük egyszerű kardosokat, páncélozott egységeket, sőt még íjászokat is, azonban mindössze pár perc elegendő ahhoz, hogy mindegyiknek a sajátosságait kiismerjük, vagyis rögtön a megfelelő fegyverre váltsunk, amint valamelyiküket meglátjuk a távolban.
Maguk a küzdelmek mindennek nevezhetők, csak éppen taktikásnak nem. Kifejezetten monoton összhatást keltenek, hack and slash alapokra épülnek, ezáltal ütni-vágni kell a ránk támadó csontvázakat, miközben ők sem kímélnek minket. Érdekesség, hogy a küzdelmek a ritmikára épülnek mindegyik ellenféltípusnál, nagyjából úgy, mint a Dark Soulsnál. Ha erre ráérzünk, akkor gyakorlatilag egy faággal is támadhatunk, teljesen hatékonyan meg tudunk birkózni egy-egy rosszarcúval. A probléma annyi, hogy a rendszer rendkívül gyorsan kiismerhető, és már néhány perc után teljesen rutinná válik, ami kifejezetten frusztráló. Nehéznek pedig egyáltalán nem nevezhető, sőt kifejezetten könnyedek a pályák, még akkor sem tudnak megszorongatni minket, ha egyszerre kisebb tömegek támadnak ránk, maximum az átláthatóság mértéke csökken, illetve az életerőnk néhány bekapott ütés miatt. Ez automatikusan nem töltődik vissza, de ha van nálunk varázsital, akkor minden megoldható egyetlen gombnyomással.
Az alkotás egyébiránt szerepjátékos elemekkel is rendelkezik, bár itt azért tennénk egy képzeletbeli kérdőjelet, hiszen a Ravensword: Undaunted közel sem tekinthető szerepjátéknak. Éppen ellenkezőleg! Bár van némi fejlődés, illetve folyamatosan gyűjtögethetjük a fegyvereket is szép számmal, azonban annyira kidolgozatlan még ezen a téren a játék, hogy nem éreztünk jelentős különbséget egy kard és egy fejsze hatása között, legfeljebb a lendítés gyorsasága kapcsán. A felhozatal sem túl jelentős, az elhangzottakon kívül gyakorlatilag csak különféle varázspálcákat találunk még, melyekkel távolra tudunk lövöldözni, de ebben gyakorlatilag kimerül az egész. Kár érte, annak ellenére is, hogy ez még csak egy early access, de ha ebben az állapotban sem tudták vonzóvá tenni a készítők a végeredményt, akkor kérdéses, hogy a nagyobb tartalom segíthet-e majd vagy sem.
Grafika: A küllem tekintetében sem nevezhető túl erősnek a Ravensword: Undaunted. Az rendben van, hogy ez egy alacsony költségvetésből készülő alkotás, de azért nem egy aprócska kiadó van mögötte, és a projekt ennél sokkal látványosabb grafikát érdemelne. Nyilván a gépigényt is ehhez igazították az alkotók, ami kifejezetten jó hír, hiszen nem kell túl erős masina a futtatáshoz, de inkább egy kicsit megizzasztottuk volna a gépet. Egy Mortal Shell-féle körítéssel például már megelégedtünk volna, az hozott hasonló hangulatot korábban!
Kezelőfelület, irányíthatóság: Ezen a téren annyira egyszerű a játék, mint egy faék. A kezelőfelület teljesen átlátható, minden azonnal kézre áll vagy a szánk ízéhez igazítható, miközben az irányítás pontosan olyan egyszerű, mint az egy belső nézetes műtől elvárható.
Játszhatóság: Mivel még csak egy korai változatról van szó, nem vonhatnánk messzemenő következtetéseket a játékidő és a szavatosság kapcsán. Amit eddig láttunk, az kifejezetten kiábrándító volt, és hacsak nem gondolkodnak egy nagyszerű többjátékosos élményben a készítők, akkor egy pár perc alatt önismétlődővé váló, legfeljebb párórányi elfoglaltságot kínáló alkotás körvonalazódik.
Intelligencia, nehézség: A játékban megtalálható ellenfelek mesterséges intelligenciája kifejezetten rossz, de a legnagyobb jóindulattal is legfeljebb átlagos: nagyon agresszíven viselkednek, rögtön támadnak, nincs alternatíva, nincs más lehetőség, nem taktikáznak. Emiatt a nehézség nem nevezhető túl jelentősnek, sőt ha ráérzünk a harcok ritmusára, kifejezetten átlagos a játék ezen a téren is.
Hangok, zene: Ezen a ponton sem tudnánk különösebben jelentős tulajdonságokat kiemelni az alkotás kapcsán. A hangok és az effektek átlagosak, zenék pedig szinte nincsenek is, ami nyilván a végleges változatig még módosulhat, de jelenleg ez a helyzet.
Összegzés: Noha sokan úgy gondolják, hogy a korai változat alapján nem szabad megítélni egy videojátékot, azonban ilyenkor már körvonalazódni kellene olyan tulajdonságoknak, melyek reménykeltők a végleges verzió kapcsán. A Ravensword: Undaunted esetében azonban semmi ilyesmiről nem beszélhetünk, egy közönséges Hexen-klónnak tűnik az egész, amely minden tekintetben nagyon hiányos, de nem is annyira a tartalom, mint inkább az érdekes mechanizmusok és játékelemek tekintetében. Félő, hogy nem lesz belőle egy emlékezetes végeredmény!
Fejlesztő: Trimatra Interactive
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5 vagy AMD FX processzor, Nvidia GTX 760 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 4 GB RAM, 2 GB szabad hely
Ajánlott: Intel Core i7 vagy AMD Ryzen 5 processzor, Nvidia GTX 970 vagy ATI RX 580 grafikus kártya, 8 GB RAM, 2 GB szabad hely
Hasonló játékok: Hexen, Graven
Kategória: FPS
Meglepően sok Hexen-klón érkezik manapság az indie színtérről. Alig pár hete teszteltük a Gravent, most pedig itt a Ravensword: Undaunted, mely ismét visszarepített minket néhány évvel, sőt évtizeddel az időben.
Bár odáig voltunk a megjelenéskor a Hexenért, éveken át szívesen vettük elő, sőt máig igazi klasszikusként tartjuk számon, azonban mai szemmel rengetegen nem értik, hogy mit szerettünk annyira a kilencvenes évek derekán ebben az egyszerű, de mégis nagyszerű videojátékban, mely a belső nézetes hack and slash műfaj egyik legkorábbi képviselője volt. Mai fejjel valóban nem tűnik nagy számnak, akkoriban viszont maga volt a nagybetűs akciójáték, amit mindenki ismert, és majdnem mindenki kedvelt is.
A sorozat első két része azonban mindent elmesélt, amit ebben a stílusban el lehetett, emiatt nem is igazán vágytunk arra, hogy újabb epizódok érkezzenek hozzá. Természetesen a nosztalgia azért pár éve eluralkodott rajtunk, és kiválóan felismerték ezt az indie fejlesztők, hiszen rövid időn belül már a második ilyen próbálkozást kapjuk tőlük. A Ravensword: Undaunted a következő a sorban, mely egyelőre bár még csak korai hozzáférésben érhető el, azonban már ebben a formájában is képes arra, hogy levegye a lábáról azokat, akik fogékonyak erre a műfajra. Orbitális sikert ugyan nem jósolnánk a projektnek, azonban kifejezetten nagy népszerűségnek örvendhet majd azok körében, akik visszasírnak olyan alkotásokat, mint a Hexen, a Quake vagy az Unreal Tournament.
Ennek fényében már a történet tekintetében se várjunk túl sokat a Ravensword: Undauntedtől, bár azt meg kell hagyni, hogy annyira azért nem is borzalmas a végeredményt, mint azt gyakran megtapasztaltuk korábban a különféle klónjátékoktól. A sztori egy Tyreas felett lebegő titokzatos szigeten játszódik, ahová hősünk azért érkezik, hogy pontot tegyen ennek a rejtélynek a végére, azonban miután a szigetre kerülünk, a lelkünk csatlakozik egy démonhoz, halhatatlanná válásunk mellett pedig végtelen feltámadási ciklusba kerülünk, így bármit is teszünk, a lelkünk nem tud átlépni a túlvilágra. Végtelen fájdalomtól szenvedve elfogadjuk, hogy soha többé nem térhetünk vissza Tyreasba, azonban megnyugvást és örök halált kaphatunk, ha megtörjük a rejtélyes lebegő sziget átkát, hiszen akkor testünket eltemetik a Hősök Csarnokában. Eddig a pontig azonban egyáltalán nem lesz egyszerű eljutnunk, hiszen veszélyes ellenfelek ezrein, sőt talán tízezrein kell átverekednünk magunkat, méghozzá a legendás Hexen legszebb örökségein alapuló játékmenet társaságában. Hogy ez mit jelent?
Egyelőre leginkább óriási káoszt. Adott lesz ugyanis néhány pálya – a korai hozzáférésben még csak hármat találtunk –, melyek egy-egy szabadon bejárható, de azért járatokkal, utakkal és egyebekkel jól behatárolt régiót tárnak elénk. Ezeken kell kalandorként elindulnunk, és szembeszállnunk rajtuk a legkülönfélébb ellenfelekkel annak érdekében, hogy megtaláljuk a következő szintre nyíló átjárót. Pontosabban előbb még a pályákon elhelyezett kapcsolókat, hiszen aktiválnunk kell bizonyos számú pontot annak érdekében, hogy a kapu kinyíljon, és gyakorlatilag elölről kezdjük az egészet. Merthogy minden egyes pályán ugyanaz lesz a feladatunk, egy örök körforgásnak tűnik majd az egész, pláne a jelenlegi szerény tartalom társaságában, ami nyilván a végleges változat megjelenésekor sokkal bővebb lesz, még ha ez most egyelőre sovány vigasznak is tűnik.
A Ravensword: Undaunted részeként egyébiránt egy kifejezetten sötét, bár meglepően emberi hatású világban járunk, egy olyan közegben, ahol régebben láthatóan élők laktak, mára azonban csak csontvázharcosok uralják a vidéket. Sőt nemcsak uralják, hanem agresszív módon védelmezik is tőlünk, ezáltal amint meglátnak, azonnal megtámadnak, és kitartóan küzdenek addig, ameddig van elegendő életerőnk harcolni. Egyelőre nem csak a helyszínek, sajnálatos módon az ellenfelek is elég vérszegények. Bár nincsenek kevesen, majdhogynem állandó a túlerő, de gyakorlatilag csak csontvázharcosokkal kell összemérni a tudásunkat a pályákon. Igaz, hogy találunk köztük egyszerű kardosokat, páncélozott egységeket, sőt még íjászokat is, azonban mindössze pár perc elegendő ahhoz, hogy mindegyiknek a sajátosságait kiismerjük, vagyis rögtön a megfelelő fegyverre váltsunk, amint valamelyiküket meglátjuk a távolban.
Maguk a küzdelmek mindennek nevezhetők, csak éppen taktikásnak nem. Kifejezetten monoton összhatást keltenek, hack and slash alapokra épülnek, ezáltal ütni-vágni kell a ránk támadó csontvázakat, miközben ők sem kímélnek minket. Érdekesség, hogy a küzdelmek a ritmikára épülnek mindegyik ellenféltípusnál, nagyjából úgy, mint a Dark Soulsnál. Ha erre ráérzünk, akkor gyakorlatilag egy faággal is támadhatunk, teljesen hatékonyan meg tudunk birkózni egy-egy rosszarcúval. A probléma annyi, hogy a rendszer rendkívül gyorsan kiismerhető, és már néhány perc után teljesen rutinná válik, ami kifejezetten frusztráló. Nehéznek pedig egyáltalán nem nevezhető, sőt kifejezetten könnyedek a pályák, még akkor sem tudnak megszorongatni minket, ha egyszerre kisebb tömegek támadnak ránk, maximum az átláthatóság mértéke csökken, illetve az életerőnk néhány bekapott ütés miatt. Ez automatikusan nem töltődik vissza, de ha van nálunk varázsital, akkor minden megoldható egyetlen gombnyomással.
Az alkotás egyébiránt szerepjátékos elemekkel is rendelkezik, bár itt azért tennénk egy képzeletbeli kérdőjelet, hiszen a Ravensword: Undaunted közel sem tekinthető szerepjátéknak. Éppen ellenkezőleg! Bár van némi fejlődés, illetve folyamatosan gyűjtögethetjük a fegyvereket is szép számmal, azonban annyira kidolgozatlan még ezen a téren a játék, hogy nem éreztünk jelentős különbséget egy kard és egy fejsze hatása között, legfeljebb a lendítés gyorsasága kapcsán. A felhozatal sem túl jelentős, az elhangzottakon kívül gyakorlatilag csak különféle varázspálcákat találunk még, melyekkel távolra tudunk lövöldözni, de ebben gyakorlatilag kimerül az egész. Kár érte, annak ellenére is, hogy ez még csak egy early access, de ha ebben az állapotban sem tudták vonzóvá tenni a készítők a végeredményt, akkor kérdéses, hogy a nagyobb tartalom segíthet-e majd vagy sem.
Grafika: A küllem tekintetében sem nevezhető túl erősnek a Ravensword: Undaunted. Az rendben van, hogy ez egy alacsony költségvetésből készülő alkotás, de azért nem egy aprócska kiadó van mögötte, és a projekt ennél sokkal látványosabb grafikát érdemelne. Nyilván a gépigényt is ehhez igazították az alkotók, ami kifejezetten jó hír, hiszen nem kell túl erős masina a futtatáshoz, de inkább egy kicsit megizzasztottuk volna a gépet. Egy Mortal Shell-féle körítéssel például már megelégedtünk volna, az hozott hasonló hangulatot korábban!
Kezelőfelület, irányíthatóság: Ezen a téren annyira egyszerű a játék, mint egy faék. A kezelőfelület teljesen átlátható, minden azonnal kézre áll vagy a szánk ízéhez igazítható, miközben az irányítás pontosan olyan egyszerű, mint az egy belső nézetes műtől elvárható.
Játszhatóság: Mivel még csak egy korai változatról van szó, nem vonhatnánk messzemenő következtetéseket a játékidő és a szavatosság kapcsán. Amit eddig láttunk, az kifejezetten kiábrándító volt, és hacsak nem gondolkodnak egy nagyszerű többjátékosos élményben a készítők, akkor egy pár perc alatt önismétlődővé váló, legfeljebb párórányi elfoglaltságot kínáló alkotás körvonalazódik.
Intelligencia, nehézség: A játékban megtalálható ellenfelek mesterséges intelligenciája kifejezetten rossz, de a legnagyobb jóindulattal is legfeljebb átlagos: nagyon agresszíven viselkednek, rögtön támadnak, nincs alternatíva, nincs más lehetőség, nem taktikáznak. Emiatt a nehézség nem nevezhető túl jelentősnek, sőt ha ráérzünk a harcok ritmusára, kifejezetten átlagos a játék ezen a téren is.
Hangok, zene: Ezen a ponton sem tudnánk különösebben jelentős tulajdonságokat kiemelni az alkotás kapcsán. A hangok és az effektek átlagosak, zenék pedig szinte nincsenek is, ami nyilván a végleges változatig még módosulhat, de jelenleg ez a helyzet.
Összegzés: Noha sokan úgy gondolják, hogy a korai változat alapján nem szabad megítélni egy videojátékot, azonban ilyenkor már körvonalazódni kellene olyan tulajdonságoknak, melyek reménykeltők a végleges verzió kapcsán. A Ravensword: Undaunted esetében azonban semmi ilyesmiről nem beszélhetünk, egy közönséges Hexen-klónnak tűnik az egész, amely minden tekintetben nagyon hiányos, de nem is annyira a tartalom, mint inkább az érdekes mechanizmusok és játékelemek tekintetében. Félő, hogy nem lesz belőle egy emlékezetes végeredmény!