SG.hu
King of Seas
Kiadó: Team17
Fejlesztő: 3DClouds
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2500K 3,3 GHz-es vagy AMD FX-8150 processzor, Nvidia GeForce GTX 550 Ti vagy ATI Radeon HD 6790 grafikus kártya, 4 GB RAM, 4 GB szabad hely
Ajánlott: Intel Core i5-4460 3,2 GHz-es vagy AMD Ryzen R5 1600X processzor, Nvidia GeForce GTX 960 vagy ATI Radeon HD 7950 grafikus kártya, 8 GB RAM, 4 GB szabad hely
Hasonló játékok: Pirates
Kategória: akció-szerepjáték
A Sid Meier's Pirates! szellemi öröksége vagy csak egy kalózos stratégia a sorban? Egyik sem teljesen pontos megállapítás a King of Seas kapcsán, de a legnagyobb baj vele, hogy amit a készítők elképzeltek a név alatt, azt sem sikerült maradéktalanul megvalósítani.
Azt azért nem mondanánk, hogy elárasztották volna a piacot a közelmúltban a kalózos videojátékok, ellenben tény és való, hogy sokkal több ilyen tematikát képviselő alkotás jön velünk szembe, mint sok-sok évvel ezelőtt. Már-már majdnem minden stílust sikerült meghódítaniuk a falábú, rumtól bűzlő, félszermű karibi vandáloknak, azonban még mindig akadnak olyan műfajok, melyeknél elférhet egy-két ilyen mű. *Példának okáért ide sorolhatjuk a stratégiába ágyazott akció-szerepjátékokat, mint amilyen a Sid Meier’s Pirates is volt annak idején.
Hogy annak a szellemi örökségét próbálták meg ellopni a 3DClouds fejlesztői? Túlzás és aljas rágalom is egyben, de tény és való, hogy az alapok tekintetében onnan indulhatott az alkotás története. Hogy végül mi sült ki belőle? Egy kellemes elképzelésekre épülő, de végső soron kifejezetten bosszantó videojáték, mely tele van gyermekbetegségekkel, és nagyon hamar ki tudja hozni a sodrából a türelmesebb rajongókat is.
Kezdjük ott az egészet, hogy történetről valójában nem beszélhetünk a King of Seas kapcsán. Ez nagy hiba egy olyan alkotásnál, amelyet úton-útfélen szerepjátékként hirdetnek, és bizonyára nem tart sokáig összerakni a képletet: itt az RPG-elemek kimerülnek némi fejlődési rendszerben, de a cselekmény sajnos közel sem felel meg az efféle alkotásokkal szemben támasztott szigorú követelményeknek. A sztori lényege, hogy belecsöppenünk egy kalózvilágba, egy alternatív Karib-tengeren, ahol a legkülönfélébb frakciók között lavírozva kell elboldogulnunk úgy, hogy közben egyre magasabbra jutunk fel a ranglétrán. Konkrét cselekmény nincs, a legtöbb feladatot is úgy kapjuk, hogy nincs hozzá magyarázat, csak menni, elvégezni a szükséges teendőket, és nem kérdezősködni.
Néha kapunk egy kis adalékot a párbeszédek során, de szó sincs irányítható sztoriról például, az egész egy nagy és céltalan keverék. Mindezt pedig sajnos unalmas, egy kaptafára épülő küldetésekkel ötvözték a készítők, melyek a legtöbbször kimerülnek abban, hogy menjünk el a térképen kijelölt pontra, ott gyűjtsünk össze valakit, vagy süllyesszünk el egy ellenséges hajót, és markoljuk fel a jutalmat. Nyilván egy jó körítéssel el tudnánk nézni mindezt, de amikor tizedik alkalommal küldenek minket el csak azért, hogy harcoljunk valamiért minden ok nélkül, akkor nem feltétlenül őszinte a mosolyunk.
Még nagyobb gond, hogy a játékmenet terén is akadnak gondok. Alapvetően a King of Seas egy döntött felsőnézetből átélhető hajós akciójáték, melyben egy gyengécske ladikkal indulunk útnak a nagy vízen, ahol rajtunk kívül megannyi más, kisebb és nagyobb, gyengébb és erősebb hajóval hoz majd össze minket a sors. Szabadságunk viszonylag óriási, nézelődhetünk a térképen, gyűjtögethetünk mindenfelé, újabb kalandokba keveredhetünk – inkább keveredhetnénk, ha a másodlagos feladatok élvezetesek lennének, de ugyanaz a probléma, mint a főküldetésekkel –, de hiába a sok lehetőség, ha alapvetően idegesítő az egész játék. A minitérkép például teljes mértékben használhatatlan, nem lehet rajta eligazodni, követhetetlen.
A küldetések során gyakran olyan messzire küldenek minket, hogy nem ritkán 10-15 percet hajókázunk a semmiért. Még nagyobb baj, hogy ha félúton belefutunk egy ellenséges flottába, akik megsemmisítenek minket, és menet közben nem mentettünk egy kikötőben, akkor kezdhetjük a küldetést elölről, ideértve az elnyújtott hajókázást is. Ezek apró, de annál kellemetlenebb sajátosságok, melyekre nem ártott volna alaposabban odafigyelniük a készítőknek, hiszen már az első percek után a pokolba tudja kívánni az ember az egész alkotást. Hát még, ha megtudjuk, hogy az irányításhoz nem használhatunk egeret, ami PC-n akkora ökörhiba volt, hogy már ezért sem szabadott volna így kiadni a játékot.
Persze akadnak azért jó tulajdonságai is a King of Seasnek, ha a fentieket megszoktuk vagy megpróbáljuk elnézni neki. Kifejezetten élvezetes lehet például a harc, ha tudjuk irányítani a hajónkat. Egyszerűnek tűnik, de rengeteg lehetőségünk lesz a billentyűkön zongorázva – sajnos majdnem szó szerint –, ezáltal tudunk gyorsítani és lassítani, mi dönthetünk arról, hogy jobb vagy bal oldalról nyissunk tüzet, esetleg egyszerre mindkét sor tüzeljen, de választhatunk a különféle lövedékek közül, később pedig még speciális támadások, például egy lángszóróhoz hasonló kiegészítő is kerül a hajónkra.
A lehetőségek tárháza valóban rendkívül széles, sőt mi több, ladikunkat is folyamatosan fejleszthetjük, később pedig lecserélhetjük, vagy újabbakat vehetünk mellé. Alaphangon egyébiránt szinte mindent kicserélhetünk vagy magasabb szintre emelhetünk. A vitorlákat, az ágyukat, de akár még a legénységet is. Tudunk vásárolni, eladni, cserélgetni a nagyobb kikötőkben, de a hajóroncsok vagy a legyőzött ellenfelek után szintén megannyi érdekes kiegészítőt, illetve természetesen tapasztalati pontot szedhetünk fel.
Merthogy különféle passzív tulajdonságokat is feloldhatunk hajónk számára. Alapvetően kijelenthető, hogy a fejlődési rendszer ezen a téren kifejezetten kuszának tekinthető, szinte lehetetlen kiigazodni rajta, illetve alapvetően egy-egy képesség olyan sok módosítást végez, hogy órákon át lehet böngészni egy-egy döntés előtt. A rendszer ezen a téren túlbonyolított, ami azért probléma, mert ha például a sztoriba, vagy legalább egy használhatóbb minitérképbe ölik ezt az erőforrást a készítők, akkor máris elégedettebbek lennénk a játékkal. A helyzetet pedig súlyosbítja, hogy a fiktív kalózvilág meglepően üres, a térképen felbukkanó hajók kiszámíthatatlanok, és hiába adják a kezünkbe a lehetőséget, hogy legyünk kalózok vagy kereskedők, netán futárok, valójában itt mindig az adott küldetés határozza meg, hogy melyik irányba húzunk majd igazán. Kár érte, mert így még jobban háttérbe szorulnak a szerepjátékos elemek!
Grafika: Alapvetően nem neveznénk csúnyának a King of Seast, érezhetően a Sea of Thieves mintájára dolgoztak a készítők, így egészen rajzfilmes lett az egész – a karakterek ábrázolása gyakran már animébe hajlik –, így kell majd néhányat nyelni, hogy mindenhol elfogadjuk a látottakat. Amiért előnyös mindez, az leginkább a gépigény, hiszen a végeredmény még egy többéves PC-n is kényelmesen elfut maximális beállításokkal.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Alapvetően rengeteg a logikátlanság a játék kezelőfelületét és irányítását tekintve. Nehezen lehet elnézni a készítőknek, hogy az egeret kihagyták az irányításból, hiszen sokkal könnyebb lett volna kezelni mindent, ebben a formában ugyanis bajos lehet már a menü kezelése, de a csaták sem túl egyszerűek éppen ezért, holott az alapok kellemesek.
Játszhatóság: Ha bírjuk idegekkel, biztosan hosszú-hosszú órákat kihozhatunk majd a King of Seasből, azonban sajnos már az első küldetések során rengeteg kellemetlenséget tudnak okozni a különféle hibák és hiányosságok. Mintha az egész alkotást egyfajta MMO-nak tervezték volna, amit majd a játékosok benépesítenek, de idő előtt kiadták egy egyjátékosos alkotásnak, ahol minden teljesen üres és tele van hiányossággal.
Intelligencia, nehézség: Nagyon könnyű olyan vizekre evezni a játékban, ahol olyan hajókkal találkozunk, melyekkel szemben esélyünk sem lesz. Alapvetően azonban sokkal nagyobb fejtörést és nehézséget okoz a gyakori logikátlanság, vagy a tervezési hibákhoz köthető hiányosságok zöme. Ebben a formában óriási vétek volt kiadni a játékot, hiszen hiába lehetne könnyű megszeretni, az egész félkész hatást kelt, és ezzel együtt jár sajnos az is, hogy néha belefuthatunk nehézségekbe.
Hangok, zene: Talán meglepő lehet, de éppen a hangok és a zenék lettek a játék talán legnagyobb erősségei. Ha vannak szinkronok, azok kifejezetten jók, az effektek sem rosszak, de amiért igazán a szívünkbe zártunk néhány pillanatot, azok a háttérben felcsendülő dallamok.
Összegzés: Összességében a King of Seas ebben a formájában, ha nem is játszhatatlan, de mindenképpen elképesztően hiányos összhatást kelt. Mondhatni kár volt így kiadni, hiszen könnyedén egy szuper Pirates-pótlék válhatott volna belőle, azonban így csak egy gyermekbetegségektől szenvedő alkotásként tekinthetünk rá, ami sokkal, de sokkal jobb is lehetett volna ideális körülmények között. Félő, hogy hiába javítják már később, ezt ebben a formában érdemes lenne elfelejteni, és egy második résszel szépíteni, mert az alapok igencsak rendben vannak.
Fejlesztő: 3DClouds
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2500K 3,3 GHz-es vagy AMD FX-8150 processzor, Nvidia GeForce GTX 550 Ti vagy ATI Radeon HD 6790 grafikus kártya, 4 GB RAM, 4 GB szabad hely
Ajánlott: Intel Core i5-4460 3,2 GHz-es vagy AMD Ryzen R5 1600X processzor, Nvidia GeForce GTX 960 vagy ATI Radeon HD 7950 grafikus kártya, 8 GB RAM, 4 GB szabad hely
Hasonló játékok: Pirates
Kategória: akció-szerepjáték
A Sid Meier's Pirates! szellemi öröksége vagy csak egy kalózos stratégia a sorban? Egyik sem teljesen pontos megállapítás a King of Seas kapcsán, de a legnagyobb baj vele, hogy amit a készítők elképzeltek a név alatt, azt sem sikerült maradéktalanul megvalósítani.
Azt azért nem mondanánk, hogy elárasztották volna a piacot a közelmúltban a kalózos videojátékok, ellenben tény és való, hogy sokkal több ilyen tematikát képviselő alkotás jön velünk szembe, mint sok-sok évvel ezelőtt. Már-már majdnem minden stílust sikerült meghódítaniuk a falábú, rumtól bűzlő, félszermű karibi vandáloknak, azonban még mindig akadnak olyan műfajok, melyeknél elférhet egy-két ilyen mű. *Példának okáért ide sorolhatjuk a stratégiába ágyazott akció-szerepjátékokat, mint amilyen a Sid Meier’s Pirates is volt annak idején.
Hogy annak a szellemi örökségét próbálták meg ellopni a 3DClouds fejlesztői? Túlzás és aljas rágalom is egyben, de tény és való, hogy az alapok tekintetében onnan indulhatott az alkotás története. Hogy végül mi sült ki belőle? Egy kellemes elképzelésekre épülő, de végső soron kifejezetten bosszantó videojáték, mely tele van gyermekbetegségekkel, és nagyon hamar ki tudja hozni a sodrából a türelmesebb rajongókat is.
Kezdjük ott az egészet, hogy történetről valójában nem beszélhetünk a King of Seas kapcsán. Ez nagy hiba egy olyan alkotásnál, amelyet úton-útfélen szerepjátékként hirdetnek, és bizonyára nem tart sokáig összerakni a képletet: itt az RPG-elemek kimerülnek némi fejlődési rendszerben, de a cselekmény sajnos közel sem felel meg az efféle alkotásokkal szemben támasztott szigorú követelményeknek. A sztori lényege, hogy belecsöppenünk egy kalózvilágba, egy alternatív Karib-tengeren, ahol a legkülönfélébb frakciók között lavírozva kell elboldogulnunk úgy, hogy közben egyre magasabbra jutunk fel a ranglétrán. Konkrét cselekmény nincs, a legtöbb feladatot is úgy kapjuk, hogy nincs hozzá magyarázat, csak menni, elvégezni a szükséges teendőket, és nem kérdezősködni.
Néha kapunk egy kis adalékot a párbeszédek során, de szó sincs irányítható sztoriról például, az egész egy nagy és céltalan keverék. Mindezt pedig sajnos unalmas, egy kaptafára épülő küldetésekkel ötvözték a készítők, melyek a legtöbbször kimerülnek abban, hogy menjünk el a térképen kijelölt pontra, ott gyűjtsünk össze valakit, vagy süllyesszünk el egy ellenséges hajót, és markoljuk fel a jutalmat. Nyilván egy jó körítéssel el tudnánk nézni mindezt, de amikor tizedik alkalommal küldenek minket el csak azért, hogy harcoljunk valamiért minden ok nélkül, akkor nem feltétlenül őszinte a mosolyunk.
Még nagyobb gond, hogy a játékmenet terén is akadnak gondok. Alapvetően a King of Seas egy döntött felsőnézetből átélhető hajós akciójáték, melyben egy gyengécske ladikkal indulunk útnak a nagy vízen, ahol rajtunk kívül megannyi más, kisebb és nagyobb, gyengébb és erősebb hajóval hoz majd össze minket a sors. Szabadságunk viszonylag óriási, nézelődhetünk a térképen, gyűjtögethetünk mindenfelé, újabb kalandokba keveredhetünk – inkább keveredhetnénk, ha a másodlagos feladatok élvezetesek lennének, de ugyanaz a probléma, mint a főküldetésekkel –, de hiába a sok lehetőség, ha alapvetően idegesítő az egész játék. A minitérkép például teljes mértékben használhatatlan, nem lehet rajta eligazodni, követhetetlen.
A küldetések során gyakran olyan messzire küldenek minket, hogy nem ritkán 10-15 percet hajókázunk a semmiért. Még nagyobb baj, hogy ha félúton belefutunk egy ellenséges flottába, akik megsemmisítenek minket, és menet közben nem mentettünk egy kikötőben, akkor kezdhetjük a küldetést elölről, ideértve az elnyújtott hajókázást is. Ezek apró, de annál kellemetlenebb sajátosságok, melyekre nem ártott volna alaposabban odafigyelniük a készítőknek, hiszen már az első percek után a pokolba tudja kívánni az ember az egész alkotást. Hát még, ha megtudjuk, hogy az irányításhoz nem használhatunk egeret, ami PC-n akkora ökörhiba volt, hogy már ezért sem szabadott volna így kiadni a játékot.
Persze akadnak azért jó tulajdonságai is a King of Seasnek, ha a fentieket megszoktuk vagy megpróbáljuk elnézni neki. Kifejezetten élvezetes lehet például a harc, ha tudjuk irányítani a hajónkat. Egyszerűnek tűnik, de rengeteg lehetőségünk lesz a billentyűkön zongorázva – sajnos majdnem szó szerint –, ezáltal tudunk gyorsítani és lassítani, mi dönthetünk arról, hogy jobb vagy bal oldalról nyissunk tüzet, esetleg egyszerre mindkét sor tüzeljen, de választhatunk a különféle lövedékek közül, később pedig még speciális támadások, például egy lángszóróhoz hasonló kiegészítő is kerül a hajónkra.
A lehetőségek tárháza valóban rendkívül széles, sőt mi több, ladikunkat is folyamatosan fejleszthetjük, később pedig lecserélhetjük, vagy újabbakat vehetünk mellé. Alaphangon egyébiránt szinte mindent kicserélhetünk vagy magasabb szintre emelhetünk. A vitorlákat, az ágyukat, de akár még a legénységet is. Tudunk vásárolni, eladni, cserélgetni a nagyobb kikötőkben, de a hajóroncsok vagy a legyőzött ellenfelek után szintén megannyi érdekes kiegészítőt, illetve természetesen tapasztalati pontot szedhetünk fel.
Merthogy különféle passzív tulajdonságokat is feloldhatunk hajónk számára. Alapvetően kijelenthető, hogy a fejlődési rendszer ezen a téren kifejezetten kuszának tekinthető, szinte lehetetlen kiigazodni rajta, illetve alapvetően egy-egy képesség olyan sok módosítást végez, hogy órákon át lehet böngészni egy-egy döntés előtt. A rendszer ezen a téren túlbonyolított, ami azért probléma, mert ha például a sztoriba, vagy legalább egy használhatóbb minitérképbe ölik ezt az erőforrást a készítők, akkor máris elégedettebbek lennénk a játékkal. A helyzetet pedig súlyosbítja, hogy a fiktív kalózvilág meglepően üres, a térképen felbukkanó hajók kiszámíthatatlanok, és hiába adják a kezünkbe a lehetőséget, hogy legyünk kalózok vagy kereskedők, netán futárok, valójában itt mindig az adott küldetés határozza meg, hogy melyik irányba húzunk majd igazán. Kár érte, mert így még jobban háttérbe szorulnak a szerepjátékos elemek!
Grafika: Alapvetően nem neveznénk csúnyának a King of Seast, érezhetően a Sea of Thieves mintájára dolgoztak a készítők, így egészen rajzfilmes lett az egész – a karakterek ábrázolása gyakran már animébe hajlik –, így kell majd néhányat nyelni, hogy mindenhol elfogadjuk a látottakat. Amiért előnyös mindez, az leginkább a gépigény, hiszen a végeredmény még egy többéves PC-n is kényelmesen elfut maximális beállításokkal.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Alapvetően rengeteg a logikátlanság a játék kezelőfelületét és irányítását tekintve. Nehezen lehet elnézni a készítőknek, hogy az egeret kihagyták az irányításból, hiszen sokkal könnyebb lett volna kezelni mindent, ebben a formában ugyanis bajos lehet már a menü kezelése, de a csaták sem túl egyszerűek éppen ezért, holott az alapok kellemesek.
Játszhatóság: Ha bírjuk idegekkel, biztosan hosszú-hosszú órákat kihozhatunk majd a King of Seasből, azonban sajnos már az első küldetések során rengeteg kellemetlenséget tudnak okozni a különféle hibák és hiányosságok. Mintha az egész alkotást egyfajta MMO-nak tervezték volna, amit majd a játékosok benépesítenek, de idő előtt kiadták egy egyjátékosos alkotásnak, ahol minden teljesen üres és tele van hiányossággal.
Intelligencia, nehézség: Nagyon könnyű olyan vizekre evezni a játékban, ahol olyan hajókkal találkozunk, melyekkel szemben esélyünk sem lesz. Alapvetően azonban sokkal nagyobb fejtörést és nehézséget okoz a gyakori logikátlanság, vagy a tervezési hibákhoz köthető hiányosságok zöme. Ebben a formában óriási vétek volt kiadni a játékot, hiszen hiába lehetne könnyű megszeretni, az egész félkész hatást kelt, és ezzel együtt jár sajnos az is, hogy néha belefuthatunk nehézségekbe.
Hangok, zene: Talán meglepő lehet, de éppen a hangok és a zenék lettek a játék talán legnagyobb erősségei. Ha vannak szinkronok, azok kifejezetten jók, az effektek sem rosszak, de amiért igazán a szívünkbe zártunk néhány pillanatot, azok a háttérben felcsendülő dallamok.
Összegzés: Összességében a King of Seas ebben a formájában, ha nem is játszhatatlan, de mindenképpen elképesztően hiányos összhatást kelt. Mondhatni kár volt így kiadni, hiszen könnyedén egy szuper Pirates-pótlék válhatott volna belőle, azonban így csak egy gyermekbetegségektől szenvedő alkotásként tekinthetünk rá, ami sokkal, de sokkal jobb is lehetett volna ideális körülmények között. Félő, hogy hiába javítják már később, ezt ebben a formában érdemes lenne elfelejteni, és egy második résszel szépíteni, mert az alapok igencsak rendben vannak.