SG.hu
Graven
Kiadó: 1C Company
Fejlesztő: Slipgate Ironworks
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel i5 2,5 GHz-es processzor, Intel HD 4400 grafikus kártya, 4 GB RAM, 8 GB szabad hely
Ajánlott: Intel i5 3,5 GHz processzor, Nvidia GTX 470 vagy ATI Radeon 6870 grafikus kártya, 8 GB RAM, 8 GB szabad hely
Hasonló játékok: Hexen, Quake
Kategória: FPS
Újabb múltidéző videojáték bontogatja szárnyait Graven címmel, mely nemcsak az élmény, hanem a kinézet tekintetében is visszarepített minket a kilencvenes évekbe, ezt pedig hibái ellenére is őszintén köszönjük neki.
Kíméletlenül múlik az idő. Olyan gyorsan, hogy bár nap mint nap szembesülünk vele, mégsem vesszük észre. Mi is alig akarjuk elhinni, hogy több mint 20 éve annak, hogy még gyakorlatilag gyerekként olyan, mára őskövületként és klasszikusként számontartott videojátékokkal töltöttük a szabadidőnket, mint a Half Life, a Doom, a Quake vagy a Hexen.
Nyilván tucatnyi más egyéb alkotást is felsorolhattunk volna, azonban nem véletlenül emeltük ki őket a sorból, hiszen a már több mint 10 éve létező dán Slipgate Ironworks által készített Graven tesztelése alatt pontosan olyan érzések kavarogtak bennünk, mint egykoron ezeknél a legendás alkotásoknál. Nem véletlenül, hiszen a fejlesztők célja nem titkoltan az volt, hogy minden tekintetben, tehát nemcsak az élmény, hanem a grafikai megoldások terén is visszarepítsenek minket abba a korszakba. Hogy mennyire sikerült? Bár még csak egy early access érhető el a játékból, és vannak gyermekbetegségei, azonban minket képes volt lenyűgözni, pláne annak fényében, hogy akár a Hexen régóta várt feltámadását vagy elfeledett folytatását is köszönthetnénk benne.
Nem véletlenül, hiszen a háttérben olyan fejlesztők dolgoznak az alkotáson, hogy az már csak emiatt is tiszteletet parancsol. Példának okáért itt van Chuck Jones is, aki a karakterdizájnokért felel, és egykoron a Duke Nukem 3D, valamint a Half-Life felett is bábáskodott, de kiemelendő Stephan Weyte neve is, aki a hangjával járult hozzá a műhöz olyan alkotások után, mint a Blood, a Fire Emblem vagy a Dusk. A Graven egyébiránt alapvetően egy rendkívül sötét hangulatú, erőteljesen a középkori fantasyklisékre építő akció-szerepjáték, melyben inkább az FPS nézetű akciók, a folyamatos kutakodás vagy a fejtörők megoldása kapta a főszerepet a fejlődés vagy az óriási párbeszédek helyett.
A végeredmény tényleg olyan, mint a Hexen, ehhez tudnánk hasonlítani a leginkább, de azért sok más egyéb alkotás hatása is ott van benne, meghúzódik a háttérben. Gyakran például olyan volt, mintha a Morrowindet látnánk, máshol a Thief ugrott be, de minden esetben közös volt, hogy az összes ilyen felismerés felért egy múltidézéssel, amitől sokan sikítófrászt kapnak – hiszen 2021-et írunk –, mi azonban tárt karokkal üdvözöltük és öleltük keblünkre a látottakat pontosan úgy, mint amikor egy szeretett, de régen nem látott gyermek hazatér a családi körbe.
A történet szempontjából a Gravenre még ráférne némi támogatás, ez tény. Alapvetően ugyanis túl egyszerű és túl zavaros az egész, a főszerepben egy mocsár mélyére száműzött pappal – inkább varázslóval –, akit egy rejtélyes idegen visszahoz a szárazföldre, mert az emberiségnek szüksége van az ősi tudásra, egy nagy hatalommal bíró mágus segítségére. Ezek leszünk mi! A partraszállás után rögtön kiderül, hogy ebben a sötét és különös fantáziavilágban bizony nagy gondok vannak, rejtélyes rémségek és egyebek keserítik meg a lakók életét, így adott a feladat: próbáljuk meg felgöngyölíteni az események hátterét, és valami megoldást találni rájuk. Bár sok-sok órát kalandoztunk a Graven világában, sajnos nem sikerült sokkal közelebb jutni a cselekmény lényegéhez, de szerencsére a játékmenet annak ellenére is magába szippantott minket, hogy már az első pillanatokban világossá vált előttünk: ezt csak azok élvezhetik majd, akik már túljutottak a harmadik X-en, sőt a negyedik felé közelítenek.
A játékmenet terén a Graven sok esetben a Hexen kiköpött mása. Adott lesz egy hatalmas, gyakorlatilag szabadon bejárható világ, melynek lesz egy központi helyszíne, egy nagyobb város, ahonnan portyára indulhatunk erre-arra. Sajnos a világ ábrázolása azontúl, hogy hangulatos, bődületesen unalmas is egyben, teljesen kihalt az egész, miközben a feladatok szintén kimerülnek az egyszerű futármunkákban, vagy bérgyilkolásban, ugyanakkor érezhetően igyekeztek a készítők, hogy legalább megpróbáljanak változatosságot csempészni a jelenlegi formájában még üres univerzumba. Alapvetően a Graven ugyanakkor egy akciójáték, tehát bármerre is járunk, zombiszerű lények, túlméretezett szörnyetegek rontanak ránk, miközben nekünk folyamatosan bővül a fegyvertárunk, illetve varázslataink száma is.
Amíg csak egy egyszerű bot áll a rendelkezésünkre, gyakorlatilag minden nagyon veszélyes lesz, sokszor érdemesebb lehet elfutni az ellenfelek elől, mint szembeszállni bármelyikkel is, ugyanakkor eljön majd az idő, amikor fordul a kocka. Kapunk íjat, kardot és különféle lőfegyvereket, melyekkel már sokkal hatásosabbak lehetünk a támadókkal szemben, de nagyszerű móka tud lenni az is, amikor a varázskönyvet nyitogatva próbálunk szerencsét. Varázslataink folyamatosan bővülnek, azonban kezdetben alig vesszük hasznukat, rengeteg energiát igényelnek, sőt nem is annyira a szörnyek ellen, mint inkább a feladatok megoldásában jelentenek majd segítséget.
Példának okáért a tűzvarázslattal begyújthatunk robbanó hordókat, míg a villámlással beindíthatunk különféle gépeket, de természetesen azért ellenfelekkel szemben is alkalmazhatjuk őket, csak éppenséggel nem túl nagy eredménnyel. Jelentősebb fejlődési rendszer egyelőre nincs, gyűjtögetés azonban lesz bőséggel. Ami nagyon hiányzott, hogy bár szükségünk lenne rá, azonban ennek ellenére sincs gyakorlatilag semmiféle segítségünk a játékban.
Fogalmunk sincs sokszor, hogy merre kellene indulnunk vagy hol kellene keresnünk a következő feladatot, a térkép gyakorlatilag nem sokat segít a tájékozódásban. Ezeken a pontokon érezhető volt még nagyon, hogy egyelőre csak egy korai változathoz van szerencsénk, ami egyáltalán nem rossz már ebben a formában sem, de ha a kilencvenes évek nagyjait akarják lemintázni, akkor ahhoz bizony szükség lesz arra is, hogy egy kicsit rákapcsoljanak a játékmenet tekintetében, illetve növeljék a minőséget.
Grafika: Mint már fentebb is kiemeltük, a Graven arra hajt, hogy ne csak az élmény, hanem a megjelenés terén is felidézzék előttünk a legendás kilencvenes éveket. Ez gyakorlatilag jól sikerült, én sok helyen teljesen elhittem, hogy időutazásban van részem. Ami kellemetlenebb, hogy ehhez az ultrapixeles, baltával faragott körítéshez nem sikerült megfelelő optimalizálást társítani. A játék meglepően gyakran tölt, és kifejezetten nagy követelményeket támaszt felénk ehhez képest.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Mivel egy FPS-ről van szó a Graven esetében, ennél egyszerűbb gyakorlatilag nem is lehetett volna az irányítás. Minden tekintetben könnyedség és letisztultság jellemzi, miközben nincs gond a kamerakezeléssel és a pontossággal sem, sőt a kezelőfelület szintén átlátható.
Játszhatóság: Legalább 8 órát sikerült beleölnünk a korai változatba úgy, hogy a jelek szerint még a közelében sem voltunk a történet, vagy úgy általában bárminek a végéhez. Megtippelni sem mernénk, hogy mekkora szavatossággal büszkélkedhet a játék, az viszont biztos, hogy nem lesz okunk panaszra ezen a téren, ha elkészül a végleges változat.
Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia terén a kilencvenes években megszokott, mai szemmel kissé vicces megoldások várnak ránk, tehát direkt butított, direkt agresszív ebben a tekintetben a játék, és bizony mindez a nehézségen is érzékelhető lesz majd. A Graven annyira nehéz, amennyire mi megnehezítjük a dolgunkat benne, alapvetően inkább kiegyensúlyozottnak neveznénk.
Hangok, zene: A hangok és a zenék tekintetében még elég félkész a játék. Szinkronok szinte alig vannak – a monológok persze nagyszerűek –, és míg a zenék meglepően ígéretesek, addig néha-néha egy kicsit üresnek hatott az összkép, tehát van még hová fejlődnie az alkotásnak.
Összegzés: Mindent összevetve mi minden porcikáját könnyen megszerettük a játéknak, de elismerjük: nem feltétlenül azért, mert 2021-ben ez ebben a formában megfelelne az elvárásoknak. Sokkal inkább azért, mert megértettük, hogy mit akarnak ezzel a készítők, hogy alighanem ők is abban a korban nőttek fel, illetve kezdték játékos pályafutásukat, amikor a Hexen óriási szám volt. Nekünk a szívügyünk az az időszak, így árgus szemekkel figyeljük, hogy mi lesz a Graven sorsa, hiszen a korai változat alapján sokunk számára egy igazi időgép lehet!
Fejlesztő: Slipgate Ironworks
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel i5 2,5 GHz-es processzor, Intel HD 4400 grafikus kártya, 4 GB RAM, 8 GB szabad hely
Ajánlott: Intel i5 3,5 GHz processzor, Nvidia GTX 470 vagy ATI Radeon 6870 grafikus kártya, 8 GB RAM, 8 GB szabad hely
Hasonló játékok: Hexen, Quake
Kategória: FPS
Újabb múltidéző videojáték bontogatja szárnyait Graven címmel, mely nemcsak az élmény, hanem a kinézet tekintetében is visszarepített minket a kilencvenes évekbe, ezt pedig hibái ellenére is őszintén köszönjük neki.
Kíméletlenül múlik az idő. Olyan gyorsan, hogy bár nap mint nap szembesülünk vele, mégsem vesszük észre. Mi is alig akarjuk elhinni, hogy több mint 20 éve annak, hogy még gyakorlatilag gyerekként olyan, mára őskövületként és klasszikusként számontartott videojátékokkal töltöttük a szabadidőnket, mint a Half Life, a Doom, a Quake vagy a Hexen.
Nyilván tucatnyi más egyéb alkotást is felsorolhattunk volna, azonban nem véletlenül emeltük ki őket a sorból, hiszen a már több mint 10 éve létező dán Slipgate Ironworks által készített Graven tesztelése alatt pontosan olyan érzések kavarogtak bennünk, mint egykoron ezeknél a legendás alkotásoknál. Nem véletlenül, hiszen a fejlesztők célja nem titkoltan az volt, hogy minden tekintetben, tehát nemcsak az élmény, hanem a grafikai megoldások terén is visszarepítsenek minket abba a korszakba. Hogy mennyire sikerült? Bár még csak egy early access érhető el a játékból, és vannak gyermekbetegségei, azonban minket képes volt lenyűgözni, pláne annak fényében, hogy akár a Hexen régóta várt feltámadását vagy elfeledett folytatását is köszönthetnénk benne.
Nem véletlenül, hiszen a háttérben olyan fejlesztők dolgoznak az alkotáson, hogy az már csak emiatt is tiszteletet parancsol. Példának okáért itt van Chuck Jones is, aki a karakterdizájnokért felel, és egykoron a Duke Nukem 3D, valamint a Half-Life felett is bábáskodott, de kiemelendő Stephan Weyte neve is, aki a hangjával járult hozzá a műhöz olyan alkotások után, mint a Blood, a Fire Emblem vagy a Dusk. A Graven egyébiránt alapvetően egy rendkívül sötét hangulatú, erőteljesen a középkori fantasyklisékre építő akció-szerepjáték, melyben inkább az FPS nézetű akciók, a folyamatos kutakodás vagy a fejtörők megoldása kapta a főszerepet a fejlődés vagy az óriási párbeszédek helyett.
A végeredmény tényleg olyan, mint a Hexen, ehhez tudnánk hasonlítani a leginkább, de azért sok más egyéb alkotás hatása is ott van benne, meghúzódik a háttérben. Gyakran például olyan volt, mintha a Morrowindet látnánk, máshol a Thief ugrott be, de minden esetben közös volt, hogy az összes ilyen felismerés felért egy múltidézéssel, amitől sokan sikítófrászt kapnak – hiszen 2021-et írunk –, mi azonban tárt karokkal üdvözöltük és öleltük keblünkre a látottakat pontosan úgy, mint amikor egy szeretett, de régen nem látott gyermek hazatér a családi körbe.
A történet szempontjából a Gravenre még ráférne némi támogatás, ez tény. Alapvetően ugyanis túl egyszerű és túl zavaros az egész, a főszerepben egy mocsár mélyére száműzött pappal – inkább varázslóval –, akit egy rejtélyes idegen visszahoz a szárazföldre, mert az emberiségnek szüksége van az ősi tudásra, egy nagy hatalommal bíró mágus segítségére. Ezek leszünk mi! A partraszállás után rögtön kiderül, hogy ebben a sötét és különös fantáziavilágban bizony nagy gondok vannak, rejtélyes rémségek és egyebek keserítik meg a lakók életét, így adott a feladat: próbáljuk meg felgöngyölíteni az események hátterét, és valami megoldást találni rájuk. Bár sok-sok órát kalandoztunk a Graven világában, sajnos nem sikerült sokkal közelebb jutni a cselekmény lényegéhez, de szerencsére a játékmenet annak ellenére is magába szippantott minket, hogy már az első pillanatokban világossá vált előttünk: ezt csak azok élvezhetik majd, akik már túljutottak a harmadik X-en, sőt a negyedik felé közelítenek.
A játékmenet terén a Graven sok esetben a Hexen kiköpött mása. Adott lesz egy hatalmas, gyakorlatilag szabadon bejárható világ, melynek lesz egy központi helyszíne, egy nagyobb város, ahonnan portyára indulhatunk erre-arra. Sajnos a világ ábrázolása azontúl, hogy hangulatos, bődületesen unalmas is egyben, teljesen kihalt az egész, miközben a feladatok szintén kimerülnek az egyszerű futármunkákban, vagy bérgyilkolásban, ugyanakkor érezhetően igyekeztek a készítők, hogy legalább megpróbáljanak változatosságot csempészni a jelenlegi formájában még üres univerzumba. Alapvetően a Graven ugyanakkor egy akciójáték, tehát bármerre is járunk, zombiszerű lények, túlméretezett szörnyetegek rontanak ránk, miközben nekünk folyamatosan bővül a fegyvertárunk, illetve varázslataink száma is.
Amíg csak egy egyszerű bot áll a rendelkezésünkre, gyakorlatilag minden nagyon veszélyes lesz, sokszor érdemesebb lehet elfutni az ellenfelek elől, mint szembeszállni bármelyikkel is, ugyanakkor eljön majd az idő, amikor fordul a kocka. Kapunk íjat, kardot és különféle lőfegyvereket, melyekkel már sokkal hatásosabbak lehetünk a támadókkal szemben, de nagyszerű móka tud lenni az is, amikor a varázskönyvet nyitogatva próbálunk szerencsét. Varázslataink folyamatosan bővülnek, azonban kezdetben alig vesszük hasznukat, rengeteg energiát igényelnek, sőt nem is annyira a szörnyek ellen, mint inkább a feladatok megoldásában jelentenek majd segítséget.
Példának okáért a tűzvarázslattal begyújthatunk robbanó hordókat, míg a villámlással beindíthatunk különféle gépeket, de természetesen azért ellenfelekkel szemben is alkalmazhatjuk őket, csak éppenséggel nem túl nagy eredménnyel. Jelentősebb fejlődési rendszer egyelőre nincs, gyűjtögetés azonban lesz bőséggel. Ami nagyon hiányzott, hogy bár szükségünk lenne rá, azonban ennek ellenére sincs gyakorlatilag semmiféle segítségünk a játékban.
Fogalmunk sincs sokszor, hogy merre kellene indulnunk vagy hol kellene keresnünk a következő feladatot, a térkép gyakorlatilag nem sokat segít a tájékozódásban. Ezeken a pontokon érezhető volt még nagyon, hogy egyelőre csak egy korai változathoz van szerencsénk, ami egyáltalán nem rossz már ebben a formában sem, de ha a kilencvenes évek nagyjait akarják lemintázni, akkor ahhoz bizony szükség lesz arra is, hogy egy kicsit rákapcsoljanak a játékmenet tekintetében, illetve növeljék a minőséget.
Grafika: Mint már fentebb is kiemeltük, a Graven arra hajt, hogy ne csak az élmény, hanem a megjelenés terén is felidézzék előttünk a legendás kilencvenes éveket. Ez gyakorlatilag jól sikerült, én sok helyen teljesen elhittem, hogy időutazásban van részem. Ami kellemetlenebb, hogy ehhez az ultrapixeles, baltával faragott körítéshez nem sikerült megfelelő optimalizálást társítani. A játék meglepően gyakran tölt, és kifejezetten nagy követelményeket támaszt felénk ehhez képest.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Mivel egy FPS-ről van szó a Graven esetében, ennél egyszerűbb gyakorlatilag nem is lehetett volna az irányítás. Minden tekintetben könnyedség és letisztultság jellemzi, miközben nincs gond a kamerakezeléssel és a pontossággal sem, sőt a kezelőfelület szintén átlátható.
Játszhatóság: Legalább 8 órát sikerült beleölnünk a korai változatba úgy, hogy a jelek szerint még a közelében sem voltunk a történet, vagy úgy általában bárminek a végéhez. Megtippelni sem mernénk, hogy mekkora szavatossággal büszkélkedhet a játék, az viszont biztos, hogy nem lesz okunk panaszra ezen a téren, ha elkészül a végleges változat.
Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia terén a kilencvenes években megszokott, mai szemmel kissé vicces megoldások várnak ránk, tehát direkt butított, direkt agresszív ebben a tekintetben a játék, és bizony mindez a nehézségen is érzékelhető lesz majd. A Graven annyira nehéz, amennyire mi megnehezítjük a dolgunkat benne, alapvetően inkább kiegyensúlyozottnak neveznénk.
Hangok, zene: A hangok és a zenék tekintetében még elég félkész a játék. Szinkronok szinte alig vannak – a monológok persze nagyszerűek –, és míg a zenék meglepően ígéretesek, addig néha-néha egy kicsit üresnek hatott az összkép, tehát van még hová fejlődnie az alkotásnak.
Összegzés: Mindent összevetve mi minden porcikáját könnyen megszerettük a játéknak, de elismerjük: nem feltétlenül azért, mert 2021-ben ez ebben a formában megfelelne az elvárásoknak. Sokkal inkább azért, mert megértettük, hogy mit akarnak ezzel a készítők, hogy alighanem ők is abban a korban nőttek fel, illetve kezdték játékos pályafutásukat, amikor a Hexen óriási szám volt. Nekünk a szívügyünk az az időszak, így árgus szemekkel figyeljük, hogy mi lesz a Graven sorsa, hiszen a korai változat alapján sokunk számára egy igazi időgép lehet!