SG.hu
Insurmountable
Kiadó: ByteRockers' Games
Fejlesztő: ByteRockers' Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-650 3,2 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 805 processzor, Nvidia GeForce GTX 750 vagy ATI Radeon HD 7790 grafikus kártya, 4 GB RAM, 2 GB szabad hely
Ajánlott: Intel Core i5-4670K 3,4 GHz-es vagy AMD FX-8370 processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 580 grafikus kártya, 8 GB RAM, 2 GB szabad hely
Hasonló játékok: XCOM-sorozat
Kategória: stratégia
Futószalagon érkeznek az idén a jobbnál jobb független fejlesztésű videojátékok, melyek hol tematikájukkal, hol speciális megközelítésükkel próbálják meg levenni a lábáról az embert. Az Insurmountable a következő próbálkozó a sorban, mely gyakorlatilag a semmiből került a látóterünkbe, azonban sikerült nagyon rövid idő alatt megkedvelni a végeredményt.
Mindezt annak ellenére is, hogy egy jópofa hegymászó szimulátort vártunk tőle az előzetesek alapján, azonban a gyakorlatban kiderült, hogy a hegymászás témáját itt megnevezni annyira helytálló, mint a Need for Speed-sorozatot felhasználni vezetésoktatásra. Persze ne aggódjon, aki a téma miatt szeretett bele a játékba, illetve érdeklődik iránta alaposabban, hiszen a hátteret erre építették fel az alkotók, csakhogy a játékmenetet inkább egyfajta taktikai túlélőjátékként tudnánk leírni, méghozzá nagyon erőteljes stratégiai háttérrel megtámogatva az élményt. Lássuk azonban egy kicsit alaposabban, hogy miről van itt szó!
Az Insurmountable lényege minden egyes pályán az, hogy választott hegymászónk oldalán eljussunk egy óriási hegy tetejére, sok-sok ezer méteres magasságba, sőt a csúcs után lehetőségeinkhez mérten még a leereszkedésről, egy biztonságos táborhely eléréséről is gondoskodjunk. A körítés kiválónak tekinthető, az viszont bizonyára sokakat meglep majd, hogy a játék gyakorlatilag olyan, mint egy túlélésre koncentráló kaland, ahol minden egyes döntésünknek súlya, következménye lesz.
Már eleve ott feladja a leckét a játék, hogy milyen hegymászóval induljunk útnak, hiszen döntésünk nagyban befolyásolja a kezdő felszerelést, emberünk tulajdonságait, ezáltal azt is, hogy mekkora nehézségeket okoz majd a cél teljesítése. Minden egyes hegycsúcsot több úton teljesíthetünk, melyek szintén növelik, illetve változatosabbá teszik a teljesítést, lévén igencsak komoly gondot okozhat, hogy milyen környezeten kell átvágni hősünkkel, illetve milyen segítségeket kapunk majd közben.
A pályák érdekessége, hogy a Civilization-sorozat mintájára hatszögletű részekből lettek összeépítve, melyek nemcsak különféle magasságokat, hanem eltérő domborzati viszonyokat is nyújtanak. Lesznek egyszerű füves területek, sziklás talajok, ingatag felületek, de természetesen havas és jeges felszínek egyaránt, melyek mind negatív vagy pozitív irányban határozhatják meg a cél elérését. A játék rendszere annyira összetett és szerteágazó, hogy ember legyen a talpán, aki mindenre oda tud majd figyelni benne. Bár a kialakítás engedélyezné, körökre osztottság nincs a játékban, bármerre mehetünk és gyakorlatilag bármennyit, ha az energiánk és a testhőmérsékletünk ezt engedi.
Előbbit pihenéssel vagy evéssel tudjuk visszatölteni – már amennyiben van mit enni, vagy hol megpihenni, hiszen ha nincs nálunk sátor vagy nem találunk egy barlangot a közelben, akkor azt a testhőnk bánja. Természetesen tulajdonságainkat meghatározzák majd a képességeink, hiszen a fejlesztők alaposan megtöltötték szerepjátékos elemekkel az alkotást, így például fejlődési rendszert is találunk benne. Minden szinten taníthatunk egy-egy képességet hegymászónknak, amit elvihet magával újabb és újabb hegyekre, ezzel könnyítve a dolgát. Ezek a képességek halál esetén nem vesznek el, azonban így is bosszantó a rendszer, hiszen mentési pontok nincsenek, ha a csúcs előtt elhalálozunk, akkor kezdhetjük elölről az egész pályát.
Mint fentebb már említettük, a hegymászás csak egyfajta körítésnek tekinthető az Insurmountable esetén. Azt nem mondanánk, hogy ezzel jobban el lehet adni a játékot, azonban tény és való, hogy ennél jobb háttért elképzelni sem tudtunk volna hozzá. Ennek az oka pedig, hogy erre nagyszerű kis sztorikat tudtak felépíteni a készítők, ahol ismét kidomboríthatták egy kicsit a kaland- és szerepjátékos jelleget. Ennek megfelelően arra ösztönöznek majd minket, hogy ne nyílegyenesen a cél felé haladjunk – ami a leglogikusabb és leggyorsabb útvonal, néha pedig még működik is –, hanem arra sarkallnak, hogy tegyünk pár kitérőt, kockáztassunk egy kicsit, ezáltal elősegítve, hogy könnyebb dolgunk legyen, vagy változatosabb kalandok várjanak ránk.
Gyakran találkozunk például megfagyott hegymászók tetemeivel, rejtélyes kecskékkel, elhagyatott házakkal, vagy barlangokkal, melyek megannyi titkot rejthetnek, miközben csak rajtunk, illetve döntéseinken múlik, hogy az adott helyzetben mit kellene tennünk. Valamikor nagyot kell kockáztatnunk, sőt feláldoznunk bizonyos erőforrásokat – például a testhőnk egy részét –, de cserébe nem kizárt, hogy olyan extrákat találunk egy lezuhant repülőgép roncsainak átkutatásakor, melyek később nagy hasznunkra lehetnek.
A taktikai jelző ugyanis az Insurmountable esetében egy kicsit sem volt túlzás a fentiekben! Minél magasabbra jutunk a hegycsúcs felé, annál komolyabb kihívásokkal kell szembesülnünk. Eleve hősünk már fáradtabb, tartalékai kimerülőben vannak, így a legtöbbször az dönt jól menet közben, aki ezen a szinten teli hátizsákkal, oxigénpalackokkal, sátrakkal és konzervekkel érkezik meg. Természetesen a hátizsák kapacitása véges, így túlzásba azért nem szabad vinni a kalandozást – egyébként is nagyon önismétlő tud lenni egy idő után –, de fontos figyelembe venni, hogy ha nem kockáztatunk felfelé, akkor soha nem jutunk el a csúcsra.
Taktikázásra tehát mindig nagy szükségünk lesz, miközben azért a nehézség, a kihívások tekintetében sem lesz hozzánk valami kíméletes a játék, hiszen lesznek pillanatok, amikor teljesen esélytelenné válik a továbbjutás, de mégis jön egy utolsó esély, ami megfordítja az állást, és friss erőt pumpál hegymászónkba. Ebből a szempontból kifejezetten érdekes, különleges és hatásos a végeredmény, egyetlen gondja, hogy ha az első pályát teljesítettük, akkor gyakorlatilag már mindent láttunk, egyszerűen nincs értelme emiatt végigszenvedni a többit.
Grafika: Egy független fejlesztésű videojátékról beszélünk az Insurmountable név alatt, tehát szemkápráztató megjelenésre senki se számítson tőle. Helyenként inkább kifejezetten csúnya a látvány, pláne olyan esetekben, amikor hegymászónk mindenbe belelóg, útját pedig otromba zöld vagy piros csík jelöli ki. A háttér, a látvány, az összkép azonban néhány helyen kifejezetten csinos, miközben az optimalizálással legalább nincs probléma, gyengébb gépeken is jól futtatható a végeredmény.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Ezen a téren viszont gyakran kész katasztrófa a játék. A cél kijelölése ugyan elég egyértelmű, de ha vissza akarjuk vonni, gyakran őrült kattintgatásokra lesz szükségünk azért, hogy a program felismerje: szeretnénk módosítani kérésünket. Ezenfelül a kamerakezelés a legtöbbször egyenesen borzalmas, gyakran előfordul, hogy semmit sem látunk, hogy teljesen áttekinthetetlen lesz az egész térkép, és beletelik némi tekergetésbe, valamint terelgetésbe, hogy újra átláthassuk a helyzetet.
Játszhatóság: Ezen a téren sincs minden rendben a játékkal. Alapvetően az első pálya élvezetes, kifejezetten újszerű az élmény, azonban már második nekifutásra megtapasztaljuk, hogy mennyire önismétlő az egész. A helyzet pedig egyre csak fokozódik, így hiába szeretnénk szeretni, sajnos a tartalom hiánya nagyon hamar megöli az élményt.
Intelligencia, nehézség: Nem túl nehéz, de nem is könnyű az Insurmountable. Alapvetően inkább kíméletlennek neveznénk, hiszen már az első szinten is szépen bedob minket a mélyvízbe, a betanítás pedig egyenesen borzalmas. Kapunk egy kis digitális könyvet, ha átlapozzuk lelkiismeretesen, akkor valamit kapizsgálhatunk majd, de gyakorlati okítás nincs, ami kellemetlen botladozássá teszi a kezdést.
Hangok, zene: A hangok és a zenék tekintetében sem igazán tudunk túl sok pozitívumot elmondani a játékról. Gyakran lehet például hiányérzetünk majd, hiszen legalább minimális természethangok, narrációk elfértek volna benne.
Összegzés: Mindent összevetve az Insurmountable minket nagyon hamar az ujja köré csavart, azonban sajnos később legalább olyan gyorsan ki is ábrándultunk belőle. Ennek az oka, hogy az egyébként kiváló játékmechanizmust azonnal a nyakunkba zúdítja ahelyett, hogy szép fokozatosan építette volna fel, és minden pályára hagyott volna némi újdonságot. Helyette azonnal a mélyvízbe dobott minket, ami néhány nagyobb ökörhiba miatt – mint például a rossz kamerakezelés – nagyon hamar elriaszthatja tőle az embereket. Legközelebb talán sikerül kinőni ezeket a gyermekbetegségeket a csapatnak, akiket érdemes lehet szemmel tartani a jövőben, hiszen a látottak alapján igencsak kreatív egy brigádról van szó. Most már csak arra kell figyelni, hogy a megvalósítás is összhangban legyen ezzel.
Fejlesztő: ByteRockers' Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-650 3,2 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 805 processzor, Nvidia GeForce GTX 750 vagy ATI Radeon HD 7790 grafikus kártya, 4 GB RAM, 2 GB szabad hely
Ajánlott: Intel Core i5-4670K 3,4 GHz-es vagy AMD FX-8370 processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 580 grafikus kártya, 8 GB RAM, 2 GB szabad hely
Hasonló játékok: XCOM-sorozat
Kategória: stratégia
Futószalagon érkeznek az idén a jobbnál jobb független fejlesztésű videojátékok, melyek hol tematikájukkal, hol speciális megközelítésükkel próbálják meg levenni a lábáról az embert. Az Insurmountable a következő próbálkozó a sorban, mely gyakorlatilag a semmiből került a látóterünkbe, azonban sikerült nagyon rövid idő alatt megkedvelni a végeredményt.
Mindezt annak ellenére is, hogy egy jópofa hegymászó szimulátort vártunk tőle az előzetesek alapján, azonban a gyakorlatban kiderült, hogy a hegymászás témáját itt megnevezni annyira helytálló, mint a Need for Speed-sorozatot felhasználni vezetésoktatásra. Persze ne aggódjon, aki a téma miatt szeretett bele a játékba, illetve érdeklődik iránta alaposabban, hiszen a hátteret erre építették fel az alkotók, csakhogy a játékmenetet inkább egyfajta taktikai túlélőjátékként tudnánk leírni, méghozzá nagyon erőteljes stratégiai háttérrel megtámogatva az élményt. Lássuk azonban egy kicsit alaposabban, hogy miről van itt szó!
Az Insurmountable lényege minden egyes pályán az, hogy választott hegymászónk oldalán eljussunk egy óriási hegy tetejére, sok-sok ezer méteres magasságba, sőt a csúcs után lehetőségeinkhez mérten még a leereszkedésről, egy biztonságos táborhely eléréséről is gondoskodjunk. A körítés kiválónak tekinthető, az viszont bizonyára sokakat meglep majd, hogy a játék gyakorlatilag olyan, mint egy túlélésre koncentráló kaland, ahol minden egyes döntésünknek súlya, következménye lesz.
Már eleve ott feladja a leckét a játék, hogy milyen hegymászóval induljunk útnak, hiszen döntésünk nagyban befolyásolja a kezdő felszerelést, emberünk tulajdonságait, ezáltal azt is, hogy mekkora nehézségeket okoz majd a cél teljesítése. Minden egyes hegycsúcsot több úton teljesíthetünk, melyek szintén növelik, illetve változatosabbá teszik a teljesítést, lévén igencsak komoly gondot okozhat, hogy milyen környezeten kell átvágni hősünkkel, illetve milyen segítségeket kapunk majd közben.
A pályák érdekessége, hogy a Civilization-sorozat mintájára hatszögletű részekből lettek összeépítve, melyek nemcsak különféle magasságokat, hanem eltérő domborzati viszonyokat is nyújtanak. Lesznek egyszerű füves területek, sziklás talajok, ingatag felületek, de természetesen havas és jeges felszínek egyaránt, melyek mind negatív vagy pozitív irányban határozhatják meg a cél elérését. A játék rendszere annyira összetett és szerteágazó, hogy ember legyen a talpán, aki mindenre oda tud majd figyelni benne. Bár a kialakítás engedélyezné, körökre osztottság nincs a játékban, bármerre mehetünk és gyakorlatilag bármennyit, ha az energiánk és a testhőmérsékletünk ezt engedi.
Előbbit pihenéssel vagy evéssel tudjuk visszatölteni – már amennyiben van mit enni, vagy hol megpihenni, hiszen ha nincs nálunk sátor vagy nem találunk egy barlangot a közelben, akkor azt a testhőnk bánja. Természetesen tulajdonságainkat meghatározzák majd a képességeink, hiszen a fejlesztők alaposan megtöltötték szerepjátékos elemekkel az alkotást, így például fejlődési rendszert is találunk benne. Minden szinten taníthatunk egy-egy képességet hegymászónknak, amit elvihet magával újabb és újabb hegyekre, ezzel könnyítve a dolgát. Ezek a képességek halál esetén nem vesznek el, azonban így is bosszantó a rendszer, hiszen mentési pontok nincsenek, ha a csúcs előtt elhalálozunk, akkor kezdhetjük elölről az egész pályát.
Mint fentebb már említettük, a hegymászás csak egyfajta körítésnek tekinthető az Insurmountable esetén. Azt nem mondanánk, hogy ezzel jobban el lehet adni a játékot, azonban tény és való, hogy ennél jobb háttért elképzelni sem tudtunk volna hozzá. Ennek az oka pedig, hogy erre nagyszerű kis sztorikat tudtak felépíteni a készítők, ahol ismét kidomboríthatták egy kicsit a kaland- és szerepjátékos jelleget. Ennek megfelelően arra ösztönöznek majd minket, hogy ne nyílegyenesen a cél felé haladjunk – ami a leglogikusabb és leggyorsabb útvonal, néha pedig még működik is –, hanem arra sarkallnak, hogy tegyünk pár kitérőt, kockáztassunk egy kicsit, ezáltal elősegítve, hogy könnyebb dolgunk legyen, vagy változatosabb kalandok várjanak ránk.
Gyakran találkozunk például megfagyott hegymászók tetemeivel, rejtélyes kecskékkel, elhagyatott házakkal, vagy barlangokkal, melyek megannyi titkot rejthetnek, miközben csak rajtunk, illetve döntéseinken múlik, hogy az adott helyzetben mit kellene tennünk. Valamikor nagyot kell kockáztatnunk, sőt feláldoznunk bizonyos erőforrásokat – például a testhőnk egy részét –, de cserébe nem kizárt, hogy olyan extrákat találunk egy lezuhant repülőgép roncsainak átkutatásakor, melyek később nagy hasznunkra lehetnek.
A taktikai jelző ugyanis az Insurmountable esetében egy kicsit sem volt túlzás a fentiekben! Minél magasabbra jutunk a hegycsúcs felé, annál komolyabb kihívásokkal kell szembesülnünk. Eleve hősünk már fáradtabb, tartalékai kimerülőben vannak, így a legtöbbször az dönt jól menet közben, aki ezen a szinten teli hátizsákkal, oxigénpalackokkal, sátrakkal és konzervekkel érkezik meg. Természetesen a hátizsák kapacitása véges, így túlzásba azért nem szabad vinni a kalandozást – egyébként is nagyon önismétlő tud lenni egy idő után –, de fontos figyelembe venni, hogy ha nem kockáztatunk felfelé, akkor soha nem jutunk el a csúcsra.
Taktikázásra tehát mindig nagy szükségünk lesz, miközben azért a nehézség, a kihívások tekintetében sem lesz hozzánk valami kíméletes a játék, hiszen lesznek pillanatok, amikor teljesen esélytelenné válik a továbbjutás, de mégis jön egy utolsó esély, ami megfordítja az állást, és friss erőt pumpál hegymászónkba. Ebből a szempontból kifejezetten érdekes, különleges és hatásos a végeredmény, egyetlen gondja, hogy ha az első pályát teljesítettük, akkor gyakorlatilag már mindent láttunk, egyszerűen nincs értelme emiatt végigszenvedni a többit.
Grafika: Egy független fejlesztésű videojátékról beszélünk az Insurmountable név alatt, tehát szemkápráztató megjelenésre senki se számítson tőle. Helyenként inkább kifejezetten csúnya a látvány, pláne olyan esetekben, amikor hegymászónk mindenbe belelóg, útját pedig otromba zöld vagy piros csík jelöli ki. A háttér, a látvány, az összkép azonban néhány helyen kifejezetten csinos, miközben az optimalizálással legalább nincs probléma, gyengébb gépeken is jól futtatható a végeredmény.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Ezen a téren viszont gyakran kész katasztrófa a játék. A cél kijelölése ugyan elég egyértelmű, de ha vissza akarjuk vonni, gyakran őrült kattintgatásokra lesz szükségünk azért, hogy a program felismerje: szeretnénk módosítani kérésünket. Ezenfelül a kamerakezelés a legtöbbször egyenesen borzalmas, gyakran előfordul, hogy semmit sem látunk, hogy teljesen áttekinthetetlen lesz az egész térkép, és beletelik némi tekergetésbe, valamint terelgetésbe, hogy újra átláthassuk a helyzetet.
Játszhatóság: Ezen a téren sincs minden rendben a játékkal. Alapvetően az első pálya élvezetes, kifejezetten újszerű az élmény, azonban már második nekifutásra megtapasztaljuk, hogy mennyire önismétlő az egész. A helyzet pedig egyre csak fokozódik, így hiába szeretnénk szeretni, sajnos a tartalom hiánya nagyon hamar megöli az élményt.
Intelligencia, nehézség: Nem túl nehéz, de nem is könnyű az Insurmountable. Alapvetően inkább kíméletlennek neveznénk, hiszen már az első szinten is szépen bedob minket a mélyvízbe, a betanítás pedig egyenesen borzalmas. Kapunk egy kis digitális könyvet, ha átlapozzuk lelkiismeretesen, akkor valamit kapizsgálhatunk majd, de gyakorlati okítás nincs, ami kellemetlen botladozássá teszi a kezdést.
Hangok, zene: A hangok és a zenék tekintetében sem igazán tudunk túl sok pozitívumot elmondani a játékról. Gyakran lehet például hiányérzetünk majd, hiszen legalább minimális természethangok, narrációk elfértek volna benne.
Összegzés: Mindent összevetve az Insurmountable minket nagyon hamar az ujja köré csavart, azonban sajnos később legalább olyan gyorsan ki is ábrándultunk belőle. Ennek az oka, hogy az egyébként kiváló játékmechanizmust azonnal a nyakunkba zúdítja ahelyett, hogy szép fokozatosan építette volna fel, és minden pályára hagyott volna némi újdonságot. Helyette azonnal a mélyvízbe dobott minket, ami néhány nagyobb ökörhiba miatt – mint például a rossz kamerakezelés – nagyon hamar elriaszthatja tőle az embereket. Legközelebb talán sikerül kinőni ezeket a gyermekbetegségeket a csapatnak, akiket érdemes lehet szemmel tartani a jövőben, hiszen a látottak alapján igencsak kreatív egy brigádról van szó. Most már csak arra kell figyelni, hogy a megvalósítás is összhangban legyen ezzel.