SG.hu
Age of Wonders: Planetfall
Kiadó: Paradox Interactive
Fejlesztő: Triumph Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-3470T 2,8 GHz-es vagy AMD FX-6100 processzor, Nvidia GeForce GTX 650 Ti vagy ATI Radeon HD 7770 grafikus kártya, 6 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-7600 3,5 GHz-es vagy AMD Ryzen R5 1400 processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 570 grafikus kártya, 8 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Age of Wonders-sorozat, Civilization-sorozat
Kategória: stratégia
A korábbi fantasyklisék után egy rendkívül merész, új irányba indult el az Age of Wonders-sorozat, mely ezúttal a sci-fi stílust állította a középpontba, ezzel egy óriási piaci rést betömve a körökre osztott stratégiák műfajában. Játéktesztünkből most kiderítheted, hogy miként sikerült az Age of Wonders: Planetfall!
A Civilization-sorozat mellett némi túlzással az Age of Wonders volt az egyetlen aktív franchise – bár ez a jelző elég relatív – az elmúlt években, melyre a körökre osztott stratégiák kedvelői bátran támaszkodhattak. A megbízható minőségben szállított epizódok mellett a Triumph Studios immár 20 esztendeje jelentősebb változtatások nélkül, általános fantasyklisékre építi játékát, a kifejezetten kellemesre sikerült harmadik rész után azonban a holland stúdió úgy határozott, hogy itt az ideje módosítani egy kicsit a bevált recepten.
Szerencsére azonban eszükbe sem jutott változtatni a nagyszerű és összetett játékmenet alapjain, inkább a körítést, az unalomig ismert fantáziavilágot telepítették át a távoli jövőbe. Ez a sci-fi körítés – mely nagyjából ugyanúgy mellőzi az egyediséget, mint az eddig járt ösvény – az oka annak, hogy nem egy újabb számozott epizóddal gyarapodott a sorozat, lévén az Age of Wonders: Planetfall egy mellékszál lett, méghozzá a rajongók legnagyobb örömére a jobban sikerült fajtából. Lássuk is gyorsan, hogy miért!
A játék története egy meglehetősen egyszerű koncepcióra épül fel: egy galaktikus katasztrófa hatására az intelligens létformák által ismert világok elpusztultak, de legalábbis többségük teljesen romokba dőlt. Szétszóródva ugyan maradtak túlélők, de a felkutatásukhoz óriási erőfeszítésre van szükség, a feladatunk tehát rögtön adott lesz: építsünk fel egy új birodalmat az egykori romokra, kutassunk fel annyi túlélőt, amennyit csak tudunk, és teremtsük meg a lehetőséget arra, hogy létrejöhessen egy galaktikus birodalom.
Bár leírva talán egyszerűnek hat, a Triumph Studios csapata azonban zseniális munkát végzett a bevont fajok, frakciók és karakterek háttértörténetével, valamint a sztori fordulataival, ezáltal elegendő lesz csak a vaskos egyjátékos kampány cselekményén átverekednünk magunkat ahhoz, hogy ráébredjünk: itt sok esetben szerepjátékokat megszégyenítő mennyiségű tartalom és lehetőségek várnak ránk, és akkor a háttérben meghúzódó diplomáciai lehetőségekről és egyebekről még nem is beszéltünk.
Aki életében játszott már körökre osztott stratégiával, netán éppen az Age of Wonders-sorozat valamelyik epizódjával, az biztosan jól tudja, hogy az összetettség itt egyfajta alapfeltétel, mint ahogyan az is, hogy napok, sőt hetek múltán is találunk olyan lehetőségeket a játékban, melyekről korábban egyáltalán nem tudtuk, hogy léteznek. Bár a betanító mód megalkotóinak egy-egy fülest néha kiosztottunk volna, amiért félmunkát végeztek, hiszen rengeteg lehetőségre magunktól kellett rájönnünk, azonban többnyire szerencsére kiegyensúlyozott az élmény, és ha végigjártuk a tutorial lépcsőfokait, akkor utána könnyedén boldogulhatunk majd élesben.
Mindez annak ellenére is igaz, hogy a Planetfall rendkívül nehéz játék olyan értelemben, hogy ha nem mentünk minden lépésünk vagy döntésünk előtt, akkor könnyen olyan zsákutcába keveredhetünk, ahonnan nem lesz visszaút. Itt nincs a modernizáció jegyében történt egyszerűsítés, hogy kiszolgálják az új játékosokat, ebben az alkotásban valóban csak a keményvonalas rajongók találhatják meg számításaikat. Ők viszont kifejezetten jól szórakozhatnak majd a végeredménnyel!
Ennek az oka pedig nem más, mint hogy bár az Age of Wonders: Planetfall nem találja fel újra a spanyolviaszt, ellenben minden olyan elem megtalálható benne, amiért egy körökre osztott stratégiát könnyű megszeretni. Kezdő birodalomépítőként például elengedhetetlen lesz első településünk magasabb szintre fejlesztése, amit utána minden egyes városunkkal megtehetünk majd, legyen szó akár a harcászatról, akár a mezőgazdaságról, hiszen a túlélőket nemcsak etetni kell, védelmüket, kényelmüket és fejlődésüket egyaránt muszáj biztosítanunk. Bár lesznek alapvető nyersanyagok, ezekkel rendszerint jól el leszünk látva, így kimért, normál tempójú haladás esetén nem kell csak azért lepörgetnünk feleslegesen két-három kört, hogy extra energiára tegyünk szert, vagy felvidítsuk a lakosságot valamivel.
A különféle birodalommenedzsmenttel körönként hosszú perceket töltünk majd el, és minél több régió tartozik hozzánk, minél nagyobb területét fedeztük fel a térképnek, annál több problémát kell elhárítanunk. Természetesen a birodalommenedzsment alapvetően csak az egyik része lesz az élménynek, a nyugodt diplomáciai egyeztetések, a kémkedés, a különféle paktumok és egyebek megkötése mellett seregeinkkel folyamatosan járhatjuk a vidéket, mert harc nélkül soha nincs béke.
A haderőt minden máshoz hasonlóan városainkban termelhetjük, méghozzá erősen korlátozott számban, vagyis nem tudunk több ezer főt magunk mellé venni, mert a harcrendszer itt nem erről szól, sokkal inkább a taktikus megközelítésről. Ezen a téren sem találkozhatunk rengeteg újdonsággal, ugyanakkor a Planetfall a küzdelmek terén is hozza a kötelező színvonalat. Ha tehát találkozunk egy ellenséges haderővel, még a távolból dönthetünk arról, hogy lerohanjuk-e vagy sem. Amennyiben igen, akkor választhatunk automata csatát – nagy erőkülönbség esetén érdemes –, de levezényelhetjük mi magunk is a harcokat.
Ilyenkor egy, a Heroes-sorozatban látott megoldáshoz hasonló szisztéma fogad minket, ezáltal maroknyi egységek próbálják meg a legtöbbet kihozni a helyzetből, miközben rendkívül fontosak lesznek az adott terep tulajdonságai, a fedezékhasználat, illetve természetesen a haderők speciális képességei is. Nemcsak az egyes pályák lettek kifejezetten változatosak, hanem az ütközetek is. A sokadik szinten még mindig képes lesz meglepetést okozni egy-egy újabb ellenfél, de ami kifejezetten jó dolog, hogy a városokban folyamatosan pergő fejlesztések a csatatéren rögtön meglátszanak majd, ergo mindvégig érezzük, hogy a háttérhatalom működik, a gazdaság pedig dübörög. Merthogy pont ennek a felépítése a cél az új galaktikus birodalom felhúzásához, még ha addig rengeteg problémán is kell átverekednünk magunkat a küldetések teljesítése során.
Grafika:
Noha a töltési idők helyenként kicsit hosszúak, de ha egyszer elindult a játék, és ott vagyunk a pályán, akkor óriási területeket kezelhetünk, töltőképernyőt pedig legfeljebb a csaták során láthatunk. Nem véletlenül, hiszen bár a taktikai nézet a maga minimalista megközelítése ellenére is egészen csinosnak nevezhető, de a csaták során 3D-ben látható helyszínek és egységek teszik fel azért a koronát az egész megjelenésre. A saját kategóriájában abszolút az élen van a játék, sőt az optimalizálással sem tapasztaltunk különösebb problémát.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Hogy egy körökre osztott stratégiánál a kezelőfelület túl összetett és bonyolult, az mondhatni alapvető elvárás, így az Age of Wonders: Planetfall esetében elsőre talán ijesztő lesz az a töménytelen mennyiségű lehetőség, ami elsőre ránk szakad, de kellő kitartással mindent megismerhetünk majd. Kár, hogy ebben a betanító mód nem lesz teljes mértékben partner.
Játszhatóság: A tartalom terén egy pillanatig sem kell panaszkodnunk a játékra, hiszen a kampány például hihetetlenül összetett, garantáltan napokra, sőt hetekre elegendő elfoglaltságot kínál, de ha a végére értünk, akkor sem kell aggódnunk. A Planetfallból ugyanis nem maradtak ki a többjátékosos élmények sem, melyek gyakorlatilag végteleníthetik a tartalmat megfelelő ellenfelek esetén!
Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia agresszivitásának jóvoltából a játék kifejezetten nehéznek tekinthető. Ha egyszer csatába elegyedtünk, és vállaltuk a túlerővel szembeni küzdelmet, szinte biztosak lehetünk abban, hogy engedékenység nélkül, az utolsó bőrt is lehúzzák majd rólunk a küzdelmek során. Ugyanez a helyzet akkor is, ha rosszul döntöttünk valamiben. Kegyetlenül tud tehát büntetni a játék, az egyetlen ellenszer pedig, ha szinte körönként mentünk.
Hangok, zene: Bár a készítők több helyen spóroltak a szinkronokkal, de nagy általánosságban a játék a hangok és a zenék terén sem vall kudarcot. Az emlékezetesebb muzsikák helyenként ugyan feldobhatták volna a hangulatot, de az effektek tekintetében mindenről csak pozitívan tudunk nyilatkozni.
Összegzés: Vannak hibái és hiányosságai, de nagy általánosságban az Age of Wonders: Planetfall a pontszám ellenére is kötelező vétel azoknak, akik rajonganak a körökre osztott stratégiákért. Nemcsak azért, mert a holland brigád nagyszerű munkát végzett, hanem azért is, mert egy igazi hiányműfajról beszélünk, amiben egyedül a Civilization-sorozat tud rendszeres időközönként nagyokat alkotni, de a Triumph Studios szintén komoly dolgot tett most le az asztalra. Kíváncsian várjuk, hogy innen merre indulnak tovább!
Fejlesztő: Triumph Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-3470T 2,8 GHz-es vagy AMD FX-6100 processzor, Nvidia GeForce GTX 650 Ti vagy ATI Radeon HD 7770 grafikus kártya, 6 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-7600 3,5 GHz-es vagy AMD Ryzen R5 1400 processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 570 grafikus kártya, 8 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Age of Wonders-sorozat, Civilization-sorozat
Kategória: stratégia
A korábbi fantasyklisék után egy rendkívül merész, új irányba indult el az Age of Wonders-sorozat, mely ezúttal a sci-fi stílust állította a középpontba, ezzel egy óriási piaci rést betömve a körökre osztott stratégiák műfajában. Játéktesztünkből most kiderítheted, hogy miként sikerült az Age of Wonders: Planetfall!
A Civilization-sorozat mellett némi túlzással az Age of Wonders volt az egyetlen aktív franchise – bár ez a jelző elég relatív – az elmúlt években, melyre a körökre osztott stratégiák kedvelői bátran támaszkodhattak. A megbízható minőségben szállított epizódok mellett a Triumph Studios immár 20 esztendeje jelentősebb változtatások nélkül, általános fantasyklisékre építi játékát, a kifejezetten kellemesre sikerült harmadik rész után azonban a holland stúdió úgy határozott, hogy itt az ideje módosítani egy kicsit a bevált recepten.
Szerencsére azonban eszükbe sem jutott változtatni a nagyszerű és összetett játékmenet alapjain, inkább a körítést, az unalomig ismert fantáziavilágot telepítették át a távoli jövőbe. Ez a sci-fi körítés – mely nagyjából ugyanúgy mellőzi az egyediséget, mint az eddig járt ösvény – az oka annak, hogy nem egy újabb számozott epizóddal gyarapodott a sorozat, lévén az Age of Wonders: Planetfall egy mellékszál lett, méghozzá a rajongók legnagyobb örömére a jobban sikerült fajtából. Lássuk is gyorsan, hogy miért!
A játék története egy meglehetősen egyszerű koncepcióra épül fel: egy galaktikus katasztrófa hatására az intelligens létformák által ismert világok elpusztultak, de legalábbis többségük teljesen romokba dőlt. Szétszóródva ugyan maradtak túlélők, de a felkutatásukhoz óriási erőfeszítésre van szükség, a feladatunk tehát rögtön adott lesz: építsünk fel egy új birodalmat az egykori romokra, kutassunk fel annyi túlélőt, amennyit csak tudunk, és teremtsük meg a lehetőséget arra, hogy létrejöhessen egy galaktikus birodalom.
Bár leírva talán egyszerűnek hat, a Triumph Studios csapata azonban zseniális munkát végzett a bevont fajok, frakciók és karakterek háttértörténetével, valamint a sztori fordulataival, ezáltal elegendő lesz csak a vaskos egyjátékos kampány cselekményén átverekednünk magunkat ahhoz, hogy ráébredjünk: itt sok esetben szerepjátékokat megszégyenítő mennyiségű tartalom és lehetőségek várnak ránk, és akkor a háttérben meghúzódó diplomáciai lehetőségekről és egyebekről még nem is beszéltünk.
Aki életében játszott már körökre osztott stratégiával, netán éppen az Age of Wonders-sorozat valamelyik epizódjával, az biztosan jól tudja, hogy az összetettség itt egyfajta alapfeltétel, mint ahogyan az is, hogy napok, sőt hetek múltán is találunk olyan lehetőségeket a játékban, melyekről korábban egyáltalán nem tudtuk, hogy léteznek. Bár a betanító mód megalkotóinak egy-egy fülest néha kiosztottunk volna, amiért félmunkát végeztek, hiszen rengeteg lehetőségre magunktól kellett rájönnünk, azonban többnyire szerencsére kiegyensúlyozott az élmény, és ha végigjártuk a tutorial lépcsőfokait, akkor utána könnyedén boldogulhatunk majd élesben.
Mindez annak ellenére is igaz, hogy a Planetfall rendkívül nehéz játék olyan értelemben, hogy ha nem mentünk minden lépésünk vagy döntésünk előtt, akkor könnyen olyan zsákutcába keveredhetünk, ahonnan nem lesz visszaút. Itt nincs a modernizáció jegyében történt egyszerűsítés, hogy kiszolgálják az új játékosokat, ebben az alkotásban valóban csak a keményvonalas rajongók találhatják meg számításaikat. Ők viszont kifejezetten jól szórakozhatnak majd a végeredménnyel!
Ennek az oka pedig nem más, mint hogy bár az Age of Wonders: Planetfall nem találja fel újra a spanyolviaszt, ellenben minden olyan elem megtalálható benne, amiért egy körökre osztott stratégiát könnyű megszeretni. Kezdő birodalomépítőként például elengedhetetlen lesz első településünk magasabb szintre fejlesztése, amit utána minden egyes városunkkal megtehetünk majd, legyen szó akár a harcászatról, akár a mezőgazdaságról, hiszen a túlélőket nemcsak etetni kell, védelmüket, kényelmüket és fejlődésüket egyaránt muszáj biztosítanunk. Bár lesznek alapvető nyersanyagok, ezekkel rendszerint jól el leszünk látva, így kimért, normál tempójú haladás esetén nem kell csak azért lepörgetnünk feleslegesen két-három kört, hogy extra energiára tegyünk szert, vagy felvidítsuk a lakosságot valamivel.
A különféle birodalommenedzsmenttel körönként hosszú perceket töltünk majd el, és minél több régió tartozik hozzánk, minél nagyobb területét fedeztük fel a térképnek, annál több problémát kell elhárítanunk. Természetesen a birodalommenedzsment alapvetően csak az egyik része lesz az élménynek, a nyugodt diplomáciai egyeztetések, a kémkedés, a különféle paktumok és egyebek megkötése mellett seregeinkkel folyamatosan járhatjuk a vidéket, mert harc nélkül soha nincs béke.
A haderőt minden máshoz hasonlóan városainkban termelhetjük, méghozzá erősen korlátozott számban, vagyis nem tudunk több ezer főt magunk mellé venni, mert a harcrendszer itt nem erről szól, sokkal inkább a taktikus megközelítésről. Ezen a téren sem találkozhatunk rengeteg újdonsággal, ugyanakkor a Planetfall a küzdelmek terén is hozza a kötelező színvonalat. Ha tehát találkozunk egy ellenséges haderővel, még a távolból dönthetünk arról, hogy lerohanjuk-e vagy sem. Amennyiben igen, akkor választhatunk automata csatát – nagy erőkülönbség esetén érdemes –, de levezényelhetjük mi magunk is a harcokat.
Ilyenkor egy, a Heroes-sorozatban látott megoldáshoz hasonló szisztéma fogad minket, ezáltal maroknyi egységek próbálják meg a legtöbbet kihozni a helyzetből, miközben rendkívül fontosak lesznek az adott terep tulajdonságai, a fedezékhasználat, illetve természetesen a haderők speciális képességei is. Nemcsak az egyes pályák lettek kifejezetten változatosak, hanem az ütközetek is. A sokadik szinten még mindig képes lesz meglepetést okozni egy-egy újabb ellenfél, de ami kifejezetten jó dolog, hogy a városokban folyamatosan pergő fejlesztések a csatatéren rögtön meglátszanak majd, ergo mindvégig érezzük, hogy a háttérhatalom működik, a gazdaság pedig dübörög. Merthogy pont ennek a felépítése a cél az új galaktikus birodalom felhúzásához, még ha addig rengeteg problémán is kell átverekednünk magunkat a küldetések teljesítése során.
Grafika:
Noha a töltési idők helyenként kicsit hosszúak, de ha egyszer elindult a játék, és ott vagyunk a pályán, akkor óriási területeket kezelhetünk, töltőképernyőt pedig legfeljebb a csaták során láthatunk. Nem véletlenül, hiszen bár a taktikai nézet a maga minimalista megközelítése ellenére is egészen csinosnak nevezhető, de a csaták során 3D-ben látható helyszínek és egységek teszik fel azért a koronát az egész megjelenésre. A saját kategóriájában abszolút az élen van a játék, sőt az optimalizálással sem tapasztaltunk különösebb problémát.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Hogy egy körökre osztott stratégiánál a kezelőfelület túl összetett és bonyolult, az mondhatni alapvető elvárás, így az Age of Wonders: Planetfall esetében elsőre talán ijesztő lesz az a töménytelen mennyiségű lehetőség, ami elsőre ránk szakad, de kellő kitartással mindent megismerhetünk majd. Kár, hogy ebben a betanító mód nem lesz teljes mértékben partner.Játszhatóság:
A tartalom terén egy pillanatig sem kell panaszkodnunk a játékra, hiszen a kampány például hihetetlenül összetett, garantáltan napokra, sőt hetekre elegendő elfoglaltságot kínál, de ha a végére értünk, akkor sem kell aggódnunk. A Planetfallból ugyanis nem maradtak ki a többjátékosos élmények sem, melyek gyakorlatilag végteleníthetik a tartalmat megfelelő ellenfelek esetén!Intelligencia, nehézség:
A mesterséges intelligencia agresszivitásának jóvoltából a játék kifejezetten nehéznek tekinthető. Ha egyszer csatába elegyedtünk, és vállaltuk a túlerővel szembeni küzdelmet, szinte biztosak lehetünk abban, hogy engedékenység nélkül, az utolsó bőrt is lehúzzák majd rólunk a küzdelmek során. Ugyanez a helyzet akkor is, ha rosszul döntöttünk valamiben. Kegyetlenül tud tehát büntetni a játék, az egyetlen ellenszer pedig, ha szinte körönként mentünk.Hangok, zene:
Bár a készítők több helyen spóroltak a szinkronokkal, de nagy általánosságban a játék a hangok és a zenék terén sem vall kudarcot. Az emlékezetesebb muzsikák helyenként ugyan feldobhatták volna a hangulatot, de az effektek tekintetében mindenről csak pozitívan tudunk nyilatkozni.Összegzés:
Vannak hibái és hiányosságai, de nagy általánosságban az Age of Wonders: Planetfall a pontszám ellenére is kötelező vétel azoknak, akik rajonganak a körökre osztott stratégiákért. Nemcsak azért, mert a holland brigád nagyszerű munkát végzett, hanem azért is, mert egy igazi hiányműfajról beszélünk, amiben egyedül a Civilization-sorozat tud rendszeres időközönként nagyokat alkotni, de a Triumph Studios szintén komoly dolgot tett most le az asztalra. Kíváncsian várjuk, hogy innen merre indulnak tovább!