SG.hu

Close to the Sun

Kiadó: Wired Productions
Fejlesztő: Storm in a Teacup
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-670 3,4 GHz-es vagy AMD FX 2.4 GHz-es processzor, Nvidia GeForce GTX 760 vagy ATI Radeon R7 260 grafikus kártya, 8 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-6700 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD Ryzen R7 1700 processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 470 grafikus kártya, 8 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Call of Cthulhu, Amnesia-sorozat
Kategória: belső nézetes horror

Ha szívesen felidéznéd a Bioshock-sorozat art déco stílusú horrorvilágát, a Close to the Sun rengeteg kellemes percet okozhat majd neked, játéktesztünkből pedig rögtön kiderítheted, hogy miért!

Alaposan megszaporodtak az elmúlt néhány évben az olyan belső nézetes horrorjátékok, melyek nem a túlélésre vagy a feltétel nélküli rémisztgetésre, sokkal inkább arra törekedtek, hogy különös hangulatot teremtsenek, valamint egy emlékezetes történettel örvendeztessenek meg minket. Elég csak a Call of Cthulhut kiemelnünk a közelmúlt terméséből, mely nem váltotta meg a világot, azonban a maga nemében egy egészen kellemes élményt kínált, méghozzá ügyesen megírt sztorival és a Cthulhu-mítosz középpontba állításával. Most pedig itt a műfaj következő képviselője, a Close to the Sun, mely címe alapján akár Ikarosz legendáját is feldolgozhatná, azonban helyette inkább a tudomány és a történelem irányába indult el, hogy egy jól ismert feltaláló terveinek kiforgatásával lefessen előttünk egy világot, melyben nem biztos, hogy valójában szívesen élnénk.

Ez a tudós nem más, mint Nikola Tesla, akit szerb-amerikai származású feltalálóként a világ egyik legjelentősebb tudományos alakjaként tartanak számon, köszönhetően olyan találmányoknak, mint a rádió, a vezeték nélküli energiatovábbítás, a többfázisú villamoshálózat vagy éppen a napenergián alapuló erőmű. Kevesen tudják azonban Tesláról, hogy bár tartalmas életet élt, rengeteg terve és szabadalma soha nem valósulhatott meg, sőt számos tudós a mai napig az ő elméleteiből, kísérleteiből és jegyzeteiből él, hiszen rengeteg sikeres részecskefizikai és gravitációs kutatás köthető hozzá – többnyire csak elméleti szinten.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Tervei között pedig nem titkoltan több olyan megoldást is találunk, melyek akár ijesztő irányba is elindíthatták volna az emberiség történelmét – különösképpen a világháborúkat –, és pontosan ez a felvetés volt az, ami a Close to the Sun fejlesztőit megihlette. A sztori alapján ugyanis Nikola Tesla minden egyes találmányát képes volt még életében megvalósítani, aminek jóvoltából a 20. századi történelem egy alternatív idősíkba terelődött, miközben az egész világ megváltozott.

A játék főhőse Rose Archer, egy újságíróhölgy lesz, aki egy napon meghívást kap tudós testvérétől, hogy látogassa meg a világ legnagyobb szállítóhajóján, mely nemcsak a munkahelye, hanem mindemellett egy komplett kis városként azt a célt szolgálja, hogy otthont adjon a bolygó legnagyobb koponyáinak. Mivel egy újságírónak ez az utazás egy nagybetűs karrier kezdete lehet, Rose nem sokat habozik a Helios felkutatásával, azonban már az odajutás is komoly problémákat vet fel, de hősnőnket még az sem riasztja el, amikor felfedezi: a különleges hajón láthatóan valami nagy baj történt, az üresség mellett ugyanis minden romokban hever, az ajtóra pedig valaki nagy betűkkel a „karantén” feliratot festette.

Rose azonban testvére mielőbbi viszontlátásának reményében mégis behatol az óriási létesítménybe, mely addig is egészen ijesztő hatást keltett, de amikor Ada váratlanul bejelentkezik a rádión, és közli testvérével, hogy semmiféle meghívást nem kapott tőle, és meneküljön innen, amilyen gyorsan csak tud, hirtelen elszabadul a pokol.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Bár a cselekmény a későbbiekben egy kicsit ellaposodik, azért összességében láthattunk már korábban ennél sokkal rosszabbat is, méghozzá lényegesen arctalanabb világábrázolással. A Close to the Sun ugyanis az atmoszféra megteremtésének tekintetében túlzás nélkül az élen jár, és bár hatásait le sem tudná tagadni, összességében nem tudunk haragudni rá azért, mert megmutatta, hogy mivé válhatott volna a BioShock-sorozat, ha megmarad az első két rész által kitaposott horrorisztikus ösvényen.

Az art déco stílus ugyanis minden pályán meghatározó lesz, ezáltal túlzás nélkül várjuk, hogy mikor bukkan fel valamelyik sarkon egy Big Daddy vagy valami más, abból a franchise-ból ismert rémség. A hangulat tekintetében tehát a játék egyenesen zseniális, miközben a horrorisztikus elemek aprólékosan szövődnek bele, és rövidesen olyan aljas ijesztgetéseket és vérengzéseket láthatunk majd a képernyőn, hogy azt még az utolsó Resident Evil is sokszor megirigyelhetné.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Hogy a játékmenet képes volt-e felnőni ahhoz a hálátlan feladathoz, hogy ezt a nagyszerű körítést megfelelő minőségben támogassa? Alapvetően kijelenthető, hogy bár sok a töltelék, rengeteget kell sétálgatni a kacifántos helyszíneken, azonban a kalandjátékos elemek bevonása miatt – akciókkal nagyon nem találkozunk – egészen kellemes pillanatokban lehet részünk. Sőt mi több, a készítők maximálisan ránk hagyták, hogy mennyire akarjuk beleásni magunkat a háttértörténetbe, hiszen bárhol is járunk, újságcikkek, feljegyzések és egyebek keresztezik majd az utunkat, miközben azért soha egy pillanatig sem érezzük, hogy egy közönséges sétaszimulátorban tevékenykednénk. Éppen ellenkezőleg!

Bár akadnak halálosan egyszerű feladatok, amikor tényleg csak az lesz a lényeg, hogy megtaláljunk két kapcsolót a labirintusban, esetleg felkutassunk egy feljegyzést egy széf számkódja miatt, de a későbbiekben azért komolyabb logikai feladványokba is belefuthatunk. Ezen a téren azért természetesen jó lett volna még fejlődni egy kicsit, nagyobb hangsúlyt helyezni a fejtörőkre, hiszen ez a szavatosság oldalán negatívumként csapódik le, azonban egy ilyen kis csapattól ez a végeredmény kiemelkedő teljesítménynek tekinthető – a nyilvánvaló hibák és hiányosságok ellenére is!

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Grafika: Tény és való, hogy a megjelenés tekintetében a Close to the Sun nem említhető egy lapon a nagy költségvetésből készült alkotásokkal, de a maga kategóriájában messze kiválónak és kellemesnek nevezhető az általa prezentált látvány. Talán nincs minden modell végletekig kidolgozva, de a szűkös pályák betöltöttsége és hangulata egyenesen zseniálissá, még a Bioshock-párhuzam ellenére is egészen egyedivé varázsolja a végeredményt. Mindemellett pedig az optimalizálással sincsenek különösebb problémák, habár a tesztelés során néha belefutottunk pár kellemetlen lassulásba, sőt egyszer még le is fagyott a játék, de érdemes figyelembe venni, hogy néhány dollármilliókból összehozott projekt ennél sokkal vállalhatatlanabbul jelent meg korábban.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Ezen a téren mondhatni semmi különlegesség nem vár ránk a Close to the Sun részeként. A belső nézet jóvoltából hősünk irányítása rendkívül könnyed, és a kezelőfelület is hozza a szokványos kliséket, egyedül talán azt lehetne negatívumként kiemelni, hogy néhány alkalommal az interakciók pontossága nem volt a helyzet magaslatán, de mivel alapvetően egy lassú ütemű játékmenettel számolunk, ez nem érdemel pontelvonást.

Játszhatóság: Bár a sztori a jó alapötlet ellenére kicsit döcögős lett, azonban ennél is nagyobb baj, hogy rendkívül gyorsan el lehet jutni a végére. Ha nem nagyon érdekel minket a cselekmény háttere, ergo nem kukkantunk be minden fiók mélyére, akkor alig pár óra alatt le lehet tudni az egészet, ami finoman szólva is jelentéktelennek nevezhető. Persze az élmény amilyen rövid, annyira intenzív, hovatovább a kevésbé bátrak, valamint a történetben elmélyülők akár egészen hosszúra is elnyújthatják az egészet.

Intelligencia, nehézség: Alapvetően sem az intelligencia, sem a nehézség nem játszik különösebb szerepet a Close to the Sun keretein belül. Előbbi nem meglepő, hiszen harcok és egyebek nincsenek, míg a nehézség kapcsán azért fontos megjegyezni, hogy ennél sokkal több kihívásra lett volna szükség a pályákon. Ezt elérhették volna több QTE-jelenettel, de akár nehezebb fejtörőkkel is, mert ebben a formájában inkább egy interaktív kalandhoz hasonlítható az egész, ami a szuper hangulat ellenére gyakran kevésnek bizonyulhat.

Hangok, zene: Ezen a téren szintén nagyszerű dolgokat hallhatunk a Close to the Sunban folytatott kalandozásaink során. A készítők már-már meglepően nagy figyelmet szenteltek annak, hogy a nagyszerű világábrázoláshoz a hanghatások is illeszkedjenek, és bár a zenék többsége csak megbújik a háttérben, azonban a szinkronok vagy az effektek mindegyike kitűnőre vizsgázott előttünk.

Összegzés: Mint ahogyan a játékra sem mondhatunk túl sok rosszat, hiszen ahhoz képest, hogy mondhatni a teljes ismeretlenségből indult, hovatovább egy aprócska fejlesztőcsapat hozta tető alá, minden téren kellemesnek tekinthető. A hosszúsága ugyan fájó pont, de legalább egy tömör és velős élményt kapunk, ami a Bioshock-sorozat rajongóinak egyenesen kötelező lesz, de a horrorisztikus kalandjátékok szerelmesei sem csalódnak majd benne.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
Nem érkezett még hozzászólás. Legyél Te az első!