Remek film lett az Úriemberek

Guy Ritchie végre visszatért ahhoz a műfajhoz, amit a legjobban ismer és ennek eredményeképpen számos emlékezetes beszólással és karakterrel gazdagította a már amúgy is elég zsúfolt gengszter-univerzumát.

Hogy tetszett az Úriemberek?
  • Tetszett, jó film volt
  • Közepes lett
  • Nem tetszett
  • Nem láttam
Guy Ritchie a Blöff után több hibát is elkövetett (Madonna férje lett és leforgatta karrierje két legrosszabb filmjét a Revolver és a Hullámhegy képében), melyeket azóta próbált kijavítani. A Sherlock Holmes két része nagyon jól sikerült, de azért még nem jött el a megváltás. Sajnos minden jó filmjére jutott egy maximum közepes (lásd Az U.N.C.L.E. embere vagy éppen az Aladdin). Azonban a 2008-as Spíler után Ritchie úgy döntött, hogy ideje visszatérni a gyökerekhez.

Mickey Pearson végigjárta a londoni alvilág ranglétráját, de mostanában a visszavonuláson gondolkodik. Egy amerikai befektető át is venné a rendkívül jól jövedelmező marihuána birodalmát, ám sajnos nem megy minden egyszerűen. A kínaiak és pár valódi suttyó is beleköp a levesbe, még ha nem is szándékosan. A felállás tehát a szokásos, ám szerencsére a szereplők és Ritchie stílusa abszolút kiemeli az átlagból az Úriembereket.

Kezdjük rögtön a film legnagyobb erényével, amiből kettő is van. Az egyik Matthew McConaughey, a másik Colin Farrell. Előbbi a film valódi főszereplője, róla szól szinte minden, ami éppen történik és a színész az utóbbi évek legjobb alakítását nyújtja. Kellően laza, nagyon karakán és a megírt szövegek közül képes jó pár mondatot klasszikus szállóigévé tenni. Méltó partnere a filmben viszonylag későn felbukkanó Colin Farrell, az Edző, akiről elsőre azt hihetnénk, hogy a Förtelmes főnökök személyiségét hozza vissza, de szerencsére egy egyedi karaktert kapott.



A másik, amit ki kell emelni, az maga megvalósítás. Ritchie ismét megmutatja, hogy továbbra is érti a londoni alvilágot és csodálatos képekben mutatja meg az az undorító mocskot, ami szintén ott van a csillogó felszín alatt. Hiszen miközben Mickey lordok és nagymenő üzletemberek társaságában tengeti a napjait, addig ezek az emberek is ugyanolyan gondokkal küzdenek, mint a hétköznapi, lecsúszott társaik (csőd, drogos gyerek stb.).

A film cselekményét Hugh Grant és Charlie Hunnam, azaz Fletcher és Raymond beszélgetése viszi előre, hiszen minden, amit látunk már megtörtént, és maga Grant alakja meséli el az egészet. A kettejük közötti összhang miatt cseppet sem zavaró a dolog, még ha már ezerszer is láttuk ezt a megoldást. Sőt, Grant simán az évtized legjobb alakítását nyújtja (a saját karrierjét tekintve) és bizonyítja, hogy nem kell neki több romantikus szerepet adni, jól áll neki a féreg is.

Sajnos negatívum is akad. Aki látta Ritchie filmjeit, az érzi majd, hogy a rendező is öregszik, de vele idősödtek a karakterei is. Nincs annyi erőszak benne, mint a Blöffben vagy akár a Sherlock Holmes két részében, de nem is hiányoljuk. Hiszen itt mégis csak úriemberekről van szó, akik azért néha simán felkoncolnak egy-egy, az útjukba kerülő embert. Ritchie új filmje kissé lassúbb, kevésbé brutális, de pont olyan jó, mint a Blöff vagy a Spíler. Szóval reméljük, hogy az Aladdinnal letudta a kötelezőt a nagy stúdiók felé és visszatér a saját műfajához. Scorsese után ugyanis csak benne bízhatunk, hogy képes jó alvilági filmet forgatni. Akinek Az ír csalódás volt, az Úriemberek biztosan nem lesz az.

Klikk ide!
Klikk a poszterre a nagyobb változathoz
Úriemberek (The Gentlemen)
szinkronizált, amerikai krimi, akciófilm, 113 perc, 2020
18 éven aluliak számára nem ajánlott!

Rendező: Guy Ritchie
Forgatókönyvíró: Ivan Atkinson, Marn Davies, Guy Ritchie
Producer: Guy Ritchie
Operatőr: Alan Stewart
Vágó: James Herbert, Paul Machliss

Matthew McConaughey (Mickey Pearson)
Charlie Hunnam (Raymond)
Michelle Dockery (Rosalind)
Jeremy Strong (Mathew)
Colin Farrell (Edző)
Henry Golding (Száraz Szem)
Hugh Grant (Fletcher)

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • professional #1
    Inkább úgy jellemezném, hogy üde folt a sok hígfos között...