Ötvös Tibor
Beváltotta az ígéreteket Alita: A harc angyala
James Cameron és Robert Rodriguez feldolgoznak egy manga-klasszikust. Mi sülhet itt el rosszul? Szerencsére semmi. Az Alita minden szempontból működik, de a prímet maga a főhősnő viszi.
Hogy tetszett az Alita: A harc angyala?
James Cameron élete végéig csak Avatar-filmeket fog készíteni és eme vallomásával sokakat lombozott le. A '90-es évek végén ugyanis Guillermo del Toro megmutatott neki egy mangát, mely az Alita címet viselte. A rendező azonnal elkezdett kutatni és szokásához híven kidolgozni a hátteret, ám a technikai lehetőségek még nem voltak adottak a megvalósításához. Aztán jött az Avatar és a többi már történelem. Azonban pár évvel ezelőtt ismét szóba került az Alita filmváltozata és Robert Rodriguez vállalta, hogy a Cameron által elkészített anyagból egy fogyasztható és megfilmesíthető forgatókönyvet készít. Szerencsénkre a fenegyerek tartotta a szavát és az Alita: A harc angyala az utóbbi évek legjobb sci-fi-je lett.
Az emberiség utolsó városában él Dr. Dyson Ido, egy orvos-kutató, aki napi szinten járja a roncstelepet és így talál rá Alitára. A leselejtezett kiborgot összeszereli, "életre kelti", és lányaként gondoskodik róla. Alita nem rendelkezik emlékekkel, ám egy harc során visszatér pár képsor a múltjából és persze ez nem hagyja nyugodni. A sztori felvállaltan a különböző sci-fi toposzokat alkalmazza, azaz történet tekintetében senki ne várjon túl nagy meglepetéseket. A film két szempontból emelkedik ki a mezőnyből és ezek a látvány illetve a főszereplő.
Bár nagyon Cameron nevével akarták eladni a filmet és ebből sokan következtethetnének Avatar-szintű látványra, ám ez nem fedi a valóságot. Persze ne legyen félreértés, az Alita világa egy élő és lélegző közeg, szinte érezni a romlás szagát a filmben. A várost pásztázó robotok, a körülményekhez alkalmazkodó lakosok és minden egyéb nagyon a helyén van. És persze ott van az akció, ami kimondottan szemet gyönyörködtető lett. Alita és a különböző kiborgok összecsapása nem csupán hangulatos, de nagyon jól van összerakva, megkoreografálva.
Ugyanakkor itt ki kell emelni azt, hogy sajnos nem minden grafikus megoldás sikerült kifogástalanra. Pár ellenfél egész egyszerűen nevetségesen fest és egyértelműen látszik, hogy számítógép generálta testekre rakták rá valamelyik színész arcát. Ez sajnos sokat ront az élményen... de amikor felbukkan Alita, minden a helyére kerül. Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy Alitánál jobban megalkotott hőst nem kaptunk az utóbbi években. A lány maga a megtestesült ártatlanság, egyszerre naiv és akaratos, lobbanékony és higgadt és elég csak benézni a (hatalmas) szemébe, hogy megnyerje magának az embert.
Alita szeme kapcsán nagyon sok kritika érte már a filmet az előzetesek után, ám a végeredményt tekintve azt kell mondanunk, hogy mind a szerepet alakító Rosa Salazar mind pedig az effekteket készítő emberek pazar munkát végeztek. A kicsit megnagyított szemekben el lehet veszni és képtelen nem együtt érezni a néző a lánnyal. És ennek köszönhetően a néha ostoba párbeszédek és a logikátlanságok, illetve a kicsit összecsapott és nem kiteljesedett forgatókönyv sem tűnik fel annyira.
Rodriguez ugyanis kénytelen volt meghúzni Cameron eredeti szkriptjét és ennek köszönhetően bizonyos szálakat tekintve hiányérzetünk támadhat. Így is néha zsúfoltnak érezhetjük a filmet, mivel túl sok információt akarnak hirtelen lenyomni a torkunkon és aztán ezek többségéről kiderül, hogy nem is volt fontos tudni. De egyszerűen képtelenség haragudni az Alitára, hiszen a főszereplőjével azonnal megnyeri az embert és nem is engedi el a film végéig. Remélhetőleg találkozunk még vele és a folytatás már kicsit lazábbra engedi a gyeplőt, hiszen az alapok megvannak. És ezek nagyon biztosnak tűnnek.
Az emberiség utolsó városában él Dr. Dyson Ido, egy orvos-kutató, aki napi szinten járja a roncstelepet és így talál rá Alitára. A leselejtezett kiborgot összeszereli, "életre kelti", és lányaként gondoskodik róla. Alita nem rendelkezik emlékekkel, ám egy harc során visszatér pár képsor a múltjából és persze ez nem hagyja nyugodni. A sztori felvállaltan a különböző sci-fi toposzokat alkalmazza, azaz történet tekintetében senki ne várjon túl nagy meglepetéseket. A film két szempontból emelkedik ki a mezőnyből és ezek a látvány illetve a főszereplő.
Bár nagyon Cameron nevével akarták eladni a filmet és ebből sokan következtethetnének Avatar-szintű látványra, ám ez nem fedi a valóságot. Persze ne legyen félreértés, az Alita világa egy élő és lélegző közeg, szinte érezni a romlás szagát a filmben. A várost pásztázó robotok, a körülményekhez alkalmazkodó lakosok és minden egyéb nagyon a helyén van. És persze ott van az akció, ami kimondottan szemet gyönyörködtető lett. Alita és a különböző kiborgok összecsapása nem csupán hangulatos, de nagyon jól van összerakva, megkoreografálva.
Ugyanakkor itt ki kell emelni azt, hogy sajnos nem minden grafikus megoldás sikerült kifogástalanra. Pár ellenfél egész egyszerűen nevetségesen fest és egyértelműen látszik, hogy számítógép generálta testekre rakták rá valamelyik színész arcát. Ez sajnos sokat ront az élményen... de amikor felbukkan Alita, minden a helyére kerül. Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy Alitánál jobban megalkotott hőst nem kaptunk az utóbbi években. A lány maga a megtestesült ártatlanság, egyszerre naiv és akaratos, lobbanékony és higgadt és elég csak benézni a (hatalmas) szemébe, hogy megnyerje magának az embert.
Alita szeme kapcsán nagyon sok kritika érte már a filmet az előzetesek után, ám a végeredményt tekintve azt kell mondanunk, hogy mind a szerepet alakító Rosa Salazar mind pedig az effekteket készítő emberek pazar munkát végeztek. A kicsit megnagyított szemekben el lehet veszni és képtelen nem együtt érezni a néző a lánnyal. És ennek köszönhetően a néha ostoba párbeszédek és a logikátlanságok, illetve a kicsit összecsapott és nem kiteljesedett forgatókönyv sem tűnik fel annyira.
Rodriguez ugyanis kénytelen volt meghúzni Cameron eredeti szkriptjét és ennek köszönhetően bizonyos szálakat tekintve hiányérzetünk támadhat. Így is néha zsúfoltnak érezhetjük a filmet, mivel túl sok információt akarnak hirtelen lenyomni a torkunkon és aztán ezek többségéről kiderül, hogy nem is volt fontos tudni. De egyszerűen képtelenség haragudni az Alitára, hiszen a főszereplőjével azonnal megnyeri az embert és nem is engedi el a film végéig. Remélhetőleg találkozunk még vele és a folytatás már kicsit lazábbra engedi a gyeplőt, hiszen az alapok megvannak. És ezek nagyon biztosnak tűnnek.
|
Alita: A harc angyala (Alita: Battle Angel) szinkronizált, amerikai-kanadai-argentin sci-fi akciófilm, kalandfilm, romantikus film, 122 perc, 2018 16 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Robert Rodriguez Producer: James Cameron, Jon Landau, Robert Rodriguez Zene: Junkie XL Vágó: Stephen E. Rivkin Forgatókönyvíró: Robert Rodriguez, James Cameron, Laeta Kalogridis Rosa Salazar (Alita) Christoph Waltz (Dr. Dyson Ido) Jennifer Connelly (Chiren) Mahershala Ali (Vector) Michelle Rodriguez (Gelda) Jeff Fahey (McTeague) Casper Van Dien (Amok) |
