Szekeres Viktor
Apróláb - emberek a jetik szemével
Képzeljünk el egy olyan világot, amit jetik laknak, és az emberekről csak legendák szállnak, de persze a legtöbben nem hisznek az Apróláb névre hallgató faj létezésében.
Hogy tetszett az Apróláb?
Fura, de valamiért az animációs filmek világára is igaz, hogy egyes alkotásoknak nincs semmi esélyük arra, hogy a nagy sikerek közé kerüljenek. Régen a Disney és a Dreamworks uralta stúdióként a piacot, így annak idején hiába jött ki a Warner minden idők egyik legjobb amerikai rajzfilmjével, a Brad Bird-féle Szuper haverral (The Iron Giant), a bukás borítékolható volt. Manapság már inkább stúdiók uralkodnak a rajzolt filmek esetében, és bizony a Pixar, a Disney Animations és az Illumination közé befurakodni meglehetősen nehéz.
A Warner animációs részlegének az volt a nagy húzása, hogy megszerezte magának a LEGO-licencet, mely hátszelével elég nagy sikerré tette A LEGO-kalandot. Azonban még ez sem volt elég arra, hogy előző filmje, a Gólyák, vagy a mostani Apróláb nagyobb sikert arasson. Mindkét film korrekt szereplésre volt ítélve annak ellenére, hogy kifejezetten jól sikerültek. Ez van, a közönség inkább a hájp és az ismert logók felé konvergál, de ki tudja, talán nemsokára a Warneré is jobban szem elé fog kerülni.
Pedig az Apróláb esetében még azt sem mondhatjuk, hogy ne lenne egyszerű, jópofa és kreatív a sztorija, ugyanis a film jetikről szól, akik nem hisznek az emberek létezésében. Éppen ezért meglehetősen nagy sokkot okoz, amikor rátalálnak egy kifejlett emberpéldányra. Természetesen óvatosan közelítenek a fenevad irányába, hiszen válogatott szörnyűségeket hallottak rólunk. Amikor azonban megindul az ismerkedési folyamat, kiderül, hogy ők is csak prekoncepciók áldozatai.
Nem szabad félni az ismeretlentől, szólhatna az Apróláb egyik tanítása, majd ezt alátámasztandó iszonyat jól sikerült megközelítésben ismerhetjük meg azt, hogy szegény jetik milyennek látják a rettenetes embereket. A készítők nagy magabiztossággal csapják le a ziccereket, de nem csak a magától értetődő poénokra gyúrnak rá, hanem elég meglepő húzásokkal is előállnak. Az efféle kreativitás mindig imponál, így még azt is megbocsátjuk, hogy az igen sokszínű karakterek animációja nem feltétlenül olyan, amit manapság elvárnánk. (Persze nevezhetjük sajátos stílusnak is, nézőpont kérdése.)
Az Apróláb nagy erénye, hogy mélyebb, mint amilyennek a felszínen tűnik, azonban az is bőven élvezheti, aki nem keres benne semmi pluszt, csupán másfél órányi kellemes kikapcsolódást, ugyanis eléggé színes-szagos, csilivili a megvalósítása, és a csontegyszerű, esős-kelős, börleszkesen bohóckodós a stílusa eleinte, később pedig érdekes fordulatot vesznek az események.
Az Apróláb inkább gyerekeknek szól, de a felnőttek is simán élvezhetik egy habkönnyű darabként. Garantálható, hogy helyenként ők is fognak nevetni a poénokon, valamint dekódolhatják a film üzenetét is, ami a mai, hajmeresztő álhírektől hemzsegő világban kifejezetten aktuális. És ez több, mint ami elmondható nagyon sok animációról. Aki viszont nem szereti, ha egy rajzolt filmben többször is dalra fakadnak, az kétszer is gondolja meg a jegyvásárlást.
A Warner animációs részlegének az volt a nagy húzása, hogy megszerezte magának a LEGO-licencet, mely hátszelével elég nagy sikerré tette A LEGO-kalandot. Azonban még ez sem volt elég arra, hogy előző filmje, a Gólyák, vagy a mostani Apróláb nagyobb sikert arasson. Mindkét film korrekt szereplésre volt ítélve annak ellenére, hogy kifejezetten jól sikerültek. Ez van, a közönség inkább a hájp és az ismert logók felé konvergál, de ki tudja, talán nemsokára a Warneré is jobban szem elé fog kerülni.
Pedig az Apróláb esetében még azt sem mondhatjuk, hogy ne lenne egyszerű, jópofa és kreatív a sztorija, ugyanis a film jetikről szól, akik nem hisznek az emberek létezésében. Éppen ezért meglehetősen nagy sokkot okoz, amikor rátalálnak egy kifejlett emberpéldányra. Természetesen óvatosan közelítenek a fenevad irányába, hiszen válogatott szörnyűségeket hallottak rólunk. Amikor azonban megindul az ismerkedési folyamat, kiderül, hogy ők is csak prekoncepciók áldozatai.
Nem szabad félni az ismeretlentől, szólhatna az Apróláb egyik tanítása, majd ezt alátámasztandó iszonyat jól sikerült megközelítésben ismerhetjük meg azt, hogy szegény jetik milyennek látják a rettenetes embereket. A készítők nagy magabiztossággal csapják le a ziccereket, de nem csak a magától értetődő poénokra gyúrnak rá, hanem elég meglepő húzásokkal is előállnak. Az efféle kreativitás mindig imponál, így még azt is megbocsátjuk, hogy az igen sokszínű karakterek animációja nem feltétlenül olyan, amit manapság elvárnánk. (Persze nevezhetjük sajátos stílusnak is, nézőpont kérdése.)
Az Apróláb nagy erénye, hogy mélyebb, mint amilyennek a felszínen tűnik, azonban az is bőven élvezheti, aki nem keres benne semmi pluszt, csupán másfél órányi kellemes kikapcsolódást, ugyanis eléggé színes-szagos, csilivili a megvalósítása, és a csontegyszerű, esős-kelős, börleszkesen bohóckodós a stílusa eleinte, később pedig érdekes fordulatot vesznek az események.
Az Apróláb inkább gyerekeknek szól, de a felnőttek is simán élvezhetik egy habkönnyű darabként. Garantálható, hogy helyenként ők is fognak nevetni a poénokon, valamint dekódolhatják a film üzenetét is, ami a mai, hajmeresztő álhírektől hemzsegő világban kifejezetten aktuális. És ez több, mint ami elmondható nagyon sok animációról. Aki viszont nem szereti, ha egy rajzolt filmben többször is dalra fakadnak, az kétszer is gondolja meg a jegyvásárlást.
|
Apróláb (Smallfoot)
amerika ianimációs 96 perc, 2018 6 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Karey Kirkpatrick és Jason Reisig forgatókönyvíró: Glenn Ficarra, John Requa, Karey Kirkpatrick, Clare Sera zene: Heitor Pereira producer: Bonne Radford, Glenn Ficarra, John Requa szereplők: Zendaya (Meechee) Channing Tatum (Migo) Gina Rodriguez (Kolka) James Corden (Percy) Yara Shahidi (Brenda) |
