Ötvös Tibor
Kellemes akció A védelmező 2
Denzel Washington karrierje során először készít folytatást, mely ugyan nem váltja meg a világot, de A védelmező 2 ennek ellenére fogyasztható darab.
Hogy tetszett A védelmező 2?
Mióta Liam Neeson visszaszerezte a lányát a párizsi emberrablóktól, szinte minden évben készül kiöregedett, de még aktívnak mondható színészekkel egy-egy akciófilm. Ezek között akadnak jobb (A védelmező) és rosszabb (3 nap a halálig) próbálkozások is. Előbbi filmben a mindig remek Denzel Washington állt újra a Kiképzés rendezője, Antoine Fuqua kamerái elé és keltette életre a visszavonult és magányos Robert McCall alakját. A film nem robbantott bankot, de nem is keltett csalódást - az azonban mégis nagy meglepetés, hogy ezt választotta első folytatás-filmjének a színész.
No nem azért, mert nem volt további potenciál a karakterben, hanem mert annyi más sikeres karaktert formált már meg, hogy bőven lett volna mihez nyúlnia. De végül a kiöregedett és továbbra is önkéntes igazságosztóként ténykedő McCall újabb kalandját ismerhetjük meg, melyben az "ismeretlenek" megsegítése közben éri a hír, hogy egyetlen barátját és támogatóját megölték. Természetesen ezt nem hagyhatja annyiban és saját kezébe veszi az ügyet.
Nagyjából ennyi a sztori és a gonosztevő személye már az első megjelenésekor nyilvánvaló lesz, de ezt nem lehet felróni hátrányként, az első fejezetben is végig nyilvánvaló volt ki áll szemben McCall-lal. A felvezetéssel sincs gond, a vonatos akció jó nyitány, ahogy a sofőrként ténykedő főhős is sok potenciált rejtett magában, Szintén nagyon jól sikerült a fiatal és még útját kereső Miles és a kiöregedett CIA-s McCall közötti közötti "apa-fia" kapcsolat. Ezek kétségtelenül a film legérzelmesebb jelenetei és szerencsére működik is a kémia a két szereplő között. Érdemes lesz figyelni Ashton Sanders karrierjét, elég sok lehetőség van a srácban.
Amit azonban mindenképpen negatívumként kell felhozni, az az akciók hiánya és sajnos a túl hosszú játékidő. Érthető módon ezúttal mélységet kellett kapjon McCall karaktere és így jobban megismerhetjük a feleségével közös életüket illetve a CIA-s korszakot is. Igaz, mindezt elmondások alapján, visszaemlékezések vagy bármi hasonlók nincsenek, pedig talán hangulatosabb lett volna. Ráadásul ha nincs a képben Miles, akkor sajnos ezek a részek sem túl érdekesek. Washington mindent megtesz, azonban sajnos ezeken a részeken még ő sem tud segíteni.
Ráadásul akcióból is nagyon kevés van és a végső, viharban zajló leszámolást kivéve mind nagyon rövid. Szerencsére azonban ha Denzel-papa beindul, akkor bizony nagyon formába lendül. És ő az, aki meg is menti a teljes érdektelenségtől A védelmező második részét. Mindenesetre a film nem egy tipikus akció, nem robban az arcunkba percenként valami, mint a Mission Impossible: Utóhatásban és nincs olyan érzelmi mélysége sem, mint az Elrabolva első részének, de így is kellemes kikapcsolódást nyújt. Azonban a harmadik részre ennyi már kevés lesz...
No nem azért, mert nem volt további potenciál a karakterben, hanem mert annyi más sikeres karaktert formált már meg, hogy bőven lett volna mihez nyúlnia. De végül a kiöregedett és továbbra is önkéntes igazságosztóként ténykedő McCall újabb kalandját ismerhetjük meg, melyben az "ismeretlenek" megsegítése közben éri a hír, hogy egyetlen barátját és támogatóját megölték. Természetesen ezt nem hagyhatja annyiban és saját kezébe veszi az ügyet.
Nagyjából ennyi a sztori és a gonosztevő személye már az első megjelenésekor nyilvánvaló lesz, de ezt nem lehet felróni hátrányként, az első fejezetben is végig nyilvánvaló volt ki áll szemben McCall-lal. A felvezetéssel sincs gond, a vonatos akció jó nyitány, ahogy a sofőrként ténykedő főhős is sok potenciált rejtett magában, Szintén nagyon jól sikerült a fiatal és még útját kereső Miles és a kiöregedett CIA-s McCall közötti közötti "apa-fia" kapcsolat. Ezek kétségtelenül a film legérzelmesebb jelenetei és szerencsére működik is a kémia a két szereplő között. Érdemes lesz figyelni Ashton Sanders karrierjét, elég sok lehetőség van a srácban.
Amit azonban mindenképpen negatívumként kell felhozni, az az akciók hiánya és sajnos a túl hosszú játékidő. Érthető módon ezúttal mélységet kellett kapjon McCall karaktere és így jobban megismerhetjük a feleségével közös életüket illetve a CIA-s korszakot is. Igaz, mindezt elmondások alapján, visszaemlékezések vagy bármi hasonlók nincsenek, pedig talán hangulatosabb lett volna. Ráadásul ha nincs a képben Miles, akkor sajnos ezek a részek sem túl érdekesek. Washington mindent megtesz, azonban sajnos ezeken a részeken még ő sem tud segíteni.
Ráadásul akcióból is nagyon kevés van és a végső, viharban zajló leszámolást kivéve mind nagyon rövid. Szerencsére azonban ha Denzel-papa beindul, akkor bizony nagyon formába lendül. És ő az, aki meg is menti a teljes érdektelenségtől A védelmező második részét. Mindenesetre a film nem egy tipikus akció, nem robban az arcunkba percenként valami, mint a Mission Impossible: Utóhatásban és nincs olyan érzelmi mélysége sem, mint az Elrabolva első részének, de így is kellemes kikapcsolódást nyújt. Azonban a harmadik részre ennyi már kevés lesz...