Ötvös Tibor
Transformers: Az utolsó lovag - Michael Bay botrányos búcsúja
Nehéz szavakat találni a Transformers legújabb részének megtekintése után. Ugyan eddig sem a sztorijáról volt híres a franchise, de ennyire összecsapott és következetlen epizódot még nem láttunk.
Hogy tetszett a Transformers: Az utolsó lovag?
A Transformers első része számomra kimondottan pozitív meglepetés volt, hiszen kellően látványos és vicces volt, ráadásul a gyerekkoromban megismert karaktereket is remekül ültették át a vásznakra. A folytatásokon is jól szórakoztam, bár egyre alacsonyabbra tették a készítők azt a bizonyos lécet. A kihalás korát egy váltásnak szánták és végül is teljesítették a vállalásukat, hiszen a korábbi részeket alulmúló történettel és megvalósítással került a mozikba. Akkor azt gondoltam, ennél nincs lejjebb, de tévedtem. Az utolsó lovag minden várakozásomat alulmúlta, pedig a léc nagyon nagyon alacsonyan volt.
A sztori szerint Optimus fővezér az űrben lebegve keresi a teremtőjét, hogy bosszút álljon rajta, miközben a Földön továbbra is üldözik az Autobotokat és az Álcákat. De persze akadnak, akik segítenek az alakváltóknak és ilyen Cade is, aki egy roncstelepen gyűjti be a robotokat. Közben pedig folyamatosan Transformerek hullanak alá az égből, akik egy ősi bot miatt érkeznek, melyet még anno Merlin használt. Ezzel a szerkezettel lehet Cybertront újra feléleszteni, viszont ennek a Föld látná kárát. Közben persze teljes a káosz, folyamatosan mennek a lassítások és hullanak a robotok és emberek.
Őszintén megmondva nem vártam drámai mélységeket a sztoritól, de ilyen lapos és összefüggéstelen történetre még én sem számítottam. Számtalan logikai bukfenc van a filmben: például ugyan már Artúr király és a Kerekasztal lovagjai óta jelen vannak a Transformerek a világunkban, mégsem készül egyetlen festmény vagy bármilyen egyéb bizonyíték az eltelt több mint egy évezredben róluk, annak ellenére, hogy Űrdongó jelentős szerepet vállalt a világháborúkban is. De lépjünk túl ezen és lássuk az alap konfliktust, ami egyébként az eddigi fejezetekben nem jutott senki eszébe: Merlin botja. Mint kiderül, ez a szerkezet szükséges ahhoz, hogy Cybertron és a Föld "összekapcsolódjanak" és végül csak az egyikük maradjon életben.
Ehhez kapcsolódnak még az értelmetlen eltűnések és felbukkanások is. Minden egyes Transformer pont akkor jelenik meg a színen, amikor arra szükség van. Ráadásul egyikük rendelkezik egy időmegállító fegyverrel is, így felmerül a kérdés: vajon miért nem használja azt sűrűbben? Elég gyorsan le lehetne tudni a harcokat. Szintén nem lehet elmenni szó nélkül a teljesen értelmetlen és agyon hangsúlyozott lovagkori események mellett sem, amik szintén nem adnak sokat a sztorihoz. Az emberi szereplők pedig láthatóan nagyon unják az egészet - igaz ők még legalább képesek valamilyen érzelmet kierőszakolni az arcukra.
Számos kultikus film mozgatórugója, az öreg Sir Anthony Hopkins ezúttal is a nagy bölcs titoktudó karakterében tetszeleg, de láthatóan kellemetlenül érzi magát a közegben. Mark Wahlberg bizonyára csak a pénzért vállalta el a szerepet vagy pedig A kihalás kora szerződésében szerepelt még egy filmre szóló kötelezettség. Ők ketten láthatóan unatkoznak és csak túl akarnak lenni az egészen. Szörnyű az időszakosan fel-felbukkanó Izabella, egy rém idegesítő és teljesen felesleges karakter, illetve a szexi történész, Vivian is abszolút sótlan szereplő lett. Elvileg ő lenne Cade majdani párja, ám komolyabb kémia van Octopus és Űrdongó között, mint amit Wahlberg és Haddock fel tudtak mutatni.
A látványra persze nem lehet panasz, habár Michael Bay láthatóan most már tényleg mindent lassítva akar bemutatni. Az még rendben van, ha egy látványosabb becsapódást így látunk, de egy kanyarodást vagy egy kocsiból való kiszállást miért kell hosszú másodpercekig bámulnom? Remélem valóban utoljára ült a franchise rendezői székébe Bay, nagyon nagy szükség volna már egy új látásmódra. Szerencsére Az utolsó lovag nem hozta azt a bevételt amit vártak és a széria legrosszabb adataival fejezi majd be a mozis pályafutását. Ha pedig még ez sem jelent ébresztőt a producereknek és a stúdiónak, akkor ne lepődjenek meg, ha a tervezett 10 film mindegyike üres termekben megy majd le.
A sztori szerint Optimus fővezér az űrben lebegve keresi a teremtőjét, hogy bosszút álljon rajta, miközben a Földön továbbra is üldözik az Autobotokat és az Álcákat. De persze akadnak, akik segítenek az alakváltóknak és ilyen Cade is, aki egy roncstelepen gyűjti be a robotokat. Közben pedig folyamatosan Transformerek hullanak alá az égből, akik egy ősi bot miatt érkeznek, melyet még anno Merlin használt. Ezzel a szerkezettel lehet Cybertront újra feléleszteni, viszont ennek a Föld látná kárát. Közben persze teljes a káosz, folyamatosan mennek a lassítások és hullanak a robotok és emberek.
Őszintén megmondva nem vártam drámai mélységeket a sztoritól, de ilyen lapos és összefüggéstelen történetre még én sem számítottam. Számtalan logikai bukfenc van a filmben: például ugyan már Artúr király és a Kerekasztal lovagjai óta jelen vannak a Transformerek a világunkban, mégsem készül egyetlen festmény vagy bármilyen egyéb bizonyíték az eltelt több mint egy évezredben róluk, annak ellenére, hogy Űrdongó jelentős szerepet vállalt a világháborúkban is. De lépjünk túl ezen és lássuk az alap konfliktust, ami egyébként az eddigi fejezetekben nem jutott senki eszébe: Merlin botja. Mint kiderül, ez a szerkezet szükséges ahhoz, hogy Cybertron és a Föld "összekapcsolódjanak" és végül csak az egyikük maradjon életben.
Ehhez kapcsolódnak még az értelmetlen eltűnések és felbukkanások is. Minden egyes Transformer pont akkor jelenik meg a színen, amikor arra szükség van. Ráadásul egyikük rendelkezik egy időmegállító fegyverrel is, így felmerül a kérdés: vajon miért nem használja azt sűrűbben? Elég gyorsan le lehetne tudni a harcokat. Szintén nem lehet elmenni szó nélkül a teljesen értelmetlen és agyon hangsúlyozott lovagkori események mellett sem, amik szintén nem adnak sokat a sztorihoz. Az emberi szereplők pedig láthatóan nagyon unják az egészet - igaz ők még legalább képesek valamilyen érzelmet kierőszakolni az arcukra.
Számos kultikus film mozgatórugója, az öreg Sir Anthony Hopkins ezúttal is a nagy bölcs titoktudó karakterében tetszeleg, de láthatóan kellemetlenül érzi magát a közegben. Mark Wahlberg bizonyára csak a pénzért vállalta el a szerepet vagy pedig A kihalás kora szerződésében szerepelt még egy filmre szóló kötelezettség. Ők ketten láthatóan unatkoznak és csak túl akarnak lenni az egészen. Szörnyű az időszakosan fel-felbukkanó Izabella, egy rém idegesítő és teljesen felesleges karakter, illetve a szexi történész, Vivian is abszolút sótlan szereplő lett. Elvileg ő lenne Cade majdani párja, ám komolyabb kémia van Octopus és Űrdongó között, mint amit Wahlberg és Haddock fel tudtak mutatni.
A látványra persze nem lehet panasz, habár Michael Bay láthatóan most már tényleg mindent lassítva akar bemutatni. Az még rendben van, ha egy látványosabb becsapódást így látunk, de egy kanyarodást vagy egy kocsiból való kiszállást miért kell hosszú másodpercekig bámulnom? Remélem valóban utoljára ült a franchise rendezői székébe Bay, nagyon nagy szükség volna már egy új látásmódra. Szerencsére Az utolsó lovag nem hozta azt a bevételt amit vártak és a széria legrosszabb adataival fejezi majd be a mozis pályafutását. Ha pedig még ez sem jelent ébresztőt a producereknek és a stúdiónak, akkor ne lepődjenek meg, ha a tervezett 10 film mindegyike üres termekben megy majd le.
|
Transformers: Az utolsó lovag (Transformers: The Last Knight) magyarul beszélő, amerikai sci-fi akciófilm, 148 perc, 2017 12 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Michael Bay Operatőr: Jonathan Sela Zene: Steve Jablonsky Producer: Tom DeSanto, Don Murphy Vágó: Roger Barton Mark Wahlberg (Cade Yeager) Sir Anthony Hopkins (Sir Edmund Burton) Stanley Tucci (Joshua) Josh Duhamel (William Lennox ezredes) Isabela Moner (Izabella) Gemma Chan (Quintessa) Laura Haddock (Vivian Wembley) |
