Egy rejtélyes 15. századi kézirat, aminek nyelvezete mindeddig megfejthetetlennek bizonyult, sokakat arra a következtetésre sarkallt, hogy a gyönyörű könyv csupán egy átverés, egy új tanulmány azonban kódolt üzenetre gyanakszik.

A szóban forgó Voynich-kézirat 1912. óta tartja lázban, vagy inkább kételyek között a kutatókat, amikor is egy könyvkereskedő, Wilfred Voynich rábukkant egy olasz apátságban. A gazdagon illusztrált könyvben az ismeretlen nyelvű szöveg mellett meztelen nimfák, azonosíthatatlan növények és csillagászati diagramok találhatók.

Bár a szövegben a szavak hosszai és kombinációi a valódi nyelvekhez hasonló sémát mutatnak, több tanulmány is arra a következtetésre jutott, hogy a könyv nem más, mint egy 15. századi csalás, amivel a reneszánsz könyvgyűjtőket akarták átverni, illetve jó pénzt kihúzni a zsebükből, a szavak pedig semmilyen jelentéssel nem bírnak. Az egyik ilyen tanulmány szerint egy 16. században már jól ismert technikával bárki előállíthatta ezt a karakterhalmazt, sőt egy másik tanulmány a statisztikai tulajdonságai alapján is zagyvaléknak minősítette a papírra vetett szavakat.

Most Marcelo Montemurro, a brit Manchester Egyetem kutatója munkatársaival egy másik statisztikai technikával elemezte a szöveget, ami a legjelentősebb kifejezéseket emeli ki, melynek eredményei szerint a Voynich-kézirat valójában egy titkos üzenetet tartalmaz. Montemurro módszere a szavak sémái helyett jóval általánosabb sémákat keresett a szavak gyakorisága és csoportosulása alapján, melyek jelentésre utalhatnak. "Ezeknek a dolgoknak a vizsgálata új fényben tünteti fel a tartalmat" - mondta Montemurro.

A technika egy formulát használ, ami az entrópiát, az eloszlásbeli egyenetlenséget keresi a kifejezésekben. Egy adott kifejezés esetében a kutatók meghatározzák az entrópiát mind az eredeti szövegben, mind egy összekevert változatában. A két entrópia közötti különbség megszorozva a szavak gyakoriságával megmutatja, mennyi információt hordoz a szöveg. A módszer szerint azok a szavak, melyek különösen fontosak, gyakrabban jelennek meg, miközben különbséget tesz az alacsony információ tartalmú szavak, mint az "és", valamint a magas információ tartalmúak között.

Az entrópiás technika több híres szövegben is bizonyított, például a Fajok eredetében, melyből a leginformatívabb szavak a formula szerint a "fajok", "változatosság", "hibridek", valamint a "nemek" voltak. A Moby Dickben az egyik legfontosabb szó a formula szerint a "bálna" volt. A Voynich-kéziraton végig futtatva több magas entrópiájú szó került kiemelésre, melyek meghatározónak tűntek a kézirat különböző fejezeteiben. A csapat további elemzéseket is végzett, melynek eredményeként megállapították, hogy a gyógyászati és növényi illusztrációknál található magas entrópiájú kifejezések nagyobb valószínűséggel kötődnek egymáshoz, mint a csillagászati és biológiai témájú illusztrációknál található kifejezésekhez. "Elemzésünk az első, ami ténylegesen a nyelvészeti szerkezetük alapján köti össze ezeket a fejezeteket" - tette hozzá Montemurro.

A technika megmérte a kapcsolódó szavak csoportosításának optimális módját, ami az információs értékre utal. A regényekben ez az érték elég magas, míg az egyszerű felsorolásokban jóval kisebb. Montemurro és munkatársai a Voynich-kéziratot olyan művekkel vetették össze, mint a Fajok eredete (angol nyelven), A Shiji: A történetíró feljegyzései (kínai nyelven), Szent Ágoston vallomásai (latinul), továbbá egy Fortran programozási nyelven íródott számítógépes kóddal, valamint az élesztő DNS-ének részleteivel. Az emberi nyelveken írott művek esetében 500-700 szó esett ebbe, a formula által meghatározott tartományba, míg a Fortran esetében az érték 300 körül mozgott, az élesztő DNS-énél pedig csupán 10 volt. Meglepetésre a Voynich-kézirat 800 körüli eredménnyel büszkélkedhet. "Azt akartuk látni, hogy az elemzésből kikerülő szerkezet konzisztens-e, vagy sem egy valódi nyelvvel" - mondta Montemurro. "Ha olyasvalamit találunk volna, mint az élesztő, az erős kétségeket támasztott volna a Voynich kézirat természetével szemben, a kapott érték alapján azonban nem mondhatjuk, hogy nem nyelvről lenne szó"

A csalás mellett kardoskodókat azonban ezzel sem sikerült meggyőzni. Gordon Rugg, a brit Keele Egyetem számítógép tudósa, aki 2004-ben már felvetett egy egyszerű módszert a teljes kézirat megalkotására minden nyelvészeti alapot nélkülöző karakterhalmazból, úgy véli, az a tény, hogy a kéziratban egyetlen javítás, vagy arra utaló nyom sincs, eleve gyanússá teszi a könyvet. "Amennyiben a Voynich kézirat egy valódi nyelven íródott, akkor az alkotója vagy egyáltalán nem törődött a hibákkal, vagy 200 oldalt hiba nélkül írt le" - magyarázta. "Ez elég valószínűtlen"