Hunter
Űrállomás a Hold túloldalán, avagy az L2 pont kiaknázása
A NASA-n belül látszólag egyre nagyobb támogatásra talál egy Föld-Hold egyensúlyi ponton kialakítandó űrállomás, ami támogatná az űrügynökség alacsony földkörüli pályától való elszakadási terveit. A hír viszonylag nagy vihart kavart, a NASA részéről azonban nem került megerősítésre, így a SPACE.com megpróbált utána járni az igazságnak.
A hír elsőként az Orlando Sentinel nevű újságban jelent meg, elindítva egyfajta lavinát, mely szerint a NASA vezetői kijelölték az űrügynökség következő nagy küldetését, egy EML-2 (Föld-Hold Lagrange 2) ponton parkoló űrlétesítmény megalkotását. Ennek hátterében az a korábbi bejelentés állhat, mely szerint a NASA szeretne elszakadni az alacsony földkörüli pályától, 2012. február 3-án pedig a NASA emberi űrkutatásért felelős igazgatóhelyettese, William Gerstenmaier meglebegtette egy csapat létrehozásának tervét, ami az EML-2 terület felderítésére dolgoz ki egy átfogó tervezetet.
A librációs, vagy Lagrange pontok a világűr azon területei, ahol két nagy égitest gravitációs vonzása nagyjából kiegyenlítődik, lehetővé téve az űrjárművek szó szerinti leparkolását. Tény, hogy a NASA tervezői felvázoltak egy kutatási stratégiát, ami kiaknázná a Lagrange pontok nyújtotta előnyöket, például azt, hogy az űrhajósok a Föld sugárzási övein túl dolgozhatnának, ahonnan jóval többet tudhatnának meg az űr sugárzásról. Ezen felül a Lagrange pontok egyedi perspektívát adnak a Holdról, a Földről és a Napról, az űrhajósok pedig messzebb merészkedhetnének a Földtől, mint azt valaha is tették.
A támogatók szerint számos előnye lenne egy állomás elhelyezésének az EML-2 "kapunál". A projektet a Nemzetközi Űrállomás megépítésével létrejött multinacionális együttműködésre alapoznák. A SPACE.com által megszólaltatott bennfentesek szerint orosz modulok alkalmazásáról tárgyalnak, valamint felhasználnák a megmaradt űrsikló felszereléseket és az ISS repülésre kész tartalék alkatrészeit is a ciszlunáris űrben elvégzendő műveletek alapjaként.
Az azonban egyáltalán nem egyértelmű, hogy a NASA tényleges döntést hozott, vagy csak feldobott egy ötletet, ami idővel szépen eltűnik a süllyesztőben, mint sok más hasonló felvetés. "A NASA Obama elnök nagyratörő űrkutatási tervét hajtja végre, melybe beletartoznak a Hold és aszteroidák körüli küldetések, végcélként pedig az emberek eljuttatása a Marsra" - olvasható a NASA kommunikációs hivatala által az Orlando Sentinel mély-űrbázisról szóló cikkével kapcsolatban szeptember 24-én kiadott közleményében. "Sok lehetőséget - és sok irányvonalat - kell végig gondolnunk a vörös bolygó eléréséhez. A Hold és az aszteroidák mellett, más opciókat is figyelembe vehetünk a kockázat mérséklése és a Marsra való eljutás megkönnyítse érdekében"
A közleményben azt is megjegyzik, hogy az űrügynökség "rendszeresen egyeztet" a költségvetési hivatallal, a Fehér Ház tudományos hivatalával, a Kongresszussal és más érdekeltekkel, hogy "informálja a feleket a mély-űr kutatási célpontokkal kapcsolatos előrelépéseikről". A SPACE.com forrásai szerint az új NASA célkitűzést - amennyiben létezik - csak a november 6-i elnökválasztást követően fogják hivatalosan is közzétenni.
"Az emberi űrrepülés fejlődésében nagy előrelépés lenne egy Föld-Hold Lagrange pont küldetés. Kellemes meglepetés lenne, ha a terv nem csak egy látogatásról, hanem egy létesítményről szólna. A legegyszerűbb lehetőség az volna, ha az Orion járatokkal eljuttatnánk az embereket ezekre a pontokra, majd visszatérnének. Egy létesítmény melletti elkötelezettség már jóval keményebb dió" - mondta Dan Lester, a Texas Egyetem csillagásza, aki szerint jelentős politikai előnyei lennének egy ilyen létesítménynek. "Egy ilyen tartózkodási hely egyértelműen az ISS öröksége lenne, mind a technológiát, mind a nemzetközi együttműködést tekintve. Ha csupán Orionokat küldünk az L1, vagy L2 pontokra, az egyáltalán nem erről szólna"
Josh Hopkins, az Orion űrhajón dolgozó Lockheed Martin Space Systems mérnöke, aki kissé már tovább is gondolta a lehetőségeket, úgy véli, hogy az első L2 küldetések során csak robot tevékenység zajlana a Hold túloldalán, felderítve égi kísérőnk egyedi geológiai jegyeit, mint a hatalmas és ősi Aitken-medencét, vagy rádiótávcsöveket állítva fel a nyugalmi zónában. Hopkins is elismeri ugyanakkor, hogy az L2 rendkívül kecsegtető lenne egy nemzetközi együttműködés számára, ez ugyanis az egyik legkönnyebben elérhető alacsony földkörüli pályán kívüli lokáció, könnyebb a geoszinkronos pálya, az L1, vagy a holdkörüli pálya elérésénél is. "Ez lenne a bolygóközi űrbe történő visszatérés első lépése. Ennek a legalacsonyabb a kockázata, mivel egy néhány hónapos időtartamú küldetésről beszélünk, melyről pár nap alatt vissza lehet térni a Földre" - fejezte ki egyetértését Jack Burns, a Colorado Egyetemen működő LUNAR Központ igazgatója.
A hír elsőként az Orlando Sentinel nevű újságban jelent meg, elindítva egyfajta lavinát, mely szerint a NASA vezetői kijelölték az űrügynökség következő nagy küldetését, egy EML-2 (Föld-Hold Lagrange 2) ponton parkoló űrlétesítmény megalkotását. Ennek hátterében az a korábbi bejelentés állhat, mely szerint a NASA szeretne elszakadni az alacsony földkörüli pályától, 2012. február 3-án pedig a NASA emberi űrkutatásért felelős igazgatóhelyettese, William Gerstenmaier meglebegtette egy csapat létrehozásának tervét, ami az EML-2 terület felderítésére dolgoz ki egy átfogó tervezetet.
A librációs, vagy Lagrange pontok a világűr azon területei, ahol két nagy égitest gravitációs vonzása nagyjából kiegyenlítődik, lehetővé téve az űrjárművek szó szerinti leparkolását. Tény, hogy a NASA tervezői felvázoltak egy kutatási stratégiát, ami kiaknázná a Lagrange pontok nyújtotta előnyöket, például azt, hogy az űrhajósok a Föld sugárzási övein túl dolgozhatnának, ahonnan jóval többet tudhatnának meg az űr sugárzásról. Ezen felül a Lagrange pontok egyedi perspektívát adnak a Holdról, a Földről és a Napról, az űrhajósok pedig messzebb merészkedhetnének a Földtől, mint azt valaha is tették.
A támogatók szerint számos előnye lenne egy állomás elhelyezésének az EML-2 "kapunál". A projektet a Nemzetközi Űrállomás megépítésével létrejött multinacionális együttműködésre alapoznák. A SPACE.com által megszólaltatott bennfentesek szerint orosz modulok alkalmazásáról tárgyalnak, valamint felhasználnák a megmaradt űrsikló felszereléseket és az ISS repülésre kész tartalék alkatrészeit is a ciszlunáris űrben elvégzendő műveletek alapjaként.
Az azonban egyáltalán nem egyértelmű, hogy a NASA tényleges döntést hozott, vagy csak feldobott egy ötletet, ami idővel szépen eltűnik a süllyesztőben, mint sok más hasonló felvetés. "A NASA Obama elnök nagyratörő űrkutatási tervét hajtja végre, melybe beletartoznak a Hold és aszteroidák körüli küldetések, végcélként pedig az emberek eljuttatása a Marsra" - olvasható a NASA kommunikációs hivatala által az Orlando Sentinel mély-űrbázisról szóló cikkével kapcsolatban szeptember 24-én kiadott közleményében. "Sok lehetőséget - és sok irányvonalat - kell végig gondolnunk a vörös bolygó eléréséhez. A Hold és az aszteroidák mellett, más opciókat is figyelembe vehetünk a kockázat mérséklése és a Marsra való eljutás megkönnyítse érdekében"
A közleményben azt is megjegyzik, hogy az űrügynökség "rendszeresen egyeztet" a költségvetési hivatallal, a Fehér Ház tudományos hivatalával, a Kongresszussal és más érdekeltekkel, hogy "informálja a feleket a mély-űr kutatási célpontokkal kapcsolatos előrelépéseikről". A SPACE.com forrásai szerint az új NASA célkitűzést - amennyiben létezik - csak a november 6-i elnökválasztást követően fogják hivatalosan is közzétenni.
"Az emberi űrrepülés fejlődésében nagy előrelépés lenne egy Föld-Hold Lagrange pont küldetés. Kellemes meglepetés lenne, ha a terv nem csak egy látogatásról, hanem egy létesítményről szólna. A legegyszerűbb lehetőség az volna, ha az Orion járatokkal eljuttatnánk az embereket ezekre a pontokra, majd visszatérnének. Egy létesítmény melletti elkötelezettség már jóval keményebb dió" - mondta Dan Lester, a Texas Egyetem csillagásza, aki szerint jelentős politikai előnyei lennének egy ilyen létesítménynek. "Egy ilyen tartózkodási hely egyértelműen az ISS öröksége lenne, mind a technológiát, mind a nemzetközi együttműködést tekintve. Ha csupán Orionokat küldünk az L1, vagy L2 pontokra, az egyáltalán nem erről szólna"
Josh Hopkins, az Orion űrhajón dolgozó Lockheed Martin Space Systems mérnöke, aki kissé már tovább is gondolta a lehetőségeket, úgy véli, hogy az első L2 küldetések során csak robot tevékenység zajlana a Hold túloldalán, felderítve égi kísérőnk egyedi geológiai jegyeit, mint a hatalmas és ősi Aitken-medencét, vagy rádiótávcsöveket állítva fel a nyugalmi zónában. Hopkins is elismeri ugyanakkor, hogy az L2 rendkívül kecsegtető lenne egy nemzetközi együttműködés számára, ez ugyanis az egyik legkönnyebben elérhető alacsony földkörüli pályán kívüli lokáció, könnyebb a geoszinkronos pálya, az L1, vagy a holdkörüli pálya elérésénél is. "Ez lenne a bolygóközi űrbe történő visszatérés első lépése. Ennek a legalacsonyabb a kockázata, mivel egy néhány hónapos időtartamú küldetésről beszélünk, melyről pár nap alatt vissza lehet térni a Földre" - fejezte ki egyetértését Jack Burns, a Colorado Egyetemen működő LUNAR Központ igazgatója.