Napi Online
Az önkiszolgáló repülőtereké a jövő
Képzeljünk el egy repülőteret, amelyen nincsenek check-in pultok. Az utas ráteszi poggyászait a futószalagra, amely automatikusan ellenőrzi azok súlyát és tartalmát, majd továbbítja a csomagokat a géphez.
Az utas továbbmegy, de egy ponton meg kell állnia, hogy a vezeték nélküli rövid távú kommunikációs rendszer (Near Field Communication, NFC) kamerái ellenőrizzék biometrikus azonosítóit és összehasonlítsák azokat az NFC-vel "társalgó" mobiltelefonjában rögzített adataival. Így válik a telefon elektronikus útlevéllé. Az NFC összeveti az információt a saját adatbázisával is − ezzel helyettesítve a vámtisztet −, s megállapítja, hogy az illető veszélyt jelenthet-e a repülőgépre vagy sem. Ha nem, akkor sorban állás nélkül folytathatja útját a fedélzetre.
Az informatikusok meg vannak győződve arról, hogy az NFC-varázslatok segítségével óriási kiadások takaríthatók meg, és megszüntethető a légi forgalom egyik szűk keresztmetszete, a beszállás előtti várakozás - derül ki a Reuters tudósításából. Ez szépen hangzik, ám az ilyen automatizált rendszerek egyelőre kísérleti fázisban vannak. Az ausztrál Qantas kibocsátott egy rádiófrekvenciás azonosítóval (RFID) ellátott poggyászazonosító kártyát törzsutasainak, a Japan Airlines idén tervezi NFC telepítését, de csak hazai járatain.
A számítástechnikai megoldásokat kínáló SITA szakértői úgy vélik, hogy a technológia már kellően fejlett az önkiszolgáló repülőterek létrehozásához, ám az Amadeus informatikai csoport felhívja a figyelmet arra, hogy a változáshoz a légitársaságok, a repülőterek és a szállodák szorosabb együttműködésére lenne szükség. Enélkül tíz évbe telhet, mire az NFC elterjed. Ezt a SITA számai sem cáfolják: felmérésük szerint a legnagyobb ötven légitársaság 80 százaléka tervezi ilyen rendszer telepítését 2014-ig, míg a repülőtereknél csak 27 százalék ez az arány. A SITA ennek ellenére úgy becsli, hogy 2018-ban már az utasok négyötöde az újfajta módszerrel fog gépére szállni.
Az utasoknak nem feltétlenül a "csekkolással" van a legtöbb bajuk − figyelmeztetett a légitársaságok szövetsége (IATA) −, hanem például azzal, hogy találnak-e helyet csomagjuknak az ülésük fölött. Ugyanakkor az IATA számításai is igazolják, hogy az olyan újításokkal, mint például az elektronikus jegyvásárlás vagy a vonalkódos csomagazonosítás, évente 5,5 milliárd dollárt takaríthat meg az iparág.
Az utas továbbmegy, de egy ponton meg kell állnia, hogy a vezeték nélküli rövid távú kommunikációs rendszer (Near Field Communication, NFC) kamerái ellenőrizzék biometrikus azonosítóit és összehasonlítsák azokat az NFC-vel "társalgó" mobiltelefonjában rögzített adataival. Így válik a telefon elektronikus útlevéllé. Az NFC összeveti az információt a saját adatbázisával is − ezzel helyettesítve a vámtisztet −, s megállapítja, hogy az illető veszélyt jelenthet-e a repülőgépre vagy sem. Ha nem, akkor sorban állás nélkül folytathatja útját a fedélzetre.
Az informatikusok meg vannak győződve arról, hogy az NFC-varázslatok segítségével óriási kiadások takaríthatók meg, és megszüntethető a légi forgalom egyik szűk keresztmetszete, a beszállás előtti várakozás - derül ki a Reuters tudósításából. Ez szépen hangzik, ám az ilyen automatizált rendszerek egyelőre kísérleti fázisban vannak. Az ausztrál Qantas kibocsátott egy rádiófrekvenciás azonosítóval (RFID) ellátott poggyászazonosító kártyát törzsutasainak, a Japan Airlines idén tervezi NFC telepítését, de csak hazai járatain.
A számítástechnikai megoldásokat kínáló SITA szakértői úgy vélik, hogy a technológia már kellően fejlett az önkiszolgáló repülőterek létrehozásához, ám az Amadeus informatikai csoport felhívja a figyelmet arra, hogy a változáshoz a légitársaságok, a repülőterek és a szállodák szorosabb együttműködésére lenne szükség. Enélkül tíz évbe telhet, mire az NFC elterjed. Ezt a SITA számai sem cáfolják: felmérésük szerint a legnagyobb ötven légitársaság 80 százaléka tervezi ilyen rendszer telepítését 2014-ig, míg a repülőtereknél csak 27 százalék ez az arány. A SITA ennek ellenére úgy becsli, hogy 2018-ban már az utasok négyötöde az újfajta módszerrel fog gépére szállni.
Az utasoknak nem feltétlenül a "csekkolással" van a legtöbb bajuk − figyelmeztetett a légitársaságok szövetsége (IATA) −, hanem például azzal, hogy találnak-e helyet csomagjuknak az ülésük fölött. Ugyanakkor az IATA számításai is igazolják, hogy az olyan újításokkal, mint például az elektronikus jegyvásárlás vagy a vonalkódos csomagazonosítás, évente 5,5 milliárd dollárt takaríthat meg az iparág.
