Kiadó: Capcom
Fejlesztő: Blue Castle Games (Capcom Vancouver)
Honlap

Platformok: PC, Xbox360, PS3
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo 2,4 GHz-es vagy AMD Athlon X2 2,2 GHz-es processzor, 2 GB memória (Vista, Win 7 esetén 2,5 GB), ATI Radeon HD 3850 vagy NVIDIA GeForce 8800 GTS videokártya, 8,5 GB tárhely

Hasonló játékok: Dead Rising, Dead Rising 2
Kategória: akció

2006-ban a Capcom egy új zombis játékot dobott piacra, a Dead Risingot, amelyben egy Frank West nevű fotóriporterrel kellett a zombiktól hemzsegő Willamette Park View Mallból mindössze 72 óra alatt kijutnunk, és közben minél több túlélőt biztonságba helyeznünk. A recept működött, hisz a játék nagy siker lett, és egy Wiire tett látogatás után elkezdtek szivárogni az információk a folytatásról, amit már egy másik csapat, a Capcom Vancouver (leánykori nevén Blue Castle Games) készített. Új főhőst, nagyobb helyszínt, konkrétan egy egész várost (Fortune Cityt) és még több zombit ígértek. Ebből ízelítőt is kaphattak az X360-tulajok a Case Zero címet viselő letölthető előzményben, amiben bemutatták az új főhőst, Chuck Greene-t, az egykori motocross-bajnokot.

Tavaly végre megjelent a folytatás, ami már hozzánk, PC-tulajokhoz is eljutott. Ez is igen szép sikereket ért el, majd egy újabb letölthető tartalom, a Case West következett. Ebben az első és második rész főhősei közösen jártak utána, hogy kik is állnak a Fortune Cityben történt események mögött. Ezután majd egy évig néma csend honolt a sorozat háza táján, mígnem be nem jelentették jelen cikkünk tárgyát, a Dead Rising 2 - Off The Recordot, ami egy alternatív idővonal koncepcióján alapszik, így megtudhatjuk, mi történt volna akkor, ha Chuck Greene helyett Frank West van Fortune Cityben, amikor elszabadul a pokol. Nos, ahhoz, hogy ez kiderüljön, mostanáig kellett várni. Már csak az a kérdés, hogy megérte-e?


Az Off the Record története nagy vonalakban megegyezik a DR2-vel, de azért természetesen akadnak eltérések, mivel Frank kissé máshogy kezeli a dolgokat, mint Chuck. Akkor tehát a sztori röviden: A Willamette-i események után Franket hősként ünneplik, igaz sztárrá válik. Saját tévésorozatot kap, amelyért milliók rajonganak, dúskál a pénzben és a nőkben, egészen addig, mígnem törlik a sorozatát. Az anyagi csőd szélén nem lát más kiutat, mint hogy jelentkezzen a népszerű vetélkedőbe, a Terror is Realitybe, amelyben a játékosok különféle versenyszámokban irtják a zombikat elég magas összegekért. A műsorszám teljesítése és a nyereménye felvétele után azonban elszabadul a pokol, és egész Fortune Cityt ellepik az élőhalottak. Franknek tehát újra szembe kell néznie a zombik végtelen seregével, túlélőket megmentenie, és kideríteni, hogy ki és miért szabadította rá a városra a húsra éhező élőhalottak sokaságát.

A játékmenet és a helyszín nem nagyon változott a tavaly megjelent második rész óta. A feladatunk továbbra is az időre történő küldetések teljesítése, minél több élőhalott kiiktatása, túlélők felkutatása és a nem túl barátságos túlélők, a pszichopaták megregulázása. Küldetéseinket telefonon keresztül kapjuk a safehouse-ban a biztonsági kamerák monitorát figyelő Stacey nevű túlélőtől, aki mindig jelzi, ha új túlélőt fedezett fel, vagy ha éppen fogytán van az időnk a főküldetés befejezésére. Persze az emberek megmentése nem csak abból áll, hogy odamegyünk hozzájuk, és visszakísérjük őket a biztonságos menedékbe.


Egyesek csak akkor hajlandóak velünk tartani, ha egy bizonyos összeget kifizetünk nekik, vagy megtaláljuk egy hozzátartozójukat, de olyan is előfordul, hogy egy fehérneműjében megtalált hölgy csak akkor hajlandó velünk jönni, ha mi magunk is alsónadrágra vetkőzünk. Ezen apró feladatok teljesítésével még nem oldottunk meg mindent, mert akadnak sérültek, vagy maguktól nagyon lassan haladó emberek is, és ugye, az idő fontos tényező a játékban, ezért őket nekünk kell ölben cipelni, ezáltal védetlenné válva a zombikkal szemben. A küldetések mellett még egy fontos feladatunk van: egy ritka és drága gyógyszer, a Zombrex felkutatása. Eme csodaszerre azért van szükségünk, mivel az első részben hősünk megfertőződött a zombivírussal, és ha huszonnégy óránként nem kapja meg a szükséges Zombrexet, akkor ő is átváltozik, és a játék és a mi számunkra halott lesz. Hogy mennyi időnk van hátra a következő adagig, azt a TAB gomb segítségével előhívható térképen nézhetjük meg, ahol válogathatunk a küldetések között is. Változás az alapjátékhoz képest, hogy míg ott Chuck lánya, Katey volt megfertőződve, ezért a szer beadásához mindig vissza kellett mennünk a safehouse-ba, most ha eljön az idő, elég csak a T-betűt megnyomnunk, akárhol is vagyunk, és haladhatunk tovább. Ezzel rengeteg értékes percet spórolhatunk, ami néha emberéleteket is menthet.


Minden teljesített feladatért presztízspontokat (PP) kapunk, ami lényegében tapasztalati pontnak felel meg, és megfelelő mennyiség elérésével Frank szintet lép. Szintlépéskor különféle tulajdonságaink fejlődnek véletlenszerűen (sebzés, sebesség, egészség stb.) vagy pedig inventorynk bővül. Mindezek mellett kaphatunk még új mozdulatokat (pl. ellenfél felkapása és levegőben pörgetése), de ami a legfontosabb: kombókártyákat. A kártyák mutatják be, hogy a Fortune Cityben fellelhető eszközökből milyen halálos és néhol nevetséges fegyvereket készíthetünk. Nem kell mást tennünk, mint összeszedni a szükséges alkatrészeket, mondjuk egy óriás plüssmackót és egy gépfegyvert, majd a legközelebbi munkaasztalon (Workbench) kombináljuk őket, és máris kapunk egy szabadságharcos medvét, aki minden élőhalottat ólommal tölt meg, ha a közelébe merészkedik.

Szerencsére nem szükséges a kombókártya megléte egy új eszköz összeállításához, nyugodtan kísérletezhetünk a talált tárgyakkal, ilyenkor kapunk egy scrap cardot, ami annyiban különbözik a normál változattól, hogy az így kapott tákolmány kevésbé strapabíró, és csak egyfajta támadásra képes. A kombinált fegyvereknek legnagyobb hasznát a már említett pszichopaták ellen vesszük, akik a játékban a főszörnyek szerepét töltik be. Ennek megfelelően őket elintézni nem lesz egyszerű, főleg alacsonyabb szinteken. Sajnos egyedül játszva igencsak meg fogunk szenvedni velük, épp ezért ajánlott egy barátunkkal coop módban játszani, de erről később.


Érdemes óvatosan felderíteni Fortune Cityt ugyanis az őrültek nagy részével nem külön küldetés keretében találkozunk, hanem véletlenül fogunk beléjük botlani, ha épp a megfelelő időben járunk az adott helyen (legjobb példa erre Ted és Snowflake), szóval mindig legyen nálunk étel (ami az életünk feltöltésére szolgál), illetve legalább egy szöges baseballütő. A megbomlott elméjű egyedek mellett figyeljünk a boltok környékén is, mivel majdnem minden másodikat ellepték a fosztogatók, akik azonnal nekünk rontanak, amit meglátnak minket. Szerencsére a mentési rendszeren is javítottak, most már minden új helyszínre érve kapunk egy checkpointot, de ezek a kilépéskor eltűnnek, és csak a WC-ben mentett állások maradnak meg. Ez lényegesen megkönnyíti a játékot, amit a rajongók nem biztos, hogy jó néven vesznek, de az újoncoknak mindenképp jól fog esni, hogy egy véletlen pszichopatával való negatív kimenetelű találkozás után nem kell több órával korábbi játékállást visszatölteni.

A szintlépés nagyon fontos a játékban, hiszen minél magasabb szinten vagyunk, annál nagyobb az esélyünk a túlélésre. Legtöbb PP-t a túlélőkért és a főküldetések megoldása után kapunk, ám mivel Frank egy több háborút megjárt fotóriporter, így hűséges kamerája újból rendelkezésünkre áll, hogy dráma, erotika és horror kategóriákban készítsünk képeket zsíros presztízspontokért. Legyünk figyelmesek, egyes helyeken a túlélők felett sárga ikonok jelennek meg, ilyenkor azonnal fényképezzünk, mert az ekkor készített képért extra pontokat kapunk. Fényképezni bőségesen lesz lehetőségünk, főleg a sokat reklámozott új helyszínen, a Uranus Zone-ban.


A sci-fi témájú vidámpark tökéletesen illeszkedik Fortune City világába, az amúgy sem kevés minijátékok számát tovább növeli (céllövölde, űrvakondok leütése stb.), új tárgyakat (idegen maszk, pénzzel teli táskák), ruhákat ("űrruha"), járművet (bohóckocsi) és kombókártyákat (lézeres maszk) szedhetünk itt össze. Szintén az OTR újítása, hogy a játék egész területén elszórva találhatunk kulcsokat páncélszekrények fiókjaihoz, amelyek segítségével egyszerűen és gyorsan növelhetjük vagyonunkat.

Ha esetleg nehéznek ítéljük a sztori módot, vagy nem fejlődünk elég gyorsan, akkor két lehetőségünk van: vagy a már meglévő statisztikáinkkal kezdjük újra a játékot, vagy pedig az első részből áthozott Sandbox módot próbáljuk ki, ami az első pillanattól fogva elérhető, nem szükséges a sztori mód befejezése. A nevéhez méltóan ebben a módban nincs óra, csak mi és több ezer zombi, akik csak arra várnak, hogy válogatott módszerekkel szecskázzuk fel őket. Hogy ne csak a cél nélküli öldöklésről szóljon dolog, ezért a kedves fejlesztők egész Fortune City területén különféle challenge-eket szórtak szét, amelyek feloldásához meghatározott számú élőhalottat kell likvidálnunk.


A feloldott feladatok kellően változatosak: a minél extrémebb módon történő öldökléstől a "speciális" tárgyak gyűjtéséig sok mindenben részt vehetünk. A feladatok teljesítésére meghatározott időkorlát áll rendelkezésünkre, és három fokozatot érhetünk el teljesítményünktől függően: bronzot, ezüstöt és aranyt. Minél jobb fokozatot érünk el, annál több pénz üti a markunkat, amit a sztori módba is importálhatunk, hasonlóan az alap Dead Rising 2 multis Terror is Reality módjához. Nehezen megkeresett dollárjainkat aztán a fosztogatók boltjaiban Zombrexre, fegyverekre, öltözékekre, vagy épp járművek kulcsaira is elkölthetjük.

Ebbe a módba is bármikor bekapcsolódhat egy ismerősünk, aki Frank tökéletes ellentéteként, Chuck Greene-ként játszhat. Ez igazán jó ötlet, mivel az alapjátékban igen illúzióromboló volt az, hogy coop-ban két Chuck irtotta vállvetve a zombikat. A változás mindössze annyi, hogy ő is kapott egy fényképezőt, és nagy dicséret illeti a fejlesztőket azért, mert figyeltek olyan apróságra is, hogy míg West egy profi fényképész, ezért egy elég komoly gépet használ, Greene egy rózsaszín színű, tipikusan turistás példánnyal örökíti meg az eseményeket. Grafika: Az elmúlt egy év alatt nem sokat csiszoltak a grafikus motoron a Capcom Vancouver emberei, talán a karakterek lettek szebbek, viszont technikai oldalról sokat javult az alapjátékhoz képest. A Dead Rising 2 egyik legnagyobb hibája a hosszú töltési idő, és a nagyobb terepeken való indokolatlan belassulások voltak, és ezeket sikerül minimalizálni az Off The Recordban. Kevesebb a töltési idő, és a megkétszerezett számú zombik ellenére is minimális belassulás tapasztalható, még a gyengébb gépeken is. Ezt leszámítva a grafika már kissé kopottas, de a célnak megfelel, és kapunk új zombiskineket is.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A képernyőn továbbra is csak a legszükségesebb dolgok szerepelnek, úgy mint HP, PP-pont és -szint, kézben lévő fegyver, aktív küldetés, valamint annak irányát jelző nyíl és a leölt zombik száma. Ezek ízlésesen és logikusan vannak elhelyezve a képernyőn, hamar megszokható az elrendezés, ezért mindig tudjuk, hova kell néznünk a szükséges információért. Nagy negatívum viszont az, hogy a sorozat betegségének számító lassú és néha későn reagáló irányításon most sem javítottak. Frank tehát néha késve reagál a parancsainkra, főleg ha gamepadet használunk, ráadásul a billentyűzetkiosztást most sem változtathatjuk meg. Másrészről viszont, aki játszott a DR2-vel, annak ezzel úgysem lesz problémája.

Játszhatóság: A játék hossza nagyjából megegyezik a DR2 játékidejével, de egyszeri végigjátszás a program teljes kiismeréséhez nem lesz elegendő. Mivel állandóan szűkös időkeretek közé vagyunk szorítva, így sűrűn elő fog fordulni, hogy inkább hagyjuk veszni a túlélőket, és a főküldetésre koncentrálunk. Ráadásul a külön küldetésként nem jelölt embereket és pszichopatákat felkutatni egyszerűen nem lesz időnk. Sandbox módban ugyan kedvünkre randalírozhatunk addig, ameddig jól esik, viszont ott a challenge-eken kívül csak zombikat és más túlélőket ölhetünk, ami sokak számára hamar unalomba fog fulladni. A coop mód pedig a checkpoint-rendszerrel ellátott játékot még tovább könnyíti, ráadásul ezúttal TIR sincs, így nincs annyi lehetőségünk, mint az alapjátékban, de hamarosan érkezik az első DLC, amit remélhetőleg több is fog követni.

Intelligencia, nehézség: A sokszorosára növelt zombik inkább számukkal, mintsem okosságukkal fognak problémát okozni, de őket is fejlesztették egy kicsit. Gyorsabbak lettek, és hamarabb reagálnak Frankre, mint anno Chuckra. A program egyedül játszva is inkább szűkös időkeretek és a pszichopaták miatt igazán nehéz, és utóbbiakkal sikerült átesni a ló túloldalára. Azt már megszokhattuk, hogy csak a spéci fegyverek sebeznek rajtuk normálisan, és hogy egy-két támadásból képesek elintézni minket, de az már túlzás, hogy az OFR-ben szinte minden támadásukkal kábítanak, és mire Frank összeszedi magát, addigra már meg is kapjuk a kegyelemdöfést, és tölthetjük újra a checkpointot. Coopban persze valamivel egyszerűbb a dolog, de ez akkor sem fair az egyedül játszókkal szemben.

Hangok, zene: Akárcsak az elődben, itt is leginkább a környezeti zajokból és a zombik hörgéséből tevődik össze a háttérzaj, a fontosabb eseményeknél és a boss-harcoknál viszont kőkemény zúzós metál muzsikát hallhatunk, ami tökéletesen passzol a játékhoz. A szinkronhangok is jól teljesítenek, Terence J. Rotolo ismét kiválóan alakítja Frank Westet, és nem fukarkodik a vicces beszólásokkal sem.

Összefoglalás: Összegezve a dolgokat a Dead Rising 2 - Off the Record egy új főszereplővel, minimálisan átalakított történettel, egy új helyszínnel, játékmóddal, új pszichopatákkal és tárgyakkal ellátott feldolgozása a tavaly megjelent Dead Rising 2-nek. Sajnos az újdonságok száma nem olyan magas, hogy az alapjátékkal rendelkezőknek megérje beruházni a programra, viszont az újoncoknak talán jobban megfelel a budget árával és a checkpointokkal, mint a sima DR2. Épp ezért nehéz értékelni a játékot, ami még mindig egy élvezetes, önmagát nem túl komolyan vevő sandbox zombis móka, de csak annak, aki nem játszott az alapjátékkal. Személy szerint én mindenkinek ajánlom a megvételét, mivel PC-n ez csak a második DR játék, míg konzolon már a hatodik, ráadásul az ára sem vészes, és ha eltekintünk attól, hogy lényegében ugyanazt a játékok kapjuk meg újracsomagolva, mint tavaly, akkor élvezetes órákat tölthetünk ismét Fortune Cityben.