Szekeres Viktor
Párizsból szeretettel - Travolta kopasz és lő
A Taken - Elrabolva rendezője nagy sikere után gyorsan rendezett még egyet. Luc Besson megmaradt producernek, de Liam Neeson helyett John Travolta jött.
Hogy tetszett a Párizsból szeretettel?
Egy olyan világban, ahol egyes filmeket a rendező vagy némelyik szereplő nevével is el lehet adni, vajon mi kell ahhoz, hogy a világszerte hatalmas sikert arató és 226 millió dollárt jövedelmező alkotás rendezőjének új filmje alig 50 milliót hozva hasaljon el? Valószínűleg egy nagyon rossz film. Pedig a Párizsból szeretettel esetében minden adva volt a sikerhez és a minőséghez is. Pierre Morel francia rendező akciófilmes operatőrként indult (War, Szállító A nyakörv), majd a B13 - A bűnös negyeddel elkészített egy meglepően jó és a parkournak köszönhetően élvezetes Menekülés New York-ból utánérzést, hogy aztán az Elrabolva című Liam Neeson-bosszúfilmmel végleg ismertté tegye a nevét.
Morel egy Taken után bármit rendezhetett volna bárkivel, azonban producere, Luc Besson rövid pórázra fogta, s hozzávágott egy saját ötlete alapján készült forgatókönyvet, aminek az volt a címe, hogy Párizsból szeretettel. Főszereplőnek még John Travoltát is megszerezték (a hajára már nem volt elég pénz), hogy Jonathan Rhys Meyersszel alkossanak furcsa akcióhős-párost. A gond mindössze az volt, hogy Morel sem tud mindenféle alapanyagból várat építeni.
A Párizsból szeretettel természetesen Párizsban játszódik és egy nagykövetségi asszisztensről szó, aki "másodállásban" kezd beletanulni a hírszerző szakmába is, bár egyelőre csak rendszámok cserélgetéséig jutott. Emberünk kap is egy hirtelen jött megbízatást, miszerint egy amerikai titkosügynököt kell kihoznia a reptéri vámosok karmából, majd kísérgetnie jobbra és balra, míg az a munkáját végzi.
Na, nem mintha Travolta karakterének segítségre lenne szüksége, hiszen tipikusan a szuperember, vérprofi, hibázni képtelen, IDDQD-módban daráló titkosügynököt testesíti meg, amilyet Tom Cruise is volt a Kéjjel-nappalban. A sofőrködésre kárhoztatott titkár persze idővel túllép a rácsodálkozáson és felveszi a kesztyűt, a néző azonban már a film elején sejti, hogy itt valami nagyon félresikerült. És nem csak azért, mert a két színész nem egymással játszik, hanem egymás mellett, alig van köztük vibrálás.
Nem kell minden akciófilmet in medias res kezdeni, de a Párizsból szeretettel startja olyannyira andalító és érdektelen, hogy az ember nem is érti, miért nem vágták ki a szemétbe. Valahogy feleslegesnek tűnik egy 90 perces AKCIÓfilmben 20 percet a karakterek megalapozására szánni. Aki persze a felvezetés végére nem alszik el, az utána belemerülhet az akciózásba, más kérdés, hogy a lövöldözéseknek nincs sok értelmük, nem nagyon magyarázzák meg, hogy miért történnek az események, nincs egy konkrét cél vagy főgonosz - ezek nélkül pedig a nézőhöz nehéz közel hozni a filmet. Egész egyszerűen csak azt látjuk, hogy Travolta megy és véletlenszerűen lelő vagy megver sok embert, hol kínaiakat, hol francia bennszülötteket, esetleg palesztinokat.
Mindezt persze úgy teszi, hogy közben egy tinifiú személyiségével rendelkezik, olyan mondatok hagyják el a száját, melyek a film komédia jellegét hivatottak erősíteni, azonban már a középiskolában is cikinek számítottak - még a jelen fiataljainak zöme sem fogja viccesnek találni a figurát (a fantáziátlanság mélypontja a teljesen hasracsapásszerű Ponyvaregény-utalás), kedvelhetőnek meg főleg nem. És, ha a két színész, plusz az említett felvezetés sem tudja szimpatikussá tenni a főszereplőket, akkor a készítők sem várhatják el a nézőtől, hogy aggódjon vagy izguljon értük.
A minden koherenciát nélkülöző akciójelenetek közepette a szereplők szájából hallhatunk olyan zseniális és pátosszal teli mondatokat is, mint a "Mi van, ha ennek sosem lesz vége?", és pontosan ez az, ami a néző fejében is megfordul: Mi van, ha ez a film sosem fog véget érni? Azonban a film véget ér és szerencsére az utolsó 20 perc majd háromnegyede már kifejezetten élvezetesre sikeredett, kár, hogy minden a klasszikus kotta szerint zajlott, meglepni már nem sikerült senkit. (Illetve mégis, hiszen a páncélöklös autós üldözésnél igazi felüdülés volt, hogy nem a két főszereplő ült az kocsiban, hanem csak egyikük, s mellett egy teljesen véletlenszerű mellékszereplő mutatott be mindenféle, általában a főhősnek dukáló kunsztot a kormány mögött.)
A Párizsból szeretettel egy nagyon buta akciófilm lett - ez még nem is lenne baj, azonban nem is élvezhető, ezért adná magát, hogy senkinek ne ajánljuk. Viszont kár lenne tagadni, hogy olykor az ember olyan hangulatba kerül, hogy a faékegyszerűség érzését egy film segítségével kívánja megtapasztalni, s nincs kedve a régi klasszikusok újranézéséhez. Nos, ekkor, de csakis ekkor, lehet, hogy a Párizsból szeretettel betalálhat - az autós jelenetek végülis elég dinamikusak. De aki csak a Taken sikere miatt érdeklődik az új Morel-film iránt, az inkább mondjon le róla.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Morel egy Taken után bármit rendezhetett volna bárkivel, azonban producere, Luc Besson rövid pórázra fogta, s hozzávágott egy saját ötlete alapján készült forgatókönyvet, aminek az volt a címe, hogy Párizsból szeretettel. Főszereplőnek még John Travoltát is megszerezték (a hajára már nem volt elég pénz), hogy Jonathan Rhys Meyersszel alkossanak furcsa akcióhős-párost. A gond mindössze az volt, hogy Morel sem tud mindenféle alapanyagból várat építeni.
A Párizsból szeretettel természetesen Párizsban játszódik és egy nagykövetségi asszisztensről szó, aki "másodállásban" kezd beletanulni a hírszerző szakmába is, bár egyelőre csak rendszámok cserélgetéséig jutott. Emberünk kap is egy hirtelen jött megbízatást, miszerint egy amerikai titkosügynököt kell kihoznia a reptéri vámosok karmából, majd kísérgetnie jobbra és balra, míg az a munkáját végzi.
Na, nem mintha Travolta karakterének segítségre lenne szüksége, hiszen tipikusan a szuperember, vérprofi, hibázni képtelen, IDDQD-módban daráló titkosügynököt testesíti meg, amilyet Tom Cruise is volt a Kéjjel-nappalban. A sofőrködésre kárhoztatott titkár persze idővel túllép a rácsodálkozáson és felveszi a kesztyűt, a néző azonban már a film elején sejti, hogy itt valami nagyon félresikerült. És nem csak azért, mert a két színész nem egymással játszik, hanem egymás mellett, alig van köztük vibrálás.
Nem kell minden akciófilmet in medias res kezdeni, de a Párizsból szeretettel startja olyannyira andalító és érdektelen, hogy az ember nem is érti, miért nem vágták ki a szemétbe. Valahogy feleslegesnek tűnik egy 90 perces AKCIÓfilmben 20 percet a karakterek megalapozására szánni. Aki persze a felvezetés végére nem alszik el, az utána belemerülhet az akciózásba, más kérdés, hogy a lövöldözéseknek nincs sok értelmük, nem nagyon magyarázzák meg, hogy miért történnek az események, nincs egy konkrét cél vagy főgonosz - ezek nélkül pedig a nézőhöz nehéz közel hozni a filmet. Egész egyszerűen csak azt látjuk, hogy Travolta megy és véletlenszerűen lelő vagy megver sok embert, hol kínaiakat, hol francia bennszülötteket, esetleg palesztinokat.
Mindezt persze úgy teszi, hogy közben egy tinifiú személyiségével rendelkezik, olyan mondatok hagyják el a száját, melyek a film komédia jellegét hivatottak erősíteni, azonban már a középiskolában is cikinek számítottak - még a jelen fiataljainak zöme sem fogja viccesnek találni a figurát (a fantáziátlanság mélypontja a teljesen hasracsapásszerű Ponyvaregény-utalás), kedvelhetőnek meg főleg nem. És, ha a két színész, plusz az említett felvezetés sem tudja szimpatikussá tenni a főszereplőket, akkor a készítők sem várhatják el a nézőtől, hogy aggódjon vagy izguljon értük.
A minden koherenciát nélkülöző akciójelenetek közepette a szereplők szájából hallhatunk olyan zseniális és pátosszal teli mondatokat is, mint a "Mi van, ha ennek sosem lesz vége?", és pontosan ez az, ami a néző fejében is megfordul: Mi van, ha ez a film sosem fog véget érni? Azonban a film véget ér és szerencsére az utolsó 20 perc majd háromnegyede már kifejezetten élvezetesre sikeredett, kár, hogy minden a klasszikus kotta szerint zajlott, meglepni már nem sikerült senkit. (Illetve mégis, hiszen a páncélöklös autós üldözésnél igazi felüdülés volt, hogy nem a két főszereplő ült az kocsiban, hanem csak egyikük, s mellett egy teljesen véletlenszerű mellékszereplő mutatott be mindenféle, általában a főhősnek dukáló kunsztot a kormány mögött.)
A Párizsból szeretettel egy nagyon buta akciófilm lett - ez még nem is lenne baj, azonban nem is élvezhető, ezért adná magát, hogy senkinek ne ajánljuk. Viszont kár lenne tagadni, hogy olykor az ember olyan hangulatba kerül, hogy a faékegyszerűség érzését egy film segítségével kívánja megtapasztalni, s nincs kedve a régi klasszikusok újranézéséhez. Nos, ekkor, de csakis ekkor, lehet, hogy a Párizsból szeretettel betalálhat - az autós jelenetek végülis elég dinamikusak. De aki csak a Taken sikere miatt érdeklődik az új Morel-film iránt, az inkább mondjon le róla.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Párizsból szeretettel (From Paris with Love)
színes, feliratos, francia akciófilm, 92 perc, 2010 16 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: Pierre Morel forgatókönyvíró: Adi Hasak, Luc Besson zeneszerző: David Buckley operatőr: Michel Abramowicz producer: Luc Besson, India Osborne szereplők: John Travolta (Charlie Wax) Jonathan Rhys-Meyers (James Reece) Kasia Smutniak (Caroline) Richard Durden (Bennington nagykövet) |
