Hunter

Hogyan érhető el negatív abszolút hőmérséklet?

Az abszolút nulla egy átléphetetlen határnak hangzik, amit képtelenség vizsgálni, pedig a negatív hőmérsékletek különös birodalma nem csupán elméletben létezik, de a gyakorlatban is elérhetőnek bizonyult. Egy múlt héten felvázolt új módszerrel új anyagállapotok körvonalazódhatnak.

Egy rendszerben a hőmérsékletet az határozza meg, hogyan befolyásolja a zavar, vagyis az entrópia mértékét az energia hozzáadása vagy elvonása. Az ismerős, pozitív hőmérsékletű rendszereknél az energia hozzáadása növeli a zavart. Egy jégkocka felmelegítése például olvadást eredményez, amivel az anyag egy rendezetlenebb folyadékká válik. Ha folyamatosan energiát vonunk el, akkor egyre közelebb jutunk az abszolút, vagy a Kelvin-skála nullájához, ahol a rendszer energiája és entrópiája a minimumára csökken.

A negatív hőmérsékletű rendszerek pontosan ellentétesen viselkednek, az energia hozzáadása csökkenti rendezetlenségüket. Ezek a rendszerek azonban nem a hagyományos értelemben hidegek. Valójában a negatív abszolút hőmérsékletű rendszerek több magas energiaállapotú atomot tartalmaznak, mint ami a legmagasabb pozitív hőmérsékleten lehetséges, ezért a hő mindig a nulla Kelvin fok fölötti rendszerekbe fog áramlani belőlük, mintsem elvonnák azoktól, ahogy azt a hideg klasszikus értelmezése sugallná.

A negatív - hőmérsékletű rendszerek létrehozása természetesen nem egyszerű. Az objektumok nem hűthetők abszolút nulla fokra, viszont megoldható hogy a pozitívból egyenesen átlépjünk a neve ellenére az abszulút nullánál nem hidegebb negatív abszolút hőmérsékletekbe, amit már kísérletekkel is sikerült bizonyítani.

A kísérlet lényege, hogy az atommagokat egy mágneses mezőbe helyezték, amiben parányi rúdmágnesekként viselkedtek, felsorakozva a mező mentén. Ezután a mezőt hirtelen megfordították, ezzel a magok rövid időre szembe kerültek azzal az iránnyal, amiben a legalacsonyabb energiájukban lettek volna. Abban a röpke pillanatban, amíg ebben az állapotban voltak úgy viselkedtek, mintha negatív abszolút hőmérsékletük lenne, egészen addig, míg ők is át nem billentek a mező megváltozott irányának megfelelően.

Mivel a mag csak két lehetséges állapot között ingadozhat - párhuzamos vagy ellentétes a mezővel - ez a kísérleti elrendezés csak korlátozott lehetőségeket biztosít a vizsgálódásra. 2005-ben Allard Mosk elméleti fizikus, aki jelenleg a holland Twente Egyetemen dolgozik, előállt egy kísérleti tervvel, ami nagyobb mozgásteret biztosíthat a negatív hőmérséklet kutatásához.

Elsőként lézerekkel egy magas rendezettségű, alacsony entrópiás állapotú gömbbe terelik az atomokat. Újabb lézerekkel egy fénymátrixot, úgynevezett optikai rácsot alkotnak, ami alacsony energiájú "kutakkal" veszi körül az atomgömböt. Az első lézersorozatot ezután úgy módosítják, hogy elkezdje széttolni a gömb atomjait. Ez az atomokat egy instabil állapotban hagyja, mintha egy hegycsúcson egyensúlyoznának. Az optikai rács - folytatva a fenti hasonlatot - a hegyoldal hasadékaiként szolgál, melyek megállítják a legördülő atomokat. Ez ebben az állapotban - elvéve az atomok potenciális energiájának egy részét, ami által eltávolodnak egymástól - nagyobb rendezetlenséghez vezet, ami megfelel a negatív energia-rendszer definíciójának.


Prof. Dr. Achim Rosch
Mosk elvét Achim Rosch, a Kölni Egyetem kutatója és munkatársai finomították. Az általuk javasolt kísérleti elrendezés gyakorlatilag változatlan, azonban a német csapat számításai alátámasztják az eset kivitelezhetőségét, de ami ennél is fontosabb, javasolnak egy módszert, amivel letesztelhető a kísérlet negatív hőmérséklet keltő képessége. Mivel az atomok a negatív hőmérséklet állapotban viszonylag magas energiákkal rendelkeznek, ezért gyorsabban kellene mozogniuk, amikor kiszabadulnak a rácsból, mint azt egy pozitív energiájú atomfelhő tenné.

"A kutatás azt mutatja, hogy az új módszerrel van realitása a negatív hőmérséklet elérésének laboratóriumi körülmények között" - mondta Mosk, aki nem vett részt német kollégái munkájában. "Ez olyan valami lenne, amit nagyon szeretnék látni." Rosch és munkatársai elméleti fizikusok, nincsenek meg az eszközeik a kísérlet elvégzésére, azonban úgy vélik, egy kísérleti csapat akár egy éven belül letesztelhetné elgondolásukat.

A lézerek és mágneses mezők kombinációjával az atomokat arra késztethetnék, hogy különböző erők skáláján vonzzák vagy taszítsák egymást. "Ezt felhasználhatnák új anyagállapotok létrehozására, és egészen szokatlan rendszerekben is eljátszadozhatnának velük" - mondta Rosch. Ez egy teljesen felderítetlen terület, tette hozzá, ami számos meglepetést tartogathat.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • gybfefe #57
    Momentum és reláció a marketing terv hátterében... de azért hajrá, inkább mint való villa, amit még Geller is meghajlíthat a téridőben. Egy pillanatra minden állítható a világ végtelenjével szemben. Én azt nem értem, amikor a görögök elkezdtek gondolkozni, hogy a francba lehet, folyton rácáfolunk a dologra, mármint a gondolkodás folyamatára.... A negatív és pozitív fogalmak egzakt relációt takarnak, nevesen tükörképet, ha épp a géometriával pédálódzunk. De mit lehet tenni, az ember örül hogy él és ismételhet bizonyos dolgokat, ezek közé tartozik a butaság is
  • vasedeny2 #56
    ígyis elég hideg van! kell a francnak "abszolút negatív" minusz fok :D

    egyébként ha jól értettem (bár ez közel se biztos) a relativitás elméletét, akkor azért nem tudjuk átlépni a fénysebességet, mert egész egyszerűen nincs rá idő. viszont nem is kell átlépni a fénysebességet, mert a világegyetem bármely pontjába el tudunk jutni egy űrjahóban, az űrhajó utazói számára 2 hét alatt. az más kérdés, hogy a külvilág számára sok-sok év telik el.
  • Kara kán #55
    Amit mondtál, a nyelvem hegyén volt.
  • djhambi #54
    ""Most az abszolút nulla fok dől meg, majd lassan megdől az a fránya fénysebesség is... "

    Az igaz, hogy negatív hőmérsékletnek nevezik el, de elég hatásvadász ahhoz, hogy félig összezavarja azokat, akik nem hallottak még entrópiáról. A középiskolában és a termodinamika nagy részében - ahogy philcsy is mondta - a hőmérséklet definíció szerint az, amit a hőmérő mér. Ez összefügg az anyag belső energiájával, vagyis a részecskék mozgási energijával.

    Ily módon a negatív hőmérséklet azt sugallhatja, hogy a részecskék mozgási energiája negatív. Ez pedig azt sugallná, hogy vagy a sebesség négyzete, vagy a tömege negatív. Toták kár, mert a valós sebesség nem komplex szám, és a negatív tömeg valahol a negatív energiával tisztára Kaku-sci-fi. Létezik negatív energia, de ezt a féregjáratok esetében már lefoglalták.

    Mint kiderült, ők a negatív hőmérsékletet az ntrópia fordított viselkedésére értik. Akkor nem lenne célszerűbb a negatív entrópia megnevezés? Ja, hogy a negatív hőmérséklet sokkal jobban eladható a hírügynökségeknek, mert senki se hallott entrópiáról, de hőmérsékletről már igen...

    "Az utóbbit pedig már régen nem tartják állandónak. (hiszen még megállítani is tudják a fényt, nézd meg a Mindentudás Egyeteme erről szóló részét)"

    Várjatok! A fény sebessége függ a közegtől, amiben terjed. Sűrűbb optikai közegben lelassul. Vákuumban megegyezik a fénysebességgel. A fénysebesség természeti állandó, és nem egyenlő a fény sebességével.

    Például E = mc^2. Ki tudja, milyen fény sebességétől függ az anyag energiája? Nem, nem a fény sebességétől függ, mert nincs is semmilyen fény a képletben. Egy természeti állandótól függ, a fénysebességtől.

    Az más kérdés, hogy egyes "eretnek" tudósok úgy tartják, hogy a fénysebesség az univerzum 13,7 milliárd éve alatt nem volt mindig állandó. Nehéz helyzetben vannak, ha ezt bizonyítani is akarják...
  • dronkZero #53
    Dehogy fed el bármit is. Valahogy baromira el vagy tájolva. A "kaotikus" meg nem azt jelenti, hogy "nagy komplexitású dinamikus". A nagy komplexitású dinamikus rendszer entrópiája is lehet alacsony, vagy magas.

    Pluszban meg egy adott komplexitású rendszer komplexitása időben állandó, attól, hogy az entrópiája nő, nem lesz komplexebb egy hangyafasznyit sem. A komplexitás a rendszerben lévő részecskék számától és az elméletileg lehetséges interakcióktól függ. Az entrópia meg pont azt mutatja meg, hogy ezen elméletileg lehetséges interakciók mekkora része történik is meg adott pillanatban. Alacsony entrópiájú rendszerben kevesebb a részecskék közti történés, magas entrópiájúban meg több.
  • NEXUS6 #52
    Nem teljesen: pl

    Az entrópia valójában a fenti cikk szerint sokkal inkább egy mesterségesen létrehozott dimenzió nélküli mérőszám, ami azt fedi el, hogy nem ismerjük a kaotikus (nagy komplexitású dinamikus) rendszerek állapotát, működését, fejlődését. Márpedig inkább csak arról van szó, hogy a kaotikus rendszerek az időben előre haladva egyre bonyolultabb fraktálmintázatot hagynak maguk után, ez értelmezhető egyre komplexebb rendszernek, vagy az entrópia növekedéseként is.
  • dronkZero #51
    Mit bővebben, baszki? Az egyszerű-összetett az egy tulajdonság, a rendezett-kaotikus meg egy másik. A kettő dolog totál független egymástól.
  • NEXUS6 #50
    Aha, értem!


    Bővebben...?
  • dronkZero #49
    "Azonban, ha az entrópia fogalmát nem a rendezett/kaotikus, hanem az egyszerű/komplex fogalompároson keresztül nézzük, "

    Kár, hogy lófasz köze van a két dolognak egymáshoz, ezek a fogalmak két különböző tulajdonságot jelölnek, és egymástól függetlenek. Nem kéne erőlködni a spanyolviasz fosáson, mert nem azzal lesz a végén tele a naci...
  • NEXUS6 #48
    Én ott látom a dolog magyarázatát és a hagyományos entrópia fogalom egyfajta csődjét, hogy a magyar fordítása ennek ugye a "rendezetlenség", de nagyjából a világon mindenhol ilyen értelemben használják. Ami pl úgy van magyarázva, hogy egy szép szabályos kristályrácsot felmelegítünk, akkor az elolvad, majd elpárolog/elforr és összevissza rohangáló golyók töltik be a szentanyatermészetet, mindenfajta energiaszintekkel és szabadsági fokokkal. Tehát egy szabályszerű állapotból eljutottunk egy kaotikus állapotba. Tiszta sor.

    Azonban, ha az entrópia fogalmát nem a rendezett/kaotikus, hanem az egyszerű/komplex fogalompároson keresztül nézzük, akkor ez a kísérlet és még egy csomó dolog érthetővé válik. Először is matematikailag szinte semmit nem kell változtatni, a leírás OK.
    Azonban hogy miről is van szó már érdekesebb.
    Igazából talán inkább csak arról, hogy a lézerekkel potenciálgátat hoznak létre ott, ahol régebben gödör volt, és ennek vannak különleges effektusai.
    Általánosan viszont azt látjuk, hogy mesterségesen létrehozott körülmények között a természetestől jelentősen eltérő eredményeket, folyamatokat kapunk.
    Azonban valójában ebben nincs semmi különleges, az élet az evolúció ugyan is így működik. Vannak olyan önszervező általában ciklikus folyamatok, amelyek hagyományos értelemben a rendszerek "entrópiáját" csökkentik, miközben komplexitásuk növekszik.
    És ennyi, nem egy vasziszdasz.
    A gond az, hogy fizikus szemmel a természet az ami az univerzum 99%-a: energia, plazma, gáz, por, meg kő. Fizikus szemmel az élet, az összetett rendszerek marginális az általánostól eltérő rendszerek, nem pedig az általános dolognak az értelemszerű folytatása.
    Szóval szerintem csak az entrópia értelmezésén kéne igazítani egy kicsit.
    De ezek nem az én gondolataim, csak lusti vagyok most linket keresni hozzá.