Gyurkity Péter
Nem egységesek a gyártók az SSD jövőjét illetően
Az eddig főként a merevlemezek szegmenséből ismert nagyobb gyártók továbbra sem értenek egyet a hagyományos tárolókat leváltani hivatott SSD esélyeinek, várható jövőjének kérdésében. Egyesek szerint a nagy áttörés már 1-2 generáción belül bekövetkezhet, mégpedig elsőként a noteszgépek terén, míg mások úgy gondolják, hogy a mostanában bevezetett, mintegy átmeneti megoldásként kínált hibrid meghajtók akár túl is élhetik azokat, így a két technológia ötvözete lehet a nyerő az elkövetkező évek során.
Az úgynevezett Solid State Drive (SSD) már évekkel ezelőtt felbukkant, és dacára az ezen meghajtók által kínált jóval nagyobb sebességnek, ezek az újdonságok még mindig nem terjedtek el. A legfőbb ok persze kézenfekvő: a legtöbb vásárlónak esze ágában sincs több százezer forintot kifizetni a merevlemezek leváltásáért, így egyelőre marad a lassú terjeszkedés. Arról mi is beszámoltunk, hogy akár a belső memóriák terén is megújulást hozhatnak a flash-technológiára alapozott fejlesztések, ám egyelőre még a tárolóegységek területén tűnik valószínűnek a generációváltás - és ezt sem fogjuk elkapkodni.
Jól jellemzi az általános helyzetet, hogy még maguk a memória-, illetve a merevlemezgyártók sem értenek egyet a platform esélyeit illetően. Mostani összeállításunkban két nagy nevet vetünk össze, ezek pedig a SanDisk és a Seagate - ezt a két cég azzal érdemelte ki, hogy merőben eltérő módon gondolkodnak az új meghajtók jövőbeli szerepéről, valamint a piac várható alakulásáról. Míg az egyik oldalon úgy vélik, hogy belátható időn belül sor kerül majd a nagy áttörésre, és ezzel együtt a merevlemez nyugdíjba küldésére, a másik tábor azt hangoztatja, hogy a többek között általuk is kínált átmeneti megoldás, a hibrid meghajtók jelentik a járható utat.
A SanDisk első embere a negyedéves üzleti eredmények ismertetésével egy időben ejtett néhány szót a platformról, kiemelve, hogy a noteszgépek területén számíthatunk az első jelentős fejleményekre. Itt ugyanis rendkívül fontos szempont a megjelenő konfigurációk külsejének további finomítása, a szélesség és vastagság minimalizálása, ez pedig oda vezet majd, hogy a merevlemezek idővel alkalmazhatatlanná, pontosabban alkalmatlanná válhatnak. Kézenfekvő megoldást jelenthet viszont az SSD, amely egyrészt tárolókapacitásban, másrészt pedig a kereskedelmi árat illetően is egyre javuló esélyekkel lép majd a színpadra.
A cég vezetése annyira biztos ennek bekövetkeztében, hogy mindössze 1, illetve 2 generáción belül jósolják az SSD tömeges elterjedését. Míg jelenleg a drága összeállításokban is ritkaságszámba megy ezen meghajtók megjelenése, addig néhány éven belül elérkezhet az áttörés, és az egyre vékonyabbá váló noteszgépek révén széles körben elterjedhet az SSD. Természetesen tisztában vannak az átlagos fogyasztói ár kiemelt szerepével, ezzel kapcsolatban ezért rögtön leszögezik, hogy egyre olcsóbb és olcsóbb változatok bukkannak majd fel, itt pedig elérhetővé válik majd a mérföldkőnek számító szint elérése - azt már nem mondják el, hogy nagyjából hol is húzódik ez a szint.
Ettől azonban még egy picit messze járunk - ha egy pillantást vetünk a tengerentúli árakra, leszögezhetjük, hogy nagyjából a 120 GB-os példányoknál húzódik a határvonal, itt egy-egy változat közelít jelenleg az emészthető árak felé. A 30 és 60 GB-os SSD (az operációs rendszer futtatására) már többé-kevésbé a mainstream szintjét is megüti, bár itt az egyes fejlesztések között igencsak jelentős különbségeket találunk, elég ha csak az olvasási és írási sebességet vizsgáljuk meg közelebbről. Amíg ugyanis a legjobb példányok már a SATA2 interfész 300 MB-nál húzódó áteresztőképességét feszegetik (és eleve SATA3-csatlakozóval érkeznek, amely persze visszafelé is kompatibilis), addig az olcsóbb verziók olykor még a 100 MB/s-os korláttal sem birkóznak meg, különösen az írás terén.
Nyilván ennek is - és persze saját termékskálájuknak - köszönhető, hogy a Seagate igencsak konzervatív álláspontot foglal el. A porondra meglehetősen későn, akkor is óvatosan, megfontoltan belépő legnagyobb merevlemezgyártó jelenleg sem gondolja, hogy közel lennénk a Kánaánhoz, vagyis a széleskörű, minden részletre kiterjedő technológiai váltáshoz. Azt elismerik, hogy a nagyvállalati szférában az SSD (annak is SLC-változata) jelentős előnyöket kínál, ám saját negyedéves eredményük ismertetése mellett a vezérigazgató kitért arra, hogy az áttörést ők nem is ebben látják.
Amíg nagyjából egy évvel ezelőtt arról beszéltek, hogy az SSD ideje még messze nem érkezett el, ezért is maradnak a hagyományos meghajtók sorozatgyártása mellett, most úgy vélekednek, hogy a nagy áttörést nem is ezek a tárolók fogják meghozni. Előfordulhat persze, hogy néhány év alatt jelentős előnyre tesznek szert, ám véleményük szerint igazából a hibrid meghajtók kínálnak életképes alternatívát, amely még akár túl is élheti ezt az új platformot. Megkockáztatják, hogy az SSD helyett a két technológia közötti átmenetet biztosító hibrid meghajtók mutatják majd az utat, mivel mind a kapacitás, mind pedig az ár terén jobban állnak, mint az új riválisok.
Példaként említik, hogy saját 2,5 hüvelykes Momentus XT-sorozatuk tagjai 250, 320, valamint 500 GB-os tárolókapacitást nyújtanak, amely 4 GB flashmemóriával, 32 MB DRAM-gyorsítótárral, kedvező késleltetési mutatókkal, valamint átviteli sebességgel társul. Az Adaptive Memory technológia révén a gyakran használt adatok a gyorsítótárban helyezkednek el, ezzel jóval kedvezőbb sebességet érnek el, az ár pedig messze nem éri el az SSD esetében megszokottat. Ezáltal a mainstream piacon, vagyis az otthoni és irodai számítógépekben ezek a hibrid változatok terjedhetnek majd el, nem sok esélyt hagyva a sokszor még gyermekbetegségekkel küszködő SSD-nek.
Persze azt jelenleg még nem lehet megjósolni, hogy melyik félnek lesz igaza - láthatjuk, még a legnagyobb gyártók vezetői sem értenek egyet a kérdésben. Mindazonáltal az jól látszik, hogy egyre többen tesznek hitet az SSD mellett, és alakítják ki saját portfóliójukat. Az egyre jobb vezérlők alkalmazásával, valamint a kezdeti hibák és kényelmetlenségek elhagyásával pedig az eddiginél is jobb sebességet kínálhatnak, kedvezőbb áron, a kérdés már csak az, hogy a vásárlóknak mikor és mennyire éri majd meg a valódi váltás.
Az úgynevezett Solid State Drive (SSD) már évekkel ezelőtt felbukkant, és dacára az ezen meghajtók által kínált jóval nagyobb sebességnek, ezek az újdonságok még mindig nem terjedtek el. A legfőbb ok persze kézenfekvő: a legtöbb vásárlónak esze ágában sincs több százezer forintot kifizetni a merevlemezek leváltásáért, így egyelőre marad a lassú terjeszkedés. Arról mi is beszámoltunk, hogy akár a belső memóriák terén is megújulást hozhatnak a flash-technológiára alapozott fejlesztések, ám egyelőre még a tárolóegységek területén tűnik valószínűnek a generációváltás - és ezt sem fogjuk elkapkodni.
Jól jellemzi az általános helyzetet, hogy még maguk a memória-, illetve a merevlemezgyártók sem értenek egyet a platform esélyeit illetően. Mostani összeállításunkban két nagy nevet vetünk össze, ezek pedig a SanDisk és a Seagate - ezt a két cég azzal érdemelte ki, hogy merőben eltérő módon gondolkodnak az új meghajtók jövőbeli szerepéről, valamint a piac várható alakulásáról. Míg az egyik oldalon úgy vélik, hogy belátható időn belül sor kerül majd a nagy áttörésre, és ezzel együtt a merevlemez nyugdíjba küldésére, a másik tábor azt hangoztatja, hogy a többek között általuk is kínált átmeneti megoldás, a hibrid meghajtók jelentik a járható utat.
A SanDisk első embere a negyedéves üzleti eredmények ismertetésével egy időben ejtett néhány szót a platformról, kiemelve, hogy a noteszgépek területén számíthatunk az első jelentős fejleményekre. Itt ugyanis rendkívül fontos szempont a megjelenő konfigurációk külsejének további finomítása, a szélesség és vastagság minimalizálása, ez pedig oda vezet majd, hogy a merevlemezek idővel alkalmazhatatlanná, pontosabban alkalmatlanná válhatnak. Kézenfekvő megoldást jelenthet viszont az SSD, amely egyrészt tárolókapacitásban, másrészt pedig a kereskedelmi árat illetően is egyre javuló esélyekkel lép majd a színpadra.
A cég vezetése annyira biztos ennek bekövetkeztében, hogy mindössze 1, illetve 2 generáción belül jósolják az SSD tömeges elterjedését. Míg jelenleg a drága összeállításokban is ritkaságszámba megy ezen meghajtók megjelenése, addig néhány éven belül elérkezhet az áttörés, és az egyre vékonyabbá váló noteszgépek révén széles körben elterjedhet az SSD. Természetesen tisztában vannak az átlagos fogyasztói ár kiemelt szerepével, ezzel kapcsolatban ezért rögtön leszögezik, hogy egyre olcsóbb és olcsóbb változatok bukkannak majd fel, itt pedig elérhetővé válik majd a mérföldkőnek számító szint elérése - azt már nem mondják el, hogy nagyjából hol is húzódik ez a szint.
Ettől azonban még egy picit messze járunk - ha egy pillantást vetünk a tengerentúli árakra, leszögezhetjük, hogy nagyjából a 120 GB-os példányoknál húzódik a határvonal, itt egy-egy változat közelít jelenleg az emészthető árak felé. A 30 és 60 GB-os SSD (az operációs rendszer futtatására) már többé-kevésbé a mainstream szintjét is megüti, bár itt az egyes fejlesztések között igencsak jelentős különbségeket találunk, elég ha csak az olvasási és írási sebességet vizsgáljuk meg közelebbről. Amíg ugyanis a legjobb példányok már a SATA2 interfész 300 MB-nál húzódó áteresztőképességét feszegetik (és eleve SATA3-csatlakozóval érkeznek, amely persze visszafelé is kompatibilis), addig az olcsóbb verziók olykor még a 100 MB/s-os korláttal sem birkóznak meg, különösen az írás terén.
Nyilván ennek is - és persze saját termékskálájuknak - köszönhető, hogy a Seagate igencsak konzervatív álláspontot foglal el. A porondra meglehetősen későn, akkor is óvatosan, megfontoltan belépő legnagyobb merevlemezgyártó jelenleg sem gondolja, hogy közel lennénk a Kánaánhoz, vagyis a széleskörű, minden részletre kiterjedő technológiai váltáshoz. Azt elismerik, hogy a nagyvállalati szférában az SSD (annak is SLC-változata) jelentős előnyöket kínál, ám saját negyedéves eredményük ismertetése mellett a vezérigazgató kitért arra, hogy az áttörést ők nem is ebben látják.
Amíg nagyjából egy évvel ezelőtt arról beszéltek, hogy az SSD ideje még messze nem érkezett el, ezért is maradnak a hagyományos meghajtók sorozatgyártása mellett, most úgy vélekednek, hogy a nagy áttörést nem is ezek a tárolók fogják meghozni. Előfordulhat persze, hogy néhány év alatt jelentős előnyre tesznek szert, ám véleményük szerint igazából a hibrid meghajtók kínálnak életképes alternatívát, amely még akár túl is élheti ezt az új platformot. Megkockáztatják, hogy az SSD helyett a két technológia közötti átmenetet biztosító hibrid meghajtók mutatják majd az utat, mivel mind a kapacitás, mind pedig az ár terén jobban állnak, mint az új riválisok.
Példaként említik, hogy saját 2,5 hüvelykes Momentus XT-sorozatuk tagjai 250, 320, valamint 500 GB-os tárolókapacitást nyújtanak, amely 4 GB flashmemóriával, 32 MB DRAM-gyorsítótárral, kedvező késleltetési mutatókkal, valamint átviteli sebességgel társul. Az Adaptive Memory technológia révén a gyakran használt adatok a gyorsítótárban helyezkednek el, ezzel jóval kedvezőbb sebességet érnek el, az ár pedig messze nem éri el az SSD esetében megszokottat. Ezáltal a mainstream piacon, vagyis az otthoni és irodai számítógépekben ezek a hibrid változatok terjedhetnek majd el, nem sok esélyt hagyva a sokszor még gyermekbetegségekkel küszködő SSD-nek.
Persze azt jelenleg még nem lehet megjósolni, hogy melyik félnek lesz igaza - láthatjuk, még a legnagyobb gyártók vezetői sem értenek egyet a kérdésben. Mindazonáltal az jól látszik, hogy egyre többen tesznek hitet az SSD mellett, és alakítják ki saját portfóliójukat. Az egyre jobb vezérlők alkalmazásával, valamint a kezdeti hibák és kényelmetlenségek elhagyásával pedig az eddiginél is jobb sebességet kínálhatnak, kedvezőbb áron, a kérdés már csak az, hogy a vásárlóknak mikor és mennyire éri majd meg a valódi váltás.