A 2001-es Gothic volt a német Piranha Bytes bemutatkozó alkotása és rögtön kirobbanó sikert arattak. Az akció-RPG nagyon hangulatos volt, szépre is sikeredett és könnyen játszhatónak bizonyult. Ráadásul a sztori is lekötötte a játékosokat.

A siker hatására egy évvel később el is készült a folytatás, mely ugyan grafikailag nem fejlődött túl sokat, de az élmény még mindig kimagaslóan jó volt és így újabb sikert könyvelhettek el az alkotók. Majd jött egy hosszabb szünet és legközelebb 2006-ban térhettünk vissza a már megismert világba és a Gothic 3 is szép sikert aratott.



Ezután elkezdődött egy kisebb perpatvar a fejlesztők és a kiadó között, majd megtörtént a váltás. A Piranha Bytes kilépett a JoWood berkeiből és elkezdte a Risen munkálatait, a jogokkal rendelkező kiadó pedig a Desperados sorozattal hírnevet szerző szintén német Spellbound Entertainmentre bízta a negyedik rész elkészítését. Az első körben Arcania: A Gothic Tale néven futó negyedik rész végül (a névvita lezárulását követően) megkapta az Arcania: Gothic 4 címet és a héten meg is jelenik.

Mivel német játékról beszélünk, így nem is meglepő, hogy az első kritikát egy német magazin szerkesztőjének tollából olvashattuk. Az már viszont sokkal érdekesebb, hogy a kritikus számos negatívumot talált a játékban, melyek alaposan lerontják az élményt. Ráadásul azt is kijelentette, hogy "az Arcania: Gothic 4 egy jó játék, de ez nem Gothic." De lássuk sojában a pozitív és negatív oldalait a játéknak.



Pozitívum

Kevés bug: Elég sokat késett az első bejelentéshez képest a negyedik rész megjelenése, de szerencsére ezúttal legalább meglátszik a végeredményen ez a sok csúsztatás. Ráadásul a harmadik rész rengeteg hibával rendelkezett, de ezek az Arcania: Gothic 4-ben nem szerepelnek. Nincsenek kifagyások, eltűnő mentések, megoldhatatlan küldetések. Ugyanakkor a textúrákkal néha gondok vannak, de ez nem zavaró.

Hanghatások, zene: A negyedik részben számos dialógus hallható és szerencsére a karakterekhez illő hangok lettek kiválasztva. Az azonban a kritikus szerint zavaró, hogy hősünk sokszor ismétli önmagát.

Grafika: Bár néha elcsúsznak a textúrák, de ezen felül a grafikai motor remekül teljesít. Ez mondjuk már a korábbi képeken is látszott, de állítólag mozgásban maga a "gyönyör" az Arcania: Gothic 4.



Segítő rendszerek: A mini-térkép, a küldetéseket jelző jelek és a különböző kijelzők tökéletesen működnek. Nem kerülteti meg velünk a küldetés a fél világot, hanem a legrövidebb útvonalon vezet a helyszínre minket és ez mindenképpen pozitívként említendő.

Régi ismerősök: Bár a negyedik részben egy új hőssel indulunk egy új területen, ennek ellenére mégis összefutunk majd régi ismerősökkel. A sztori folyamán utunkba akad Diego, Milten, Gorn és a Névtelen Hős is, de a trilógia számos mellékszereplőjével is összefutunk. Természetesen egyik találkozás sem véletlen, de a teljes kép csak a sztori végén áll majd össze. Negatívum

Egyhangú küldetések: A kritika szerint a legnagyobb negatívum a nagyon egyhangú küldetésekben keresendő. A készítők nem tudtak kellő változatosságot belevinni a játékmenetbe és az hamar egysíkúvá, unalmassá válhat. Ráadásul ez nem csak a mellékküldetésekre, hanem a fő feladatra is igaz. A kritikus szerint például a mellékküldetéseket nem is érdemes megcsinálni.

Unalmas történet: Az Arcania: Gothic 4 története nagyon egyszerűen kezdődik. Hősünk szeretné élete szerelmét feleségül venni és ehhez különböző küldetéseket kell végrehajtania. Ez tulajdonképpen a Tutorial, amivel ha végeztünk, akkor III. Rhobar király elfoglalja az otthonunknak helyet adó Feshyr-szigetet és lerombolt mindent. A célunk tulajdonképpen a bosszú. Sajnos azonban ettől kezdve nem nagyon lesznek a történetben meglepő csavarok illetve egyedi elemek.



Rossz inventory: Sok fejfájást okozhat még a rosszul kivitelezett Vásárlási menü. Itt ugyanis nem írja ki a program, hogy eddig mekkora összegben adtuk el a dolgokat, hanem nekünk kell fejben összeadni azok értékét. Így előfordulhat, hogy a figyelmetlenek jóval áron alul adnak el egy-egy értékesebb relikviát, fegyvert. Ugyanez a javításoknál is érvényes.

Túl könnyű: A Gothic - többek között - nehézségéről is híres volt. Elég volt egy rosszkor megindított támadás és máris fűbe haraphattunk. Az Arcania ennél jóval könnyebb. A legkönnyebb élete a harcosoknak van, akik nagyon hamar, még a sztori elején szinte teljesen felfejlődnek és így szinte egyetlen csapással kettészelnek minden ellenfelet. De a másik két karaktertípus is hamar eléri a legmagasabb szinteket.



Sajnos ehhez hozzájön, hogy a legtöbb ellenfél - főleg a nagyok - elképesztően buták. Egy egyszerű taktikával mindet lel lehet győzni. Gyorsan oda kell rohanni hozzá, megütni, majd elfutni. A szörnyek ugyanis csak egy adott területen járkálnak, így egy jó íjjal vagy mágiával már messziről leszedhetjük őket, de harcosként is adhatunk nekik, mikor komótosan visszasétálnak az eredeti helyükre.

A végére pedig maradt a "legkeményebb" megállapítás: az Arcania már nem Gothic. A fejlesztők annyi mindent megváltoztattak az eredeti trilógiához képet, hogy itt már valóban csak a név és pár régi ismerős arc felbukkanása miatt tudjuk, hogy ez egy Gothic program.



A végén azért hozzátennénk, hogy a német úriember még így is 72 százalékot adott a programra, míg a magazin olvasói értékelése csupán 64 százaléknál jár. Az Eurogamer 50, az IGN 75, a GamingXP pedig 76 százalékot adott a játékra, a Metacritices átlaga pedig 73 százaléknál jár. Hogy a fentiekből mi valós és mi nem, azt majd hamarosan megjelenő saját kritikánkban kifejtjük.