Berta Sándor
A légiutasok személyes adatait követeli a légitársaságoktól az amerikai kormány
Edward Hasbrouck utazási témákkal foglalkozó újságíró harcot indított az USA kabinetjének adatgyűjtései ellen. A szakember a blogjában rendszeresen beszámol a tengerentúli hivatalok adatbázis-használati gyakorlatáról.
"Nemrég pert indítottam az amerikai belbiztonsági minisztérium ellen, mivel nem engedtek betekintést a rólam összegyűjtött információkba. Ezenkívül panaszt tettem a hatóságoknál a Lufthansa ellen, mivel úgy vélem, hogy a légitársaság megsérti az adatvédelmi jogszabályokat. A célom mindkét esetben az, hogy megtudjam: miket gyűjtöttek össze rólam és mi történik a jövőben ezekkel az információkkal. Egy ideje már foglalkoztat ez a téma. 2001. szeptember 11-ig ez egyértelműen ügyféladat-kezelési kérdés volt. Mivel az Egyesült Államokban nem létezik adatvédelmi jog, így a légitársaságok már akkor is eladták az utasaik személyes információit."
"2001. szeptember 11-e után viszont sok kormány, különösen az amerikai kezdett érdeklődni ezen adatok és azok ellenőrzési célokra való felhasználása iránt. Ezután akartam kikérni azokat az információkat, hogy mely adataimat tárolták el. A kapott válasz azonban pontatlan és hiányos volt, számos helyen ráadásul kisatírozták. Ennek ellenére sikerült megállapítanom, hogy a nyilvántartás a helyjegyfoglalási adataimat tartalmazta. De voltak nagyon személyes feljegyzések is, például arról, hogy kivel utaztam, az illető férfi vagy nő volt, továbbá hogy a két repülőút közötti éjszakát egy- vagy kétágyas szobában töltöttük-e."
Edward Hasbrouck
"Az adatbázisban tehát még az is pontosan látható, hogy ki kivel alszik együtt. Emellett természetesen eltárolják az IP-címet, a hitelkártya-számot, a mobilom és az egyik barátom telefonszámát. Utóbbit azért, mert egyszer az ő készülékéről igazoltam vissza egy helyjegyfoglalást. Szintén rögzítették a beutazásom alkalmával történt rövid párbeszédemet a repülőtéri hivatalnokkal. De tudok egy olyan esetről is, amikor még azt is feljegyezték, hogy az illető milyen könyvet vitt magával" - összegezte tapasztalatait Edward Hasbrouck.
Az újságíró szerint az adatokat elsősorban arra használják fel, hogy megtudják, kit milyen kapcsolat fűz másokhoz. Vagyis egy kapcsolati térképet hoznak létre. Van egy egyéni kockázati tényező, ez alapján döntik el, hogy ki szállhat repülőre és ki nem. Ha például valaki megszáll egy hotelben és az egyik szoba telefonszámáról felhív egy légitársaságot, majd lefoglal egy repülőjegyet, majd egy év múlva egy terrorista is ugyanígy cselekszik, akkor ezáltal a két személy között közvetlen kapcsolat mutatható ki. Gyakorlatilag mindenki gyanúsítottá válik.
Az adatbázisokban minden olyan személy információit rögzítik, aki az Egyesült Államokba be- vagy onnan elutazik, esetleg csak átutazóban érinti az országot, akkor is, ha a repülőgépe le sem száll az USA-ban. Amennyiben egy utasszállító repülőgép Kanadából Kubába repül, a járat utasainak adatai akkor is bekerülnek az amerikai belbiztonsági minisztérium nyilvántartásába.
"Az emberek nem igazán veszik észre mindezt. Akkor kezdhetünk gyanakodni, ha senki nem akar nekünk repülőjegyet eladni, ráadásul ezt sehol sem indokolják meg. Ekkor minden bizonnyal az amerikai belbiztonsági minisztérium figyeli a lépéseinket. Az okokat azonban még a légitársaságok munkatársai sem tudják. Volt olyan eset, amikor amerikai állampolgárokat nem engedtek hazatérni, máskor pedig két Európából Mexikóvárosba tartó járatnak kellet kitérőt tennie, illetve visszafordulnia. Az ok: az egyik repülőgépen az Európai Parlament tanácsadója utazott, aki két egymással konfliktusban álló kolumbiai csoport között akart közvetíteni a békés megoldás reményében, a másik járaton pedig a Le Monde Diplomatique egyik újságírója utazott, aki Kolumbiáról írt cikket."
"Gyanítható, hogy minden olyan személy is felkerül a feketelistára, aki olyan csoportokkal lép kapcsolatba, amelyeket az Egyesült Államok terrorszervezetnek tart. Az illetők nem voltak amerikai állampolgárok, így még az aktáikba sem nézhettek bele és semmit sem tehettek a gyanúsítások ellen."
"Persze az európaiak sem tehetetlenek. Az amerikai belbiztonsági minisztériumot nem lehet beperelni, de a légitársaságtól felvilágosítást lehet követelni. Persze ne lepődjünk meg, ha ez olyan lesz, mintha gránitba harapnánk. Ezután a panaszt el kell juttatni a cég adatvédelmi megbízottjának. Továbbá célszerű, ha az állampolgárok nyomást gyakorolnak a kormányaikra, hogy így érjék el az európai törvények betartását. A légitársaságok gyakorlatilag folyamatosan megsértik a jelenleg hatályos európai adatvédelmi törvényeket, különben nem szállhatnak le az amerikai repülőtereken. Az Európai Unió tagállamai pedig nem csinálnak semmit, hiszen egyrészt nem akarnak konfliktusba keveredni az USA-val, másrészt Európában már épülnek az amerikaikhoz hasonló adatbázisok" - szögezte le Edward Hasbrouck.
"Nemrég pert indítottam az amerikai belbiztonsági minisztérium ellen, mivel nem engedtek betekintést a rólam összegyűjtött információkba. Ezenkívül panaszt tettem a hatóságoknál a Lufthansa ellen, mivel úgy vélem, hogy a légitársaság megsérti az adatvédelmi jogszabályokat. A célom mindkét esetben az, hogy megtudjam: miket gyűjtöttek össze rólam és mi történik a jövőben ezekkel az információkkal. Egy ideje már foglalkoztat ez a téma. 2001. szeptember 11-ig ez egyértelműen ügyféladat-kezelési kérdés volt. Mivel az Egyesült Államokban nem létezik adatvédelmi jog, így a légitársaságok már akkor is eladták az utasaik személyes információit."
"2001. szeptember 11-e után viszont sok kormány, különösen az amerikai kezdett érdeklődni ezen adatok és azok ellenőrzési célokra való felhasználása iránt. Ezután akartam kikérni azokat az információkat, hogy mely adataimat tárolták el. A kapott válasz azonban pontatlan és hiányos volt, számos helyen ráadásul kisatírozták. Ennek ellenére sikerült megállapítanom, hogy a nyilvántartás a helyjegyfoglalási adataimat tartalmazta. De voltak nagyon személyes feljegyzések is, például arról, hogy kivel utaztam, az illető férfi vagy nő volt, továbbá hogy a két repülőút közötti éjszakát egy- vagy kétágyas szobában töltöttük-e."
Edward Hasbrouck
"Az adatbázisban tehát még az is pontosan látható, hogy ki kivel alszik együtt. Emellett természetesen eltárolják az IP-címet, a hitelkártya-számot, a mobilom és az egyik barátom telefonszámát. Utóbbit azért, mert egyszer az ő készülékéről igazoltam vissza egy helyjegyfoglalást. Szintén rögzítették a beutazásom alkalmával történt rövid párbeszédemet a repülőtéri hivatalnokkal. De tudok egy olyan esetről is, amikor még azt is feljegyezték, hogy az illető milyen könyvet vitt magával" - összegezte tapasztalatait Edward Hasbrouck.
Az újságíró szerint az adatokat elsősorban arra használják fel, hogy megtudják, kit milyen kapcsolat fűz másokhoz. Vagyis egy kapcsolati térképet hoznak létre. Van egy egyéni kockázati tényező, ez alapján döntik el, hogy ki szállhat repülőre és ki nem. Ha például valaki megszáll egy hotelben és az egyik szoba telefonszámáról felhív egy légitársaságot, majd lefoglal egy repülőjegyet, majd egy év múlva egy terrorista is ugyanígy cselekszik, akkor ezáltal a két személy között közvetlen kapcsolat mutatható ki. Gyakorlatilag mindenki gyanúsítottá válik.
Az adatbázisokban minden olyan személy információit rögzítik, aki az Egyesült Államokba be- vagy onnan elutazik, esetleg csak átutazóban érinti az országot, akkor is, ha a repülőgépe le sem száll az USA-ban. Amennyiben egy utasszállító repülőgép Kanadából Kubába repül, a járat utasainak adatai akkor is bekerülnek az amerikai belbiztonsági minisztérium nyilvántartásába.
"Az emberek nem igazán veszik észre mindezt. Akkor kezdhetünk gyanakodni, ha senki nem akar nekünk repülőjegyet eladni, ráadásul ezt sehol sem indokolják meg. Ekkor minden bizonnyal az amerikai belbiztonsági minisztérium figyeli a lépéseinket. Az okokat azonban még a légitársaságok munkatársai sem tudják. Volt olyan eset, amikor amerikai állampolgárokat nem engedtek hazatérni, máskor pedig két Európából Mexikóvárosba tartó járatnak kellet kitérőt tennie, illetve visszafordulnia. Az ok: az egyik repülőgépen az Európai Parlament tanácsadója utazott, aki két egymással konfliktusban álló kolumbiai csoport között akart közvetíteni a békés megoldás reményében, a másik járaton pedig a Le Monde Diplomatique egyik újságírója utazott, aki Kolumbiáról írt cikket."
"Gyanítható, hogy minden olyan személy is felkerül a feketelistára, aki olyan csoportokkal lép kapcsolatba, amelyeket az Egyesült Államok terrorszervezetnek tart. Az illetők nem voltak amerikai állampolgárok, így még az aktáikba sem nézhettek bele és semmit sem tehettek a gyanúsítások ellen."
"Persze az európaiak sem tehetetlenek. Az amerikai belbiztonsági minisztériumot nem lehet beperelni, de a légitársaságtól felvilágosítást lehet követelni. Persze ne lepődjünk meg, ha ez olyan lesz, mintha gránitba harapnánk. Ezután a panaszt el kell juttatni a cég adatvédelmi megbízottjának. Továbbá célszerű, ha az állampolgárok nyomást gyakorolnak a kormányaikra, hogy így érjék el az európai törvények betartását. A légitársaságok gyakorlatilag folyamatosan megsértik a jelenleg hatályos európai adatvédelmi törvényeket, különben nem szállhatnak le az amerikai repülőtereken. Az Európai Unió tagállamai pedig nem csinálnak semmit, hiszen egyrészt nem akarnak konfliktusba keveredni az USA-val, másrészt Európában már épülnek az amerikaikhoz hasonló adatbázisok" - szögezte le Edward Hasbrouck.