Szekeres Viktor
Egek ura - az év eddigi legjobbja
George Clooney ismét jó lóra tett, hiszen az Oscar-verseny nagy vesztes filmjének remek a forgatókönyve, jók a színészei és gyönyörűek a képei.
Az Egek ura eredetileg (már premierje előtt) az Oscar-verseny legnagyobb esélyese volt, de jött az Avatar sikere és szép lassan Amerika felfedezte a "nyáron pár moziban vetített háborús filmet", így Jason Reitman és George Clooney munkája szép csendben eltűnt a radarról. Pedig nagyon is ott lenne a helye, hiszen Reitman a Thank You for Smoking és a Juno után harmadik filmjével is általános elismerést váltott ki, eddig tehát 100%-os eredménnyel bír Hollywoodban. (Mármint a közvélemény szerint, hiszen a Juno, eléggé el nem ítélhető módon, nekünk annyira nem jött be.)
Az Egek ura történetének főhőse Ryan Bingham (Clooney), aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy ő közölheti a jó munkás emberekkel annak hírét, hogy "leépítésre kerülnek", azaz egy, illetve három szóval: embereket rúg ki. Mélyen a szemükbe néz, s miközben ecseteli, hogy ez a legjobb, ami történhet velük, szép lassan, képletesen elvágja a torkukat. Persze Bingham nem vérengző fenevad, kifejezetten joviális, igaz élete nem nagyon van, hiszen több millió kilométert repül, évente 300 alkalommal emelkedik levegőbe, vagyis a szállodák és a repterek számítanak természetes közegének. Azonban ezt a törzsutas létet kisvártatva két irányból is fenyegetés éri.
Hogy tetszett az Egek ura?
Nem egyszerű meghatározni az Egek ura műfaját (jó pont!), talán afféle road movie-ként kezelhetjük, hiszen a főhős utazik, keresztbe-kasul bejárja Amerikát, azonban nem fedez fel új dolgokat, szinte mindenhol ugyanazt tapasztalja. Ugyanazt, hiszen kirúgandó ember mindig lesz - válság ide vagy oda. Egyébként a gazdasági lejtmenet, annak ellenére, hogy a könyv és a film (elő)készítése idején még a környéken sem volt, mondhatnánk, hogy nagyon jól jött a készítőknek, mivel a néző sokkal könnyebben átérezhet bizonyos szituációkat.
Utazgatás, kapcsolatteremtés egy olyan ember részéről, akinek nincsenek különösebb kapcsolatai, aki nem kötődik sehova, nagyon mélynek gondolt előadások az emberről és a bőröndjéről - az Egek ura története egyáltalán nem tűnik olyannak, amire az ember felkapná a fejét, hogy ezt bizony látnia kell. És mégis, a rendezés atmoszférája, a teremtett egyedi hangulat, illetve a forgatókönyv apróságai, mindezek összhangja, hihetetlenül szórakoztatóvá teszik ezt a filmet.
Persze a szórakozásunkhoz hozzájárulnak a színészek is. Clooney rutinosan és visszafogottan, remekül hozza a főszereplőt, de a film meglepetése a másik női szereplő, a Vera Farmiga mellett ugyancsak Oscar-díjra jelölt Anna Kendrick, akinél jobb és nyüzügébb eminens tanulót, törtető kollégát már rég láttunk. Neki simán el is hisszük azt a karakterként bejárt utat, amit letud a majd két óra alatt, azonban Clooney karakterének "utazását", fejlődését mintha nem sikerült volna ilyen tökéletesen megoldani. Talán, ha az ilyen kivágott, de egyébként zseniális jelenetek bekerültek volna a filmbe... Ez a hat és fél perc mindenesetre hiányzott. (Zárójelben érdemes megemlíteni az érdekességet, miszerint akadnak, akik Clooney alakításának nagyszerűségét kétségbe vonják, holott máskor éppen ők azok, akik az ellen ágálnak, hogy az Oscar megint sánta vagy szellemi fogyatékos vagy albínó karaktert alakító színésznek jutott. Mondván, hogy "nekik könnyű kitűnni.".)
Belegondolni is rossz abban, hogy a Thumbsuckert is jegyző Walter Kirn regénye, amiből a film készült, 2001-ben jelent meg. Épp ezért el sem tudjuk, el sem akarjuk képzelni, hogy még hány olyan könyv heverhet parlagon, melyből ilyen jó filmet lehet készíteni. S még véletlenül sem akarjuk összehasonlítani patikamérlegen az írt alapanyaggal a mozisat, de ezúttal sokaknak okozott örömöt, hogy Reitmanék felfedezték a könyvet.
Tény, hogy az Egek ura nem olyan film, amit nagy csinnadratta venne körül, hiszen meglehetősen visszafogott. Mondhatnánk azt is, hogy az ember végig jó hangulatban nézi, jó hangulatban áll fel, de ez, a komor és valahol tragikus témaválasztás miatt meglehetősen furcsa kijelentés lenne. Így hát, inkább maradjunk annyiban, hogy az Egek ura igazi telitalálat lett, nagyon élvezhető film, s éppen ezért nagyon jó. Bár igaz, ami igaz, megtekintés után egy-két szóban biztosan nem lehet leírni, hogy miért is jó. Csak.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Az Egek ura eredetileg (már premierje előtt) az Oscar-verseny legnagyobb esélyese volt, de jött az Avatar sikere és szép lassan Amerika felfedezte a "nyáron pár moziban vetített háborús filmet", így Jason Reitman és George Clooney munkája szép csendben eltűnt a radarról. Pedig nagyon is ott lenne a helye, hiszen Reitman a Thank You for Smoking és a Juno után harmadik filmjével is általános elismerést váltott ki, eddig tehát 100%-os eredménnyel bír Hollywoodban. (Mármint a közvélemény szerint, hiszen a Juno, eléggé el nem ítélhető módon, nekünk annyira nem jött be.)
Az Egek ura történetének főhőse Ryan Bingham (Clooney), aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy ő közölheti a jó munkás emberekkel annak hírét, hogy "leépítésre kerülnek", azaz egy, illetve három szóval: embereket rúg ki. Mélyen a szemükbe néz, s miközben ecseteli, hogy ez a legjobb, ami történhet velük, szép lassan, képletesen elvágja a torkukat. Persze Bingham nem vérengző fenevad, kifejezetten joviális, igaz élete nem nagyon van, hiszen több millió kilométert repül, évente 300 alkalommal emelkedik levegőbe, vagyis a szállodák és a repterek számítanak természetes közegének. Azonban ezt a törzsutas létet kisvártatva két irányból is fenyegetés éri.
Utazgatás, kapcsolatteremtés egy olyan ember részéről, akinek nincsenek különösebb kapcsolatai, aki nem kötődik sehova, nagyon mélynek gondolt előadások az emberről és a bőröndjéről - az Egek ura története egyáltalán nem tűnik olyannak, amire az ember felkapná a fejét, hogy ezt bizony látnia kell. És mégis, a rendezés atmoszférája, a teremtett egyedi hangulat, illetve a forgatókönyv apróságai, mindezek összhangja, hihetetlenül szórakoztatóvá teszik ezt a filmet.
Persze a szórakozásunkhoz hozzájárulnak a színészek is. Clooney rutinosan és visszafogottan, remekül hozza a főszereplőt, de a film meglepetése a másik női szereplő, a Vera Farmiga mellett ugyancsak Oscar-díjra jelölt Anna Kendrick, akinél jobb és nyüzügébb eminens tanulót, törtető kollégát már rég láttunk. Neki simán el is hisszük azt a karakterként bejárt utat, amit letud a majd két óra alatt, azonban Clooney karakterének "utazását", fejlődését mintha nem sikerült volna ilyen tökéletesen megoldani. Talán, ha az ilyen kivágott, de egyébként zseniális jelenetek bekerültek volna a filmbe... Ez a hat és fél perc mindenesetre hiányzott. (Zárójelben érdemes megemlíteni az érdekességet, miszerint akadnak, akik Clooney alakításának nagyszerűségét kétségbe vonják, holott máskor éppen ők azok, akik az ellen ágálnak, hogy az Oscar megint sánta vagy szellemi fogyatékos vagy albínó karaktert alakító színésznek jutott. Mondván, hogy "nekik könnyű kitűnni.".)
Belegondolni is rossz abban, hogy a Thumbsuckert is jegyző Walter Kirn regénye, amiből a film készült, 2001-ben jelent meg. Épp ezért el sem tudjuk, el sem akarjuk képzelni, hogy még hány olyan könyv heverhet parlagon, melyből ilyen jó filmet lehet készíteni. S még véletlenül sem akarjuk összehasonlítani patikamérlegen az írt alapanyaggal a mozisat, de ezúttal sokaknak okozott örömöt, hogy Reitmanék felfedezték a könyvet.
Tény, hogy az Egek ura nem olyan film, amit nagy csinnadratta venne körül, hiszen meglehetősen visszafogott. Mondhatnánk azt is, hogy az ember végig jó hangulatban nézi, jó hangulatban áll fel, de ez, a komor és valahol tragikus témaválasztás miatt meglehetősen furcsa kijelentés lenne. Így hát, inkább maradjunk annyiban, hogy az Egek ura igazi telitalálat lett, nagyon élvezhető film, s éppen ezért nagyon jó. Bár igaz, ami igaz, megtekintés után egy-két szóban biztosan nem lehet leírni, hogy miért is jó. Csak.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Egek ura (Up In The Air) színes, feliratos, amerikai film, 109 perc, 2009 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Jason Reitman forgatókönyvíró: Jason Reitman, Sheldon Turner zeneszerző: Rolfe Kent operatőr: Eric Steelberg producer: Jeffrey Clifford, Daniel Dubiecki, Ivan Reitman, Jason Reitman szereplők: George Clooney (Ryan Bingham) Vera Farmiga (Alex) Anna Kendrick (Natalie) Jason Bateman (Craig Gregory) Danny McBride (Jim) Melanie Lynskey (Julie Bingham) |
