Hunter

Darwini evolúció egy kémcsőben

A Scripps Kutató Intézet tudóscsoportja létrehozta a Galápagos-szigetek egy mikroszkopikus megfelelőjét - egy mesterséges ökorendszert, ahol a molekulák azért fejlődnek, hogy különböző ökológiai fülkéket, nichéket aknázzanak ki, hasonlóan Charles Darwin pintyeihez, akikről a Fajok eredete című művében értekezett 150 évvel ezelőtt.

A kutatás az evolúció klasszikus alapelveit demonstrálja. Például bebizonyítja, hogy amikor különböző fajok közvetlenül versenyeznek ugyanazért a véges erőforrásért, csak a legrátermettebb marad életben. A munka azt is bemutatja, hogy amikor adott egy erőforrás választék, hogyan fejlődnek a különböző fajok egyre specializáltabbá, különböző ökológia fülkéket, vagyis a környezeti tényezők a fennmaradáshoz szükséges adott együttes állását töltve be megszokott ökorendszerükben.

A dr. Sarah Voytek által vezetett kutatás célja a darwini evolúció megértésének elősegítése volt. Az élő fajok molekulákkal történő helyettesítése remek alkalmat kínált erre, mivel itt az evolúció évek, vagy évszázadok helyett napok alatt megy végbe, egy olyan közösségben, ahol több millió molekula szaporodik. "Nagyon gyorsan tanulmányozhattuk a történéseket" - mondta Gerald Joyce professzor, Voytek konzulense, a PNAS szaklapjában megjelent tanulmány társszerzője.

A Galápagos-szigeteken tett látogatása során Darwin különböző pintyfajokat gyűjtött be és tanulmányozott. Madarai elsősorban csőrszerkezetükben tértek el egymástól, egyes példányoknak vastag, erős csőrük volt, másoknak vékony és törékeny. Darwin megfigyelte, hogy a különböző pintyek a fő táplálékforrásukként szolgáló magvakhoz alkalmazkodtak. A nagy csőrű madarak azokon a területeken éltek, ahol a nagyobb magvak teremtek, a kis csőrűek pedig a kisebb magvak termővidékein éltek.

Darwin feltételezte, hogy a pintyek egy közös őstől származtak, azonban különböző fajokká váltak szét - ez a darwini evolúció "niche felosztásának" klasszikus koncepciója, ami kimondja, hogy amikor két faj egy adott környezetben harcol az erőforrásokért, különbözővé válik, hogy más-más preferált erőforrás felhasználásához alkalmazkodjon.

Joyce professzor éveken át kísérletezett egy bizonyos enzimatikus RNS-molekula típussal, ami képes folyamatosan fejlődni egy kémcsőben. Ennek az evolúciónak az alapja abból a tényből ered, hogy mindig, amikor egy molekula osztódik, megvan az esély a mutálódásra, így a populáció időről-időre új jellemvonásokkal gazdagodhat. Két évvel ezelőtt Voyteknek sikerült kifejleszteni egy második, nem rokon enzimatikus RNS-molekulát, ami szintén folyamatosan fejlődik. Ez lehetővé tette, hogy a két RNS-t egy közegben megversenyeztessék, ugyanúgy, mint egykor Darwin tette a pintyekkel.


Az új tanulmányban a fő erőforrás, avagy a "táplálék" az RNS-ek szaporodásához szükséges molekula-ellátás volt. Amíg az RNS-eknek elegendő élelem áll a rendelkezésükre szaporodnak, szaporodásukkal pedig mutálódnak. Idővel, ahogy ezek a mutációk felgyűlnek, új formák jelennek meg - ezek közül egyesek erősebbek, mint mások. Amikor Voytek és Joyce egyetlen élelemforrás alkalmazásával fej-fej melletti küzdelemre kényszerítette az RNS molekulákat, azt észlelték, hogy az adott élelem felhasználásához jobban alkalmazkodott molekulák kiemelkedtek, a kevéssé alkalmazkodó RNS-ek pedig idővel eltűntek.

Ezután a két RNS-t újra összezárták, ezúttal öt különböző élelemforrással, melyek egyikével sem találkoztak korábban. A kísérlet kezdetekor minden RNS mind az öt élelemtípust hasznosította, de egyiket sem különösebben hatékonyan. Több száz generációnyi evolúció után azonban a két molekula egymástól függetlenül más és más élelemhez kezdett alkalmazkodni, ízlésük kölcsönösen különbözött - saját élelmüket preferálva kerülték a másik molekula élelemforrását.

A folyamatban a molekulák különböző evolúciós szemléletmódot alakítottak ki. Az egyik óriási hatékonyságra tett szert az élelem elfogyasztásában, megközelítőleg százszor gyorsabban falta fel a tápanyagot, mint a másik molekula, ami lassan táplálkozott ugyan, de háromszor több ivadékot hozott létre generációnként. Ezek mind a túlélés klasszikus evolúciós stratégiái, összegzett Joyce professzor.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • gabber a hun #118
    "Mindenesetre még mindig furcsállom, a legelső istenképek létrejöttének az okát."

    Nem vagyok nagy tudású, lehet rosszul gondolom a dolgot, de:

    Képzeld el magad ősemberként egy szál pöcsben, amint kisétálsz a barlangodból és meglátod a gyönyörű csillagos eget, jézusom mit érezhettek az akkori emberek,a megfelelő tudás hiányában gyakorlatilag egy ISTEN féle ultimate magyarázat az őket körülvevő világról nem is tűnik, olyan furcsának, sőt odáig is elmennék, hogy az ember nyugodtabb életéhez gyakorlatilag elengedhetetlen volt magyarázat/isten (ugye jobb úgy álomra hajtani a fejed ha tisztában vagy a körülötted zajló dolgokkal, még ha nem is igaz, persze akkor ők ezt még nem tudhatták. Véleményem szerint a technika fejlődésével, és az ezt befogadni, megérteni képes embernek már sokkal kevésbé van szüksége, istenhitre.

    Nem vagyok vallásos de bele tudom magam élni a régi korok embereinek életébe és valószínűleg én is vallásos lettem volna. :D
  • tenkenorman #117
    Viszont hallottam olyant is hogy szelekció. Amikora "mutáns" marad életbe. pl rövidnyaku zsíráf ---> szül egy hosszúnyakút ---> felmelegedés ---> no more kisnyak. persze fokozatosan.
  • toto66 #116
    "A nagy csőrű madarak azokon a területeken éltek, ahol a nagyobb magvak teremtek, a kis csőrűek pedig a kisebb magvak termővidékein éltek. "
  • gosub #115
    Ellentmondás hozol létre avval amit írtál. Ha a nagycsőrű nagymagvakat tudja belapátolni a kiscsőrű kismagvakat csipeszelni, akkor nincs okuk kiszorítani egymást az előhelyükröl.
  • gosub #114
    ellentmondás van a teóriádban mert ha a nagycsőrű pinty nem tudja belapátolni a kis magvakat akkor a kiscsőrű pinty nem szorul ki hisz nincs közös táplálékuk. Kiscsőrű kismagvakat, nagycsőrű nagymagvakat eszik. nincs evolúciós, szelekciós kényszer! Együtt éldegélnek!
  • Szefmester #113
    Kémcsőlakók bibliája:
    Az élet és a mindenség egy kémcsőben keletkezett...

    kétkedő: És ki teremtette a kémcsövet? és mi van a kémcsövön túl?

    XD
  • P3h3ly #112
    Őőő, próbáltál már 2 lapáttal egy szem magot felemelni? És egy csipesszel?
    Az utóbbival picit egyszerűbb ugyebár... A 2 lapát közé meg mindenféle vacak belement aminek köze sincs a maghoz. Vagy esetleg gondold meg mennyire lenne egyszerű kinyitnod egy csoki csomagolását ha mondjuk 4szer ekkorák lennének az ujjaid!
  • gosub #111
    de a kiscsőrűek talán nem is akartak nagymagot enni :) viszont a nagycsőrűek megehetik a kismagot (mert megbírják) a kiscsőrűek új helyén mert ha sokasodnak miért ne, így a kiscsőrűeknek már ki kellett volna halni. Tehát mára csak nagycsőrű pintynek szabadna létezni ami mindent fel tud zabálni.
  • irkab1rka #110
    a nagycsőrű pintyek rányomulnak a nagy magokra, a kis csőrűek kiszorulnak onnan, és olyan területre mennek, ahol többet kell magot szedni. Ott meg csupa kis csörű van, azokkal dugnak, kis csőrű gyerekeik lesznek.

    Amúgy isten hívők és nem hívők simán elférnének egymás mellett:
    Aki nem hisz istenben, az nem kerülhet a mennybe, aki meg nem hisz az evolúciós tézisknek, az meg simán hülye. Tolerancia, felebarátaim, tolerancia.

    A hit meg azoknak való, akik nem tudnak, vagy lusták logikusan gondolkodni, mert ha az úgy nevezett tudományban dolgozol, elég nehéz hinni a mindenható gondviselésben, és isten útjainak kifürkészhetetlenségében, nemdebár? Még akkor is, ha elhiszed, hogy 1+1=2, mert a bizonyítás ugye nem triviális.
  • Stray #109
    Most, komolyan!
    Nem veszitek észre, hogy Bee szívat benneteket????
    Én a magam részéről, azon táborhoz tartozom, aki nem hisz isten létezésében, de egyes tagadók, már néha ugyan olyan mértékben elmennek a hüleség irányába, hogy csak lejáratják magukat (és a többi nem hívőt is).