Kruza Richárd
Samsung i80 ismertető
|
Kívülről
Tesztgépünk külső megjelenése mint fényképezőgép jelenleg (még) rendhagyónak mondható, azonban mint minden egyéb mai hordozható technikai eszköz (GPS, PDA, okostelefon, zenelejátszó) teljesen tipikus. Ezzel párhuzamban van a termék honlapján lévő célzott kijelentés, miszerint ez az eszköz egy "komplett hordozható multimédiás eszköz". Ennek következtében elölről nagyjából, hátulról nézve egyáltalán nem lehet megállapítani, hogy mi is a Samsung i80. Elég nyilvánvaló, hogy a fejlesztők a kiválasztott célközönségnek szánták a külalakkal kapcsolatos megoldásokat, ugyanis a fotózással egy kicsit is komolyabban szimpatizáló egyének legnagyobb része szeret fényképezőgép-szerű szerkezettel fotózni, és az i80 nem ilyen.
Csukott állapotban elölről kizárólag a lefedett optikai nyílás referál arra, hogy egy fényképezőgéppel állunk szemben, hátulról viszont semmi: a képernyő teljes egészében elfoglalja a területet. Első kézbevételkor felmerül a gyanú, hogy talán érintőképernyős gépről van szó. Az ember automatikusan megkeresi és megnyomja a "power" gombot, majd a kijelző felszólít bennünket arra, hogy csúsztassuk szét a készüléket. Elsőre nagyon nem egyértelmű, hogy lehet ezt a műveletet elvégezni, másodjára viszont már a mozdulat kézre áll.
Nyitott állapotban a gép életre kel, és előbukkannak az addig rejtett kezelőszervek, valamint az optika és a vaku. A hátlapi kezelőszervek együttesét majdnem teljesen egyforma négyzet alakú gombok képezik. A hatás komolyságot sugall és erősen emlékeztet a 80-as évek technikai berendezéseinek és autóinak formavilágára - ez nem baj, éppen ellenkezőleg.
A gép fogása - a 90 x 62 x 22 mm-es mérethez képest - jó és stabil. Középső ujjunk az előlapi ujjtámaszban akad meg, hüvelykujjunk pedig a csuklótámasz kitüremkedő részében, így megfelelően közre tudjuk fogni a kis Samsungot. Az exponálógomb jól van elhelyezve, mozgása is megfelelő. A kezelőszervekre, vagyis a sok kis téglalap gombra ez már nem mondható el. Ezek a gombok ugyanis annyira egyformák, hogy tapintással egyáltalán nem lehet egymástól megkülönbözteti őket. Ez azért baj, mert például módtárcsa híján minden létező beállítást és funkciót ezekkel a gombokkal tudunk elérni, és kevés fényben, illetve mozgás közben egyáltalán nem érezni merre is jár a jobb hüvelykujjunk. Ráadásul a gép háza és a gombok egyaránt feketék, amihez párosul az a tény, hogy a gombokon mondjuk fehér színű felfestés helyett egyszerűen "süllyesztve" vannak a feliratozások. Ez lényegében minden körülmények között majdnem lehetetlenné teszi a leolvasást.
Ha ez még mind nem elég, használat közben az is kiderül, hogy parányi és kitapinthatatlan gombok túlságosan süllyesztve vannak, ami miatt normál méretű kézzel nemcsak kitapintani de lenyomni is nehéz őket, ráadásul középen "eltalálni" is. S hogy teljes legyen a kritika, a bal oldali függőleges gombsor túl közel van a képernyő pereméhez. Emiatt nyomkodás közben hüvelykujjunk folyamatosan dörzsölődik ehhez a peremhez.
A gép fizikai adottságatinak kritikája elég tetemes, de itt be is fejeződik. Az egész szerkezet kidolgozása első osztályú. A ház külső burkolata - állványcsavar menettel együtt - teljes egészében fémból van, az egész konstrukció nagyon tömör. A szétcsúsztatás mozgása egyszerre finom és határozott, az akkumulátor és multicsatlakozú aljzat ajtaja egyaránt pontos működésű és stabil. Összességében véve a Samsung i80 egy modern, különleges és extravagáns kinézetű kis gép, melynek megjelenése mégsem lépi át az elegancia határait: lényegében minden korosztállyal és stílussal asszimilálódik. Azonban a szuper formatervezés ezúttal túment a funkcionalitáson, mivel a kezelőgombok kialakításával komoly problémák vannak.
Kijelző, kereső
A képernyő 3 collos, tehát jó nagy, csukott állapotban teljesen lefedi a gép hátulját. Felbontása 230 ezer pixel, és a nyújtott látvány nagyon szép. A gyártók tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy az ilyen jellegű gépeket baráti társaságok nemcsak fényképezőgépként, de egyben képnézegetőként is intenzíven használják. Ennek az igénynek a képernyő minősége megfelel. A fényerővel sincs probléma, a színek nagyon intenzívek, nem kizárt hogy ebből a szempontból a tervezők a hatás kedvéért rátettek egy kis lapáttal.
Menürendszer, üzemmódok
Mint már fentebb említettem, a kezelőgombok kiosztásával ás tervezésével egy egész sor hiba van. A rosszul látható és kitapintható mütyűrke gombokkal való foglalatoskodás mellé még az igazán nem tipikus menürendszer tesz rá egy lapáttal. Gyorsan megjegyzem, ez a fotós véleménye: aki ilyen gépet vesz, lehet hogy soha nem is volt, és nem is lesz fotós, és nincs is olyan igénye hogy azt érezze, "igazi" fényképezőgéppel fotóz.
Nagyon fontos megérteni, hogy sokaknak ez nem baj, és nem is ezzel van a probléma. Az i80-al inkább az a baj, hogy igenis létezik olyan fényképezőgép, melynek alapkoncepciója lényegében ugyanaz mint ebben az esetben, azonban menürendszerét és egész kezelőfelületét mégis sikerült úgy megoldani, hogy nagyon könnyű megbarátkozni vele. A Samsung i80-al viszont ismerkedni, kezelését pedig szokni kell. Ebben segít a menü abbéli tulajdonsága, hogy minden egyes menüpontnál vagy funkciónál szövegesen ismerteti a gép a felhasználót, hogy éppen hol is van, és az adott funkció mire való. Mérgelődés közben, kis rosszindulattal az merül fel az emberben, hogy a tervezők ezzel akarták kicsit kompenzálni a szokatlan és nem túl jó menüstruktúrát - de persze ez nem így van.
Zsebgép lévén, érthető módon manuális beállítási lehetőségek nincsenek az i80-on. Van viszont 14 témamód. Ez a mennyiség nem kicsi, de a választék ésszerűnek tűnik. Az automatika által kezelt záridő 1- 1/2000 másodperc között alkalmazható. Fehéregyensúly vonatkozásában teljes a választék: van 6 program, plusz az automata állás, mely a teszt alatt meglepően jól végezte dolgát. Az automata élességállítás jól működik, a rendszer viszonylag gyors és pontos. Kevés fényben persze lassul, de nem összehasonlítható az akár 5 évvel ezelőtti kompakt gépek által nyújtott teljesítménnyel. Manuális élességállítási lehetőség nincs az i80-on. A fénymérés a szokott három (multi, középre súlyozott és szpot), valamint arcfelismerés módban használható.
Manapság az arcfelismerés funkció is szinte kötelezővé vált. A rendszer bizonyos korlátok között működik, aki kedveli használni is fogja. Ami lényeges, hogy (maximálisan 9) arc felismerésekor a gép nem csak a megfelelő élességet állítja be, hiszen ennek sok értelme nem lenne, hanem az expozíciót és egyebeket is úgy, hogy az arc, és annak előnyös megjelenítése élvezze a mindenkori előnyt. Emellett eltávolítja a vörösszemeket is, tehát komplex portézási megoldást kíván nyújtani.
Létezik a gépben egy "Önarckép" funkció is, melynek használatakor, amennyiben felénk fordítjuk a gépet, hangjelzés formájában értesít bennünket arról, hogy exponálhatunk. Számomra talány maradt, hogy pontosan miben különbözik ez a funkció a normál arcfelismeréstől, és használható információ sem áll ezzel kapcsolatban rendelkezésre, de biztos van valami különbség.
Képstabilizálás szempontjából nem teljes a kínálat: a Samsung jelen esetben csak szoftveres megoldást kínál. Igaz, cég által "DIS"-nek keresztelt rendszer jelen esetben nem a rosszhírű, ISO érzékenység (és képzaj) növelésével manupuláló, hanem ehelyett egyszerre két fotót készít, majd mindkettőt különböző szempontok szerint vizsgálja és dolgozza fel. A gyár szerint egyiknek a színeit, másiknak a formáit veszi számításba, majd a kapott "alapanyagokból" összeállít egyetlen képet. Az információk szerint ez amiatt előnyösebb a hardveres megoldással szemben, mert kevesebb áramot fogyaszt. Ezt az érvet maximum elképesztő marketingfogásnak érdemes felfogni, amitől repedezik a plafon. Az azonban dícséretes, hogy a Samsung ezzel lényegében beismeri, hogy milyen hatással van a hagyományos szoftveres "képstabilizálás" a minőségre, de azt is tudni érdemes, hogy az eggyel nagyobb modellben, az i100-ban már van valódi, optikai képstabilizálás.
Amint már említettem, ez a készülék egyben egy multimédiás lejátszó is: a gyári kommunikáció szerint hivatalos nevén egy integrált mp3 lejátszóval rendelkező PMP (Personal Multimedia Player). Mozgókép vonatkozásában alapállapotban Xvid MPEG4 fájlokat képes kezelni, a többi formátumot konvertálni kell. Erre alkalmas szoftver természetesen a tartozék CD-n is megtalálható. A zenelejátszó szoftverrel a szokás szerinti funkciókkal tudunk élni, valamint a walkman-es mobilokhoz hasonlóan a dobozban található egy olyan fülhallgató, melyen normál minijack dugó van, és egy speciális kábel, melynek egyik végét a géphez tudjuk csatlakoztatni, a másikon pedig egy minijack aljzat van. Ilyen módon tehét az i80-at csatlakoztatni tudjuk autórádióhoz, otthoni hifi-hez, vagy bármilyen más fülhallgatóhoz.
Érdemes megjegyezni, hogy a gép elég fejlett lejátszási és képszerkesztői képességekkel rendelkezik. A " Photo Style Selector" segítségével számítógép nélkül is sokféleképpen változtathatunk fotóink kinézetén. Az i80 ezen kívül egy 10 óra hanganyag felvételére képes diktafon, valamint képes TXT dokumentumok megjelenítésére a képernyőn. Természetesen videófelvételeket is készíthetünk a géppel, mégpedig 800 x 592 (20 fps), 640 x 480, 320 x 240 (30 fps vagy 15 fps) módokban.
Optika, érzékelő
A gépben Samsung gyártmányú, 5-szörös nagyítású picike zoom optika található, melynek átfogása 35mm-es ekvivalenciában 38 - 114mm, fényereje pedig F3,5 - F4,5. Semmi különös tehát, ezek átlagos adatok, többet nem sikerült kideríteni róla.
Az 1/2.5 "-os CCD érzékelőn nem kevesebb mint 8.2 millió effektív megapixel zsúfolódik, és maximálisan 3264 x 2448-ös méretű képeket gyárt (a géppel 4:3 és 3:2-es oldalarányú képeket egyaránt lehet készíteni). Ebben a kategóriában ennek a felbontásnak a szükségessége kétségkívül nem csak hogy felesleges, hanem hátrányos is. Ráadásul ma már az ultrakompaktok között is akad már ennél nagyobb felbontás. Az érzékenység az ISO 50-3200 közötti intervallumban használható (ISO 3200-nál már csak 3 megapixeles felbontás mellett).
Képminőség
A felületes szemlélőnek elsőre szépnek hatnak az i80-al készített fotók. Amennyiben nem mélyedünk bele a dolgokba, nem kezdünk el nagyítani, illetve célirányosan hibákat keresni és elemezni, tulajdonképpen jó benyomásunk lesz az elkészített fotókról. Olyan, mintha a fejlesztők úgy kombinálták volna össze a különféle képalkotási folyamatokat és a hardveres hátteret, hogy a lehető legszebben jelenjenek meg a képek - alapállapotban.
A dolog azonnal borul nagyításkor. Ilyenkor kiderül ugyanis, hogy nagyon erős zajszűrést alkalmaz a képfeldolgozás, emiatt szemmel látható a részletek vesztése. A mosottság a képszélek felé csak fokozódik, amiről pedig nyilván az optika tehet. Nagyon erős továbbá a hordósodás, a kromatikus aberráció ellenben nem jelentős (ez gyaníthatóan nem az optika, sokkal inkább a szoftveres korrekció érdeme). Annak ellenére, hogy a képek lágyak, a képzaj is jelen van, - már ISO 50-nél is látható, innen felfelé pedig a helyzet fokozódik.
De nézzük meg, hogyan használja a legtöbb felhasználó az ilyen gépeket. Általában bevásárlóközpontokban kerülnek kinyomtatásra az elkészített fotók, kis méretben, vagy képernyőn, egymással az interneten megosztva, kicsinyített verzióban kalandoznak a fotók. Sokszor ráadásul magán a gép képernyőjén nézegeti a baráti társaság a fotókat. Feltehetően a fejlesztők ezzel pontosan tisztában vannak, mert kisméretben a fotók az élénk színeknek és éles, kontrasztos képnek köszönhetően kellemes látványt nyújtanak (más kérdés, hogy akkor meg minek a hatalmas felbontás - ennek természetesen reklámértéke van). Azonban amint nekiállunk szerkeszteni a képeket, azonnal szembesülünk a létező összes problémával.
Vaku
A belső vaku elég diszkrét teljesítményt nyújt: hatótávolsága a gyári adat szerint nagylátószögben 3,2 méter, tele állásban csupán 2,5 méter. A különféle vakubeállítások szokásosan teljes választéka rendelkezésre áll. A kis teljesítmény azonban érződik, kevés fényben, nagyobb méretű szobában már problémássá válik a megfelelő megvilágítás. A vaku lehetne egy kicsit erősebb. Külső vakut nem lehet csatlakoztatni a gépre (elég furcsán is nézne ki egy ilyen együttes).
Áramellátás, memória
Gépünket egy SLB-1137D típusú, 1100 mAh-es Li-ion akkumulátor táplálja, melyet a tartozék töltővel, vagy USB-n keresztül, számítógéppel is fel tudunk tölteni. Az adatokat SD/SDHC kártyán tárolja a gép, valamint használhatjuk a 40MB belső memóriát is.
Összegzés
Teljesen világos, hogy a Samsung milyen vásárlóréteget célzott meg ezzel a géppel. Amíg valaki amatőr stílusban fotóz, nem nagyít vagy szerkeszt és nincsenek szakirányú ambíciói, az interneten küldözget fotókat, esetleg blogra töltöget fel, az i80-as képminősége abszolút megfelelő lehet. Elképzelhető, ha az ilyen fotós szeret sokat fotózni és rendszeresen magánál hordja a gépet, hasznát veszi a médialejátszó funkcióknak is. Hangsúlyozom, csak ha rendszeresen fotóz, mert önálló lejátszónak az i60 külső méretét tekintve nagy - mint fényképzeőgép viszont kicsi.
További előny az izléses külalak és a minőségi anyagok, valamint kidolgozás - mint használati tárgy, öröm a birtoklása. Sajnos az összkép nem ilyen rózsás, mert ergonómia szempontjából alapvető problémák vannak, melyek csak akkor nem tűnnek fel, ha az embernek még nem volt más fényképezőgép a kezében. Ráadásul hiányzik az optikai képstabilizálás. Ha mindenképpen summázi kell a helyezetet, figyelembe kell venni, hogy a Samsung i80 egy igényes, különleges és extravagáns belépőszintű gép, és ebben a kategórában volt már egy kicsit drágább, de annál szimpatikusabb, kiforrottabb és lényegesen izgalmasabb gép is kezünk ügyében.