Hunter
Elhunyt Sir Arthur C. Clarke
A brit sci-fi írót Sri Lanka-i otthonában érte a halál. Sir Arthur C. Clarke 90 éves volt.
A somerseti születésű író 1968-ban került a figyelem középpontjába, amikor Őrszem című novelláját Stanley Kubrik 2001: Űrodüsszeia néven megfilmesítette. Ennek forgatókönyvéből Clarke is jócskán kivette a részét. Jövőképe az űrutazásról és a számítástechnikáról sokak fantáziáját megmozgatta. A hivatalos jelentés szerint március 19-én helyi idő szerint 1 óra 30 perckor hunyt el.
A II. világháború alatt a Brit Királyi Légierőnél szolgált, ahol az akkor hadititokként kezelt radar fejlesztésén is dolgozott, nem sokkal később megjövendölve a kommunikációs műholdak eljövetelét. Sir Arthur színes és részletes leírásai az űrhajókról, a szuperszámítógépekről és a gyors kommunikációs rendszerekről sokak számára hozta közelebb a tudományos fantasztikum témakörét, könyveit világszerte milliók olvasták.
Az 1940-es években már előállt az emberi Holdra szállás ötletével, amit 2000-re jövendölt, ezt az elképzelését azonban akkoriban senki sem vette komolyan. Munkássága során több mint 100 könyvet publikált, írásai emberibb és gyakorlatibb arcot kölcsönöztek a sci-fi irodalomnak.
"Rendkívül őszinte személyiség volt erős humorérzékkel" - nyilatkozott Sir Patrick Moore brit csillagász, aki jól ismerte Sir Arthurt még a háború utáni időkből, amikor együtt tevékenykedtek a Brit Bolygóközi Társaságnál.
Clarke 1956-ban egy félresiklott házasságot követően költözött Srí Lankára, az akkori Ceylonra, ahol egy üzlettársánál és annak családjánál lelt otthonra. Itt az írás mellett a búvárkodás lett a szenvedélye. A '60-as évektől egy gyermekkori betegség utóhatásai, az úgynevezett post-polio szindróma miatt kerekesszékbe kényszerült író rájött, hogy a búvárkodás nagyon hasonló élményt ad, mint amit a világűr súlytalanságában tartózkodó űrhajósok átélnek. "A víz alatt tökéletesen működök" - mondogatta. A szenvedélyből idős napjaira egy vállalkozást farigcsált, létrehozva saját merülési cégét. Barátaival, rajongóival és a külvilággal számítógépen tartotta a kapcsolatot, minden reggel végigböngészve e-mailjeit és az internetet.
Kilencvenedik születésnapján három kívánsággal állt elő: Érjen véget a Srí Lankán pusztító polgárháború, alkalmazzon a világ tisztább energiaforrásokat, és találjanak bizonyítékokat a földönkívüli lényekre. Egy interjúban elmondta, egy hajszálából DNS mintát vetetett, amit ki akar küldeni a világűrbe. "Egy nap egy szuper civilizáció talán ráakad erre az emlékre, és talán létezhetek majd egy másik időben" - mondta. Temetése szombaton lesz.
A somerseti születésű író 1968-ban került a figyelem középpontjába, amikor Őrszem című novelláját Stanley Kubrik 2001: Űrodüsszeia néven megfilmesítette. Ennek forgatókönyvéből Clarke is jócskán kivette a részét. Jövőképe az űrutazásról és a számítástechnikáról sokak fantáziáját megmozgatta. A hivatalos jelentés szerint március 19-én helyi idő szerint 1 óra 30 perckor hunyt el.
A II. világháború alatt a Brit Királyi Légierőnél szolgált, ahol az akkor hadititokként kezelt radar fejlesztésén is dolgozott, nem sokkal később megjövendölve a kommunikációs műholdak eljövetelét. Sir Arthur színes és részletes leírásai az űrhajókról, a szuperszámítógépekről és a gyors kommunikációs rendszerekről sokak számára hozta közelebb a tudományos fantasztikum témakörét, könyveit világszerte milliók olvasták.Az 1940-es években már előállt az emberi Holdra szállás ötletével, amit 2000-re jövendölt, ezt az elképzelését azonban akkoriban senki sem vette komolyan. Munkássága során több mint 100 könyvet publikált, írásai emberibb és gyakorlatibb arcot kölcsönöztek a sci-fi irodalomnak.
"Rendkívül őszinte személyiség volt erős humorérzékkel" - nyilatkozott Sir Patrick Moore brit csillagász, aki jól ismerte Sir Arthurt még a háború utáni időkből, amikor együtt tevékenykedtek a Brit Bolygóközi Társaságnál.
Clarke 1956-ban egy félresiklott házasságot követően költözött Srí Lankára, az akkori Ceylonra, ahol egy üzlettársánál és annak családjánál lelt otthonra. Itt az írás mellett a búvárkodás lett a szenvedélye. A '60-as évektől egy gyermekkori betegség utóhatásai, az úgynevezett post-polio szindróma miatt kerekesszékbe kényszerült író rájött, hogy a búvárkodás nagyon hasonló élményt ad, mint amit a világűr súlytalanságában tartózkodó űrhajósok átélnek. "A víz alatt tökéletesen működök" - mondogatta. A szenvedélyből idős napjaira egy vállalkozást farigcsált, létrehozva saját merülési cégét. Barátaival, rajongóival és a külvilággal számítógépen tartotta a kapcsolatot, minden reggel végigböngészve e-mailjeit és az internetet.
Kilencvenedik születésnapján három kívánsággal állt elő: Érjen véget a Srí Lankán pusztító polgárháború, alkalmazzon a világ tisztább energiaforrásokat, és találjanak bizonyítékokat a földönkívüli lényekre. Egy interjúban elmondta, egy hajszálából DNS mintát vetetett, amit ki akar küldeni a világűrbe. "Egy nap egy szuper civilizáció talán ráakad erre az emlékre, és talán létezhetek majd egy másik időben" - mondta. Temetése szombaton lesz.
