Dojcsák Dániel

Vélemény: az IT-lapok álságos válsága

Válságban van az IT-sajtó: vége a nyomtatott lapoknak, kicsi a piac, hiteltelenek a szaklapok, kontárok a szakújságírók. Ezek a felvetések már szinte mindennapossá váltak, nem csoda, hogy az Inforum által szervezett sajtóbeszélgetés sorozat első témája is ez: "merre tovább informatikai újságírás?" A téma a helyén van, a szereplők felhozatala viszont bosszantó. Az egyetlen szerencse, hogy az elhangzott beszélgetést nem hallották túl sokan.

"Kenyérharc, szakma, ismeretterjesztés - ez a harc lesz a végső? Verseny a médián belül: internet vagy nyomtatott sajtó? Merre tovább informatikai újságírás?" Ezek voltak a meghirdetett beszélgetés szlogenjei, melyek egyértelműen felkeltették az érdeklődésemet. Mindenképp szerettem volna ellátogatni az eseményre, utólag azonban kiderült, kár volt.

Aki valamelyest is követi a médiapiac eseményeit, az tudhatja, hogy a nyomtatott lappiac napról napra komolyabb gondokkal küzd a zuhanó példányszámok miatt, a nagyobb kiadóvállalatok pedig kénytelenek komoly piacvesztést elkönyvelni amiatt, mert zeneiparban jelenlévő társaikhoz hasonlóan édes álomba szenderültek, és jó ideig nem vettek tudomást arról, hogy az internet megváltoztatja a világot. A válság szó ott duruzsol a nyomtatott lapoknál dolgozó kollégák fejében, főleg azokéban, akik tervezgetik, hogy mekkora durranás lesz majd, ha megcsinálják rendesen az online felületüket.

A Webaudit mérései szerint a Chip magazin online felületét a letöltés oldal nélkül naponta 500-an látogatják, míg az USA-ban egyik legnagyobb IT-lapként számon tartott Computerworld hazai mutációjának online-ját is mindössze alig ötezren. Ha emiatt nem is kéne aggódniuk, akkor a Matesz 2007/2-es gyorsjelentése viszont mindenképp hervasztó számukra, mert a hazai pályán, printben is elég gyengén teljesítettek (a Chip kb. 11 000 havonta, a CW kb. 3500 heti értékesített példány). Adjuk hozzá ehhez a listához az IT-sajtó szégyenfoltjának tartott IT Businesst, amit ugyan 8300 példányban nyomnak, de a MATESZ szerint is csupán 1500-an vesznek meg. (Egy forrásunk szerint ebből mindösszesen 50 darab fogy hetente újságárusnál, a többi rásózott előfizetés, de erről később.)


Csontos Péter, Hirschler Richárd, Kenczler Mihály, Sziebig Andrea

Egy ilyen statisztikailag is válságosnak tűnő helyzetben valóban jogos összehívni egy kerekasztalt, hogy arról beszélgessenek a felek, hogy hogyan tovább. Lássuk a felhozatalt. A moderátor Kenczler Mihály, aki 18 éve informatikai újságíró. Jelenleg szabadúszó, de szolgált már a Chip és a ComputerWorld berkein belül, mostanság pedig a Népszabadság Infovilág mellékletében és az IT-Business hírlevél hasábjain tűnik fel. Mivel korábban több ízben bizonyította, hogy szakmailag korrekt, valóban bejárt számos kiadót, ezért ideális jelölt moderálni.

A beszélgetők között a legfiatalabb, Csontos Péter, a CW főszerkesztője, akitől még a beszélgetés előtt megkérdeztem, mégis hogyan látja a jövőjüket, mint egy süllyedő hajó kapitánya - egyértelműen állította, hogy fényesen. Mellette Hirschler Richárd, a HVG Online főszerkesztője, aki annak ellenére, hogy a papír HVG Háló rovatát is szerkeszti, nem tekinthető IT-újságírónak, vagy ha igen, akkor minden online újságíró számítástechnikai újságíró is egyben. A harmadik vendég pedig Sziebig Andrea, aki főszerkesztőből tulajdonossá válva nemrég mentette meg az IT Business c. hetilapot a kukába kerüléstől. Erről a sajtótermékről annyit érdemes laikus olvasóknak tudni, hogy külső szemmel nézve üzleti modellje arra alapul, hogy a cégvezetők hiúságának, magamutogatásának kíván fóruma lenni. Itt lehet "üzengetni", dicsekedni a többi cégvezető előtt, természetesen a megfelelő hirdetési felületek megvásárlását követően. A hírérték fogalma elhanyagolható.

Megfogyva bár, de törve nem

Príma kis társaság, talán csak egy baj van vele: több szakmailag fontosnak tartott újságot meg sem hívtak nemhogy az asztalhoz, de a rendezvényre sem. Nem láttam a helyszínen a többi nagy online szereplő képviselőjét sem, mint Index, Origo, Prohardver, HWSW, stb. Az asztaltársaság így viszont kedélyesen elcseveghetett, meglovagolva a két topmenedzsereknek szóló hetilap fejeseinek ál-bölcs gondolatait, melyből egy nehéz fél óra után inkább kiszakadva, a nem jelenlevő kollegák véleményét kérdezgettem különböző csatornákon keresztül.

Miért nyitott a beszélgetés bicskát a zsebemben? Sziebig Andrea kijelentette, hogy a vezetőknek nem kell egész nap a monitorra tapadva figyelnie a sok hírt az online sajtóból, számukra elegendő, ha beteszik a táskájukba az IT Businesst, a CW-t és alkalmasint "átpörgetik este". Végül is miért foglalkozzon egy cégvezető azzal, hogy mi történik körülötte? Elég hetente elolvasnia a PR anyagokat, akkor biztosan tiszta fejjel tudja irányítani vállalatát. Andrea szerint ráadásul még ma is jobban respektálják az olvasók és a hirdetők a nyomtatott sajtót. Elismerte, hogy ugyan valóban komolyan csökkentek az eladások, ráadásul a magyar piac eleve kicsi, de ez nem számít (!), csak a presztízsnek kell megmaradnia.

Az igazi válság

Ezzel a mondattal jutottunk el oda, ami véleményem szerint valóban válságot jelent az IT-sajtóban, de nyilván bármely más piacon is. Teljesen mindegy, hogy ki olvassa, ki veszi meg azt a nyomorult lapot, egyeseknek egyetlen egy dolog számít, hogy a hirdető kipengesse minden hónapban a sarcot és menjen a szekér. Ha ezért hazudni kell a hirdetőnek, ha meg kell vezetni egy kicsit, és sokkal fontosabbnak beállítani a lapot, mint amilyen, akkor hát legyen. Ha el lehet varázsolni a gyakran valóban technikailag kissé lemaradt marketingeseket, hogy a nyomtatott az igazi és ezért érdemes még többet fizetniük, mint tavaly, akkor hát legyen.

Eközben az eszesebb papíralapú lapok, mint a sok mindent megért HVG is belátja, hogy az online diktál. Hirschler elmondása szerint az offline verzióban is kénytelenek voltak rövidebb írásokra, célratörőbb, valódi bevezetőkre áttérni, ütősebb címeket kitalálni, mert az embereknek erre lett igénye. Ugyanakkor észlelték, hogy a hirdetések szép lassan áttevődnek az online-ba még náluk is, csak egyelőre az online felület nem akar értékes lenni. Ennek oka, hogy a marketingesek szemében egy internetes lap végtelen hirdetési felülettel rendelkezik, míg a papíron ez nagyon is fix volt. (Ez a végtelenség persze nem igaz, mert amint átlép egy kritikus küszöböt a hirdetés-tartalom arány, akkor az olvasó hányni fog tőle, letiltja, elmegy, és az egészet megette a fene.)

Jelenleg az összes reklámköltés 5%-a kerül az online felületekre, ami nem túl csábító a nagy kiadóknak. Persze főleg rajtuk múlik, hogy mikor billen ez át a túloldara, mert a reklámfelület mellé muszáj valami tartalmat is rakni. Szerencsére a tendencia gyorsulásába besegít néhány hirdető, hiszen van olyan multi, amely nemzetközileg eldöntötte, hogy nem hirdet többé nyomtatott lapokban. Ki kell emelni, hogy a nyomtatott sajtó nem teljes egészében van halálra ítélve, hiszen az alapos háttérmagyarázatokra és oknyomozó riportokra képes napilapoknak, vagy a tematikus, szórakoztató és ismeretterjesztő jellegű újságoknak igenis van létjogosultsága még nagyon sokáig. Álság

Mégis hol a válság? Jómagam azt nevezném válságnak, hogy az olvasónak meg kell kérdőjeleznie minden egyes írás, teszt, megjelenés hitelességét, hiszen számos lapban - legyen az IT, autózás vagy életmód - a megjelenésnek a hirdetés az előfeltétele. Csontos Péter (CW) szerint de jó az amerikai lapok újságíróinak, hiszen ugyanannyi energiabefektetéssel, ugyanannyi időráfordítással több tízszer/százszor annyi emberhez szólnak, azaz elviekben ennyivel többért tudják eladni a megtöltött felületet. Talán ezért elfogadott trend az, hogy többnyire sima fordított anyagok töltik meg a magyar szaksajtót, hiszen a hazánkban ezen a területen lecsapódó pénz főként erre elég, amellett persze, hogy a szakmában az igazán érdekes dolgok, bejelentések külföldön történnek.

Ennél viszont sokkal rosszabb a sajtóközleményeket, PR hülyeséget csont nélkül átvevő, gyakorlatilag ingyenreklámot automatikusan megjelentető lap, ami már sajtóterméknek sem nevezhető, hiszen a ctrl-C ctrl-V műveleten túl nincs semmi. Aki szeretne olvasgatni meredekebbnél meredekebb sajtóközleményeket, annak irány az OMFG! (Oh, My Fuckin' God) blog, ahol pazar válogatást találunk a legjobbakból.

Nagyon veszélyes, és válságot inkább előidéző trend az agresszív vállalati PR. Egy keményebb fikázás után egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy egy médiumot bojkottál egy cég, vagy fenyeget, legutolsó megoldásként megvenni próbál kilóra. Ha ez a hirdetési büdzsét érinti, az elég kellemetlen lehet. Ennek kikerülését szolgálhatja, ha minden anyagot kiherélnek a szerkesztők és inkább nem bántják a pénzes ügyfeleket. Szerencsére van olyan cég is, amely megérti, hogy az olvasó nem most jött le a falvédőről, és hiába írják le neki, hogy az adott termék a legkirályabb cucc ami valaha is létezett, ha három kattintással egy olyan fórumban találja magát, ahol felhasználók százai állítják az ellenkezőjét. Az okos PR úgy működik, hogy még a lelkiismeretes újságíróval is elhiteti, hogy amit hallott, az úgy van, és nincs szükség további oknyomozásra.

A szakértelem általános hiányát felismerő vállalati kommunikátorok pedig könnyedén teljesíthetik a kiadott célokat. A lényeg a minél gyakoribb, minél több olvasót elérő megjelenés, lehetőség szerint marketing tartalmú üzenetekkel sormintázva. Kár lenne azt gondolni, hogy egy IT-újságíró tökéletes szakember. Nem is feltétlenül kell annak lennie, bár két hálás út is létezik. Az egyik, mikor egy szakmát jól ismerő, igazán felkészült és elhivatott ember írni kezd és saját tudását emeli be egy sajtótermékbe. A másik út, mikor egy eredendően újságíró egyén egy adott területre koncentrálva és a szálakat óvatosan rángatva igyekszik a kompetens szakértőket megszólaltatva, a megfelelő cégeket és termékeket bemutatva egyensúlyozni, hogy az olvasó minél teljesebb képet kapjon az őt körülvevő világról. Mindkettő lelkiismereten alapul, kényes, sikamlós, és könnyen önáltatásba fulladhat.

Az új média

Azon a sajtópiacon pedig, ahol szép lassan morzsolják le a személyzetet, ahol lapok szűnnek meg és egyre kevesebb státusz van különböző gazdasági hatásoknak köszönhetően, nem számít csodának, ha egy-egy sajtómunkásnak a korábbi feladataihoz képest akár kétszeres munkát kell elvégeznie. Ez nyilván költséghatékony, de ugyanakkor a minőség ellen hat. Ebbe a minőségi résbe fúrták be magukat a szakértő bloggerek, akik közül sokan valóban hozzáértő egyének (tehát a fenti két út közül az elsőnek tökéletes megtestesítői), és van idejük megosztani a néppel gondolataikat. Sajnos az ő hitelességüket erősen csökkentik dilettáns társaik, de ennek ellenére intő jelként állnak a professzionális média számára, hogy valami nem stimmel.

Informatikai eszközt ma már mindenki használ. Direkt vagy indirekt módon, de tényleg mindenki. Az már más kérdés, hogy jóval kevesebb embert érdekelnek a megahertzek és a megabyte-ok, a tranzisztorok és a blade szerverek. Így az IT-sajtó fogalma is meg kell, hogy változzon. Informatikai szaksajtónak ma már nem csak azt hívjuk, mikor a legnagyobb cégek vezetői milliárdos befektetésekről ábrándoznak. Ha ez az egész téma éppen az eBefogadás 2008. projekt egy rendezvényén bukkant elő, akkor lássuk be: az informatika ma már a felhasználóról szól. Akkor pedig szóljon is neki.

Nem kell temetni az IT-sajtót mert lezárult egy korszak, amiben szakavatottak titkos társasága duruzsolt egymás fülébe fura dolgokat, hanem alkalmazkodjunk az új feladathoz. A jövőben amellett, hogy a szűk szakmának szóló sűrű anyag is helyet kap, az online ember számára is érdekessé, érthetővé, élhetővé kell tenni a számítógép, az internet és egyéb nyalánkságok működését.

Ha kevés az olvasó, azért nem a kicsi piacot kell okolni, hanem a rossz tematikát vagy a rossz felületet. Ha hiteltelen egy lap, azért a túl sok hirdetési kompromisszum vagy a túlterhelt szerkesztőség a hibás, és nem a bloggerek vagy az olvasók. Ha kevés a hirdetés, akkor pedig nem az a megoldás, hogy még jobban be kell nyalni a cégeknek. Olvasóként mindenesetre van választási lehetőség: az online felületeken ráadásul minősíteni is lehet a tartalmat, ahogy ez itt nálunk már majd' 10 éve működik is. Így véleményem szerint az IT-sajtó nem válságban van, egyszerűen vedlésnek indult.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • lapaleves #66
    az it business nevű csodánál még a madaras teszkós reklámújságot is szívesebben forgattam, pedig nem is jártam a madares teszkóba. még marketinganyagnak sem merném jó szívvel nevezni, ami azért sejtet valamit a hasznosságáról.

    azért egyértelműen látszik a fogyasztó elfordulása a hazudós marketingrizsától, az online-ban legalább az elméleti esélye megvan, hogy valaki beszól ha hülyeséget írnak. és hál' istennek kicsi a piac ahhoz, hogy akkora arányban forduljanak elő a bérposztolók. engem pl rohadtul zavar, hogy a hwsw-n nincs egyből beböfögés a hírek alatt.

    moonman meg külön kategória, aki hisz az adott termékben és többezer értetlen köcsöggel (inkluzíve velem is néha) szemben próbálja védeni. természetes, hogy végletessé válik valaki egy ilyen helyzetben, főleg ha márcsak e tényállás miatt is rugdossák az arcok. most hirtelen nem tudnék mást mondani, aki csak nagyságrendben annyit tett volna a 1.0 júzerek tájékoztatásáért. aztán lehet csak az én horizontom véges, nem voltam jelen máshol. szerinted te képes lennél tízezerszer nyugodt hangnemben leírni, hogy "telepítsd fel az sp2-t" ? ha megnézed ő megcsinálta.
  • Mike at home #65
    előszedem neked a 1992-est és mindjárt megnézem :)
  • ilonailona #64
    HOHOPPÁ! A Prim cikke arról szól, hogy IT-döntéshozók szálltak be tulajdonosként az IT-Businessbe. A helyzet teljesen egyértelmű. Mr.Keresztesi, Mr. Vahl, Mr.Nemes, Mr.Horváth és társaik felemelik a telefont, és megmondják Ms. Sziebignek, hogy kit tegyen a cimlapra, kinek utalja ki a Leadership Awardsot, a véleményformáló faldíszítő oklevelet, stb. Cserébe Ms. Sziebignek kiutalják az "én szakújságírója" emlékplakettet meg néhány milliót. Minden szakmának olyan sajtója van, amilyet megérdemel. Vagy amilyet vásárol magának. Az olvasók meg magasról le vannak izélve.
  • aDannyBoy #63
    http://hirek.prim.hu/cikk/65892/
  • Tinman #62
    Gamer, PCM
  • Zsoltika 007 #61
    Szerintem is nagyon jó a Pc World tesztek szempontjából. És tényleg kiemelhetjük a tippeket is. Olyan dolgokról írnak amiket tényleg mindenki a hasznára tud fordítani. (Nem mellesleg a kezdőknek is rengeteg segítséget adnak.)
  • DW #60
    Ebben tévedsz, a Panoráma is Vogel lap volt.
  • Mike at home #59
    Chipet a Vogel adta ki a Computer Panoramat meg a HVG
  • Mike at home #58
    A PC World már az elejen szar volt
    oda műkedvelők irtak már az elején is
    Chip anno jó volt, úgy 94-95 környékéig, aztán szép lassan átment ismeretterjesztésbe, akkor már nem kellett
    a Computer Panorama sem volt vmi nagy szám, de olyan egetverően rossz se, az Alaplap réteglap volt.
    voltak igazi szaklapok is jellemzően grafika terén, pl. Computer & Desing
    (illetve maradjunk annyiban, ezt a részterületet ismertem)
    ej anno egy chip magazin 200 forint volt :)

    játékújságok terén pedig:
    CoV, Computer Mania? hamar meghalt, PC-Ultra
    PcX, PC-Zed, Guru, PC Guru, 576, Gamestar, és ugye az új PC Guru
    (konzolos lapokat most hagyjuk)

    mi maradt ki?
  • Mike at home #57
    "222-ig FPS és 345-ik RTS-ről mi újet lehet írni? "
    hehe, én egyszer megtettem, ki is basztak érte (közvetetten)