Hunter
Aszteroida fenyegeti a vörös bolygót
Hamarosan egy újonnan felfedezett aszteroida csapódhat a Marsba. A tudósok csütörtöki bejelentése szerint az űrkőzetnek 1:75 esélye van, hogy január 30-án eltalálja bolygószomszédunkat.
A 2007 WD5 jelű aszteroidát november végén fedezték fel, méretében nagyon hasonló az 1908-as tunguzkai objektumhoz, ami a Földön egy 15 megatonnás atombomba erejét fejtette ki, letarolva közel 60 millió fát, bár jelenleg éppen vitatják a pusztításhoz vezető űrkőzet nagyságát, állítólag valójában sokkal kisebb volt, mint korábban gondolták.
Az aszteroida jelenleg félúton van a Föld és a Mars között. Az objektumot nyomon követő csillagászok eleinte csak 1:350 esélyt adtak egy becsapódásnak, a héten elvégzett mérések azonban már egészen más képet festettek. Steve Chesley, a NASA Sugárhajtómű Laboratórium Földközeli Objektumok Programjának csillagásza szerint, mivel alig állnak megfigyelési adatok a rendelkezésükre, ezért az esély szinte napról-napra változhat, így elképzelhető, hogy a január első hetében végrehajtandó újabb pálya mérések csökkentik a becsapódás valószínűségét. A csillagászok úgy vélik, a 2007 WD5 végül elkerüli a bolygót és elrepül a Mars mellett, azonban nem zárható ki a becsapódás lehetősége.
Az Arizónai-meteorkráter
Ha az aszteroida becsapódik, akkor jó eséllyel az egyenlítő közelében találja el a bolygót, nem messze az Opportunity marsjáró munkaterületétől. A robot nincs veszélyben, mivel kívül esik a becsapódási zónán. A másodpercenként 13 kilométeres sebességgel száguldó űrkőzet a híres Arizónai-meteorkráter méretével azonos, 1,2 kilométer átmérőjű lyukat ütne a talajba. A csillagászoknak még nem sikerült aszteroida becsapódást megfigyelniük egy másik sziklás bolygón, éppen ezért nagy érdeklődéssel figyelik a történéseket. A SPACE.com a marsjáró küldetés vezető tudósát, Steve Squyrest kérdezte, mit láthat majd az Opportunity az eseményből.
"Ha bekövetkezik a becsapódás, akkor a legvalószínűbb amit észlelhetünk, a felszálló por, amit a becsapódás a légkörbe juttat. Ebben az esetben fokozzuk a légköri por megfigyelését, hogy kideríthessük, van-e valamilyen általunk is észlelhető hatás" - magyarázta Squyres.
Hozzátette, hogy a marsjáró-csapat természetesen megpróbálja az eget is kémlelni a becsapódás előrejelzett időszakában, ám ez aligha jár majd eredménnyel, a megfigyelésekben jóval többet ígérnek a bolygó körül keringő szondák.
A 2007 WD5 jelű aszteroidát november végén fedezték fel, méretében nagyon hasonló az 1908-as tunguzkai objektumhoz, ami a Földön egy 15 megatonnás atombomba erejét fejtette ki, letarolva közel 60 millió fát, bár jelenleg éppen vitatják a pusztításhoz vezető űrkőzet nagyságát, állítólag valójában sokkal kisebb volt, mint korábban gondolták.
Az aszteroida jelenleg félúton van a Föld és a Mars között. Az objektumot nyomon követő csillagászok eleinte csak 1:350 esélyt adtak egy becsapódásnak, a héten elvégzett mérések azonban már egészen más képet festettek. Steve Chesley, a NASA Sugárhajtómű Laboratórium Földközeli Objektumok Programjának csillagásza szerint, mivel alig állnak megfigyelési adatok a rendelkezésükre, ezért az esély szinte napról-napra változhat, így elképzelhető, hogy a január első hetében végrehajtandó újabb pálya mérések csökkentik a becsapódás valószínűségét. A csillagászok úgy vélik, a 2007 WD5 végül elkerüli a bolygót és elrepül a Mars mellett, azonban nem zárható ki a becsapódás lehetősége.
Az Arizónai-meteorkráter
Ha az aszteroida becsapódik, akkor jó eséllyel az egyenlítő közelében találja el a bolygót, nem messze az Opportunity marsjáró munkaterületétől. A robot nincs veszélyben, mivel kívül esik a becsapódási zónán. A másodpercenként 13 kilométeres sebességgel száguldó űrkőzet a híres Arizónai-meteorkráter méretével azonos, 1,2 kilométer átmérőjű lyukat ütne a talajba. A csillagászoknak még nem sikerült aszteroida becsapódást megfigyelniük egy másik sziklás bolygón, éppen ezért nagy érdeklődéssel figyelik a történéseket. A SPACE.com a marsjáró küldetés vezető tudósát, Steve Squyrest kérdezte, mit láthat majd az Opportunity az eseményből.
"Ha bekövetkezik a becsapódás, akkor a legvalószínűbb amit észlelhetünk, a felszálló por, amit a becsapódás a légkörbe juttat. Ebben az esetben fokozzuk a légköri por megfigyelését, hogy kideríthessük, van-e valamilyen általunk is észlelhető hatás" - magyarázta Squyres.
Hozzátette, hogy a marsjáró-csapat természetesen megpróbálja az eget is kémlelni a becsapódás előrejelzett időszakában, ám ez aligha jár majd eredménnyel, a megfigyelésekben jóval többet ígérnek a bolygó körül keringő szondák.