Hunter

Egy kifosztott bolygón élünk

Riasztó mértékben használjuk fel bolygónk ásványait - a New Scientist magazin azt igyekezett felmérni, hogy mi meddig állhat még rendelkezésünkre.

Az évek múlásával lassan de biztosan fogyasztjuk el a világ egyik legdrágább és legritkább fémjét, a platinát, melynek nagy része a gépjárművek kipufogócsövein át távozik, hiszen az autók, teherautók és buszok katalizátorai mind platina felhasználásával készülnek. A fém visszanyerése igen nehéz feladat, mivel a járművek hatalmas területen terítik azt, a platinának pedig jelenleg nem létezik szintetikus alternatívája. A fém nem csupán a katalizátorok létfontosságú összetevője. Ugyanilyen fontos alkotóeleme a jövő szennyeződésmentes közlekedését képviselő üzemanyagcelláknak is. Ha a jelenleg világszerte futó 500 millió autó mindegyikét fel szeretnénk szerelni üzemanyagcellával, akkor 15 éven belül a Föld teljes platinakészlete kimerülne.

Azonban nem csupán a platina csökken vészes ütemben, ugyanez a helyzet számos másik ritkaföldfémmel is. Ezek egyike az indium, ami példátlan mennyiségben fogy az utóbbi időben az LCD TV-k térnyerésével, illetve a tantalum, amit a kompakt elektronikai eszközökhöz használunk fel, vegyük csak a szinte évente cserélődő mobiltelefonokat. És azt ki tudja megmondani, hogy egy új nukleáris kor hajnalán meddig elegendőek uránium készleteink?



De ne is rugaszkodjunk ilyen messzire, vegyünk szemügyre a fentieknél jóval gyakoribb elemeket, mint a cink, a réz, a nikkel vagy a foszfor, melyek szintén elfogyhatnak a nem túl távoli jövőben.

A készletek fogyását kiszámítani korántsem egyszerű feladat, ez nagyban függ attól hogyan változnak, fejlődnek a rájuk épülő technikák. A rendelkezésre álló készletek kiszámítása sem kisebb feladat, különösen igaz ez a legértékesebb fémekre, melynek kitermelési mutatói a bányászati társaságok legféltettebb titkai közé tartoznak. A kormányok és akadémiák csak most kezdik felismerni a kibontakozó problémát, ezért a témában még nagyon kevés az értékelhető tanulmány.

Armin Reller, a németországi Augsburg Egyetem anyagkémikusa munkatársaival azon kevesek közé tartoznak, akik már elég mélyen beleásták magukat a probléma vizsgálatába. Az ő becslésük szerint az indium készleteknek legjobb esetben még 10 évük van hátra, amit jól tükröz árának alakulása. 2003 januárjában kilónként 60 dollárt kértek érte, 2006 augusztusára az összeg 1000 dollárra kúszott fel. Az ilyen bizonytalanságok messze gyűrűző kérdéseket vetnek fel. Igen valószínűnek tűnik, hogy az álom, miszerint egy napon a világ összes lakosa elérheti a Nyugat által élvezett életszínvonalat soha nem válik valóra.

Klikk ide!
Klikk a képre a nagyobb változathoz

Számos geológusok számítgatta már világszerte az új technológiák költségeit, tekintettel az általuk felhasznált anyagokra és terjedésük hatásait a fejlődő világra. Abban mindegyikük egyetért, hogy a populáció és az életszínvonal növekedése soha nem látott terheket ró a kizárólag a Föld által biztosított anyagokra, felvázolva, hogy több olyan technika is kialakulóban van, aminek a rendelkezésre álló erőforrásokat tekintve nincs jövőjük.

Vegyük a galliumot, amiből az indiummal együtt indium gallium arzenid állítható elő. Ez a félvezető anyag a napcellák új generációinak lelkét képzi, melyek a hagyományosak hatékonyságának a kétszeresét ígérik. A rendelkezésre álló készletek mennyisége mindkét anyagból viták tárgyát képzi, a holland Leideni Egyetem nemrég napvilágot látott jelentése szerint a jelenlegi készletek "nem tesznek lehetővé lényeges hozzájárulást a cellákhoz". A kutatást vezető René Kleijn becslése szerint a fenti két anyag a jövőben szükséges napcellák kevesebb mint 1%-ához lenne elegendő.

Felmérésükhöz a New Scientist munkatársai az Egyesült Államok Földtani Felügyeletének éves jelentéseihez, és az ENSZ globális populáció alakulásával kapcsolatos adataihoz fordultak, megbecsülve, hogy az életszínvonal növekedésével mennyi idejük van még a legfontosabb ásványoknak, feltételezve hogy a világ összes többi lakója egy átlag amerikai által felélt nyersanyagok felét használja el. A számítások elég durvák, nem veszik figyelembe az új technológiák megjelenésével megnövekvő igényeket, de így is több figyelmeztető konklúzió olvasható ki belőlük.

Újrahasznosítás nélkül a tűzálló anyagoknál használt antimon 15, az ezüst 10, az indium kevesebb mint 5 év alatt fogyna el. Reller jóval finomabb elemzése szerint 2037-re éljük fel cink készleteinket, az indium és a processzorgyártásban egyre fontosabb hafnium 2017-re fogy el, míg a fényforrásoknál használt terbium 2012 előtt fut ki.

Fém- és ásványéhségünk azonban nem feltétlenül nő korlátlanul. Amikor Tom Graedel és kollégái a Yale Egyetemen szemügyre vették bolygónk egyik leggyakoribb fémjének, a vasnak a kitermelési mutatóit, azok körülbelül 1980 óta nem mutattak növekedést. Graedel szerint ez a tendencia az összes többi fémre is igaz lehet, bár ez a jelenlegi felmérések alapján eléggé megkérdőjelezhető. A Greadel által tanulmányozott másik fém, a réz például egyáltalán nem akar egy adott szintre beállni, a 2006-os adatokból kiindulva 2100-ra a Föld már nem fogja tudni kielégíteni az igényeket. A megoldás a hulladék minimalizálása, ahol lehet helyettesítő anyagok alkalmazása, és az újrahasznosítás maximalizálása.

A platina fogyását tanulmányozó Hazel Pritchard brit geológus munkatársával, Lynne Macaskie-val megállapították, hogy az útmeneti porban 1,5 ppm mennyiség található. A kutató páros egy bakteriális eljárás kifejlesztésén dolgozik, mellyel valamennyi visszanyerhető lenne a porból, illetve keresik azokat a városi lerakódási helyeket, ahol nagyobb koncentrációban megtalálhatnák a ritka fémet. A nagyvárosok sok más értékes fémet is rejtenek, melyek visszanyerése jó időre megoldást jelentene, tette hozzá Kleijn. A vízhálózatok rézcsöveinek műanyagra cserélése hatalmas mennyiségű rezet szabadítana fel más alkalmazások számára. Ugyanakkor a kimerültnek minősített bányák is tartogatnak még kis mennyiségben ásványokat, melyek kitermelése gazdaságosan megoldható, sőt a tengervízből is kinyerhetők bizonyos fémek. Kleijn szerint mindez energiaköltség kérdése, akár a Holdra is elmehetünk értékes anyagokért, a kérdés, hogy megéri-e?

Amiben szinte minden kutató egyetért, hogy a legtöbb fém nem elegendő a modern, fejlett világ életminőségének fenntartásához a Föld összes embere számára a mai technológiákkal. Az erőforrások fogytával viszont gyarapodnak a konfliktusok. Az 1998 és 2002 között a Kongói Demokratikus Köztársaságban lezajlott polgárháború elsősorban az ország tantalum bányáiért folyt, melyek a legnagyobbak Afrikában. Véletlenül pont ekkor kezdett felívelni a mobiltelefonok csillaga, melyeknek a tantalum az egyik alapeleme. Hasonló feszültségek könnyedén kialakulhatnak más ritka fémek birtoklásáért is.

A kínai kormány rengeteg pénzt fektet Afrika bányáiba, hogy kipótolja saját természetes fém készleteit, melyek nélkülözhetetlenek az ipari fejlődés fenntartásához. Emellett az USA is Kínától szerzi be ritkaföldfémeinek több mint 90%-át. Ha az ázsiai óriás vagy az afrikai bányák elvágnák az utánpótlást, az igen jelentős konfliktus forrást eredményezne, éppen ezért is kellene mihamarabb lépéseket tenni, sürget Reller és Graedel. Elsőként pontosan fel kell mérni a globális erőforrásokat és a fogyasztást. Ezután fel kell gyorsítani az újrahasznosítási programokat és ahol csak lehetséges ki kell váltani a ritka anyagokat elérhetőbbekkel. Mindezek nélkül nem is álmodhatunk olyan jövőről, ahol az emberiség egyenlő feltételek között élhet, hangoztatják a kutatók.

Úgy tűnik, végre a kormányok is kezdik komolyan venni a problémát és a hónapban egy OECD munkacsoport ül össze, hogy megoldást találjon több kérdésre is.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • BiroAndras #139
    "Szerinted mit fog csinálni az a nagy olajmágnás aki pénzre éhezik és tudomást szerez arról, hogy valaki feltalált egy ilyen találmányt ami miatt senki nem venne tőle olajat?"

    Elkezdené eladogatni az olajkútjait meg finomítóit, és átállna az új technológiára. Egy ilyen technológia kizárólagos forgalmazása simán pótolná a csökkenő olajbevételeket. De ha ez önmagában nem is lenne elég, az már inkább ösztönözné az illetőt, hogy fogy az olaj. Vagy az, hogy véletlenul más teszi rá a kezét, és akkor mindent elveszít.
    Egyébként meg mindenképp 1-2 évtizedig eltartana az átállás folyamata, mivel óriási infrastruktúra épül az olajra, amit nem könnyű lecserélni. Szóval nem fog egyik napról a másikra elértéktelenedni az olaj. A csökkenő olajár pedig még el is nyújtja a folyamatot, mert olcsó benzin mellett az ember kevésbbé motivált az autócserére.
  • Nabukonodozor #138
    Szerinted mit fog csinálni az a nagy olajmágnás aki pénzre éhezik és tudomást szerez arról, hogy valaki feltalált egy ilyen találmányt ami miatt senki nem venne tőle olajat?Persze, hogy rögtön megfenyegti vagy lelöveti és elveszi a találmányát...De erre akár Bush is képeslenne, mert ő is nagyon benne van az egész olajbizniszben.

    Ez az én véleményem.Nyugodtan kritizáljatok, írjatok róla véleményt csak ne fikázzátok légyszíves.
  • Nabukonodozor #137
    Ha jól emlékszem akkor a CO2 megkötés kb 60%át a tengerben élő algák végzik.
    Asszem azzal is foglalkoztak hogy a felszabaduló CO2t a furótoronyról nem a légkörbe eregették hanem a tenger alatt lévő mészrétegben megkötötték.
  • BiroAndras #136
    "A nyersanyagpazarlás egyik fő oka szerintem a rövid élettartamú, többnyire javíthatatlan termékekben van. Száz évvel ezelőtt mindent úgy csináltak meg, hogy örökké tartson."

    Nem mindíg jó örökké tartó dolgokat csinálni. Ha egy termék túl tartós, az gátolja a fejlődést, mert nem veszel újat, amíg nem megy tönkre (ha mégis, akkor meg feleslegesen volt tartós). Másrészt gyakran a sokkal tartósabb kivitelezés arányosan drágább is, így vásárláskor sokkal nagyobb befektetés, így kevesebben engedhetik meg maguknak, vagyis csökken az életszínvonal.
    Természetesen sok esetben a tartósság nem kerül sokba, és nem probléma az elavulás, így nyugodtan lehet tartós egy termék (azért vannak ilyenek is szép számmal).

    A rövid élettartamú termékek nersanyag pazarlására pedig megoldás az újrahasznosítás.
  • Epikurosz #135
    Csád-tó
  • szivar #134
    Képzeld el, mi van akkor, ha egy reltive vékony hártyából készült pb-gázt tartalmazó tartály falán pl. elnyomja valaki a csikket. Csak így a léghajóról jutott eszembe... Az emberi hülyeség ellen nincs orvosság.

    Viszont szivárgás esetén a lentebb említett okokból kifolyólag sokkal kisebb a robbanásveszély, mint a benzin vagy esetleg a gépkocsik üzemanyagaként szolgáló gázok esetében. Viszont ha két idióta frontálisan ütközik egymással 200-al, akkor tényleg egy kicsit kisebb az esély a maradványaik megtalálására...
  • Caro #133
    Klasszikus mechanikában egy dimenzióban csak helytől függő erő esetén akármikor bebizonyítom ;)
  • L3zl13 #132
    Most hülyülsz? Persze, hogy az oktatás hibája, ha valaki elvégezhet egy iskolát úgy, hogy nem fogta fel az energiamegmaradást és pár hasonló alapvető dolgot.
    Ha tényleg felfogja, és nem csak bemagolja, akkor nem kérdőjelezné meg az igazságát csak úgy bemondásra.
    Én megértem, hogy az akit nem érdekel a fizika, nem akar mindenféle képletekkel foglalkozni, és a doga után már nem is emlékszik rá, de azért egy ilyen dolog, mint az energiamegmaradás olyan kéne, hogy legyen, mint a szorzás, vagy az olvasás.
  • halgatyó #131
    Nos, képzelj el egy tartályt, aminek az aljában van egy kis víz, fölötte pedig levegő, 420 ppm CO2 koncentrációval. A vízben lesz valamekkora CO2 koncentráció (nem nulla), dinamikus egyensúlyban a fölötte levő levegővel.
    Nem tudom hogy mekkora lesz ez, azért írtam 1/100ezret. Biztos hogy már sokan megmérték (nem nehéz) és vannak táblázatok. A valóságban azonban a vízben levő egyéb anyagok (főleg a biológiai) sokkal több CO2-t is leköthetnek.
  • halgatyó #130
    Azért, mert azok akik kiemelkedtek valamilyen tantárgyból, nem a tankönyvből tanultak, hanem a könyvtárat bújták. Vagy volt egy kiemelkedő tanáruk aki a hivatalos órán kívül foglalkozott velük.

    Az iskolarendszer fő problémája (manapság egyre inkább) nemcsak oktatási jellegű, de ezt hadd ne ragozzam itt. Csak egy vicc:
    "kisfiam, ha folyton a tábla felé lövöldözöl, amikor magyarázok, le fogom rontani a magatartásjegyedet!"