Korbely Attila

Nagy teleobjektívek: a méret a lényeg?

Használati érték, kontra marketing, avagy mindenből a legnagyobb a legjobb? Neked a méret a lényeg?

A menő cégek zászlóshajói szinte kivétel nélkül a "megacsövek", a nagy, vagy - ahogy angolul jelzik - szuper teleobjektívek. A nagy tele kultusz a Canon EOS1n váz 1994-es megjelenésével kezdődött, amellyel a fotóriporterek a kor technikai színvonalához mérten kimagasló biztonsággal és sebességgel készíthettek perfekt sportfotókat nagy teleobjektívvel. A fehérre festett objektívek hatékonysága egészen egyszerűen lemérhető volt, ha megnéztünk egy sportközvetítést. Aki manapság összeállít egy álom szettet, az biztosan kalkulál egy nagy teleobjektívvel, és hosszabb-rövidebb távon szert is tesz egyre.

A fotós bemutatók során szintén ezeken a műremekeken rakódik le a legtöbb ujjlenyomat és az emberek első látásra szerelemről beszélnek. A teleobjektív gyártás legnagyobb szilikonmelle is megjelent, egy gigantikus ellenpélda, a Sigma 200-500/2.8-as zoom objektív, amely sokunk számára nem több, mint talány... engem Mekk mester cégérére emlékeztet, amely nagy, figyelemfelkeltő, és a mester képességével azonos értékű...


Mi válthatja ki ezt a mega-mánia hatást? A formatervezés, az exkluzivitás, az egyediség, a jelkép és egy gondos marketingprogram egy életre begravírozza a felhasználók agyába egy cég márkajelét, termékének paramétereit. Nem egy fotós áltatja magát, csügged és sajgó szívvel ácsorog a kirakatok előtt és érzi azt, amit oly sokan éreztünk egykor: ha ilyen objektívem lenne... Talán meg kéne adóztatni a nagy cégeket, mert a TB-nek igen nagy kiadása van a sok elvált és pszichoszomatikus - szorongásos esettel.

Legyünk egy kicsit lelketlenek, humánusak, és emberi értelemmel helyezzük a kérdést a technika színpadára, oda, ahová való. Valójában mire valók ezek az eszközök? Elsősorban sport, riport és természetfotózásra. A sportfotósnak ebben a témában nem kell tanácsokat adni, hiszen jelentős mértékben egy ilyen teleobjektív a szükségtelen nehezékük éjjel-nappal. A sportfotózás során a nagy tele problémái nem jelentkeznek olyan mértékben, mint a természetfotósnál. De melyek ezek a problémák?

A legérdekesebb dolog az, hogy a természetfotózás - amely témáját és hangulatát az emberiség alapjából, az érintetlen természetből nyeri - hazánkban a technikailag legelkorcsosultabb színtere a fotózásnak. A felvételek során itt vannak a legszélsőségesebb technikai elvárások, és a műfaj szépségének ellenére itt hangzanak el a legdurvább kritikák, és szinte állandók a képi belemagyarázások. Az emberek többnyire csak a tanfolyamokon és klubokban elsütött néhány törvényszerűséget veszik alapul és a megfelelő képekre bólogatnak, a többit az alkotóval együtt becsmérlik.

Nos, ez a természetfotózás nagyokat néz egy homogén háttér láttán, és valóban elképed egy éles akciójelenettől. De a lényeg ugyebár a kép. A nagy teleobjektívvel átlagosan jó képet nem nehéz készíteni, azonban kimagaslót alkotni roppant nehéz. Az ok a nagy nagyításban, a kis mélységélességben és nem utolsó sorban az átmérőben rejlik.

Problémák

Leszögezhetjük, a nagy teleobjektív igen specifikus, valójában számos ponton előnytelen.

Átmérő: A nagy átmérő miatt szabad téren messzire fókuszálva a nagy felületű frontlencsének köszönhetően nagyobb átmérőjű csövön kapjuk a légszennyezést, így igen nagymértékben megnő a levegő lebegő részecskéinek lágyító hatása. Az átmérővel hatványozódik a lágyulás mértéke. Ameddig egy 400mm-es 5/6-os kezdő fényerejű teleobjektívvel - aminek csupán 70mm körüli a frontlencséje - kontrasztos képet kapunk, addig egy 400mm-es, 2.8-as álom objektívvel - amely bő 15 cm-es frontlencsével szemléli a tájat -, megeshet, hogy a felvétel ködösnek tűnik. A természeti témákat tekintve tehát nem is olyan vidám a nagy telés helyzete. A felületi becsillanások hatványozódó problémáját, a frontlencsén lerakódó port most nem tárgyalnám, ez magától értetődő.

Súly: Az objektív kreatív használata során sokkal nagyobb ütéseknek, stb. van kitéve, mint egy könnyen mozgatható kistestvér. És nagyon kevés típus bírja károsodás nélkül a nagyobb ütődéseket, vagy leejtést. A nagy tömeg a súlypontot is megváltoztatja, ezért sínes állványfejet célszerű használni, amellyel valamelyest kiegyensúlyozható a felszerelés. Ilyen szempontból az új Wimberley fej a legjobb.

Kép: Képzeljünk magunk elé egy szép festményt. Az igazán fennkölt látvány nem egy állat, amely úgy-ahogy homogén háttér-előtérben lebeg. A fajfotósok, madarászok nagyon szeretik ezt a tele hatást, azonban a képi megjelenítés csúcsa az, amikor egy fantasztikusan szép tájban mutatunk be szépen, illusztrisan, vagy álomszerűen egy állatot. Ezek a képek valójában emberi perspektívában mutatnak jól, nem a nagy teleobjektív hátteret is nagyító kis mélységélességével. A legszebb perspektívája a 35-135mm-es tartománynak van - ezzel csak az a bibi, hogy sokkal közelebb kell férkőzni a témához. Eldönthetjük: a mai trendnek dolgozunk, vagy a látványra, a képre összpontosítunk?

Koppanások: Aki nagy teleobjektívet vásárol egy új dologba vág bele. Meg kell tanulnia telével fotózni. Attól, hogy lépten-nyomon homogén háttérrel fotózunk, még nem írjuk be magunkat a Louvre történetébe... Egy nagy teleobjektívet nehéz mozgatni - néhány év alatt persze ugyanolyan könnyűvé "válhat", mint egy nagylátószögű optika. A mélységélesség rendkívül csekély, ezért lehetőleg blendézzünk, különben a képeken az eleinte előnynek vélt kis mélységélesség elmozdulva a témáról, rossz képet eredményezhet. Tévedés az, hogy csak a fajok szemét kell élesre állítani. Egy szép felvételt tönkrevághat, ha azt kell fürkészni, hogy éles-e a szeme. Az egyértelmű élesség a legjobb. Tehát blendézni célszerű. Akkor hát minek a nagyobb objektív?

Az egyetlen nyomós ok

Ha kell, van fényerő. A nagy fényerő előnye a magabiztosabb autofókusz működés, a rövidebb expozíciós idő, illetve az extenderek használata. A fényerő kérdését azonban rövidesen bedönti az egyre jobb minőségű ISO erőltetése - egyes digitális gépeken már Fujifilm Velvia (ISO 50) megközelítő minőségben fotózhatunk ISO 400 érzékenységgel -, valamint az APS-C méretű szenzorok elterjedése. Manapság egy 300-as teleobjektív tökéletesen elegendő a legtöbb feladat elvégzésére.

Talán nem véletlen, hogy számtalan természetfotós előnyben részesíti a kis teleobjektíveket és a repertoárban joggal kap helyet egy 400 mm-es 5.6-os rendkívüli élességű teleobjektív, amelynek súlya alig haladja meg az 1 kg-ot. Mielőtt beleugrunk a mélyvízbe, célszerű mérlegelni. Mindig tegyük fel a kérdést, hogy valójában mi a célunk, mit és hogyan szeretnénk fotózni? A képből induljunk ki, ne abból, amit mások ránk akarnak beszélni. Talán nem véletlen, hogy a mai elhajlott világban sokan bontanak vitorlát és hajóznak direkt széllel szemben. Kisebb objektívvel, egyszerűbb géppel, jobb képekkel. Természetesen van, aki pszichológiai alapokon dönt a nagy dolgok mellett, kell a lelkivilágának a csúcsmodell, de ez a cikk nem nekik szól.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • babajaga #31
    Amelyik optika könnyű az műanyag lencsés műanyagházas soha nem lehet olyan jó mint a fémházas, üveglencsés.
  • takitibi #30
    Sziasztok!
    Szerintem ami ócsó' oszt jó + könnyű súlyra + van mélységélesség:
    300D::ha felhős ég: iso100 ha borús iso400
    ehhez 1/400-ad idő előválasztás
    sigma 70-300/f4-5,6-al max rekeszzel dolgozva
    55-58mm átalakítógyűrű+TCON-17 1,7x-el előtétlencse.
    Itt vannak teszt képek, amiket rossz időjárási körülmények között kattintottam:
    http://www.freeweb.hu/takrisz/Link/sigma70-300apo/teszt.htm
  • DcsabaS #29
    "sot a gyakorlat azt mutatja, hogy ha masbol nem, hat a telebol erdemes megvenni a nagy fenyerejut. "
    Igen, leszamitva a szandekoltan kis melysegelesseget, pontosan errol van szo!
  • WinfIlka #28
    Na szoval: sigma 75-200/2,8-3,5 (de lehet, h meg ez sem az, fene emlekszik mar), ezen kivul megint kulon akartam irni, hogy nagy telek. Be is fejezem, mert tenyleg nem ertek hozza. Amugy meg errol nem igazan lehet irni, probalgatni kell. Draga jatek.
  • WinfIlka #27
    Halkan jegyzem csak meg, hogy altalaban azok szoktak kiabrandulni a nagy fenyereju telekbol, akik kiprobaljak a sigmakat. :D Mondjuk a sigma 80-200/3,5-4,5 meg olyan jo volt, hogy tenyleg alatamasztja amirol a cikk szol (de tegyuk hozza, hogy a legtobb nagy gyartonal -nincs olyan sok- maig sincs ennek alternativaja kepminosegben, csak a nagytelek). Tehat nem kell felni, ugyelnek ra a tervezok, hogy a kis fenyereju lotyogjon egy kicsit, kozeput meg ne legyen. Olyan sincs mar, mint a Nikkor 28-85/3,5-4,5. Biztos veletlenul...
  • WinfIlka #26
    Ez a kistele-nagytele dolog jopofa, bar ha mar digitalisrol beszelunk, at is szamolhatnad, mert tobbnyire masfelszeres szorzoval szamolunk. Vagy irj inkabb kepszoget, mit tudom en. Mindegy. Amugy felhivnam a figyelmed arra is, hogy nem nagytelet, hanem nagy telet irtam, de ez is szorszalhasogatas. A cikk mindossze azert megteveszto kicsit, mert a legtobb gyarto a nagy fenyereju teleit jobb minosegure csinalja (felhasznalt anyagok, kivitelezes), mint a kozepes (ez manapsag eleg ritka, talan a Pentax es Olympus inkabb gyart ilyet) vagy a kis fenyereju objektiveknel (szinte egybemosodott az amator kategoriaval). Ezert megis csak jobb eredmenyt lehet elerni egy nagy fenyereju televel, sot a gyakorlat azt mutatja, hogy ha masbol nem, hat a telebol erdemes megvenni a nagy fenyerejut.
  • DcsabaS #25
    A tema szerteagazo es konnyu eltevedni benne, de szerintem a cikk sem segitett tul sokat.

    A nagy atmeroju objektiv alapvetoen tenyleg a nagy fenygyujto kepesseg miatt jo, DE TEVES csak erre egyszerusiteni a dolgot, foleg, ha TELEobjektivrol van szo. Ehhez azt kell megerteni, hogy milyen problema lehet egy nagy atmeroju objektivvel, eltekintve a trivialitasoktol (durvan kobosen magasabb ar es suly, nehezebb hordozhatosag, rogzithetoseg).
    Ehhez azt kell tudni, hogy hogyan (minek a fuggvenyeben) alakulnak a fotozas szempontjabol fontos egyes fizikai mennyisegek:

    1.) NAGYITAS:
    Ezt ugye az objektiv (effektiv) fokusztavolsaga hatarozza meg. Fontos tudni, hogy a tenyleges felbontokepesseg mas dolog, vagyis a nagyitas lehet nagy, mikozben a felbontas egyaltalan nem.

    2.) (SZOG)FELBONTAS:
    Az optikara, de az egesz rendszerre (pl. CCD-t, CMOS-t, emulziot is beleertve) is ertelmezhetoen azt fejezi ki, hogy mi a legkisebb felbonthato szogtavolsag. Pusztan az objektivet tekintve, ha nem lennenek optikai aberraciok, akkor az objektiv ATMEROJE(!) hatarozna meg (diffrakcio reven), megpedig ugy, hogy az atmerovel aranyosan javulna(!), es kb. 13 cm-es atmero mellett lenne 1 szogmasodperc korul.

    3.) Sajnos azonban vannak aberraciok is, pl. kromatikus, szferikus, asztigmatizmus, koma, stb. Ezek kozos jellemzoje, hogy meredeken CSOKKENNEK, ahogy csokkentjuk az objektiv atmerojet a fokusztavolsaghoz kepest. Tehat a blendezessel akkor es azert javithatunk a lekepezesen, ha egyebkent az optika komoly aberraciokkal terhelt (vagyis nem tul jo minosegu), es ezek az aberraciok jelentik a sulyosabb korlatot a felbontasra nezve, nem pedig az objektiv tul kicsi atmeroje.

    4.) Objektiv fajtankent/csaladonkent valtozik, hogy milyen F szamnal (fenyeronel, fokusz/atmero) valnak kisebbe az aberraciok, mint az adott atmerohoz tartozo diffrakcio limitalt felbontas.
    Kozonseges akromatikus rendszereknel altalaban ugy minimum F10-F11 koruli aranyra van szukseg, vagyis a fokusztavolsagnak az atmero bo 10-szeresenek kell lennie, hogy ne az aberraciok hataroljak be a felbontast. Ezert ha ennel kisebb az arany (nagyobb az atmero), akkor a diffrakcio miatt hiaba lenne jobb a felbontas, az aberraciok lerontjak. Ha pedig tulbuzgok vagyunk, es meg kisebbre blendezzuk az atmerot, az abarreciok ugyan meg kisebbek lesznek, de hiaba, mert a diffrakcio fogja lerontani a felbontast. Egyszoval, akromatikus objektivnel a felbontas szempontjabol az optimum F10-es fenyero korul van.
    Az un. APO (apokromatikus) objektivek korrigaltak a masodlagos szini hibara is (es egyebekre), ezert kb. F5-os fenyerotol mar a diffrakcio hatarozza meg a felbontast, nem az aberraciok. Maszoval, ugyanolyan felbontas mellett rovidebb lehet a rendszer (kisebb formalis nagyitassal), vagy azonos nagyitas (fokusz) mellett dupla akkora lehet az objektiv atmeroje, ami osszesen 4-szer annyi begyujtott fenyt eredmenyez, ez viszont 1/4 akkora expozicios idot is lehetove tesz.

    5.) Kulonleges APO objektivek F4 korul is lehetnek diffrakcio hataroltak (de ez mar igen draga). Ha ez megvalosul, akkor tovabbi fenyt nyerunk vele, illetve rovidebb szerelest (kisebb meretet).

    6.) A nagy atmero, pontosabban a nagy fenyero (kicsi F szam) csokkenti a melysegelesseget. Ez lehet jo is, meg rossz is, attol fuggoen, hogy mire vagyunk kivancsiak. Ha a teleobjektivet tavoli dolog fenykepezesere hasznaljuk (mint jellemzoen), akkor a melysegelesseg csokkenese nem jelentos.

    Mindezeket figyelembe veve, ha egy nagy objektiv apokromatikus a legnagyobb nyilasa mellett, akkor feltetelezhetjuk rola, hogy ott mar diffrakcio hatarolt, es eppen ezert ott produkalja a legjobb felbontasat, vagyis felbontasi szempontbol kisebbre blendezni ertelmetlen.

    A nagyobb fenyero persze jol johet meg nemileg a felbontas rovasara is, es szerintem ezert csinalnak olyan objektiveket is, amelyek tudjak ugyan az F2.8-as fenyerot, de csak F4-tol, vagy F5.6-tol apokromatikusak.
  • babajaga #24
    Kistele 135mm-ig közepes 300mm-ig és azontúli gyújtótávolság a nagytele. Ezek mindegyike lehet közepes és nagyfényerejű is. Egy 350mm-es tele attól nem lesz nagyobb hogy a fényereje 2,8-as mert a tele térfogata és súlya nem optikai jellemző, márpedig az a mérvadó.
  • WinfIlka #23
    Nem arrol van szo, hogy mekkora gyujtotavolsagra van szukseg, hanem hogy mekkora fenyerore. A nagy tele nem azt jelenti, h 400mm, hanem h 2,8/400. Ettol fuggetlenul jo a Forma1-es hasonlatod.
  • babajaga #22
    Hát nem vagy fotoguru az biztos mert még csak véletlenül se érintetted a lényeget. 1000 cm3-is autóval nem lehet Forma 1-ben semmit elérni. Van olyan fototéma rengeteg amit 400 mm alatt nem érdemes csinálni mert légyszar lesz belőle vagy még az sem.